Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-23 / 300. szám
/ Az Amerikai Egyesült Államoktól Japánig Negyvenkilencezer kilométer vízen, főidőn, levegőben — Szarvasi tudományos kutatók tanulmányútja Miniszteri utasítás a nemzetiségi iskolákról A modem táplálkozáskultúrában jelentős helyet foglal el a hal. A könnyen emészthető, fehérjében gazdag halhús tápláló és nem hizlal, ezért világszerte megnőtt iránta a kereslet. Az utóbbi években hazánkban is nagy gondot fordítanak az illetékes felsőbb szervek arra, hogy minél több folyami és halastavi halat neveljünk, minőségben jobb, választékban gazdagabb legyen a kínálat E cél érdekében indultak a közelmúltban világkörüli tapasztalat- cserére magyar szakemberek: Dobrai Lajossal, a MÉM vadhalgazdálkodási főosztályvezetőjével együtt utazott a szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézet öt dolgozója: dr. Müller Ferenc igazgató, Csávás Imre tudományos kutató, dr. Szító András tudományos kutató, dr. Balázs László halászati főágazat-veze- tő és Mosonyi Géza genetikus. A magyar halászati szakemberek a FAO — az ENSZ nemzetközi élelem- és mezőgazdasági szerve — támogatásával öt hetet töltöttek hazánktól távol. Továbbképzés úttörőknek A békéscsabai Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőházban több továbbképzés is indul a téli szünet ideje alatt. Több mint száz pajtást várnak a rajtitkárok, illetve szakköri titkárok 20-án és 29-én megrendezésre kerülő egy- egy napos továbbképzésére, amelyet a városi úttörőelnökség hív össze. Január 2-án, pénteken délelőtt 9 órai kezdettel, zömmel középiskolás ifivezetők részére lesz kétnapos továbbképzés. összesen 49 ezer kilométeres utat tettek meg vízen, száraz- földön és levegőben. A ■kollektíva első útja az Amerikai Egyesült Államokba vezetett. Mindenekelőtt a halkutatás szervezésével, a haltenyésztés, halászás és halfeldolgozás módszereivel igyekeztek megismerkedni. Washingtonban a minisztérium vadászati-halászati osztályán kaptak tájékoztatást, Ar- kansasban pedig Richard Collis, a hidrológia professzora mutatta be a catfish, (amerikai harcsa) tenyészetet. Jártak olyan intézetben, ahol csalihalat tenyésztenek horgászoknak. Jártak a világ legnagyobb pisztrángnevelő telepén, a Columbia folyó mentén pedig a híres lazackeltetőt és feldolgozót nézték meg. Szemtanúi lehettek a lazacvándorlásnak, amint a tengerből eredeti helyükre tértek vissza a 3—4 éves lazacok. Az Amerikai Egyesült Álla- • mokból Japánba vezetett útjuk. Egyik maradandó élmény volt számúiéra az angolna-feldolgozó termelőszövetkezet. Jártak Indonéziában, a Thaiföldön, Indiában. Sok érdekes kutatási módszerrel, új halfajtával, a feldolgozás gazdag választékával találkoztak. Megfigyelték a me- legvizi halak intenzív tenyésztési módjait. Láttak tófenéki rizstermesztést, váltógazdáLko- dást, amit Szarvason néhai SzálaiI Mihály tudományos kutató évekkel ezelőtt kialakított. Gazdag élménnyel tértek haza a küldöttség tagjai. Sok új barátot szereztek, s megindult a levelezés a világ minden tájára. Szakértőket várnak Szarvasra a KGST-országokból, Amerikából, Japánból, az NSZK-ból, amihez erkölcsi és anyagi segítséget kapnak a • FAO-tól. Ary Az oktatási miniszter utasításban szabályozta a nemzetiségi tanítási nyelvű, valamint a nemzetiségi anyanyelvét tantárgyként tanító általános iskolák tanulócsoportjainak létszámhatárait. Az illetékes miniszterekkel egyetértésben kiadott utasítás egyebek között rögzíti: a nemzetiségi tanítási nyelvű osztott és részben osztott általános iskolák — általános iskolai tagozatok — önálló tanulócsoportjait a korábbi, érvényben levő miniszteri utasításban meghatározott létszámhatárok és elvek alapján kell szervezni. Amennyiben az utasítás alapján szervezett tanulócsoportok létszáma bármely évfolyamban eléri, vagy meghaladja a 31-et, a nemzetiségi nyelven tanított tantárgyak óráira az adott tanulócsoport két csoportra bontható. A nemzetiségi tanítási nyelvű részben osztott és kislétszá- mú általános iskolákban — általános iskolai tagozatokban — a több évfolyamból szervezett összevont tanulócsoportok esetében, külön az alsó- és felsőtagozatban az alábbi létszámhatárokat kell alkalmazni: egy tanulócsoportot kell szem ezni, ha a tanulólétszám 15—29 között van, két tanulócsoportot, ha a létszám 30—45, és hármat, ha A békéscsabai KPVDSZ Napsugár Bábegyüttes tagjainak nehéz hétvégéje volt. December 20-án délután 3 órakor Csárda- szálláson, 4 és 5 órakor pedig Mezőberényben mutatták be műsorukat — Télapó-ünnepség keretében — a mezőberényi Petőfi Tsz és a Faipari Szövetkezetnél dolgozók gyermekeinek. Másnap délelőtt 11 órától Békéscsabán a Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőházban kacagtatták meg az apróságokat a kedves mesefigurák. a tanulólétszám 46—59 között van. A magyar tanítási nyelvű általános iskolákban a nemzetiségi nyelv oktatására akkor kell csoportot szervezni, ha azt az iskola teljes tanulólétszámából legalább 15 azonos nemzetiséghez tartozó tanuló szülője — gondozója — kéri. A nemzetiségi nyelv oktatására a nemzetiség nyelvét tantárgyként tanító iskolákban egy csoportot kell szervezni, ha a jelentkezett tanulók száma 15—25 között van, két, vagy több csoportot kell szervezni, ha a jelentkezett tanulók száma meghaladja a 25- öt, kettőnél több csoport esetén azonban minden csoportban legalább 15 tanulónak kell lennie. Tagozatonként is több csoportot kell szervezni, ha a nemzetiségi nyelv oktatására jelentkezett tanulók száma a tagozaton belül is több 25-nél. A rendelkezésektől eltérő létszámú tanulócsoportok szervezésére — kivételesen indokolt esetben — a nemzetiségi szak- felügyelő javaslata alapján a városi (fővárosi kerületi) tanács végrehajtó bizottságának művelődésügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szerve, illetve a Járási Hivatal adhat engedélyt. Az utasítás 1976. szeptember 1-én lép hatályba. (MTI) A Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda a békéscsabai Városi Tanács nagytermében látta vendégül délután 4 órakor azokat a gyermekeket, akiknek az iroda megalakulásának évében szerveztek névadó ünepségeket. A Napsugár karácsonyi hajrája itt ért véget. Az ifjú nézősereg a „Varázsláda”, „A vásár”, „Az elátkozott malom”, illetve a „Három kismalac” című meséket nézhette meg. Karácsonyi hajrá a „Napsugárnál" Új otthonban a csabai fotósok klubja Békéscsabán, a Megyei Művelődési Központban csaknem 14 éve működik fotóklub. Igen mostoha körülmények között dolgoztak a klub tagjai, helyszűke miatt sokszor csak elméleti összejöveteleket tarthattak. A Megyei Művelődési Központ kollektívája — látva ezt — vállalta, hqgy fokozott takarékossággal, saját erőből kigazdálkod- ja azt a csaknem 40 ezer forintot,' melyből két új helyiséget létesíthetnek. Üj helyükön — amelyet ez év közepén vettek birtokukba — laboratóriumi munkákat is végezhetnek, amire régóta nem volt lehetőség. Eredmények persze már korábban is voltak szép számmal. Erről és még sok, a klubot érintő kérdésről beszélgettünk Bódis Miklóssal, a klub vezetőjével. — 1962-ben vettem át a klubot, így jól ismerem a gondokat, amelyek az idén megoldódtak. A kitartó munkának és a társaság minden tagjába beoltott, úgynevezett „fotós-betegségnek” köszönhető, hogy így is van mire visszatekinteni. Több országos és nemzetközi kiállításon képviselték már tagjaink a várost. Némelyik alkotás kisebb- nagyobb díjat is hozott. Már hagyomány. hogy segítünk a Kulich Gyula-fotókiállítás megszervezésében és lebonyolításában. Ez élmény és tanulási lehetőség esvben. Most éppen a ki nem állított művek visszaküldésén fáradozunk. Egyébként mi is rendszeresen bemutatkozunk itt. Békéscsaba város különdíját, az idén harmadízben nyertük el az egyik beküldött alkotással, s erre nagyon büszkék vagyunk. A TIT Értelmiségi Klubjában jelenleg is van egy kiállításunk, amelyet a napokban kért el a Baromfifeldolgozó Vállalat nemrég megalakult fotószakköre: szeretnék ott is bemutatni felvételeinket a szakkör tagjainak. — A megnövekedett lehetőségeket hogyan tudják kihasználni a jövőben? Egyszerűbben fogalmazva, milyen terveik vannak? — Legfontosabb — véleményem szerint —, hogy minél több fiatalt bevonjunk a munkába. Az utánpótlásról az ifjúsági ház gondoskodik. Az innen kinövő tehetséges fiatalokat kell fölkarolnunk, kár lenne, ha elkallódnának. Persze, így is sokan itthagynak majd minket, hisz egvi- kük továbbtanul, a másikuk katonának megy és sorolhatnám tovább a lemorzsolódás leggyakoribb okait. Ezzel számolnunk kell, azonban, aki vérbeli fotós, később sem hagyja abba ezt a tevékenységet. Nem egy régi klubtagunk már „hírességgé” nőtte ki magát. Van közöttük MTI-fotós, s a Szénművészeti Múzeum hivatásos fotósa is tőlünk került ki. Az ilyet jó visz- .szahallani, hiszen mindebben, úgy érzem, a mi kis közösségünknek is szerepe volt. — Foglalkozásaik hogyan zajlottak le és lesz-e változás most a tematikában? — Eddig semmi gyakorlati tevékenységet nem tudtunk kifejteni. Hetente egyszer összejöttünk, s mindenki bemutatta, mit produkált az utolsó találkozó óta. Ekkor elkezdődött az úgynevezett képkritika. Az évek során Egy „elméleti” összejövetel őszinte légkör alakult ki közöttünk. Nem lehet másképp, mert ha finomkodunk, s ha elmázoljuk a véleményünket, nem tanulhatunk egymástól. Ezt feltétlen folytatjuk a jövőben is, hisz alkotó közösség vagyunk. Az adott technika mellett hogyan érhetünk el többet? Erre is választ keresünk. Igaz, ritkán, de előadókat is hívtunk. Nagy élményt jelentett például az idén az az előadás, amelyet a „Forte”- gyár általunk meghívott kereskedelmi vezetője tartott. Vendégeink körét bővíteni szeretnénk a Népművelési Intézettől meghívott központi előadókkal, előadást is szeretnénk hallani. Több diavetítéssel egybekötött előadást is szeretnénk hallani. — Az anyag, illetve a téma gyűjtése\gyénileg vagy közösen történik? — Eddig' mindenki önállóan kereste a témát, amit lencsevégre kaphatott. Most ebben is némi újítást szeretnénk. „Ismerd meg megyédet!” Ezt a jelszót adhatnánk a jövő feladatainak. Ha minden igaz jövőre járművet biztosítanak szamunkra, hogy porgramunkat végre tudjuk hajtani. Szeretnénk néhány várost, községet felkeresni és az ott zajló életet, illetve annak apró részleteit megörökíteni. A kiemelkedőbb alkotásokat kiállításra szánjuk, így nem csupán szűkebb hazánkban, hanem távolabb is megismerhetik megyénket. Ide, a térpagyűjtéshez kívánkozik egy másik jelentős elképzelés. Kapcsolatot teremtettünk két országos hírű fotóklubbal, a sopronival és a dunaújvárosival. Velük szeretnénk jövőre tapasztalatcsere-utat szervezni, ahonnan bizonyára nem egy sikeres felvételt hoznánk haza. Elképzelések tehát vannak bőven. A legfontosabb mégis, hogy a nehéz Időkben szűnni nem akaró lelkesedés maradjon klubtagjaink jellemző tulajdonsága ezután is.. Nagy Agnes TV-JEGYZET Vivát, Benyovszky! Gondolhatná a tisztelt Olvasó, hogy a cím már önmagában is elárulja; a jegyzetírónak tetszik ez a tévé-sorozat. Sőt, nagyon tetszik, mert a felkiáltójelet is otthagyta a Benyovszky neve után; és ez már jelent valamit. Igen, igaza van. Tetszik — persze, nem kritikátlanul — és nagyon is tetszik sokszor. Most nyilván bizonyítanom kell, hogy miért. Megpróbálom, remélem, megértjük egymást. Először is: az ember természetéből fakad, hogy szeret szórakozni. Azt mondja azért, mert pihentet, mert kikapcsol az egész napos munka energiákat felemésztő, idegrendszert igénybe vevő hatása alól, tudományosabban fogalmazva: újratermeli a következő napi munkához szükséges energiákat. „A munkaerő újratermelődése” tehát ez a folyamat, mely a. ki- kapcsolódással egy időben a személyiség formálódását is segítheti. „Szórakozva tanul” — mondják a gyerekre, aki építőszekrényt kap karácsonyra, és különböző szerkezetek, építmények összeállításán mesterkedik; ettől a folyamattól alig lépésnyire van a felnőttek szabad idős szórakozása — például a „Vivát, Benyovszky!” is. És nem véletlenül a „Vivát, Benyovszky 1” és nem a szombat este fő műsoridőben sugárzott, az NSZK-ban készült bűnügyi filmsorozat első része „A bélyeg”. Máris újabb párhuzam, és újabb megítélés: bizonyítanom kell tehát, hogy miért tartom jobb szórakozásnak a Benyovsz- kyt, mint azt a másikat, a krimit. (Flogy ne zavarja eszmefuttatásunkat, sietek kinyilvánítani: a szórakozást az ember- nevelés jó lehetőségének tartom, csak az a kérdés, milyen hatásokat, tehát tartalmat hordoz? Más: elvetem azt a nem is mindig leplezett sznob magatartást, melv lenéz és lefitymál mindent, ami egy bizonyos „színvonalat” nem ér el.) Tény, hogy a Benyovszky-so- rozatot milliók nézik. Tény, hogy a sorozat a legkedveltebb tévés-műfaj. Példákat hozhatnék az Oriontól Stirlitzig és Bors Mátéig. Hogy miért jobb a Benyovszky azon túl, hogy kikapcsol, pihentet? Mert kalandos történetében rendre a jó, bátor, nemes, becsületes tulajdonságokat hordozó emberek ütköznek össze a gonosz, hatalmaskodó, becstelen, a rossz tulajdonságokkal terhes emberekkel, és — ami elmaradhatatlan: győz a jó, a bátor, a nemes, a becsületes. Tehát az igazság. Ezt látni, átélni jó hatású élmény. Íme, a neveléshez egy tömegeket megmozgató tévésorozat is adhat Valamit. Itt van még „A bélyeg”. Sajnos, egyre inkább nem tetszenek ezek a krimik. Még ha megtörtént bűnügyeket dolgoznak is fel, akkor is teli vannak kimódoltsággal, gyermetegséggel és főként az emberi aljasság, erőszak, brutalitás változatos megnyilvánulásaival. „Ilyen az élet” mondják sokan, mit lehet tenni? Ott, ahol a film készült, valóban ilyen. Lebetonozott hullák, mocsárba fojtott nők szinte naponta kerülnek elő. -De csak ilyen filmekkel elégíthetjük ki kalandigényünket? Az izgalom- ra-vágyódást? Mondják, hogy ezek a filmek még „tippeket is adnak” mit hogyan lehet elkövetni? Akkor hát ne legyen krimi? Legyen, csak ne vessük el érte a másikat, a romantikus Be- nyovszkyt, és társait. Emberibbek, tisztábbak, ha néha ezekben is akad kimódoltság, gyer- metegség, némi unalom. Sass Ervin
