Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-25 / 302. szám
A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Világ proletárjai. 1975. DECEMBER 25., CSÜTÖRTÖK ÁRA: 1,20 FORINT XXX. ÉVFOLYAM, 303. SZÁM MA: A MINISZTERTANÁCS ÜLÉSE (2. oldal) GAZDASÁGI ÉLETÜNK ÖTÉVES TÁVLATA (3. oldal) KÉPES KÜLFÖLDI KRÓNIKA (13. oldal) Karácsonyi remény Van valami jelképe* abban, hogy az okmányt, amely a letelőben lévő esztendő legbiztatóbb európai fejleményét, a földrész házirendjét foglalja írásba, Helsinkiben világoszöld bőrbe, a béke reménységének színébe kötötték. Itt van, karácsonyfánk alatt, mint a letelő év ajándéka, mint útravaló. De ajándék-e igazán? Kivívott ajándék, vívmány! Vívmánya erőknek, amelyeknek mindig is akarata s elvi célja volt a tartós béke, s amelyek ezt olyan erőktől vívták ki, amelyeknek akarata s elvi célja más volt, de gyakorlati célnak most el kellett fogadniuk. Ne is tekintsünk hátrább ezúttal, elég csak erre a most bú- csúzkodó európai esztendőre pillantanunk. Ne tévesszen meg senkit, ha Portugáliában még buktatók, viszontagságok várhatók, éppúgy, mint Spanyolországban. ahol negyvenévi fasizmus után szintén nem lesz könnyű s egyszerű a feltápászkodás. Azt kell látnunk, ami lényeges: az Ibériai-félsziget, Eu- (rópa teljes pél-Nyugata szaba- dulóban van végre a negyven évig mozdíthatatlannak látszott ólomfedél alól. Az már nem kerül vissza reá. A fasizmus utóvédharcai lehetnek még dühödtek, vadak, Portugáliában nekieshetnek a forradalom eredményeinek, Spanyorországban elő- vehetik a naftáimból az ott negyvennégy éve leszerepelt Bourbon-dlnasztiát. A fasizmus utolsó európai erődjei vannak pusztulóban. Nyugat-Németor- szágban az adenaueri kurzust mindmáig hiába próbálják restaurálni Straussék, ha megfeszülnek is; Angliában a konzervatívok hasztalan sírják vissza többségüket. Olaszország haladó erői tartományi székhelyeken, megyeházákon, városházákon hovatovább már a fél országot kormányozzák. Görögországban bukott diktátorok állnak bíróság előtt Európa horizontja szüntelenül világosodik. Hogy Ázsiáé s Afrikáé is, meg hogy Amerika mindehhez hogy s mint alkalmazkodik — már kinyúlik abból az európai keretből, amelybe e sorok illeszkednek. Igaz, a gyarmati sorból egyre-másra demokratikus és népi államok együttesévé alakuló Afrikában ott van még a fajüldöző Dél-Afrika és Rho- désia. Igaz, a szabad Vietnam és a súlyos századok örökségéből bontakozó India mellett ott van Ázsiában az ésszel fel- érhetetlen kínai maóizmus. Igaz, Latin-Amerikában a szocialista Kuba. a progresszív hagyományú Mexikó és társai mellett ott vannak Chile és a többi a makacs katonai diktatúrák. S ott van, közel Európához a parázs alatt izzó Közel- Kelet. De minderről is már szabad szemmel látható: megindult geológiai rétegeket, sokszázados uralmi állapot plane- táris méretű felszámolási folyamatát mutatja már az összkép. S itt, a fókuszban, Európánkban már jóval többet is. A fasizmusok eltakarodnak, a népek kivívják maguknak, amire rég megértek. Anatole France úgy mondta, hogy az amnesztiát. Ml Petőfivel mondjuk, hogy „hatalmas kezdesz végre lenni, nép”. S mit kíván a nép, minél hatalmasabb, annál parancsolób- ban? Legelőször is, mindenek, előtt s minimálisan: békét. Azt, amit Helsinkiben okiratba foglaltak, a remény színébe kötöttek az idén. Az emberi nem haladásának csakúgyan békére van szüksége; ügye — legyen igazuk azoknak, akik ezt ily dühös maliciá- val emlegetik — kétségkívül legszebben a béke klímájában „tenyész”. S hogy a békéért tehát csak politikai célszerűségből fáradozunk? Hát hogyne, abból is, de ennek a politikai célszerűségnek van egy döntő, van egy uralkodó eleme, ami minden más politikai célszerűségtől elkülönbözteti. Az, hogy a legmagasabb morállal, örök erkölcsiséiggel, minden idők minden százszorszent tanításával, magával az emberség és emberiség ügyével esik egybe. Mint mindig minden progresz- szív, minden forradalmi ügy. Ma már az emberi nem puszta fennmaradásának legelemibb ügyével is. A baloldal tehát mindig a béke, a jobboldal mindig a háború híve, mindenkor és mindenütt, végesvégig a világtörténeten. Hogy Lenin 1917-ben békedekrétummal kezdte, azzal fordult a világhoz, ennek az ősi, természetszerű tendenciának elemi logikája volt. Mutasson a világtörténelemben bárki forradalmi államot, amely külországok ellen támadó háborút indított. A nagy francia forradalomnak, sőt a belőle sarjadt, bár a forradalmat denaturáló napóleoni császárságnak is valamennyi háborúja eredetileg védelmi, háború volt: az európai fejedelmek koalíciója huszonöt évig egyik háborút a másik után indította ellene, Waterlooig s a régi, bourboni rend helyreállításáig meg nem nyugodott. Persze hiába, harminchárom év múlva az 1848-i robbanás dobta le Európáról a szentszövetségi vasfedőt. Külső intervencióra felettek 1917 után az orosz fegyverek, külsőré 1919-ben a magyarok, külsőre 1936—39-ben a spanyolok. A világtörténet teljes példatárát felsorolj am-e? Más kérdés, hogy végső soron mindig a támadó gonosz volt az, aki ráfizetett. Az első világháború a hadat üzenő három császárságot döntötte meg, az osztrákot, a németet, a törököt, s belepusztult még egy negyedik monarchia, az orosz is. A második világháborút öngyilkosként vagy akasztófán végezte, aki kezdte. Az első világháború végén született a világ- történet első szocialista állama, a másik után a többi. Elhal máris, egyes több helyütt, az olcsó gúnyolódás, hogy a forradalmárok „micsoda békeapostolok”. Hiszen azok voltaic mindig. A forradalom színe a vörös, az volt mindig is. A reményé a zöld, az volt mindig is. Most, karácsonykor látszik meg legjobban, éppen ez idén, mennyire illik egmáshoz — mennyire csakis egymáshoz illik — ez a kettő. Mint zászlónkon is. Fidel Castro és Kádár János nyilatkozata Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát és a magyar pártdelegációt kedden havannai tartózkodásának utolsó napján felkereste szálláshelyén Fidel Castro a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. A találkozást követően a két testvérpárt vezetője nyilatkozott a magyar sajtó a rádió és a televízió Havannába kiküldött tudósítóinak. Fidel Castro Kádár Jánosnak a kongresszuson való részvételéről és a vele történt személyes találkozókról a következőket nyilatkozta: — Kongresszusunk egyik kiemelkedő eseménye volt Kádár elvtárs jelenléte. Nagytekintélyű politikus, államférfi, olyan párt és állam vezető személyisége, mint az MSZMP és a Magyar Népköztársaság. Nagyra értékeljük, hogy otthoni sok munkája ellenére sem sajnálta a fáradságot: 10 000 kilométert utazott, hogy részt vegyen kongresszusunkon. — Nagyra értékeljük továbbá, hogy a kongresszus egész munkáját személyesen végigkísérte; nagy figyelemmel és érdeklődéssel követte az üléseket, s mindazokat a témákat, amelyeket kongresszusunkon megvitattunk. Egyszerűsége, szerénysége és természetessége minden küldött rokonszenvét elnyerte, rövid idő alatt nagy szimpátiát vívott ki magának Kubában. Kádár János kubai élményeit, tapasztalatait az alábbiakban összegezte: _— Küldöttségünk hálás a meghívásért, én magam külön örülök, hogy eljöhettem Kubába. Nagy élményben volt részünk, igen jól sikerült, nemzetközileg is nagyon jelentős kongresszuson vehetünk részt. — Ügy gondoljuk, a kongresz- S7us helyes marxista-leninista elemzését adta a megtett forradalmi útnak, és világos távlatot mutatott a kubai népnek. Tapasztattuk a kubai forradalom vezetői — személy szerint Pidel Castro elvtárs —, a Kubai Kommunista Párt és a kubai nép közötti nagy összeforrottságot és egységet, amely a kongresszus napjai alatt tovább erősödött. — A nemzetközi kommunista mozgalom és a szocialista országok szemszögéből is rendkívül fontosnak és pozitív hatásúnak tartjuk a kongresszust: olyan eseménynek, amely a mi össze- forrottságunkat, egységünket is erősíti az imperializmus elleni harcban, szocialista céljainkért folytatott munkánkban és küzdelmünkben. Érzékelhettük itt azt a sajátos és fontos szerepet, amelyet Kuba képes betölteni, s be is tölt a szabadságukért harcoló népek, a fejlődő országok, különösen Ázsia, Afrika, Latin- Amerika népei szempontjából. — összegezve: nagyszerű politikai esemény részesei voltunk, ami óriási személyes élményt is jelentett számunkra. S ez a kongresszus egyben a magyar— kubai testvériség, barátság és j vés kubai elvtársainkkal szeren- együttműködés ügyét is segítet- csénk volt részt venni — fejezte te azoknak a közvetlen találko- be nyilatkozatát Kádár János, zóknak a révén, amelyeken ked- I (MTI) Hazaérkezett Kuuuul az MSZMP küldöttsége Szerdán hazaérkezett Kubából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának küldöttsége, amely részt vett a Kubai Kommunista Párt december 17—22. között tartott 1. kongresszusán. A küldöttséget Kádár János, az MSZMP KB első titkára vezette, akit útjára elkísért felesége. A küldöttség tagjai voltak: Katona Imre, a budapesti pártbizottság első titkára, Katona István, a Népszabadság főszerkesztője, a Központi Bizottság tagjai, dr. Berecz János, a KB külügyi osztályának vezetője, és dr. Meruk Vilmos, hazánk havannai nagykövete. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Biszku Béla, Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a KB titkárai, Gyenes András, Győri Imre, a KB titkárai, dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Brutyó János, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, Benkei András belügyminiszter, Púja Frigyes külügyminiszter, a Központi Bizottság tagjai, és Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszter fogadta. Jelen volt Carlos J. Perez, a Kubai Köztársaság budapesti nagy- követségének ideiglenes ügyvivője. (MTI)
