Békés Megyei Népújság, 1975. november (30. évfolyam, 257-280. szám)
1975-11-02 / 258. szám
Kongresszusi fcrseny az NDK°ban Az NDK dolgozói szocialista munkaversenyt indítottak a Német Szocialista Egységpárt 1976 májusában megrendezésre • kerülő IX. kongresszusának tiszteletére. A kongresszusi verseny már fél év alatt nagy sikerekkel járt: az év első félének tervfeladatait túlteljesítették. Az előző év azonos időszakával összehasonlítva, a nemzeti jövedelem 5,5 százalékkal, az ipari termelés 6,8 százalékkal növekedett A terven felüli termelés értéke eléri a 700 millió márkát A munka termelékenysége az iparban 6,7 százalékkal emelkedett A KGST-tagországok- kal lebonyolított külkereskedelmi forgalom volumene 11 százalékkal nőtt. (BUDAPEST —PANORAMA) A részesmunkás két diplomáiéi biianíwr .iíi. -far.M..m^ un— . h.iiih ihm» . ■ ■ t-iim-ig-r-f-- r n- —a—■► Az emberek bizalma hálás iolen Újsághír: Október 22-én a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa negyedszázados kiemelkedő tanácsi tevékenységéért a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta Csulik Mihálynak, a mezőkovácsházi járási Hivatal elnökének. Ha a tanácsrendszer és Csulik Mihály eddigi életútját, „pályáját” grafikonnal érzékeltetnénk, két egymás mellett párhuzamosan futó vonalat kapnánk. Élete, sorsa már a kezdet kezdetén egybekapcsolódott a tanácsrendszerrel. — Mezőgazdasági részes munkásként Muronyban ért a fel- szabadulás. Szüleim béreltek földet, azt műveltük még a felszabadulás után is. Olyan tisztán emlékszem a dátumokra, mintha most történtek volna. És számomra mindegyik évszám sorsformáló lett 1950-ben május végén cukorrépát egyeltünk. Jöttek a tanácsházáról értem, hogy azonnal menjek, a jegyző úr hívat. Nem tudtam elképzelni, miért Ritkán jártam én oda, néha-néLevegőt szennyező „Illatok" á Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat a baromfifeldolgozásra nem alkalmas belső részeit és a gyulai húsüzem melléktermékeit az Állatifehérje Takarmányokat Előállító Vállalat (ÁTEV) battonyaí üzemegységének adja át, amely ezeket augusztus 1. óta a mezőmegyeri ideiglenes megsemmisítő telepre szállítja. Ott azonban — a szabálytalan kezelés miatt — a homló szerves anyag olyan bűzt áraszt, amely elviselhetetlenné teszi a környező tanyákon, sőt a Békéscsaba VII. kerületében (Mezőmegyeren) lakók életét is. A város közegészségügy: felügyelője, dr. Simonné dr. Varga Zita a panaszok alapján határozatban utasította az ÁTEV battonyaí üzemegység-vezetőjét, hogy tartassa be a megsemmisítő hely üzemben tartására vonatkozó szabályokat. Előírta azt is, hogy oda csak Békéscsabáról •lehet állati melléktermékeket szállítani, a gyulai húsüzemből nem. A határozatot megbeszélés előzte meg, amelyen részt vettek- a panaszosok, az érdekelt üzemek és a városi tanács képviselői. Jegyzőkönyv készült, amelyben egyebek közt az alábbi olvasható: „Jelenleg a megyei tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztályánál van a Fel- sőnyomásí (Békéscsabai! Állami Gazdaság fellebbezése. Sürgetni fogjuk az elintézését.” Ugyanis * bizottság * gazdaság területén talált megfelelő, úgynevezett „megyei melléktermék megsemmisítő helyet”, amit ki is jelölt. Ez ellen fellebbezett a gazdaság. Érdekelt engem:' vajon hogy áll ez a fellebbezési ügy? Felkerestem Garai Józsefet, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály csoportvezetőjét, aki a kérdésre így válaszolt: — A MÉM utasítása alapján a Békéscsabai Állami Gazdaság kereki üzemegysége területén jelölte ki a városi tanács vb műszaki osztálya a megyei élelmi- szeripari melléktermék megsemBÉKÉS 1375. NOVEMBER 2. mísítő helyet, amely járművel megközelíthető, tanyák nincsenek a környékén és a talaj is megfelelő. Az állami gazdaság fellebbezett, de azt a megyei tanács vb az építési, közlekedési és vízügyi osztály határozatban elutasította. (További fellebbezésnek helye nincs.) Ennek bizonyságául Komlód! Elek megyei főépítész meg is mutatta a határozatot, amelynek az utolsó mondata így szól: „Erről a határozatról az 1957. évi IV. tv. 53. §. értelmében 18 példánynak írásban való kiadásával az X. fokon eljárt építésügyi hatóság azzal értesül, hogy erről az alant felsoroltakat tájékoztassa.” (Békéscsaba, 1975. augusztus 5.) Nem mondom,' a fogalmazás eléggé bonyolult, de az biztos, hogy a felsoroltakat — köztük elsőként az ÁTEV bat- tonyai üzemegységét, ötödikként pedig a városi közegészségügyi felügyelőt — tájékoztatni kellett. Megtörtént-e? Csak azért kérdezem, mert a városi közegészségügyi felügyelőségnél tartott megbeszélésen senki sem tudott arról, hogy augusztus 5. óta van egy véglegesen kijelölt megyei élelmiszeripari mellék- termék megsemmisítő hely. Még Kiss Károly, az ÁTÉV batto- nyai üzemének a'vezetője sem. Mivel pedig van kijelölt megsemmisítő hely, talán érdemes lenne azt minél előbb megfelelően kialakítani és használatba venni, hogy központosítva legyen az élelmiszeripari mellék- termékek szállítása. Ez nyilvánvalóan az ÁTEV-nek is megkönnyíti, gazdaságosabbá teszi majd a munkáját és megszüntethető lesz a mezőmegyeri ideiglenes megsemmisítő hely is. Persze az lenne > a legjobb, ha a megyében képződő nagy- mennyiségű élelmiszeripari mellékterméket feldolgozná a battonyaí üzem, hiszen az egészből értékes fehérjetakarmány készülhetne. De az üzem kicsi és korszerűtlen, keveset tud feldolgozni. Az ott dolgozók munkakörülményei is jóval átlagon aluliak, ami ma már szinte megengedhetetlen. Mint ahogy az is, hogy bűzze! árasz- szon el az ÁTEV egy városrészt. Pásztor Béla Csulik Mihály, a mezökovácsház! Járási Hivatal elnöke átveszi a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést a Parlamentben ha mentem be csak közellátási jegyért. Nem tudtam mit akarhatnak tőlem, de hát ha hívtak, menni kellett. Úgy, ahogy rendbe tettem magam, de még any- nyi időt sem adtak, hogy átöltözzem. Azt mondja a jegyző: No, Miska fiam, figyelemmel kísértük az ifjúsági mozgalomban végzett eddigi munkádat, látjuk, hogy iparkodsz, elvégezted a 7—8. osztályt is. Megüresedett itt egy hely, szeretnénk, ha idejönnél dolgozni. Tudjuk, nem kis dolog ez, adunk három napot, hogy meghányd-vessed magadban és á szülőkkel is. Forgott velem a világ. Én tisztviselőnek? . Űri-embernek? Hiszen, mi úgy tartottuk akkor, aki ott dolgozik, csak úri ember lehet. Nem tudtam bizony két napig lehunyni a szememet sem. Nem voltak kisebb gond-, ban a szüleim sem. De azt mondták, menj csak, Miska, ne túrd te is.a földet, mint mi. Eltelt a három nap, kezébe csaptam a jegyző úrnak. Megpróbálhatjuk, mondtam, gondoltam magamban, ha ez nem sikerül, a föld megvár. Közellátási nyilvántartó lettem, 400 forintos alapfizetéssel, amihez 10 forint személyi pótlék járt.A következő évben, pontosan október 8-án elküldték kéthónapos államigazgatási iskolára Budapestre. Amikor hazajöttem december 14-én, a megyei tanács személyzetisénél kellett jelentkezni, itt osztották el azokat, akik elvégezték az iskolát. Nekem Kunágota jutott. Tudtam, hogy a megyében van, de fogalmam sem volt, hogy merre. A térképen kerestem meg. Két nappal később kineveztek Kunágotára vb-titkár- nak. Napra pontosan két esztendeig tevékenykedtem ebben a községben. Nem volt könnyű a, munka, mégis jó szívvel gondolok vissza az ott eltöltött időre. Csakhogy, éppen erre az időszakra esett a begyűjtés, az adó- srófolás, a békekölcsönjegyzés. Mint idegen kerültem oda, talán ez könnyített valamit a helyzeten. A mai napig is hálás vagyok Katona Antalnak, az akkori tanácselnöknek, aki már nyugdíjas, és Szilágyi István vb- elnökhelyettesnek, akik sok segítséget adtak a beilleszkedésemhez, a munkámhoz. Ótt- tartózkodásom ideje alatt nagyon megkedveltem a kunágotai embereket és úgy érzem — lehet, hogy ez szerénytelenségnek hangzik —, hogy egy kicsit ők is megszerettek. 1953. december 16-án kerültem Mezőkovácsházára, a járási tanács végrehajtó bizottság elnökhelyettesének. Négy éve pedig a Járási Hivatal elnökének. Emellett 1957. óta viselem a munkásőr-egyenruhát. — És az önképzés, a tanulás? — Enélkül ma már nem lehetnék itt. A társadalom fejlődése megköveteli az egyén fejlődését is. 1954—55-ös évben egyéves bentlakásos tanácsakadémián vettem részt Budapesten. 1965—66-ban ugyancsak Budapesten egyéves pártfőiskolán tanultam, 1970-ben Marxista- Leninista Esti Egyetem szakosító tagozatára iratkoztam be, és az utolsó évben 1974-ben szakosítóval párhuzamosan kiegészítő vizsgát tettem a Tanácsakadémián. Hogy mi olyan szép ezen a pályán, ami engem negyedszá- jzadjMtt tart? Hirtelenében nem is tudnék rá felelni. Égy azonban biztos: a testületi munka során hozott határozatolt, döntések minél jobb végrehajtása mindig szívügyem volt, hiszen jól tudtam, ezek nem egyéni, hanem közügyeket szolgálnak. Nem esik nehezemre az sem, ha az utcán megállítanak és kérdezik: — Elnök elvtárs, ez vagy az hogy van? Vagy ha felkeresnek, hogy nincsenek megnyugodva az elsőfokú hatóság döntésében. Megpróbálok hasznos tanácsot adni nekik, hogy eligazodjanak a bonyolultnak látszó ügyekben is. Megmondom, hova forduljanak jogorvoslásért, de akkor sem rejtem véka alá a véleményemet, ha vélt panasz- szal vagy sérelemmel fordulnak hozzám. 0 Csulik Mihály életútjából azt tudja tanácsolni ~e.z államigazgatásban a tanácsoknál most pályakezdő fiataloknak, amit ő is követ immár negyedszázada; aki elkötelezi magát a nép szolgálatában, az hivatásszerűen végezze ezt a munkát, ne csak azért, mert íróasztalt kapott és hogy ott elteljen az idő. A jó ügyintézés növeli nemcsak a személy, hanem a tanács tekintélyét is. jegyzet Értékeink Alig néhány évvel ezelőtt »észt vettem a megye egyik új csárdájának megnyitóünnep, ségén. A világos, tiszta, ízlésesen berendezett étterem, a hangulatos bisztró láttán .. többen megjegyezték: végre egy igazán kulturált hely, ahová a pihenni vágyók épp úgy, mint a kellern«» időtöltést keresők bízvást betérhetnek. Nos, aa új csárda híre haniasf bejárta a megyét és konyhájának különlegességei folytán rövid idő alatt az ínyencek és ás autósok közkedvelt pihenő, se találkahelye lett. Ma már alig esik szó ■ erről' a csárdáról. Avatása óta a minap jártam ott először. Elmondhatom, hogy a bisztró, az étterem nem véletlenül vesztette el vendégeit. A csárda alaposan rászolgált „elnévtelenedésére”, A koszos falak, a törötmszékek, a zsírpecsétes abroszok nem éppen vendégcsalogatók. De engedjék meg, hogy ne részletezzem a benyomásaimat^ és hogy azokról se írjak, akik a vendégek közül „megmaradtak”, megragadtak, „kitartanak” e csárda mellett. Mennyi pénzbe kerül égy ilyen csárdát létesíteni, s hovatovább fenntartani, hiszen, ha a fogyasztók messzire elkerül'k, miből tartja fenn magát? Egy dolog biztos, ez a csárda nemcsak úgy önmagától ment tönkre. Mint, ahogv a használhatatlanná váló bélyegautomaták, t nyilvános telefonkészülékek, a vonatok berendezése sem. Minek folytatni? Sajnos, & példáknak se szeri, se száma, amelyek, ha nem Is mindig a* esztelen pusztítást, a vandalizmust példázzák, jól mutatják mégis, hogy a gazdaság, a gazdagodás forrásairól milyen hiányosak a képzeteink. Mert iga* az, hogy értékeink a termelő munkával gyarapodnak, de iga* az is, hogy semmivel sem leszünk gazdagabbak e termelő munkától, ha a már előállított értékeinket nem óvjuk, felhasználásuk során velük ésszerűen nem takarékoskodunk. Munkával előteremteni valamit, értéket alkotni — nem kla teljesítmény. Ezeket az értékeket megőrizni, megóvni, észszerűen, takarékosan felhasználni legalább ilyen nagy teljesítmény. És miért ne lehetne ez utóbbi is végre értékeink egyike? (fcőváry) Képes Kisalföld Kisalföld címmel reprezentatív képeskönyv jelent meg Győr- Sopran megyéről. A Révai nyomdában készült kötet színes fotók és rövid ismertetők segítségével sétára invitálja az olvasót, történeti hűséggel mutatja be hazánk e jellegzetes tájának városait, községeit, tájait, az itt éló emberek életét, hétköznapját és ünnepét. Az Aranyember — angolul A Széchenyi Nemzett Könyvtár csereszolgálata az utóbbi egy év alatt mintegy 200 kötetet küldött a baráti Kubába. A kortárs és a klasz- szikus magyar irodalom szí- ne-javát válogatták csereküldeményként Többek között Hazánk Magyarország, a magyar népi együttesről készült album, Petőfi: Szabadság, szerelem &mű kötete került Kubába. Angolra fordították s „átkelt az óceánon” a Jókai: Aranyember című könyve is. Gyümölcsöző a kapcsolat a moszkvai Lenin ' 'Nemzeti Könyvtárral is, ahonnan ' égy év alatt 5164 könyvét' és -folyóiratot kaptunk 4307 könyv és folyóiratért cserében. i
