Békés Megyei Népújság, 1975. november (30. évfolyam, 257-280. szám)

1975-11-13 / 266. szám

fi Szovjet Irodalom novemberi számából A Szovjet Irodalom novem­beri száma ismét gazdag tarta­lommal jelent meg. Magyaror­szágon elsőnek közli a folyóirat Pjotr Kile, a fiatal író első pró­zai írását: A madarak a ma­gányban énekelnék című elbe­szélését. „Ezzel az elbeszéléssel nemcsak a saját irodalmi élet­rajzában nyitott új lapot Pjotr Kile” — írja a regényről Jurij Ritheu, Danyiil Granyin és Igor Ta~ lankín filmregényét „a szovjet atom atyjáról” szintén.a novem­beri szám közli. Mikola Bazsant Az tszkra szikrája e. költeményét olvas­hatjuk Veress Miklós kitűnő fordításában. Mats Traat észt költő versét Képes Géza ültette át magyarra. A Líra-rovatban Róbert Rozsgyesztvenszkij eddig meg nem jelent verseit Garai Gábor szólaltatta meg magyar nyelven. „Köbért Rozsgyeszt­venszkij munkásságában a kon­junktúra ismeretlen fogalom. A korszerűség és aktualitás nem a konjunktúra szinonimái; sőt an­nak ellenpólusa... És, mert igazi költészet, ezért nemcsak azok­hoz áll közel, akikről közvetle­nül szól...” — írja a költőről Anatolij Alekszin. Á Közös dolgaink rovat érde­kes beszélgetést közöl Georgij Markov — a Szovjetunió író­szövetsége főtitkára — és Do- bozy Imre — a Magyar írószö­vetség főtitkára — között. A 100 éves Ltinacsarszkijra emlékszik Alekszandr Ovcsaren- ko, Almás! Miklós és Giricz Má­tyás érdekes cikkében. A nem­rég elhunyt Simon Istvánról emlékszik meg a folyóiratban Vlagyimir Ignyev, Fodor And­rás és Iván Szalimor Az . oroszul . tanulóknak segít Alekszandr Prokofjev két nyel­ven megjelent verse — Havas Ervin fordításában —, valamint Nyikolaj Tyihonov elbeszélése Makaí Imre tolmácsolásában. Alekszandr Karaganov ismert szovjet filmkritikus eszmefutta­tását a Hazáért harcoltak című Szergej Bondarcsuk rendezte filmről közli a Szovjet Irodalom. SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA BÉKÉS MEGYÉBEN Vörös kányafa Milyen fájdalmas, s kegyet­len az élet! A való élet is, s nemcsak a művészetben vissza­tükröződő égi mása. Élt közöt­tünk egy nagyszerű művészegyé­niség, egy kortársunk — író, filmrendező és színész is egy- személyben —, akinek művésze­tét, sokoldalú tehetségét jófor­mán csak a halála után ismer­hettük meg igazán. Vaszilij Suk- sinról van szó, aki most már visszavonhatatlanul a Vörös ká­nyafával írta be nevét a film­művészet lapjaira. Visszavonha­tatlanul, mert mindössze másfél évtizedet kapott az élettől, hogy alkosson: alig egy esztendővel ezelőtt egy film forgatása köz­ben elragadta a halál. Mint ahogyan elragadja a ha­lál Jegort, a Vörös kányafa há­nyatott sorsú hősét is, aki pedig már-már visszatalált a becsü­letes emberek közösségébe. Be­tegség a valóságban, banditák golyója a filmen, de az ered­mény lényegében ugyanaz: meg­szakad, véget ér egy értelmes élet. Fokozza a döbbenetét, hogy a Vörös kányafa írója, rende­zője és főszereplője maga Suk- sin, 6 vérzik a filmen golyótól sebzetten, akiről, tudjuk, hogy a valóságban már halott. S a Lju- bát alakító Lidija Fedöszejeva zokog felette, aki az élétben Suk- sin felesége. Akik a felületre figyelnék, csupán azt látják ebben a film­ben, hogy egy visszaeső bűnös, miután kiszabadult a börtönből, megpróbált jó útra térni, de nem sikerül* beilleszkednie a társa­dalomba, elbukott. Buksin filmje azonban nem »0»$ss*Mas3*«*803»x»**se*3*e«»*«*8e**«»*a«B***®essBeseaee*nstB0eB*5!?#e9*8*i9*®®?***8B**** vével, s Tomika, azt is utánozta. Ha édesapád különös — madár­szerű vagy dörmögő — hango­kat hallatott, Tomika is meg­próbálkozott vele. Feszült figyelem és kölcsönös ragaszkodás szálai ívelődfcek ilyenkor az öreg és a kíscse- csemő között 'Mi álmélkodva lestük az újabb és újabb bra­vúrokat .. Mostanában nem jár hozzámt édesapád- S ha mi meg is láto­gatjuk Tomikával, nem lágyul el már az apósom. Talán meg­fáradt ő Is?... Az is lehet mi távolodunk el tőlük. Volt idő, amikor meg­értettem édesanyád bogarait megbocsátottam időzített kitöré­seit! elfelejtettem, már azt Is neki, hogy engem soha semmi­vel nem kínált meg, pedig egy lakásban laktunk ... Ha én főz- tem-sütöttem valamit, neki is adtam, de tőle még soha sem­mit nem kaptam. Ha főzött, ne­ked és Tominak jutott belőle, de nekem nem ... Hogyan tudtál te más lenni? MÁS, mindenkinél különb? Ol­csó kis kenyércsatákba-n soha nem vettél részt. Nem fért hoz­zád kicsinyesség. Mindig tud­tam, fáradtság emészt, ám soha nem voltál elesett... Nagybeteg voltál már előbb is, az orvosok le akartak rok- kantani, de te csak annyit fo­gadtál el a felkínált kedvez­ményből, hogy könnyebb mun­kakörbe juttattak. Raktáros lettél a Házgyárban. Ha meggondolom, az sem lehe­tett túl könnyű. Valami meg­magyarázhatatlan tevékenységi láz szállott meg abban az idő­ben. A fáradtságról nem vettél tudomást, szabad időben, á rak- ■tárban subaszőnyeget varrtál nekem. De amikor jött egy al­kalom, s vállalaton belül to­vább lehetett tanulni, te voltál az első, aki jelentkezett erre a tanfolyamra. A főkönyvelői vizsgádat jeles eredménnyel tetted le. „Mért ne tanuljak, amikor le­hetőség van fá?” így lettél az­tán bélső ellenőr, közvetlen á főkönyvelő után következtéi be. osztásban. Csodáltalak, hogyan tudsz ki­igazodni a számok világában, hiszen te művésziélek vágy. aki ellágyulsz a zen® hangiától, tel­jes intenzitással éled át a drá­mai cselekményt a színházban, nem beszélve a képzőművészet­ről. amelyet titokban magad iá gyakoroltál. Hogyan lehet a számkukacsá- got ilyen makacs buzgósággal űznie egy művésziéleknek? Ti­tok nekem, örök titok. Ahogyan örök titok a Te mozgalmas, te­vékeny életedhez gyűjtött erő. amit még félbénán Is birtokol­tál... Honban, s hogyan? Talány. Amilyen talány a nö­vekedő. s elhaló élet — s 4 lét vagy nemlét, a halál után.,. (Folytatjuk) erről szól. Egy nyilatkozatában így beszél alkotói szándékáról: ....Ebben a szomorú történet­ben engem nem az érdekel, hogy egy ember letért az igaz útról, és nem Is általában az ember. A parasztember érdekel, aki elveszítette kapcsolatát a földdel, a munkával, azokkal a gyökerekkel, amelyek az életet tartják. Hogyan történt meg, hogy egy ember, akinek paraszti vér, munkásvér folyik az erei­ben, a paraszti környezettől be- léoltott egészséges felfogású em­ber hirtelen kificamodik, össze­törik?...” E néhány sorral már érthfy tővé válik a film címének szim­bolikus jelentése is. A kányafa ugyanis vörös termésű, erdei cserje, amely szétfutó gyökerei­vel erősen kapaszkodik a föld­be. A nyírfához hasonlít, de amolyan ritka fajta, mint aho­gyan egyedinek és nem általá­nosnak tekinthető az a történét, az az emberi sors is, amelynek címadójául választotta az író. Bár fájdalmasan reális ez s film — mint minden alkotás, amely az emberi természetet ku­tatja — a pergő képsorokból mégis kicsendülnek a népmesék motívumai. A szabadult rab, mint kedves menyasszonyát üd­vözli a fákat, becézi a cserjéket, a megtört tekintetű vénséges anyóka — a hős majd két év­tizede nem látott édesanyja —* bölcs igazságokat beszél, a mae- kótermetű újdonsült sógor pedig mint valami mesebeli igazságte­vő áll bosszút 4 banditákon. Ké­pi ihegfogalmazásbán is erőtel­jesek ezek a hangulatok, jól motiválják a történetet, amely bennem valahogy így marad meg; Élt egyszer a messzi Szibériá­ban egy parasztember, aki bár jónak született, felnőtt fejjel mégis letért az egyenes útról, veszedelmes bűnöző lett belőle. Pé egyszer csak találkozott az eredendő jósággal és nem tu­dott ellenállni; szakított múlt­jával, s beállt a becsületes em­berek közé. Ezépt Ölték meg bűntársai, akik nem tudták megbocsátani árulását... 3. Izgalmas lenne ugyan a bűn­beesés történetének művészi áb­rázolása is, dé csak jelzéseket, hálvány utalásokat kapunk a háborúról, az elhagyatottságról, s mindazokról a? egyéni és tár­sadalmi körülményekről, ame­lyek hozzájárultak ahhoz, hogy Jegort, ezt az erős szibériait nem sikerült megnyerni a becsületes életnek. Suksint, a regény íróját és a film rendezőjét elsősorban az eb- városiasodott parasztember ter­mészete és a visszatérés lehető­sége foglalkoztatta. Érről vall a film szuggesztív erővel, kegyet­len őszinteséggel. A groteszktől a tragikusig, a szatirikus kép­soroktól az érzelgősség mezs­gyéjéig széles skálán játszik a rendező, mégis hitele, valóság- lehelete van a filmnek, mart a különböző stílusban fogalmazott jeleneteket a rendező tehetsé­gén túl a színész Suksin egyéni­sége kapcsóljá össze. A film hősével még a börtön­ben megismerkedünk, ott áll 6 is a giccsesen feldíszített szín­padon, ahol a rabok kórusa az Estharang című mélabús dalt énekli, s a szabadulók mond­ják rá a bim-bámot. A meste­rien szerkesztett groteszk Indí­tás után kint az életben kísér­hetjük figyelemmel Jegort, ezt a hétpróbás tolvajt, akinek jel­lemében már rég eluralkodott a bűnözés pszichológiája. Első út­ja is a régi barátokhoz viszi, mulatni egy nagyot a szabadulás örömére, de mert a rendőrség közbelép, elindul egy istenháta- mögötti kis faluba Ljubához, akivel a börtönből levelezett. Különösebb szándék nélkül érkezik, egyszerűen csak meg­pihenni egy keveset, mielőtt folytatná a tolvajlást. S ekkor Szinte lírába vált a film, magá­val ragadó képsorokkal ábrázol­ja a férj nélkül élő falusi asz- szony tartózkodó szerelmét, azt az egyszerű, tiszta és őszinte vi­lágot, amely körülveszi Jegort. A sokat próbált falusi emberek előbb bizalmatlanul fogadják a fegyencet, de Ljubának senki nem tud ellenállni, őszintesége, jósága, szeretete még Jegorból is kikényszeríti hajdani önmagát. A rendező szatirikus jelene­tekben mutatja be a hős utolsó ellenállását: Jegor a városba megy, nagy vacsorát rendez, pezsgővel itatja vendégeit, de rá kell döbbennie, hogy nem adják rubelért a boldogságot, a lélek békéjét. Ez a felismerés is segí­ti a döntést, ott marad Ljuba mellett, 4. Ezzel a megnyugtató befeje­zéssel tulajdonképpen véget is érhetne a film. Csakhogy, Suk­sin túlságosan szigorú hőséhez. „Imi úgy kell, hogy a szavak robbanjanak, mint a töltény a tűzben” — vallja, s valóban ez az alkotói magatartás érződik a film tragikus befejezéséből is. Jegor — akit szívünkbe zár­tunk a történet során — több­szörösen is etikai vétséget kö­vetett el, magára hagyta öreg édesanyját és túl késön akart szakítani bűnös múltjával. S ezért a késői eszmélésért kellett fizetnie: ottv az általa felszán­tott földön, az új élet mezsgyé­jén éri a halálos lövés. A szim­bolikus címhez illő befejezés. Mert mindenért fizetni kell! — ez az általánosítható üzenet csendül ki ebből az élményt nyújtó filmből, amelynek sike­rében osztoznak a jól jellemzett típusokat alakító színészek, első­sorban a Ljubát alakító Lidi ja Fedöszejeva, valamint az opera­tőr, Anatolij Zabolockij külön­böző stílusokon átívelő, színes képsorai. Művészi értékeivel, ember; igazságával a Vörös kányafa méltóan képviséli a szovjet filmművészetét a most kezdődő fesztiválon. Márkusa László Rádió jegysei ' A 24.órában A török hódoltság és a BA- kóczi-szabadságharc viszontag­ságai után megyénk területe szinte teljesen elnéptelenedett. Második honfoglalásnak szá­mított tehát az 1700-as évek elején kezdődő újratelepítés, amikor szlovák, román, német és délszláv családokat költöz­tettek az elvadult tájra. A nemzetiségek kultúrája évszá­zadok óta meghatározta a Kö­rös vidékén a néprajzi hagyo­mányokat. Szfaes népszoká­sok alakultak ki ezen a tájon, s a mi feladtunk, hogy ápol­juk a népi kultúra értékeit is. A Békés megyében folyó hely- történeti kutatásokról és a néprajzi hagyományokról szólt hétfő délelőtt a Kossuth- adón Zeley László műsora. Az utóbbi években olyan dinamikus fejlődésnek indult nálunk a néprajzi kutatás, hogy egy húszperces rádió­műsorban csak a teljesség igé­nye nélkül lehet beszélni er­ről a nemes munkáról. Az adásban megszólaló Beck Zol­tán néprajzkutató is inkább csak azt hangsúlyozta, hogy a fokozott urbanizáció miatt a falvakban egyre inkább fele­désbe merülnek a népi hagyo­mányok. Szinte a 24. órában indult meg a néprajzi gyűjtő­munka, hiszen a fiatal nem­zedék már nem emlékszik a régi szokásokra, és sajnos egyre kevesebb az olyan idős ember is, aki felelevenítené a hajdani idők népi életét. Az értékek mentésében a bővülő múzeumi hálózat hiva­tásos folkloristái mellett nagy érdemei vannak a néprajzi gyűjtő táborokban dolgozó fi­ataloknak. — A múlt ismerété nélkü­lözhetetlen a jövő építéséhez — mondta Koszorús Oszkár, az orosházi könyvesbolt veze­tője. Bár a könyvkiadási le­hetőségek naeyón korlátozot­tak, de a helytörténeti kiad­ványok így is szép számmal jelentek meg az utóbbi évek­ben. Az olvasók közül mind többen érdeklődnek szűkebb hazájuk és munkahelyük tör­ténetéről, hiszen szeretni is csak azt lehet, amit ismerünk. (Andődy) ' Ma; A Szovjet Televízió estje A. szovjet kultúra napjai al­kalmából csütörtökön rendezi theg a Magyar Televízió a Szov­jet Televízió estjét, amelynek során kisíi Írnek, összeállítások, helyszíni közvetítés idézi a né­zők elé a Szovjetunió hétköz­napjait, kultúráját. A válogatás szinte valamennyi szovjet köz­társaság sajátos világából íze­lítőt ad. A program 15.40-kor kezdődik s rövid bevezető után a voronyezsi népi együttes fer­geteges produkcióiból láthatunk részleteket. A Ta’álkozás a ter­mészettel című film Azerbajd- zsáp egyik legszebb természet- védelmi területére kalauzolja a nézőket 18.25-kor a Tadzslk- főld című színes rövid film kö­vetkezik, amely felvillantja a főváros, Dusanbe képeit, majd Urunhódzsajev kolhozának vi­lágát, de féltárulkozik benne a tadzsik ősi kuHúra és népmű­vészet isi 16.50-kor a könnyű­zene kedvelőinek énekel Musz­lin Mágorrtajev. A Szovjetunió ma címmel 17.25-koi- filmösszeállítás kerül kénernyőre, amelyet az Ezt a földet szeretem című színe« do- kumentumfUm követ. Ebben szeizmográf ussal, geofizikussal, olajkutató mérnökkel, helikop­terpilótával, traktorvezetővel fca. lálkoznak a nézők, olyan mun­kásokkal, akik a Tyumen! terü­let jamali olajmezőin dolgoznak. 18.35-kor Eduard Fazilovics Murzatirmal, a szovjet központi televízió műsorfőszerkesztőjével beszélget a kamerák előtt Poor Klára. 18.50-kor a Téli Moszkva cí­mű kisfilm a Szovjetunió havas fővárosának szépségeit tárja elénk. Ezen a napon az esti me­se is a szovjet tévések produk­ciója. A gyerekek a Fehér bundács- ka című bábfilmet láthatják, az esti tv-híradó után pedig a fő­városi onerettszínházból adnak helyszíni közvetítést a ZSOK- együttes műsorából, a moldvai SZSZK állami néptáncegyütte­sének előadásában. Ugyancsak színesben mutatja be a televízió Makszim Gorkij Kispolgárok cí­mű drámájának magyarul be­szélő. kétrészes szovjet filmvál­tozatát. A Szovjet Televízió estjére vendégünk lesz N. Bodrova, aki magyar kollégáiéval, Kertész; Zsuzsával konferálja a műsort (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents