Békés Megyei Népújság, 1975. november (30. évfolyam, 257-280. szám)

1975-11-12 / 265. szám

November 23-án Időközi tanácstagi választások megyénkben Az Elnöki Tanács az ország területén megüresedett képvise- löhely betöltésére 1975. novem­ber 23-ra időközi választást tű­zött ki. A megyei tanács vég­rehajtó bizottsága ebből kiin­dulva, javasolta a megyei ta­nácsülésen, hogy erre a napra tűzzék ki megyénkben is az idő­közi helyi tanácstag-választá­sokat. A megyei tanács határo­zata értelmében a különböző okok miatt megüresedett egy városi és 33 községi választóke- rültben november 23-án tanács­tag-választások lesznek. Időközi választást tartanak Békéscsaba 100., Mezőberény 29., Köröstarcsa 3. és 17., Két­egyháza 30., Kötegyán 5., Lö- kösháza 5. és 15., Sarkad 37., Kardoskút 9., Csorvás 21., Bé- késsámson 1., Pusztaföldvár 3., Kunágota 12., Magyarbánhegyes 6., 23., 30.. 40. és 41., Medgyes- egyháza 20. és 48., Mezőhegyes 9., 23., 27. és 57., Nagykamarás 2. és 40., Végegyháza 2., Csa- bacsűd 13., Gyoma 43. és 57., Okány 11., Szeghalom 9. és 47. számú választókerületében. Az érdekelt választókerüle­tekben a szavazásra jogosult la­kosok nevét az illetékes taná­csok hivatalos épületében ki­függesztik. A jelölő gyűlések helyéről, időpontjáról a válasz­tópolgárokat az illetékes taná­csok értesítik. Szovjet szuperkemény szerszámok bemutatója Szuperkemény megmunkáló szerszámok a téma azon a ma kezdődő, csaknem egyhónapos eseménysorozaton, amelyet a Gépipari Tudományos Egyesület és a Kohó- és Gépipari Tudomá­nyos Műszaki Tájékoztató Inté­zet rendez a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. Szovjet és magyar szakemberek tucatnyi előadást tartanak majd a leg­korszerűbb szovjet megmun­káló szerszámokról, ezeket a berendezéseket az ipar külön­böző területein hasznosíthatják, egyebek között üvegvágásra, a félvezető anyagok darabolásá­ra, csapágyfelületek megmun­kálására. Az előadások melletti üzemi bemutatókon ismerkedhetnek az érdeklődők a szuperkemény szerszámokkal. Az ellenőrzések mindig gyakorisága garancia sem A szabadkasszás üzletek és vendéglátó egységek tevékenységét vizsgálta a NEB A belső ellenőrzés nemcsak a hibák, a rendellenességek fel­tárását szolgálja, hanem haté­kony eszköze a megelőzésnek is. Ha eljnarad, csorbát szenved a vezetés. Ám az ellenőrzések gya­korisága sem mindig garancia. Ezt igazolja a Békés megyei Né­pi Ellenőrzési Bizottságnak a gyulai, az újkígyóst a medgyes- egyházi, a kondoros? és a szarva­si ÁFÉSZ-ek szabadkasszás üz­leteiben és vendéglátó egységei­ben tartott vizsgálata. A népi ellenőrök többek között arra ke­restek választ, hogy a szövetke­zetek belső ellenőrzése mennyi­re hatékony. A szövetkezetekben az utóbbi években megnőtt á belső ellen­őrzés szerepe. A feladatokat szabályzatokban rögzítették. En­nek megfelelően a gyulai ÁFÉSZ ebben az évben 223, a rnedgyesegyházi 161, a szarvasi 178. a kondorosi 110 belső el­lenőrzést végzett. Az ellenőrzé­sek kevés szabálytalanságot tár­tak fel, felelősségre vonásra alig került sor. Mindez annál inkább elgondolkoztató, mert a népi ellenőrök több boltban súlycsonkítást, árdrágítást, le­járt szavatosságú árukat, hite­lesítetlen mérőeszközöket és egyéb szabálytalanságot derítet­tek fel. Önkéntelenül adódik a kérdés: vajon az ÁFÉSZ-ek bel­ső ellenőrei erre miért nem jöt­tek rá? A népi ellenőrzési bi­zottság megállapítása tényszerű. A belső ellenőrzés — annak el­lenére, hogy elég gyakran foly­tatott le vizsgálatot — nem volt alkalmas arra, hogy a szabály­talanságokat feltárja. Több szövetkezetben a leltá­rozási feladatokat sem végezték el megfelelően. Az újkígyósi ÁFÉSZ a múlt évben és ebben az évben is készített leltározási ütemtervet. Igen ám. de a folya­matos végrehajtásról megfeled­keztek. Vajon mimlyen lehet a társadalmi tulajdon védelme ott, ahol ennyi gondot fordítanak a leltározásra? Nyilván ez a tény n^m valami kedvező következte­tésre ad alkalmat. Sajnos ott sem foglalkoznak a hiányok és a többletek kivizsgálásával, ahol a leltárokat szabályosan végzik. Nem kutatják azokat az okokat, melyek a rendellenessé­geket előidézték. A megoldásnak a legegyszerűbb formáját vá­lasztják. Megtéríttetik a hiányt, az egységek vezetőivel. Ez a gyakorlat viszont nem szünteti meg a helytelenségeket, hanerr^ újabbakat szül. Sem a belső el- - lenőrzés, sem a leltározás jegy­zőkönyvei nem alkalmasak ar­ra, hogy a tapasztalatokat figye­lembe véve hatékonyan lehessen intézkedni. Nem csoda, hogy az asztalfiókban várnak selejtezés­re. Az ÁFÉSZ-ek a saját bolt­jaik és vendéglátó egységeik kö­zötti áruforgalmat sem kísérik figyelemmel. Az átadott, illetve átvett áruk bizonylatozása sem kielégítő. R szabadkasszás egységek tevékenységét belkereskedelmi miniszter rendelete szabályozza. Kijelölésük az igazgatóság fel­adata. Egyes ÁFÉSZ-ek vezetői viszont még azt sem tudják pon­tosan, hány szabadkasszás egy­ségük van, hiszen nyilvántartást nem vezetnek róluk. Vajon ho­gyan segítik elő a rendelet vég- rehajtását? Csak egy példa. A. rendelet előírja, hogy a szabad Aranygyűrű a hűségért A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 58. évfordulójának tiszteletére bensőséges ünnepsé­get rendezett Békéscsabán a KISZÖV-székház tanácstermé­ben a Békés megyei Méretes Szabó és Szűcs Ipari Szövetke­zet. Ekkor emlékeztek meg a szövetkezet fennállásának 30. évfordulójáról is. A kezdetben 40 munkást fog­lalkoztató szövetkezetben ma már mintegy 650-en dolgoznak. És nemcsak a létszám, hanem a termelési érték, a tiszta va­gyon, a műszaki színvonal is 3 fAítPÚJSAC, 1975. NOVEMBER 12. hasonlóan dinamikusan nőtt az eltelt három évtized alatt. Az ünnepségen Goldberger Já­nos, a KISZÖV elnöke adta át a Szövetkezeti Ipar Kiváló Dol­gozója kitüntetést Csatári Zsig- mondnénak és Cser Sándornak, Nagy Gábornak pénzjutalmat és aranygyűrűt, Horváth Jánosnak szintén pénzjutalmat. Rajtuk kívül 19-en kapták meg a Kivá­ló Dolgozó jelvényt, 17-en pedig 20 és 30 éves munkaviszonyukért az aranygyűrűt. ,A KTSZ KB el­ismerő oklevelét kapta Kovács László, a Szakma Ifjú Mestere címet pedig Szegedi Sándor. A szocialista brigádok közül a Ku- lich Gjrnla nevét viselő brigád elnyerte a kiváló címet, két bri­gád aranyjelvényes lett. három nyerte, el a zászlót és öt brigád kapott dicsérő oklevelet. kasszás egységek vezetőinek, il­letve helyetteseinek megfelelő szakképzettséggel kell rendel­kezniük. A valóság pedig az, hogy sok vezető és helyettes szakképzetlen, akiktől a felügye­leti szervtől kapott felmentés időtartama alatt sem követelték meg a szakképzettség megszer­zését. A szarvasi ÁFÉSZ szabad­kasszás üzleteiben 78 vezető és helyettes dolgozik, s közülük csupán 41-nek van szakképzett­sége. A dolgozókkal kötött meg­állapodások is foghíjasak. Leg­jobb esetben is csak az anyagi felelősségre, s a bevétel befize­tésére vonatkozik. Nem írja elő a .felvásárolható áruk körét, ér­tékhatárát, a bizonylatozás rend­jét. az üzlet nyitva tartásának idejét. A gyulai és a medgyes- egyházi ÁFÉSZ viszont még megállapodást sem kötött dolgo­zóival, Végeredményben nem is lehet csodálkozni, hogy gyakran engedély nélkül is vásárolnak fel árut s egyéb szabálytalansá­got követnek el. fl NEB tíz esetben szabály­sértési, négy esetben pedig fe­gyelmi eljárást kezdeményezett, s javaslatot tett a feltárt sza­bálytalanságok megszüntetésére. Nyilván minderre nem került volna sor, ha az ÁFÉSZ-ek bel­ső ellenőrzése hatékonyan dolgo­zik, illetve az ellenőrzéseket megfelelő intézkedések követik. (Serédi) Nemcsak az adottságokon, az embereken is malik Több napon át voltam ta­nácstalan egy olyan ügyben, amely a mindennapi kenyérrel és a hatékonyabb gazdálkodás­sal áll összefüggésben. A té­nyek egyáltalán nem nyugtattak meg. Sőt, ahányszor ránéztem a búzatermesztés 1975. évi üzemi sorrendjére, újból és újból meg­gyorsult a szívverésem. A tsz-szövetseg adatai szerint hektáronként a legtöbb búzát a tókomlósi Viharsarok Tsz ter­mesztette: 42,7 mázsa átlaggal lett 1975 első helyezettje. S mennyi búza termett Tótkomlós másik szövetkezetében, a Hala­dás Tsz-ben? Azon a bizonyos kimutatáson erre is megfogal­mazták a választ: 33,5 mázsa hektáronként. A medgyesbod- zás—pusztaottlakai tsz hektá­ronként 42 mázsával a második, a mezőkovácsházi Űj Alkot­mány Tsz 40.8 mázsával a nyol­cadik. A két tsz határát egy­mástól csak néhány kilométer választja el. Magyarbánhegyes ékelődik közbe. Itt 37 mázsa, az ezzel szomszédos Nágybánhegyesen pedig hektáronként 31,1 mázsa termett. A dombegyházi Petőfi Tsz-ben 40,3 mázsa a hozam. A battonyai Petőfi Tsz-ben 41,3 mázsa búza átlagtermést értek el. Ugyanakkor a battonyai Má. jus 1. Tsz-ben 33,5, Dombirato­son pedig 31.6 mázsa az átlag­termés. A Tótkomlóssal és Me- zőkovácsházával határos Kasza­peren hektáronként 33,6 mázsa búza termett. Az összehasonlító adatokon gondolkodóba lehet esni, s be­lőlük arra következtetni, hogy az égen kétféle nap ontja a me­leget. Az egyik üzemre szebben, csillogóbban ragyog, a másikra pedig csak elvétve dob egy-egy sugárnyalábot: érdem szerint. Ezen tépelödtem, meg azon, hogy a terméseredmény túlsá­gosan nagy szóródása mennyire figyelmeztető. Nyissunk ki egy térképet. Karikázzuk be Tót­komlóst. Medgyesbodzást, Kar­doskutat, Battonyát, Orosházát, Kunágotát, Mezőkovácsházát és Dombegyházát. Vessünk egy pil­lantást a közbeeső települések­re, mert ezeken a helyeken hektáronként 40 mázsánál keve­sebb búza termett. A sereghajtó Kétegyházán pedig csak 21,3 mázsa a hektáronkénti hozam! A príma földeken, ahol a jég­esőre sem hivatkozhatnak — Nagykamaráson, Almáskama­ráson, Lökösházán — vajon mi­lyen erőfeszítést tettek a saját jövedelmük növelésére? Körül­belül annyit, mint amennyit bú­zájuk termett. Ahhoz tehát, hogy ezekben a községekben és tsz-ekben több búza teremjen, minden tekin­tetben többet kellene tenni. A felelősséget valahogyan jobban, másképpen kellene érezni az el­nöknek, a szakembernek és egy­általán mindenkinek. A jövede­lem növelésének ugyanis ez le­het az egyik legfőbb mozgatója. A felelősséget azért szerelném kétszer is hangsúlyozni, mert a nagyüzemi termesztés szervezé­se nemcsak pénzkérdés. Vető­magot, műtrágyát, gépet min­den üzem vásárolhat. Ha ehhez kevés lenne a pénz, rendelke­zésre áll a Magyar Nemzeti Bank. A megye vezetői sohasem zárkóztak el egy jól előkészített és megalapozott vállalkozás tá­mogatásától. Tehát nemcsak az anyagi alapok adottak, hanem a bizalom is. Huszonhét gazda­ságnak mégsem sikerült a me­gye legjobb minőségű földjein hektáronként 40 mázsa fölé nö­velni az állagot. Ugyanakkor a szarvasi Dózsa Tsz, ez a koráb­ban oly sok hibát elnéző kö­zösség 41.8 mázsás hozamot ért el a sziken, az igen mélyfek­vésű', kötött talajon, ugyanolyan időjárási zónában, mint amilyen Csorvást, Gerendást, Dombira­tost jellemzi a sokat emlege­tett arany löszháton. Sok, nagyon sok még a fel­adat a búzatermesztésben. Kü­lönösen ott sok, ahol a termé­szet megannyi jó lehetőséget kí­nál lágyan omló, humuszos ba­rázdáival. Mert ott, ahol ke­mény, kötött a föld, már meg­tanultak eredményesen birkózni a természettel. Tény, hogy a megye legjobb és leggyengébb termőföldjeinek hozama között nines olyan nagy különbség, mint amilyen évek­kel ezelőtt volt. Éppen ezért egyre kevésbé a természeti adottság a meghatározója a te­rületi egységre jutó hozamnak, hanem inkább a társadalmi ér­dekért kockázatot vállaló em­ber. Eddig jutottam a magyarázat keresésében, s ha netán másnak más lenne a véleménye, vitat­kozzunk. Van miről, mert a búzatermesztés tapasztalatai jobb munkára sarkallnak. Dupsi Károly Befejeződött az állami akció További erőfeszítések a hústermelés növelésére Október, végén befejeződött a háztáji gazdaságok részére szer­vezett kocaakció. A Húsipari Tröszt 'ajánlására 7 ezer 700 te- nyészkocát vásárolták a Békés megyei háztáji gazdaságok. Ez­zel a legújabb statisztikai jelen­tés szerint 35 ezerre növekedett a háztájiban a kocalétszám — év elején ugyanez a szám 31. ezer volt. A legtöbb anyakocát — 50 ez­ret — 1973. december 31-én tar­tottak a háztáji és a kisegítő gazdaságokban. A Békés megyei Állatforgalmi és Húsipari Vál­lalat kereskedelmi igazgatója szerint a hústermelés növelésére tovább szükséges folytatni a te­nyészállat-akciót. A nagyüze­mek: az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek tehetnek ezért a legtöbbet. A jövő év el­ső negyedére 40 eferre kellene növelni a háztáji és kisegítő gazdaságokban tartott kocák számat, hogy 1977-től több hí­zott sertést vásárolhasson fel a vállalat, mint amennyire 1976. első felében lehetősége adódik. Az 1974. évi kocalétszám csök­kenése ugyanis a jövő év első felében fogja éreztetni hatását az állatfelvásárlásban. A húster­melésben csak az év második felétől remélhető némi változás az akciós-kocák utódainak hiz­lalásával. Korábban nem is egy termelő- szövetkezet szervezett a mostani ajánláshoz hasonló tenyészállat­akciót. Akkor az igénybe vevők abban állapodtak meg a tsz-szel, hogy a koca ellenértékét kész­pénzben, vagy meghatározott számú süldővel, hízott sertéssel törlesztik. Ez a módszer most is az egyik legjobban járható út­nak ígérkezik, megfelelő alapot ad ahhoz, hogy a megyében to­vábbi erőfeszítések bontakoz­hassanak ki a hústermelés nö­velésére. Iparszerű kenderíermesztés Békés a harmadik Alig pár hónapja hagyta jóvá a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium a kenderter­mesztés rendszerét, amelynek érdekessége, hogy ipari vállalat dolgozta ki, hozta létre. Az elő­írt. termesztéstechnológia alkal­mazása mellett garantálják a magas terméshozamot és szer­ződéses felárat fizetnek a koo­peráló partnereknek. Tervszerű előkészítés után kezdődött meg a rendszer szer­vezése, bevezetése az új idény­re, s máris biztatóak az ered­mények. Egy hónap alatt 21 gazdasággal 3 600 hektárra kö­tött a Szegedi Kenderfonó és Szövőipari Vállalat hosszú lejá­ratú, öt évre szóló megállapo­dást. Eddig a legtöbb partner Bács megyéből jelentkezett; hat tsz 1 000 hektárral lépett be a rendszerbe. Sorrendben Békés és Hajdú megye következik 900, illetve 800 hektárral.

Next

/
Thumbnails
Contents