Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-14 / 293. szám
o Új terv — új szabályozók Bérnövelés, anyagi ösztönzés és juttatások Az aktív keresők, a foglalkoztatottak száma valamivel meghaladja az ötmilliót, s túlnyomó többségük — vállalati dolgozó, akinek bér- és keresetviszonyait a mindenkori bér- és jövedelemszabályozás alakítja, befolyásolja. Ebben a vor.atko zásban is jelentősen módosul a szabályozó rendszer. Az ötödik ötéves terv időszakában négy bérszabályozási formát alkalmaznak: a vállalati teljesítményhez kötött bérszínvonal-, illetve bértömegszabályozást, valamint a központi bérszínvonal- és bértömeg-szabályozást. Egyik bérszabályozási forma sem új, ebben a tervidőszakban is alkalmazzák azokat. A változás elsősorban az, hogy mindig a vállalati teljesítményhez kötött bérszínvonal-szabályozás voli az általános forma, a másik három pedig a kivétel. A jövőben egyenrangúak lesznek. A vállalatok többségénél a teljesítményekhez kapcsolódó szabályozási formákat alkalmazzák, míg a központi bérszabályozási formákat azokban a szakágazatokban — pl. szénbányászat, villamosenergia-ipar, hús-, tej-, sütőipar, közúti közlekedés, hírközlés, kulturális szolgáltatás stb. —, amelyeknek gazdálkodási adottságai, nyereségszerzési lehetőségei meghatározottak. A négy bérszabályozási forma alkalmazása révén az élőmunka racionális felhasználását legjobban ösztönző bértömeg-szabályozás működési köre jelentősen kiszélesedett, a jövőben a vállalati dolgozók kb. egyharmadára terjed ki. Üj vonása a bérszabályozásnak, hogy a bérnövekedés egy részét — maximum két százalékát, de 1976-ban csak 1,5 százalékát — intézményesen és minden bérszabályozási formában biztosítja. Továbbá: a vállalati teljesítményhez kötött bérszabályozási formákban 6 százalék az adómentes bérszínvonal-növelés „plafonja”, a 6 százalék feletti bérszínvonal növelésére — ha a teljesítménymutató lehetővé is tenné — magas adót kell fizetni. Progresszív adó terheli a bérfejlesztést már 6 százalék alatt is, ha nincs gazdálkodási bázisa, az- 'az, ha meghaladja a bérfejlesztési mutató által megszabott mértéket. Az adómentes bérfejlesztés mértékének behatárolása és a bérfejlesztési adó együttesen mérsékli a bérszínvonalnövekedés szóródását, csak a bérfejlesztési mutató differenciálódhat. A jól gazdálkodó vállalatok a 6 százalékon felüli bérfejlesztés- lehetőségét kénytelenek lesznek tartalékolni azokra az, évekre, amikor azt adómentesen használhatják fel. Az új bérszabályozási rendszerben igen erőteljesen érvényesülnek az elosztással kapcsolatos követelmények; a bérek és keresetek tervszerű kel-etek között tartása, a bér- és kereseti arányok befolyásolása. A bérszabályozás átlagosan évente 5—6 százalék körüli bérfejlesztésre ad lehetőséget. Ezzel kapcsolatban utalni kell arra, hogy a bérszabályozási formákba nem építették be teljes egészében a tervezett átlagbér-emelkedést és bérfejlesztést, annak egy részét központi bél-intézkedések és bérpreferenciák valósítják meg. (Az 1976. évi népgazdasági terv pl. Nyomdai GYÄRTÄSELÖKÉSZtTÖT, PAPlRVÄGÖT, GÉPI SZEDŐT, RAKTÁROST és gyakorlattal rendelkező, közgazdasági végzettségű adminisztrátort keres a Magyar Hirdető békéscsabai nyomdaüzeme. Jelentkezés: Békéscsaba, Jókai 16. 700 millió forintot irányoz elő béremelésre és vállalati bérpreferenciákra.) A bérszabályozás rendszerét a jövőben is kiegészíti a részesedési alap, amelyből anyagi ösztönzésre prémium, jutalom, év végi részesedés és újítási díj fizethető, emellett juttatásokra is — tanulmányi ösztöndíjra, lakásépítés támogatására, a jóléti és kulturális alap kiegészítésére — is felhasználható. A vállalatok részesedési alapképzési lehetőségei az eddigiekhez képest — elsősorban az alapképzést terhelő progresszív adó miatt — csökkennek. Emellett az is döntően befolyásolja majd a részesedési alapból fizethető prémiumot, év végi részesedést és juttatásokat, menynyiben képesek a vállalatok megalapozni és kihasználni az adómentes bérfejlesztés 6 százalékos plafonját. Viszonylagosan növeli a részesedési alapot, hogy nem terheli a vezetők prémiuma és jutalma. A vezetők a korábbi nye- reségorémium helyett a vállalati teljesítményektől — elsősorban a jövedelmezőségtől — függő prémiumot és tevékenységük átfogó értékelése alapján jutalmat kaphatnak, de prémiumok és jutalmuk bérköltségként számolható el. Ezek nem garantált járandóságok, a felügyeleti szerv értékelése és engedélye alapján fizethetők ki, csökkenthetők és teljesen megvonhatok. A prémium és a jutalom együttes összege elérheti az alapbér 40—50 százalékát — ez a plafon —, a vállalati vezetők jövedelme tehát nagymértékben függ a gazdálkodás eredményességétől, a nyereségtől. Az érdekeltség pozitív és negatív jellegű, mert arra az évre, amelyben a vállaj lat veszteséggel zár, a vezető állású dolgozók számára a személyi alapbérnek csak 75 százaléka fizethető ki. Garamvölgyi István Merre tovább? Pályaválasztási döntés alatt M | ég néhány hét, s az általános iskolák nyolcadikos tanulói és a negyedikes gimnazisták komoly válaszút előtt állnak. Merre tovább? Hol folytassák tanulmányaikat, illetve milyen munkahelyi lehetőséget pályázzanak meg? Erről kell a fiataloknak nyilatkozniuk a szülőkkel egyetemben, hogy az osztályfőnökök a jelentkezési lapokat kitölthessék. A pályaválasztási döntést több éves tervszerű előkészítés, tudatos pályairányítás segítette ezúttal is. Kétségtelen, hogy az utóbbi időszakban tovább fokozódott e tevékenység hatékonysága. Az iskolák — a szülők többségével karöltve — a lehetőségeket kihasználva nagyon sokat fáradoztak annak érdekében, hogy a fiatalok olyan ismeretekhez, tapasztalatokhoz jussanak, melyek elengedhetetlenek a megnyugtató pályaválasztáshoz. A széles körű összefogás is tovább erősödött a pályaválasztás előtt álló fiatalok segítésére. Az állami és társadalmi szervek aktív támogatása mellett üzemeink, vállalataink, termelőszövetkezeteink is jelentős mértékben hozzájárultak a fiatalok pályaismeretének gyaraoításához. Üzemlátogatások szervezése, üzemi szakkörök létrehozása, kiadványok tanulmányozása, pályaválasztási filmek megtekintése, szóbeli tájékoztatók szülői értekezleteken, különböző pálya- választási vetélkedők stb. biztosították a tanulók érdeklődési körének megfelelő pályák alapos megismerését. A fiatalok mozgalmi feladataik végzését gyakran kaocsolták össze az életnályára történő felkészülés változatos módjaival, ez is alapvetően hozzájárult az úttörők, KISZ-tagok pályaválasztási döntéséhez. A még hátralevő rövid idő alatt az eddig ismertek kiegészítésére, kritikus szemmel történő felülvizsgálására- van lehetőség. Ebben feltétlenül az osztályfőnök, a pályaválasztási felelős, a szaktanárok véleményét szükséges kérni, akik útmutatást adnak a további teendőket illetően. Ha az ez- irányú erőfeszítések nem hozták meg a’várt eredményt, ajánlatos időben a Pályaválasztási Intézethez fordulni segítségért. Mit kell alapvetően figyelembe venni a pályaválasztási döntésnél? A pályák követelményeit, a tanulók személyiségét (érdeklődés, adottságok, képességek, életcélok, testi sajátosságok stb.), az iskola (intézet), munkahely perspektíváit; s számolni kell a megye társadalmi igényeivel, gazdasági tényezőivel. Rövidesen megjelenik a megyei beiskolázási tájékoztató, melyet általános és középiskoláinkban az érdeklődők megtalálhatnak, s pontos információkat szerezhetnek a megyénkben történő képzési formákról. Az általános iskolát várhatóan 4710 tanuló fejezi be az 1975/76- os tanévben Békés megyében. Szakmunkásképző intézeteink 2100 fiatalt várnak a következő tanévben. Ágazatonként így alakul a felvehetők száma: ipar 1420, élelmiszergazdaság 350, kereskedelem és vendéglátás 330. Sok szakma elsajátításának a lehetősége biztosított, többek között a következők is: épületburkoló, ács-állványozó, kőműves, cipőfelsőrész-készítő, kötő-hur- koló, kötő-hurkolóipari konfek- ciós, szövő, fehérneműkészítő, hegesztő, gépi forgácsoló, szerkezetlakatos, mezőgazdasági gépszerelő, kertész, baromfihúsfeldolgozó, állattenyésztő, növénytermesztő gépész, hús- és hentesáru-eladó, vendéglátóipari eladó, felszolgáló, szakács. A harisnyakötő szakmában is indul képzés a gyulai szakmunkásképzőben. A következő tanévben is van arra lehetőség, hogy a jelentkezők számától [ függően olyan szakmákban is történjen képzés intézeteinkben, melyeket nem hirdetnek meg a tájékoztatóban, de szükség van ilyen szakmunkásokra is. (Pl.: üvegező, gumijavító, bognár, kéményseprő, mezőgazdasági kovács) öt éve túl van már a nyugdíjkorhatáron, de még mindig dolgozik Gátvölgyi Béla, a Hajtómű- és Festékszóró Berendezések Gyára békéscsabai gyáregységének a géplakatosa. Igaz, most már szerszámkiadói munkakört tölt be, amely fizikailag könnyebb, emellett azonban van még két fontos társadalmi megbízatása: munkásőr és az SZMT munkavédelmi osztályának az aktívája. Már 1952-ben szakszervezeti munkavédelmi megbízott lett a gyárban. Mint géplakatos, kellő felkészültséggel rendelkezett ahhoz, hogy a szükséges ismereteket elsajátítsa. Majd 1953-ban háromhónapos tanfolyamon is részt vett, utána pedig mint az szb társadalmi munkavédelmi felügyelője igyekezett a biztonságos és egészséges munkakörülményeket elősegíteni az üzemben. Erre az időre így emlékszik vissza: — Nagyon sokat kellett vitatkoznom. Akkoriban a dolgozók nem hitték el, hogy sokszor milyen veszélynek vannak kitéve, hiába magyaráztam nekik. A vezetők pedig még nem törődtek kellően a munkavédelemmel. A körülmények is elég rosszak voltak. Később javult a helyzet. Különösen 1957-től, amikor kedvezőbb munka- és szociális körülményeket kezdtek kialakítani a gyárban. Tanfolyamokat tartottak a szakszervezeti aktíváknak, amelyeken a munka- védelemmel kapcsolatos feladatokról is szó volt. Lassan a gondolkozásban is megmutatkozott a változás. A szocialista brigádok már egyik fontos céljuknak tűzték ki a balesetmentes munkát. Megszerveződött a munkavédelmi őrhálózat is. Gátvölgyi Béla az SZMT Emberséggel az emberekért munkavédelmi bizottságától is feladatokat kapott. Először egy baleset okát kellett kivizsgálnia, amiről ő így beszél: — Az történt, hogy a szerelő bement a kút aknájába. Beindította a villanymotort. Közben szikra keletkezett, amitől felrobbant a vízből kiszivárgó gáz- és levegőkeverék. A szerencsétlen ember arca és keze megégett. Hónapokig kezelték a kórházban. Rettenetesen szenvedett. Később a téglagyárban egy fiatalember, aki a mozgásban levő vontatóra kapaszkodott, megcsúszott és a pótkocsi kereke halálra gázolta. Egy embert a karámban fejbe rúgott a ló. Azonnal meghalt. És folytatódott a sor. Legutóbb valakinek a karját leszakította az ÉMG egyszalagos mozgatható garat... Valamennyi szerencsétlenség hanyagság, szervezetlenség, felelőtlenség következménye volt. Nem tartották és nem is tartatták be az előírásokat. Gátvölgyi Béla találkozott a halottak és az egyik pillanatról a másikra tönkrement életerős, munkaképes emberek hozzátartozóival, kétségbeesett feleségekkel, anyákkal, síró gyermekekkel is. Mélyen megrendítették az ilyen események. Bizony sokszor az ő könnye is kicsordult. Azt mondja: — Sajnos, egyes vezetők csak a tragédia bekövetkezése után döbbennek rá a mulasztásra. Akkor is inkább a halottra vagy a sérültekre igyekeznek hárítani a felelősséget, hogy mentsék magukat. Érvelnek, vitatkoznak és nem a valódi okokat keresik. Pedig ez lenne a lényeg, hogy ne fordulón elő mégegyszer hasonló baleset. Az is megtörténik, hogy „elfelejtkeznek” a sérültről. Magára hagyják. Nem gondoskodnak arról sem, hogy olyan munkakörbe kerüljön vissza, ahol teljes értékű emberként dolgozhat. Vajon ugyanilyen nemtörődömséggel járna el valaki, ha történetesen a hozzátartozóját érné mondjuk csonkulásos baleset? Ma már szerencsére ritkán kell így feltenni a kérdést. A legtöbb vállalat, üzem, intézmény vezetői igyekeznek emberséges módon segíteni a bajbajutottakon. — A legfontosabb persze —? mondja Gátvölgyi Béla — megelőzni a balesetet. Biztonságos, egészséges murika- és megfelelő szociális körülményeket kell teremteni, hogy mindenki érezze: nem leselkedik rá semmi veszély. Alikor eredményesebben is tud dolgozni az ember. Gátvölgyi Béla ma is újra és újra síkra száll a dolgozók egészségének, testi épségének, életének megóvásáért és a bajbajutottakról való gondoskodásért. Ügy, ahogy a lelkiismerete diktálja. Még akkor is, ha olykor összetűzésbe kerül azokkal, akik képesek közömbösek maradni mások gondjai, szenvedései iránt. Több mint két évtizedes önzetlen szolgálatáért kapta meg a SZOT kitüntetését: a Szak- szervezeti Munkáért arany fokozatát. Pásztor Béla M Az egységes szakmunkásképzés minden tanuló számára azonos szakmai és általános műveltségi szintet biztosít. Ez lehetővé teszi, hogy egyenlő esély- lyel induljanak a fiatalok az iskola befejezése után a középiskolában történő továbbtanulásnál. Jó lehetőségeket nyújt az Oroszlányi Szénbányák Vállalat a vájár szakmára jelentkező fiatalok számára. A Békés megyei fiúkat is várják az oroszlányi 312. sz. Ipari Szakmunkás- képzőbe ! Szakközépiskoláink 1150, gimnáziumaink 960 tanulót kívánnak beiskolázni áz 1976/77-es tanévre. Több tanuló jelentkezése várható a közgazdasági, egészségügyi, közlekedésgépészeti szakközépiskolákba, valamint néhány gimnázium tagozatos osztályaiba. A gépgyártás-technológiai, a mezőgazdasági gépészeti, a növénytermesztő és állattenyésztő, a cipőipari szakközépiskolákba és egyes gimnáziumok általános tagozatára viszont több tanulót várnak. |egyénk gimnáziumaiban 980, szakközépiskoláiban 760 fiatal fejezi be tanulmányait e tanévben. A felsőfokú intézetekben továbbtanulni szándékozók esetében igen fontos az elképzelések és a lehetőségek, a realitás körültekintő felülvizsgálása és a további sokirányú információszerzés. Egyre több alkalom nyílik megyénkben is a középiskolát végzett fiatalok számára a szakmunkásképzésben való részvételre. Sajnos, az előző években nem volt kielégítő a jelentkezők aránya, pedig a szakmák jó távlatokkal rendelkeznek, s a továbbképzési lehetőségek is biztosítottak. Szakmunkásképzőink a következő szakmákra várják a középiskolát végzett fiatalokat az 1976/77-es tanévre: karosz- szérialakatos, szerszámkészítő, háztartásigép-szerelő, elektronikai műszerész, mechanikai műszerész, gépjárművillamossági műszerész, villámosjármű-szere- lő, autószerelő, fényképész, női fodrász, híradástechnikai cikkek eladója, jármű- és járműalkatrész-eladó, kozmetikai és vegyi- cikk-eladó. B ízunk abban, hogy a többirányú, s egyre szervezettebb előkészítő munka következtében a végzős fiatalok adottságaiknak, képességeiknek megfelelő pályára kerülnek, tehát sikeresen döntenek néhány hét múlva. Selmeczi László, a Békés megyei Pályaválasztási Tanácsadó Int. munkatársa Öt év alatt 500 óvodai hely Békéscsabán a negyedik ötéves tervben nagy társadalmi összefogással sikerült a tanácsnak változtatni az ötévvel ezelőtti óvodai férőhelyhiányon. Erre az időszakra a tervek szerint 250 helyet kellett volna biztosítani, ennyit irányoztak elő a fejlesztésben. A különböző üzemek, munkahelyek és társadalmi szervek közreműködésével az ötéves terv végére ezt 500 hellyel sikerült megvalósítani. Bővült a Vilim utcai, az Orosházi úti, a Szegfű utcai, az Áchim-lakótelepi óvoda, ezenkívül teljesen új óvodát építettek a Szigligeti utcában és a József Attila-lakótele- pen. A Kulich Gyula-lakótelepit pedig bővítették. A középtávú terv végéig mintegy 19 millió forintot fognak .ilyen célra fordítani. Ennek ellenére még a jövőben sem biztosított az óvodai ellátás, az ilyen korú gyermekek elhelyezése. További társadalmi összefogásra van szükség. A jelentkezők igényeinek kielégítéséhez körülbelül 150—200 hellyel kellene bővíteni a város óvodáit.-
