Békés Megyei Népújság, 1975. november (30. évfolyam, 257-280. szám)

1975-11-12 / 265. szám

FeSiSfloktafási tanácskozás Barangolás a játékországban A Békés megye! Tanács mű­velődésügyi osztálya, a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsa, a Pe­dagógusok Szakszervezete me­gyei bizottsága, valamint a Ma­gyar Pedagógiai Társaság Bé­kés megyei tagozata tegnap ta­nácskozást rendezett a megyei felnőttoktatás helyzetéről, prob­lémáiról. Dr. Gácsér Józsefnek, a mű­velődésügyi osztály vezetőjének megnyitója után Róta Pál me­gyei felnőttoktatási szakfelügye­lő elmondta, hogy 1972 '7Ö-ban 1466, 1973/74-ben 3154, az elmúlt tanévben pedig már csaknem 4000 tanulója volt megyénkben a dolgozók általános iskoláinak, amelyet csak néhány kisközség­ben nem sikerült megszervezni. A dolgozók középiskolájában ugyancsak sokan végzik a tanul­mányaikat, hiszen az idén már 7 200 felnőtt iratkozott be. Elő­relépés, hogy új iskolai formá­kat vezettek be. így a szakmun­kások középiskoláját és a két­napos gimnáziumi levelező tago­zatot. Mindezek mellett a jövő­ben jobban igénybe kell venni a művelődési . házak segítségét. Gyakrabban kell színház-, mozi- és múzeumlátogatásokat szervez­ni. Ábrahám Béláné, a békéscsa­bai Dolgozók Általános Iskolá­jának igazgatója az általános is­kolai felnőttoktatás problémái­ról, Marosvölgyi Ödönné mező­hegyes! tagozatvezető a heti kétnapos gimnáziumi levelező tagozat kísérleti eredményeiről, Ulbert Istvánná igazgató a bé­késcsabai Dolgozók Szakközép- iskolájának pedagógiai tapaszta­latairól, Gagó András pedig a szakmunkások szakközépiskolá­jának oktatási problémáiról mondta el korreferátumát. Han- kó Miklós, a Dolgozók Szakkö­zépiskolája. és Gimnáziuma di­áktanácsának titkára a diákta­nács munkájáról beszélt. A ta­nácskozást Tóth Lajos, a Ma­gyar Pedagógiai Társaság Békés megyei tagozatának titkára zár­ta. „Akarsz játszani kígyót, ma­darat, / Hosszú utazást, vonatot, hajót, / Karácsonyt, álmot, min­denféle jót?” Kosztolányi gyö­nyörű sorai jutnak eszembe a játékbolt ízlésesen berendezett kirakatát nézegetve. Elgondo­lom, amint egy szöszke, szép sze­mű kislány maciját magához ölelve mosolyogva álorrba szen- derül. Egy kisfiú a szoba köze­pén körbe-körbe száguldó vil­lanyvonatot megállítva anyuka ölébe bújik.­A drágábbat kérem Békéscsabán, az Untverzál Kiskereskedelmi Vállalat 52-es számú játékboltjában Laura- nyecz György áruforgalmi elő­adóval beszélgetünk. — Jelenleg a megye öt váro­sában van kigebb-nagyobb já­téküzletünk, amelyek ever.te 9 —10 milliós forgalmat bonyolí­tanak le, A felkészülést a téli játékvásárra már szeptember­ben megkezdtük. A tavalyi 1,2 millió forintossal szemben az idén 1,7 milliós raktárkészlettel várjuk a vásárlódat. — Mi a véleménye a válasz­tékról? — Aránylag jónak tartom — válaszolja és a pult mögé invi­tál. — Kezdjük talán a legkiseb­bek játékaival. BabacsörgőbőV, csipogóból 18 félét kínálunk. Önjáró, mechanikai játékokból 15—20, társasjátékokból 16, plüssfigurákból 70 féle található a polcokon. A különféle foglal­koztatójátékokból, amilyenek a fémépítők, mozaiképítők, szin­tén van elegendő. Az 1—2 éves gyerekeknek készült müanyag- játékok választéka is kielégítő. Valóban, szinte minden kor­osztály megtalálhatja itt a ked­vére való játékot. Kérdés azon­ban, mennyiért? A jól bevált konstrukciós játékok közül a fém autóépítő 250. az összerak­Megjelent A gyorsuló idő %mémm „A gyorsuló idő” című, rendszeresen megjelenő megyei pedagógiai módszertani kiad­vány legújabb számában hét igen nagy érdeklődésre számot tartható tanulmány jelent meg. A mostani kötet elsősorban, a ta­nulók iskolán kívüli művelődé­sének jelentőségével, alakulaia- val foglalkozik. Csausz Vilmos, a sarkad: gimnázium igazgatója az oktató-nevelő munkát segítő érdeklődési körök munkájáról, Váradi Kornél szakfelügyelő a képzőművész szakköröknek a művészeti nevelésben betöltött szerepéről, Keresztény Magda szarvasi tanítónő pedig az álta­lános iskolai tanulmányokra elő­készítő foglalkozások jelentősé­géről írt A kötet első tanulmányában Hírják Balázs, a béimegyeri ál­talános iskola igazgatója a pe­dagógus szemével tekinti át a korszerű tar.ár-eiák kapcsolatot. A gyorsuló idő nyolcadik köte­tének ’ zlróanyagát Tóth Lajos, a megyei pedagógus továbbkép­zési intézet munkatársa írta: megyénk egyik várósi gimnáziu­mának negyedik osztályában ké­szített igényes műveltségi vizs­gálatot. A felmérés eredményei, tapasztalatai bizonyára másokat is hasonló. az oktató-nevelő munka fejlesztését meghatározó vizsgálatokra ösztönöznek. Kő-könyy 200 millió évről Vonzó, s nem mindennapi ér- dekességű látnivalóval gazdago­dik Tata. A Kálvária-domb ol­dalában hatalmas természetvé­delmi parkot: földtani kiállítást, A DEM ÄSZ hódmezővásárhelyi * üzemigazgatóság hálózatszerelési osztálya ÉRTESÍTI A LAKOSSÁGOT, hogy az alábbi létesít­ményt FESZÜLTSÉG ALA HELYEZI 1975. november 11-én i Orosháza, Belinszky-lakó- telep 20 kV-os kábel és VHTR-álIomás (Előd ut­ca—Rákóczi-úíi lakótelep). A létesítmény érintése életveszélyes és tilos! kőparkmúzeumot létesítenek. Alapját Európa egyik legértéke­sebb geológiai emléke, a domb egykori kőbányájának fala adja. A fal különlegessége, hogy be­tekintést nyújt a föld kialaku­lásába. Védetté nyilvánított, alig 40 négyzetméternyi területen j mintegy 40 méter vastagságban I látható Magyarország szinte egész geológiai fundamentuma. I A 100—200 millió éves, változó színárnyalatú kőzetrétegek nyi­tott könyvként mutatják be az évmilliók alatt lezajlott földtör­téneti „eseményeket”. A természetvédelmi terület mellett úgynevezett kőparkot lé­tesítenek. Itt Magyarország hasz­nosítható ásványi nyersanyagait, a hazánk földtani felépítésében résztvevő legfontosabb geológiai i képződményeket mutatják majd be ható LEGO-sorozat 198—900, a Gabi-építő 103 forintba kerül. Felvetődik a kérdés, vajon igénylik-e a szülők, a gyerekek, a drága, külföldről behozott komplikált játékokat, amiket, ha belőlük csak egy csavar is hiányzik, el lehet dobni. Szabó Katalin eladó erről így vélekedik: — Az az igazság, hogy a ve­vők keresik a drága játékokat. Az olasz LEGO-Sorozatból már csak egyet talál. Gyakran hall­juk a szülők, nagyszülők szájá­ból: „A drágábbat kérem.” Ta­lán valamiféle státuszszimbó­lum is ez. „Az én gyerekem nem játszik akármilyen játékkal!” — Az eladó befolyásolhatja-e a vevőt a választásban? — Előfordul. Megfigyeltem, hogy általában a gyerekek 2—3 évvel korábban kapják meg a nekik való játékot a kelleténél. Egy-két éves gyereknek például elemmel működő játékot vesz­nek. Ilyenkor megpróbálom le­beszélni őket. Megmagyarázni azt, hogy g gyerek nem a lát­szattal. törődik, hanem a játék­ban az örömét, az érzelmet ke­resi. Ahogy a fiatal eladónő sza­vait hallgatom, felötlik egy újabb kérdés: miért nem adnak minden játéküzletben megfelelő tanácsokat, felvilágosításokat a vásárlóknak? Laurinyecz György kissé re- zignáltan válaszol: — Vállalatunk játékboltjai­ban 30-an dolgoznak, ebből hat a szakképzett eladó. Hogy mit lehetne tenni? Nem tudom. Na­gyon nehéz helyzetben vagyunk, higgye el. Egy óra múlva elromlott Közben jönnek-mennek a ve­vők. Érdekes megfigyelni, hogy sokan milyen bizonytalanok a vásárlásban. Egyik középkorú asszony először társasjátékot kér, s végül játékzongorát vesz. Lévai Lajosné Mezőmegy erről jött. Három gyereke vám. A leg­idősebb hat-, a középső három­éves, a legkisebb nyolchónapos. — Gyakran vásárol játékot? — Ajaj... — mondja mosolyog- va. — A felével már nem is ját­szanak. Mindig újabbak kelle­nek. — Most mit vett nekik? — Egy társasjátékot és két fcís fémautót, összesen 60 forintba került. — Milyen a játékok minősége? — Gyengék. A műanyag moz­donnyá! egy órát, ha játszottak, máris elromlott. — Kérek egy pisztolyt •— mondja Ceglédi Mihályné az el­adónak. Míg kiszolgálják, meg­kérdezem, miért éppen fegyvert választ? — Van egy 12 éves kislányom és egy 10 évéé fiain. A fiú na­gyon kedveli a fegyvereket. Tudja, mi Biharugrán lakunk, ott aztán mozoghatnak, játszhat- nak eleget. Milyen játékuk van még? A kislánynak babája és sok színes ceruzája, festéke. Azonkívül társasjátékok, asztali Ifjlin.'rr? játékra? — Ezer forinton biztosan felül van az összeg. Játék és pszichológia De ilyen egyszerű lenne a já­ték és a gyerekek, a szülő és a gyerek kapcsolata? Aligha. Hi­szen a játéknak lélektana van. Mit mond erről dr. Kertész Már­tonná városi felügyelő, a békés­csabai Lenkey úti óvoda veze­tője? — A gyereknek játék közben állandóan fejlődik a személyisé­ge. Különböző élethelyzetekbe próbálja magát beleélni, ezáltal alakul a jelleme, szín és forma- érzéke, érdeklődési köre. A há­romévesek még egyedül játsza­nak, később a játék már társas kapcsolatot kíván. — Lépést tud-e tartani a já­tékgyártás a pedagógia, illetve a technika fejlődésével? — Az utóbbi években számot­tevő a javulás. De vannak gond­jaink is. A műanyag kockáknál nincs meg mind a hat alapszín. A bábok felismerhetetlenek, a babák pedig túlstilizáltak, nem természetesek. A fakockák nin­csenek lelakkozva. A tartós, kö­zepes méretű fajátékokat ritkán, vagy egyáltalán nem lehet kap­ni. A műanyag járművek kere­kei rendre kihullanak. A KRESZ-oktatáshoz nem gyárta­nak megfelelő eszközöket. Nincs alagút, hid, vasutastárcsá... A konstruktív játékok jók, csak elég drágák. Egy óvoda évente általában 3000 forintot költhet játékokra. Egy fa gurulós kocka 2500, a Montessori játék 3-400 forintba kerül. Az óvónéniknek bizony rengeteg kiegészítő játé­kot kell készíteniük. pintér Laci nagycsoportos társaival színes műanyagból épít házat. — Mi a legkedvesebb játékod? — Ez — mutat az asztalon le­vő építőjátékra. — Miért? — Mert ebből lehet csinálni házat, garázst, várat és repülőt is. — Otthon milyen játékaid vannak? — Van 16 Matchboxom, autó­pályával és ugyanilyen építő, csak, más a színe. — Ki vette őket? — Apukám. — Mikor kapsz játékot? — Ha jó vagyok... és a szüle­tésnapomra. — Kivel szoktál játszani ott­hon? — A testvéremmel, Kativál, meg apuval és anyuval. —Milyen játékot szeretnél még? — A kocsijaimnak egy olyan autópályát, amelyik magától működik. — Mi az apukád foglalkozása? — Autószerelő. „A barangolás véget ér. Sok élménnyel, tanulsággal. Nem biztos, hogy a megállapítások ál­talános érvényűék. Mégis jó len­ne rájuk figyelni iparnak, keres­kedelemnek és szülőknek egy­aránt. A gyerekek és mindany- nyiunk érdekében. ^«res Sándor \jegynt ) Adós, fizess! — részletet A kaszaperi Lenin Tsz-ben éveken át hitelfelvétel nélkül gazdálkodtak. Egyszerűbben szólva: nem verték adósságba magukat. A szövetkezet új el­nöke azonban szakítani készül a több esztendős hagyománnyal Bedig én már jó néhány elnök társát hallottam azzal büszkél­kedni, hogy az adott közös ma már saját pénzéből gazdálkodik, vagy ha még nem is, jövőre már biztosan megszabadulnak minden adósságtól s úgymond: egyenesbe jutnak. A kaszaperi Lenin Tsz-rőlmég' annyit: különösen nagyobb pénz­ügyi gondjai nemigen voltak. Ha pedig a korábbi zárszámadá­si beszámolókon elhangzott, hogy megint nem kellett hitelhez fo lyamodni az év folyamán — az csak tetszést arathatott a tag ság soraiban. Valljuk be, ösztönösen ma gunk is hajlamosak vagyunk a hitel, az adósság nélküli gazdál­kodók tevékenységét szinte fel­tétlen elégedettséggel nyugtázni. Nem gondolva arra, hogy ezt as elégedettséget letűnt korban szerzett rossz tapasztalat, a rossz emlékezetű „adós, fizess!”-féle vészhangok lassan halkuló csen­gése táplálja. Pedig még csak közgazdasági, pénzügyi, hitelelméleti előtanul- mányokat sem kell folytatni a hitel lényegének megértéséhez. Elegendő csak két szomszéd tér melöszövetkezet példáját ven­nünk. A tíz-tízmillió forint nye~ reségből fejlesztésre jutó 3—-3 millióból, ha az egyik készpén­zért a másik meg hitelre vásá­rol gépet, akkor világos, hogy ez a másik — a hitelfeltételek figyelembevételével — tulajdon­képpen háromszor annyi gépet is vásárolhat, mint a szomszéd­ja. A hitelt felvevő gazdaság elő­nye kettős: technikai színvonal­ban három évvel megelőzte a saját pénzből vásárlót, ráadásul a felújított gépparkkal bizton­ságosabban termelheti meg a hitelek visszafizetését fedező többletet, mint szomszédja, aki egyre avulóbb pépekkel igyek­szik a következő új termelő be­rendezés teljes árát kigazdálkod­ni. A példáért egyébként nem is kell ilyen messzire mennünk. A kölcsönre, hitelre építő, az adós­ságot „tervező” családi háztar tások szemünk láttán érik el vi­szonylag rövid idő alatt, na­gyobb lelki sérülések és pénz­ügyi zökkenők nélkül céljaikat, míg a csak készpénzért vásár­lók tulajdonképpen a gyűjtöge­tés éveiben fölöslegesen monda­nak le a hitelre is megváltható javak élvezetéről. Tovább menve: meggyőződé­sem, hogy ma már a fő kérdés •nem a „hitellel vagy anélkül?”, hanem a „mit, milyen hitelfel­tételek mellett?". Korlátozott anyagi lehetőségeinkre figyelem­mel ugyanis elsősorban azt kell hitelre adnunk, arra kell hitelt adnunk, ami anyagi gyarapodá­sunkat, fejlődésünket segíti elő, ami garantálja, hogy az adós fi­zetni fog. Tervszerűen, rendsze­resen, hónapról hónapra, évről évre: erejét soha meg nem ha­ladó részletet. Mert erőnk együtt nő hite­lünkkel, hitelünk pedig gazda­sági fejlettségünk függvénye, ami — Széchenyi óta köztudott — egyebek mellett okosan fel­használt hitelekre épül. (kőváry) 5 békés mcrn^r: 1975. NOVEMBER

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents