Békés Megyei Népújság, 1975. november (30. évfolyam, 257-280. szám)
1975-11-20 / 272. szám
Örökbefogadás a cél, de lassú az ügyintézés Tanácskozott a Békés megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Albizottság November 19-én, tegnap délelőtt Gyulán tartott tanácskozást a Békés megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Albizottság. Első napirendként az állami gondozottak örökbefogadásának megyenkbeli tapasztalatairól volt szó, erről Mahó Lászlóné és Hotoran Tiborné készített írásos beszámolót. Eszerint megyénkben az utóbbi években az állami gondozottak szama 1200—1300 között mozog, viszont kevés az olyan gyermek országszerte, így Békés megyében is, aki örökbefogadható. A beszámoló szólt azokról a tapasztalatokról, amelyek az örökoefogadással kapcsolatosak és arról is, hogy milyen gondosan foglalkoznak ezzel a témával az illetékes állami szervek képviselői. Az örökbefogadó szülők családi állapotáról, anyagi helyzetükről, a nevelés feltételeiről családlátogatásokon győződnek meg a gyermekvédelmi intézet dolgozói. Sok szülő van, aki szívesen fogadna gyermeket, azonban nincsenek meg az alapfeltételek, vagy pedig nincs olyan gyermek, akit örökbe vehetnének, mivel általában az az igény, hogy 1—3 éves korú gyermeket fogadnak inkább. A Békés megyei gyakorlat az, hogy hosszabb, rövidebb időre magukkal vihetik az ilyen gyermeket, később pedig az örökbefogadókkal ingyentartási szerződést köt az intézet. Ez azt jelenti, hogy saját otthonukban nevelhetik a gyermeket és néhány hónap után dönthetnek afelől, vállaljak-e az örökbefogadást. Ezt viszont sokszor akadályozza az, hogy a vérszerinti szülök, annak ellenére, hogy sokszor évekig nem törődnek gyermekükkel, de amikor örökbeadásról van szó, ragaszkodnak hozzá. Ezért aztán sokszor elhúzódik az ügyintézés. A beszámoló több olyan példát említett, amelynél hónapokig tartott, míg az örökbefogadó szülő magához vehette a gyermeket. Ez sokakat vissza is riaszt attól, hogy vállalják e rendkívül felelősségteljes feladatot. *9*assaasa6«asB8a*esesaaBsa£««*ae£aa9ftsn kis ágyában feküdt, vagy jobban mondva feküdnie kellett volna. A kisszoba ajtajában állt, majd Andris elköszöntével kirohent az előszobába, még egyszer átölelte nagybátyját és gyors léptekkel rohant vissza szobájába. — Saci nagvtn értékelt engem, és tisztelte a szüleit — kezdte el a beszélgetést apósával ismét Valika. — Semmi tisztelet nem volt benne. Csak értetlenség. Tudom, fölfogta ő ésszel, hogy az anyja úrilány, úri életvitellel, én pedig paraszt vagyok, egy ösztön- ember, nagyakaratú, és még mit tudom én mi nem. Mikor elérkezik az a tizenöt, tizenhat év, a szülő nem tud mit kezdeni azzal az emberrel, aki ismeretlen, a léte hozzáköti, a tudata pedig elidegeníti. Én sehogy nem voltam a szüleimmel. Tizenöt éves koromban már a magam ura voltam, illetve mások cselédje, ezért aztán mintegy magam erejének éreztem, amikor húszéves koromban katonáéknál tisztes iskolába küldtek. Hát, a többieknél nem jelentett problémát az írás-olvasás, én is le tudtam írni a nevemet, de valószerűtlennek tűnik ma már, hogy egyetlen könyvet húszéves koromig nem olvastam A tisztes iskolán a többiek jegyzeteltek. Én nem. Mivel azonban mindenáron el akartam végezni e2t az iskolát, nagyon odafigyeltem az előadóra, és a hallás utáni tanulást olyan tökélyre emeltem, hogy a vizsgákon szinte szóról szóra el tudtam mondani az előadó magyarázatát. Pereié jegyzetet is be kellett mutatni, ée csak egy-két előadó kérte ezt A tanácskozáson szó volt még az állami gondozottakkal kapcsolatos nevelési kérdésekről, az ilyen gyermekek helytállásáról, munkájáról. A tanácskozás igen aktív volt, hozzászóltak a BM, az egészségügy és a társadalmi szervek képviselői, akik a gyakorlati életből vett tapasztalataikat mondták el. Ezt követően határozat született arra, hogy a csecsemőotthonokban pontosan vezessék a szülők látogatását, a gyermekvédő intézet következetesen tartsa meg az örökbefogadással és egyéb — a gyermekekkel kapcsolatos — törvényeket, arra Is született határozat, hogy a megyei gyámügyi hivatal Irányelveket ad e törvények ^cá-nzptos megtartására. K. J. Harmincéves a felnőttoktatás 1945 őszén megnyílt a középiskola kapuja azok számára is, akikről addig csak szomorúan szólt az elemi iskola elvégzése után a tanító a szülőknek: vétek értük, taníttatni kellene, de maga is' jól tudta, hogy csak egy-kettő jut el majd belőlük a felsőbb iskolába. Ugyan miből is bírták volna a szülők — parasztok, munkások, kisemberek — fedezni a költségeket? Még akkor is, ha helyben volt az iskola. Tandíj, könyvek, írószerek kellettek, s ha ezt nagy nélkülözések árán még valahogy előteremtették volna, de az odavaló öltözet, — ami nélkül mégsem mehetett ilyen helyre a gyerek — már elérhetetlen volt. Békéscsabán a kereskedelmi iskola és a fiúpolgári felhívása volt az első híradás — a Viharsarok 1945. november 24-i számában jeledt meg — a felnőttek továbbtanulási lehetőségéről, az esti középiskoláról. Ismertették a miniszter november 6-án kelt rendeletét, mely módot nyújtott tanulmányaik folytatására mindazoknak a felnőtt, kenyérkereső dolgozóknak, akik önhibájukon kívül nem végezhették el középiskolai tanulmányaikat az előírt korban. Négy nap múlva a leánypolgári és a fiúgimnázium, utána pedig a leánygimnázium jelentkezik a lap hasábjain, hogy megindították a felnőttek esti tanfolyamainak szervezését. „18—45 évig azon férfiaknak és nőknek, kik a köz szempontjából hasznos munkát végeznek. Egy osztályt 6 hónap alatt lehet letenni, s a tanulmányi bizonyítvány jogosítás tekintetében egyenértékű a rendes Iskolák által kiadott tanulmányi bizonyítvánv- nyal. A tanítás naponként 17 órától 20 óráig tart.” Így kezdődött. Vasa Márta A jövő a tagságon múlik Közgyűlést tartott a békéscsabai Május 1. I legmagasabb Tsz fórumot, a közgyűlést hívta össze a napokban a békéscsabai Május 1. Tsz. A tagság zsúfolásig megtöltötte a Szabadság Filmszínházat. öregek, középkorúak és fiatalok egyaránt kíváncsiak voltak arra, hogyan teljesítették időarányosan az 1975. évi gazdasági tervet, s mi a legfőbb tennivaló az elkövetkező időben. Laffzi Mihály tsz-elnök őszintén feltárta a gondokat. Elmon- •dotta egyebek között: a IV. ötéves terv utolsó esztendejét rendkívüli körülmények között zárják. Emberemlékezet óta nem volt Békéscsaba határának azon részén, amelyen a Május 1. Tsz gazdálkodik az ideihez hasonló nagy belvízpusztítás. Még most is borsózik az ember háta, ha eszébe jut, hogy több száz holdat borított el a pusztító viz a tnsnnisMiiut! számon. Ilyenkor pokróc alatt körmöltem, lassan, szótagolva a szavakat. — Apuka elmondta ezt már Sacinak? — Nem, soha nem mondtam. Neked is csak azért mondom, mivel öregségemben, tudod — lehet, hogy ezt én is Sacitól tanultam —, beprogramozom magam. Így aztán időt kell találnom munkára, egészségügyi sétára, na meg a múltam boncolgatására is. Hát azért eljöttem hozzátok, tudjatok rólam valamit. Egyre többe-t foglalkoztat Saci vaslogikával elkészített szociográfiája a múltról. Na és látod, mennyire szétesek már... 20-ban lettem őrmester. „Ezerkilencszázhúszban, apa!” — mondaná Saci. Mikor föltűzték galléromra az őrmesteri rangot, úgy mentem hazafelé az utcákon, mintha lebegnék. Soha ehhez hasonló boldogságot nem éreztem. És amikor Saci bebizonyította nekem, hogy a Horthy- rendszer a magyarok millióit nyomta el, és hát tulajdonképpen mi volt az én boldogságom, minek örültem, hogy fizetett Iákéi leliettem?! Az éjjel döbbentem erre rá. Csak azért jöttem el most, hogy megmondjam: ma már nagyon szégyellem magain miatta... — Nincs ezen mit szégyellni, apuka... Ki akart valahogy tömi a nyomorúságból. — Igen, én Is e?zel nyugtatgatom magam., Meg, hógy gh-s voltam. Senkinek, személy szerint, rosszat nem tettepi. Ember maradtam... (Folytatjuk) mélyebb fekvésű táblákon. A zöldbabot például hamarosan „szüretelték” volna, amikor teljesen kipusztította a víz. A belvízkáros táblákon addig sok talajmunkát és egyebet végeztek, műtrágyát, növényvédő szert használtak el jelentős mennyiségben. Nem csoda, ha a költségek az 1975-ös esztendőben magasak voltak. , Az elnök köszönetét mondott a tagságnak azért, mert a rendkívüli helyzetben derekasan helytállt. Siránkozás helyett a maga munkaterületén kétszeres erőfeszítéssel dolgozott mindenki, hogy a természeti csapás okozta veszteségből minél többet pótolhassanak. A kombájno- sok emberfeletti munkával, gyorsan betakarították a megmaradt búzatáblák termését. A friss tarlóba gyorsan telepíthettek zöldbabot, s a másodvetés csaknem félmillió forintot hozott. A jó munkaszervezésnek köszönhető, hogy a primőrkertészet nyereséggel zárt, hogy a szamóca, a zöldpaprika és a paradicsompaprika terven felüli bevételt hozott. Az már korántsem a tagságon múlott, hogy a kertészet 1975. évi tervezett árbevételéből — belvízpusztítás miatt — több mint kilencmillió forint hiányzik. Hz állattenyésztésben elsősorban a sertésén zlalás hozott terven felül hárommillió 800 ezer forint bevételt. Eredményes volt a süldőnevelés és a szarvasmarha-hizlalás is. Végül is a jó szakmai irányítás, a tagság helytállása meghozta gyümölcsét, s besegített a belvízkártérítéssel az Állami Biztosító is. Így a tervezett 81 millió 083 ezer forint árbevételt sikerült 81 millió 451 ezer forintra teljesíteni. **■ Igaz. hogy a rendkívüli időjárás miatt többet költöttek alkatrészre, takarmányvásárlásra és egyébre. De ahol lehetett, szigorították a kiadást, takarékoskodtak a szövetkezetben mindennel. így arról adhatott számot az elnök, hogy a munkadíjat — ősz- szesen 14 millió forintot — eddig a terv szerint megkapták a tagok. Az öregeknek a szociális keretből összesen csaknem 600 mázsa búzát adott a szövetkezet. 9 ielenieoj felmérések szerint a bevételi hiány egvmillió 600 ezer forint, földmegváltásra, földiáradékra úiabb 800 ezer forintot kell előteremteni. Ügv szeretnék a hátralevő heteket hasznosítani, hogy a tagság a tervezett jövedelem 80 százalékát egész évre megkaphassa. Alberti György növénytermelési brigádvezető-helyettes arról beszélt, hogy ötven éve tapossa a sarat ezen a határrészen. Nehéz itt gazdálkodni, hiszen gyorsabban kopnak a gépek, sok kárt okoz a belvíz is. De a tagságon múlik, hogy milyen lesz a jövő. Csüggedésre nincs ok. Nagy dolog, hogy fizetőképes maradt a szövetkezet. Mindenki maradjon a helyén, dolgozzék becsülettel mint eddig és készüljön az 1976. évi tennivalókra. Kérte az illetékes felsőbb szervek képviselőit, hogy segítsenek amiben tudnak. Vicián Mihály hangsúlyozta: fő a bizalom! Csak a vezetőség és a tagság összefogása pótolhatja azt, amit a természeti csapás elvitt. Arra kérte a tagságot, hogy mindenki dolgozzon legjobb tudása szerint. Erre most nagyobb szükség van, mint valaha. Boros Mihály ugyancsak az összetartás fontosságát hangsúlyozta. Szólt arról is, hogy a háztájit ugyanolyan lelkiismeretesen kezeljék, mint a közöst, mert ez szervesen hozzátartozik a szövetkezet gazdálkodásához. Ezután az elkövetkező idők legfőbb tennivalóiról tárgyaltak. Egyebek között a szövetkezeti tulajdon védelmét és erősítését, a belső ellenőrzés fokozását, a tagság élet- és munkakörülményeinek állandó javítását, a korszerű technológiák alkalmazását, a géppark fejlesztését, az ügyviteli és számviteli munka színvonalának emelését jelölték meg feladatul. Gondoltak arra is, hogy több nőt. fiatalt és fizikai munkást vonnak be a különböző bizottságokba, megteremtik a hatékonyabb gazdálkodás tárgyi és szellemi feltételeit. Kleméit feladat a tagság szakmai és politikai továbbképzése is. Nehíz nyarat hagyott maga mögött a békéscsabai Május 1. Tsz. A tagság töretlen bizalmára vall azonban az, hogy idejében és jó minőségben betakarítottak, elvetették az őszieket. Az őszi mélyszántással — saját gépekkel — néhány nap múlva végeznek: Ma má.r minden gondolat az új év előkészítése. Ary Róza Ha a vevő odafigyel... Előrebocsátom, én voltam a vevő, aki odafigyelt, amikor a pénztáros a tízesből öt forintot adott vissza, ami nála a fél liter tej ára. De odafigyeltem akkor is, amikor a megyei tanács a kereskedelmet tárgyalva elítélte a sorozatos többlctszámlázá- sokat, a „bocsánat, tévedtem” elintézési módot Mert ugye, a tévedés csak fehér hollóként jelentkezik a kedves vevő hasz náxa. Az elmarasztalás jogosságát magam tapasztaltam a minap. Az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 51-es boltja szerényen meglapul Békéscsabán, a Tanácsköztársaság útján, ott a régi kitérőnél. Fűszer Csemege tábla hirdeti, hogy itt ez is, az is kapható. November 17-én reggel, 7.25 órakor magam is betértem a szűk kis önkiszolgáló üzletbe. Kiválasztottam a földön levő ládikában kupacolt zacskós tejekből fél litert. Örültem, mert sikerült olyat találnom, amelyik nem folyik. A félliteres zacskós tejet letettem a pénztárgépet tartó pultra egy szép, súlyos, kerek tizes kíséretében. A fiatal kiszolgáló hölgyike egy kisfiúnak adott néhány szem szaloncukrot „nincs még húsz filléred?” kérdés kíséretében. Aztán következtem én, egy szívességet kérve: „kaphatnék egy kis papírt, nehogy az aktatás kám tartalmát összetejezzem?” Szolgálatkészen mellékelte a papírt és visszaadott öt forintot. Egy pillanatig vártam, aztán megkérdeztem: így felment a tej ára, öt forint egy fél liter? Vártam, hogy mondja: „bocsánat. tévedtem”.. De nem. Nagyvonalúan csak ennyit mondott: „azt hittem, hogy egy liter.” És ezzel odacsördítette n többi, visszajáró pénzt. A mellette álló idősebb hölgy — lehet, hogy a boltvezető, nem tudom — csak nézte és egy szót sem szólt. Érdekes! A papírt méretre adta a fél literre. A kasszába 2,60 forintot ütött be. — Bár ellenőrző cédulát nem adott (?!) És ha most ezt az esetet elütném azzal a mondással: „tévedni emberi dolog”, akkor is maradt bennem egy megválaszolatlan kérdés. Szoros elszámolású bolt-e vagy gebin? Ha ge- bln, az más! Akkor meg minek a pénztárgép. Ám erős a gyanúm, hogy ez csak látszat, szoros elszámolású üzlet, mert any- nyi összeget üthetnek így a pénztárgépbe, amennyit akarnak, s igy tetszés szerint fizettetnek is. Ez bizony nagy lehetőséget ad a kísértésnek... Különösen, ha a vevő nem figyel oda. Hála az istennek, másnap 18-án fél 8-kor nem volt nyitva az üzlet. Így ném tudtam kipróbálni a szerencsémet, azaz a szándékomat. Ügy terveztem, ma egy liter tejet választok ki és apróban lerakom a kisasszony elé a 2,60 forintot. Nem sikerült, pedig kíváncsi lettem volna, most ő milyen arcot vág ehhez a manőverhez. Igaz, a választ is bemagoltam: azt hittem, hogy csak fél liter... (rocskar) 5 fpőjsiet 1975. NOVEMBER 20. Közlemény Az Országos Villamos távvezeték Vállalat közli, hogy a Mezőtúr és békéscsabai villamos alállrtmásókat összekötő 120 kV- os új távvezeték építését 1975. november 20-án befejezte! Felhívja a lakosság figyelmét, hogy a távvezetéket 1975. november 22-én 0 h-kór feszültség alá helyezi. Ezen időponttól kezdve az oszlopokra felmászni, a vezetéket megközelíteni élet- veszélyes éá ezért szigorúan tilos.
