Békés Megyei Népújság, 1975. november (30. évfolyam, 257-280. szám)
1975-11-19 / 271. szám
Elitiskola az élethez Hangtárlat-dőntö a Magyar Rádióban Ma este 19 óra 15 perckor újra és utoljára csendül íel a Kossuth rádióban a „Hangtárlat” szignálja, jelezve, hogy négy döntőbe jutott csapat — Békési Művelődési Központ, Budapest II. kerület. Győri Vagon- és Gépgyár, Mátészalka — mérkőzik meg az elsőségért és a helyer zésekért. A békési csapat két fordulóban kitűnő eredménnyel szerepelt, és a döntőbe jutássál már elérték a rádió ajándékát, egy színes televíziót A „Hangtárlat” döntőjéről képekben — tudósításban pénteki számunkban számolunk be. Ötven éves a közegészségügyi intézet 50 évvel ezelőtt 1925. november 18-án hozták létre az Országos Közegészségügyi Intézetet. A jubileum alkalmából tudományos ülésszak kezdődött kedden A világnézeti nevelésről, röviden A XI. pártkongresszus a szocialista nevelés általános céljaként a sokoldalúan fejlett személyiség formálását határozta meg. Megvalósítása a Család— iskola—társadalom eevüttes feladata, amelyből tetemes rész esik az iskolára. Mit vállal ebből a világnézeti nevelés a középiskolában? — tettük fel a kérdést László István kollégiumi igazgatónak, aki a békéscsabai Rozsa Ferenc Gimnázium tanára és alapszervezeti párttitkára is egyben. — 1968. óta tanítom a világnézetünk alapjai tantárgyat, mely egy részét képezi a világnézeti nevelésnek. Azért egy részét, mert más tanítási órák; a különböző politikai foglalkozások és az osztályfőnöki órák feladata is. — Kiegészítő Jellegűnek, vagy inkább meghatározónak tekinthetjük-e akkor e tantárgy tanítását? — Ha azt nézzük, hogy a IV. osztályban tanítjuk, akkor kiegészítése az addigi világnézeti hatásoknak. De mivel ezen az órán a marxizmusból rendszerezett elméleti Ismereteket kapnak a tanulók, ezért politikai műveltségükre meghatározónak tekinthetjük. Megismerik a marxizmust és ezzel azt is, hogy a különböző világnézetek közül egyedül a marxizmus ad helyes választ a mai világ bonyolult kérdéseire. — Ez az elmélet. Ez készíti fel a tanulót a majdani gyakorlatra. Ha kikerül az életbe, a közéletben is el kell igazodnia, sőt részt kell vennie benne. Mi az, ami már mögt az iskolában a közéleti gyakorlatra neveli a tanulót? — Ehhez először és már az első osztályokban — az igényt Igyekszünk felkelteni, azt, hogy legyen véleményük az Iskola közéleti dolgairól. Erre olyan alkalmak vannak, mint a házirend összeállítása, a menzadíjak, ösztöndíjak odaítélése. A diákok általában megfontoltan, alapos ismerettel nyilatkoznak ilyenkor. — Ez már olyan felelősséggel járó beleszólás, amely döntést eredményez. Milyen más lehetőséget nyújt még az iskolai élet a demokratizmus gyakorlására? — Jó alkalmat jelentenek a különböző fórumok, amelyek közül a legfontosabb a KISZ- alapszervezet taggyűlése, de az évfolyamgyűlések is, ahol értékelik a tanulmányi eredményeket, az elvégzett fizikai munkát, a sport- és kulturális tevékenységet. A tanárok es diákok találkozója, a diákparlament is ezt a célt szolgálja. Igen lényegesnek tartom a demokratizmus gyakorlására a különböző választásokat. Már maga a jelölés is megmozgatja a tanulókat, aztán sokan kapnak megbízatást, amit becsülettel el kell látni. És a közösen hozott határozatok megtartása és megtartatása. — Tehát a vállalt munka és számonkérése. Ez már a hogyan éljünk kérdését érinti. Foglalkoznak-e ezzel a világnézeti órákon? — Nagyon fontos lenne a marxista etika tanítása. A tankönyv csak egészen röviden foglalkozik a kommunista erkölcscsel, pedig minden évben ez a rész váltja ki a legnagyobb fi-* gyeimet. Éppen ezért — bár az osztályfőnöki órákon szóba kerülnek ezek a témák — jóval tovább időzöm ennél, mint az erre kiszabott idő. Milyen embernek kell lenni? Miért fogják megbecsülni majd, mit vár tőlük a társadalom? Csupa olyan kérdés, amelyre választ várnak és amelyet az élettel kívánnak egyeztetni. Bővebben foglalkozni ezzel nemcsak feladata a világnézeti nevelésnek, hanem kötelessége is. Vass Márta {Jegyzet ) KÖDÖK Október, november a ködök hónapja. Ködök idején azután lelassul a kukorica betakarítási üteme, kevesebb cukorrépa érkezik a vártnál a cukorgyárakba. Míg korábban a szállítójárművek négyszer-ötször fordultak a földek és a terményfeL vásárló-hely között, a ködös napokon legfeljebb, ha háromszor Amikor pedig a köd egyáltalán nem szakadozik fel még a déli órákban sem, a legtöbb gépko- eslvezetö mindössze egy délelőtti meg egy délutáni fuvarral tud megbirkózni reggeltől-estig. A köd tehát nemcsak fehér, vattacukorszerű és nyirkos, hanem „költséges” is, mivel időrabló. Márpedig az idő pénz. A köd meg a tisztánlátás megakadályozásával lehetetlenné teszi a gyors előrehaladást, a gépkocsi vezetőjének döntését megelőző helyzetfelmérést. Akárcsak annak a vendéglátóipar! egységnek a számszaki szakembere, aki az egység vezetőjének azt jelentette: nem tudjuk az éves tervet teljesíteni, mert — idézem — „a dolgozók nem az előre kalkulált mértékben szorgalmazták a friss iángos és a sült kolbász, evését, a bázishoz képest.” Hasonlóképpen járt egv termelőszövetkezet elnöke, aki csak állt, mint — bocsánat a kifejezésért — a szürke szamár a ködben, amikor kiderült, hogy nyugati tanulmányútra tsz-pénzen kiküldött és legjobbnak hitt embere végleg „felszívódott” a londoni ködben. Ráadásul a gazdaságban kinentesített, új ködtűrő kákonya magvait is magával vitte, s most köd előtte, köd utána. Olyan embernek tartották pedig az Illetőt, mint aki » szocialista embertípust megrajzoló tankönyvek latijairól kelt életre. Beleremegett a szíve-lelke annak, aki csak beszélni hallotta. Ha szólt, mintha rózsaszín köd ve‘te volna körül... Szóval csak annyit akartam mondani: ködben közlekedjünk még akkor Is óvatosan, s szükség esetén lassan Is. ha ezzel valamivel később Jutunk a célhoz, mint terveztük. Ha meg már rnioóen ködös előttünk, Inkább álltunk meg, nézzünk körül, nézzünk szembe a vajősfg- v-I — mert még m'-dig több késve ér’r«m! a kxdiStoMval. m’nt idejekorán az örökmécses sei. (kőváry) Emlsltagverseny Szarvason A szarvasi Vajda Péter Művelődési Központban november 15-én, szombaton Bartók Béla halálának 30. évfordulója tiszteletére jubileumi emlékhangversenyt rendezett a szarvasi Városi Tanács V. B. művelődés- ügyi osztálya, a városi úttörőelnökség, az állami zeneiskola, valamint a művelődési központ. A 17 órakor kezdődött hangversenyen Lang Gusztáv, a Szarvasi Állami Zeneiskola igazgatója emlékezett meg Bartók Béláról, majd a zeneiskola növendékzenekara mutatkozott be. Népdalcsokrot adott elő Bartók gyűjtéséből a 2. számú általános iskola énekkara, amelyet Mári Sándomé vezényelt. A Vajda Péter Gimnázium és Szakközépiskola énekkara, Janurik Mihály vezetésével Bartók „Ne hagyj itt!’’ és „Huszárnóta” című művét adta elő. A hangverseny második részében a Szarvasi Óvónőképző Intézet második évfolyamának énekkara szerepelt néhány Bartók-művél, Privler Mária . vezényletével. A műsorban fellépett még az 1. számú általános iskola ének-zenei tagozatának énekkara — vezényelt Fenyvesi Andrásné —, valamint a zeneiskola néhány szólistája, akik a Bartók—Horváth: Gyermekeknek című sorozatból adtak elő részleteket. délelőtt az intézet székházában. Annak idején az intézet létrehozása — amint a jubileum kapcsán a szakemberek elmondták — nélkülözhetetlen feltétele volt az országban az I. világháború után kialakult súlyoe közegészségügyi-járványügyi helyziet tervszerű javítása megkezdésének. Ma viszont — az érintett tudományterületek nagyarányú fejlődése, az élet változásai következtében — már olyan konkrét gyakorlati témákkal is foglalkozik az Országos Közegészségügyi Intézet, mint például az úgynevezett civilizációs ártal mák felderítése, megelőzéseinek lehetőségei. Ide tartoznak a többi között a vízszennyezés okozta problémák, a zajártalmak elleni védekezés, de foglalkoznak a levegőszennyeződésben rejlő veszélyek feltárásával, megelőzési módszereinek kialakításával Is. (MTI) férj volt, hozzá mérek mindenkit. A lilára tapétázott hálófülke fehér ágyaival ünnepi hangulatot árasztott hétköznapokon is. A nagyszoba derűs fényei soha nem ismert családias érzést keltettek az öregemberben. — Feleségem Pécsre ment a focicsapattal. Tudjátok, milyen nagy drukker... Valika értetlenül meredt apó“ sára, majd megszólalt: — Hozok egy feketét Amíg Valika a konyhában ügyködött, apósa a falra akasztott képeket vette szemügyre. Űj, soha nem ismert öröm lepte el, s örömujjongásban tört ki Valiké beléptekor: — Értem őket! — Ez egy Schéner Mihály- kép. ..Bábhuszár a lovon”. — Gyönyörű! — Ez Hézső Férenc-kép. A „Családom” című. — Gyönyörű szép! — Ez Vinkler László képe, a „Tápai menyasszony". — Csodaszép! Mesés! — ujjongott az apósa. — De ezt a rajzot nem értem. — Ez szintén Schéner Mihály- kép. „Kezek”. Azzal a belső gondolattal készült, hogy mindent a kézzel teremtettünk, és min* dent a kézzel rombolunk szét. — Igen, igen, majdnem igaz. De nagyon ki van cifrázva. — Minden vonalnak megvan • funkciója. Ez a kéz például Á jubilálok emlékeznek Negyedszázad egy ember életében hosszú idő, mégis úgy emlékeznek az első napokra, hónapokra, évekre, mintha tegnap lett volna. Hogy is ne emlékeznének, hiszen van, aki akkor kezdte az életet, a munkát, aki pedig már az idősebb korosztályhoz tartozik, mint Jánovsz- ky Mihály — már a régi elöljáróságon is dolgozott — annak szintén emlékezetes marad, hogy a rend megváltozott, és 25 évvel ezelőtt, a tanácsok megalakulásával új élet kezdődött a hivatali munkában is. A régi időkről, életükről, munkájukról, mindhárman szívesen beszélnek: Dékány Viktória, Já- novszky Mihály és Litavecz János, a szarvasi Városi Tanács dolgozói. Űk hárman ott voltak a bölcsőnél: a tanács megalakulásánál, s a mai napig is kitartottak egy munkahelyen. egy kltáfulkoző ember keze. Az ujjak hegyén cifra tornyok, másikon a szíves menyasszony, a hüvelykujjnál ez a karddal felszerelt lovacska, aki szerintem ember is lehetne, páncélba bújtatott, megmerevített ember, álmatagon néz a világba, ahelyett, hogy tenne valamit a végzet ellen ... Itt a tenyérben szemben két huszár. Feleselnek vagy tisztelégnek egymásnak. — Azért iS jöttem hozzátok, kislányom, adjál nekem egy képet. Tudod, Sacl megígérte még halála előtt, az egyiket nekem ajándékozza. Abba a szobába akarom tenni, amelyikben ti laktatok. Az a szoba még mindig ugyanúgy van berendezve, mint a ti időtökben volt. — Melyiket választja, apuka? — Igazad van, választanom kell. Talán ... talán . .'. ezt a képét add nekem: „Pihenő asz- szony”, ha jól látom a kép címét. — Én is nagyon szeretem: Dorogi-kép. A festőtől kaptuk. v— Ne mondd! És mikor adta nektek? — Esküvőnkkor. — Már majdnem azt mondtam rá, hogy leginkább ezt értem. Mindent meg akarok érteni! Az én koromban!... Tudod, mostanában sokat gondolok a gyermekkoromra. Apámra, anyámra, a gyerekeimre. (Tólytátjuk) A munka szépségét talán leg- ’ szebben Dékány Viktória fogalmazta meg: — A tanácsok megalakulása előtt már itt dolgoztam. A községi elöljáróságon kezdtem 1941- ben. Nagy szó volt az akkori időben bejutni egy magamfajta lánynak ilyen hivatalba, örültünk, hiszen a háborús években jó volt, ha akadt ennivaló. A munkát hát nagyon meg kellett becsülni. Segíteni is akartam mindig azokon, akik rászorultak. Volt, hogy kimentem a vá* ros peremére, az úgynevezett Krakóba, s egy-egy nyomortanya meglátása után hetekig nem tudtam nyugodni. A felszabadulást vktő években tehát érthető, hogy minden erőmmel azon voltam, éljek a lehetőségekkel és segítsek, ahol tudok. Eleinte a gyámügy, a kiskorúakkal való foglalkozás, a szociális ügyek tartoztak hozzám Hasonló sorsú embereken kellett segítenem, mint amilyen én voltam kisgyerek koromban. Nehéz volt a kezdeti időkben, hiszen a lehetőségek korlátozottak voltak. De a műn* kámat nagyon szerettem, s nem váltam volna meg ettől semmiképpen sem. Miért? Talán éppen azért mert magam Is nehéz sorból jutottam ide, s párhuzamot tudtam vonni a régi, embertelen, és a mai humánus közigazgatás között, melyét az ember alkotott, az emberért. És azért is maradtam, mert ez a munka a szó nemes értelmében véve köz- szolgálat. — Vezetők jöttek, vezetők mentek — mi maradtunk. — Ennyit mondott Litavecz János a hűség „indokolásául”. Aztán a régi időkről kezdett beszélni: Akkoriban én a legnehezebb munkát kaptam. Begyűjtési előadó lettem. Képzelheti, mi mindent végig kellett, csinálnom a padlás lesöpréstől a térmés elkobzásáig. Ez vélt a megpróbáltatás időszaka. Ma már csak rossz emlék. De, hogy mindvégig kitartottam a tanácsi munka mellett ez bizonyára azért is van, mért akkor megedződtem. Ha népszerűtlen is volt a munkám, igyekeztem emberséges lenni. Ez adta az erőt Persze ami nehéz és rossz volt, az feledésbe mént. Ma már egészen más á mi munkánk. Az enyém is nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb. Az iktatóban dolgozom. — Az ám! És milyen az emlékezőtehetsége! — szólt közbe Viktória. — Nem tudunk olyan ügyet mondani, amit percek alatt ki ne keresne. Valóságos élő lexikon. Már ami az iktatott iratok ismeretét illeti. Jánovszky Mihály addig csak minket figyelt, a beszélgetésünket hallgatta. De talán legtöbbet ő tudna mondani a munkájáról. A múltja sokkal hosz- szabb, mint az előbbi két beszélgető partneré. Jóval régebben kezdte. Már a régi elöljáróságon öt főjegyzőt szolgált ki. A tanács megalakulásakor lett anyakönyvvezető, s azóta is ezt a posztot tölti be. Hány életet kötött ösz' sze a 25 év alatt? Ezret vagy tízezret? Maga sem tudja. És hosszú idő kellene ahhoz, hogy összeszámoljuk, ha pontos adatot akárnánk kapni. De nem is ez a fontos. Ahogy múlták az évek, úgy változott ez a szokás Is, s ma már egyre több azoknak a száma, akik e kedves családi ünnepséget a tanácsnál rendezik, más néven társadalmi ünnepséget tartanák. S nemcsak a szarvasiak kötnek házasságot itt, hanem Csabacsűdről, Kondorosról és Bókésszentandrásról is jön* nek a fiatal párók, hiszen a 'városi tanács szép. modern díszterme méltó keretet ad a családi ünnepségekhez, házasságkötésekhez, névadókhoz. Jánovszky Mihály anyakönyvvezető a munkájáról csak eny- nylt mond: — Kell-e ennél szebb hivatás? Két ember boldogsága pe* csételődik meg előttem, a hivatal embere előtt, s ezáltal válik hivatalossá. Persze az anyakönyvvezető munkája nemcsak ebből áll, de ez a legszebb, hát erről beszélek a legszívesebben mindenkinek Csak akkor nem örülök, ha később hallom, hogy az a házasság, amit én kötöttem egybe, rossz házasság lett, elváltak. A llílCPrr jutalma ter- 11 Uieg mészetesen nem maradt el egyik dolgozónál sem. Dékány Viktória a Munka Érdemrend bronz fokozata és több Kiváló Dolgozó jelvény tulajdonosa, megkapta a tanácsost címet is. Litavecz János Kiváló Dolgozó és Jánovszky Mihály többszörös Kiváló Dolgozó, valamint egyéb szép kitüntetés, elismerés tulajdonosa. Legutóbb mindhárman meg* kapták a Tanácsi Munkáért jubileumi emlékérmet is. Kasnyik Judit
