Békés Megyei Népújság, 1975. november (30. évfolyam, 257-280. szám)

1975-11-19 / 271. szám

Miniszteri rendelet a közületi gépjárművek jobb kihasználására A közlekedés- és posta ügyi miniszter a munkaügyi minisz­terrel egyetértésben rendeletet adott ki a közületi tehergépko­csik üres futása csökkentésének, raksúlyuk jobb kihasználásának érdekében. A rendelet a közle­kedési vállalatok és a fegyveres testületek járműveit kivéve va­lamennyi közületi szerv teher­autóira nyergesvontatóira és pótkocsijaira vonatkozik, s lé­nyegében megszigorítja a teher­gépjárművek közlekedését. A rendelkezés szerint ugyan­is amennyiben valamelyik közű­iét öt tonnás vagy annál na­gyobb teherautót üresen vagy a raksúly felét el nem érő terhe­léssel kíván közlekedtetni, be kell jelentenie a területileg il­letékes menetirányító irodánál, ahonnan a menetlevélre feltün­tetendő' visszaigazolást, nyilván­tartási számot kap — ennek hiá­nyában a gépkocsi nem indítha­tó útnak. A főváros és a megye- székhelyek közötti fuvaroknál december 1-től, a megyeszékhe­lyek közötti közlekedésben már- cius 1-től érvényes a bejelenté­si kötelezettség Ennek alapján a menetirányi- tó a gépkocsi jobb kihasználása érdekében felkéri az üzemelte­tőt, hogy működjék közre vala­melyik közlekedési vállalat fu­varozásában — akár idegen pót­kocsi vontatásával is —, vállal­jon más közülettől árufuvarozást vagy a kocsi teljesítményéhez képest kevés áruját vitesse el közlekedési vállalattal vagy más közületiéi. Az ilyen Idegen fuvar meg­szervezését, vállalását anyagilag ösztönzi a rendelet. A fuvar lét­rejöttekor a fuvardíj 5- százaléka a menetirányítót, 85 százaléka a közületet, 3—5 százaléka a gép­kocsivezetőt illeti. Amennyiben a kocsi jobb kihasználása érde­kében a gépkocsivezető maga szerez szállítási feladatot, juta­léka a fuvardíj 5—8 százaléka A rendelet a párt és a kor­mány takarékossági határozatá­nak szellemében, a KPM intéz­kedési programjának végrehaj­tása, érdekében született. A KPM eddig is egész sor intézkedést vezetett be. A mostani rendelet lehetőséget ad a szállítások ra­cionalizálására, a visszafuvarok jobb megszervezésére, az orszá­gos teherjármű-állomány jobb kihasználására, a közületi gép­kocsik bevonására a népgazda­ság szállítási feladataiban. A közlekedési vállalatoknál, elsősorban a Volánnál, már szi­gorú hatékonysági és takarékos- sági intézkedések érvényesülnek, de ez korántsem mondható el a közületekről. Erre csupán egy példa: megvizsgálták a legfor­galmasabb, a 3-as számú úton közlekedő tehergépjárműveket, s megállapították, hogy a közületi teherautók egyharmada üresen közlekedett. A rendelet egyelőre csak a megbatározott teherautók közle­kedésének bejelentését teszi kö­telezővé, szállítási kötelezettsé­get nem ír elő, azt anyagilag ösztönzi. A bejelentést viszont — amelynek igazolására a me­netirányító nyilvántartási szá­ma szolgál — életbelépésétől az autófelügyeiet megköveteli és szigorúan ellenőrzi. (MTI) Egyetlen nap alatt 16 és félmilliós betétnövekedés Első lett az endrődi, második a tótkomlós! takarékszövetkezet A napokban készült el Békés megye szövetkezeti, pénzintéze­teinek október 31-i betétgyűjté­si „mérlege”, amely minden ko­rábbit felülmúlt. Amint Galam- bosi László, a MÉSZÖV takarék- és lakásszövetkezeti titkárság vezetője mondotta, az említett napon a megye 51 szövetkezeti pénzintézeti egységét 4723 ügy­fél kereste fel. Közülük 2826-an helyeztek el betétet, 16 millió 617 ezer forint összegben. Az idei takarékossági világnapon e pénzintézeteknél 982 új betét­könyvet állítottak ki. Legnagyobb eredménnyel az endrődi takarékszövetkezet di­csekedhet. E pénzintézet egysé­geiben október 31-én 773 ügyfél 4 millió 892 ezer forintot helye­zett el betétként. Az említett milliókkal e pénzintézet kollek­tívája a megye takarékszövetke­zetei között magasan az első lett. A megye második helyezett­je a tótkomlósi takarékszövetke­zet lett. E pénzintézet 3 egységé­nél a takarékossági világnapon 753 ügyfél 3 millió 510 ezer fo­rintot helyezett el betétként. Azt is Galambosi Lászlótól ■■■■■■■■■■■■■■■■■a Az Elnöki Tanács elnöke kíséretével a karnaki templom kő­rengetegében — éjszakai képét, a fény- és hangjátékokat. Ugyanazt látjuk, mint akkor, mégis mást, mert ahogy végigmegyünk, a csodála­tos megvilágítás-technika — elektronikus fényorgona játéka — kiemeli az egyidőben épült egységeket. A hangszórókból zú­duló zene és a költői szépsé­gű angol , nyelvű szö­veg kíséri a fényt, me­séli a templom történetét. „Itt iModódott az idő” — mondja a kapuról egy mély hang a kos­szfinxek sorfala között, és vé- gigjárva mindent már a Szent tó fölött ülünk, amikor elhang­zik a jaj-szó a templom pusz­tulásáért. Pusztulás? Romjaiban is lenyűgöző, félelmetes és szép, pedig köveiből épült a környé­ken minden, de elpusztulhat-e, amit annyi munkás emberkéz évezredeken át alkotott? Következik: Villa Szomália Szalontay Mihály 5 hallottuk, hogy 1 millió forint feletti betétet gyűjtött az emlí­tett napon a kevermesi, a két- egyházi és a szarvasi takarék- szövetkezet. A kirendeltségek közül első lett a gyomai, 1 millió 930 ezer forintot helyezett el be­tétként a lakosság. A második helyet az ez év januárjában nyílt és „legfiatalabb” újkígyósi kirendeltség szerezte meg, mely­nek 3 tagú kollektívája a takaré­kossági világnapon 611 ezer fo­rinttal növelte betétállományát. Volt azonban az idei takaré­kossági világnapnak más kedves eseménye is. Október 31-én ad­ták át a szövetkezeti pénzinté­zet dolgozói Tímár Évának az országos rajzpályázaton elért helyezésével kiérdemelt rádiót. November 3-án délután Drágán Simon, az újkígyósi takarékszö­vetkezet kirendeltségének veze­tője látta vendégül és ajándé­kozta meg azokat az általános is­kolai úttörőket, akik a takaré­kosságot legjobban kifejező raj­zokat készítették, verseket írták. Szintén november 3-án a szeg­halmi szülőotthonban Csirik Im- réné, a füzesgyarmati nőbizott­ság elnöke és Tőkés Imrémé, a füzesgyarmati takarékszövetke­zet elnöke jelenlétében Sarkadi István MESZÖV-elnök köszön­tötte az október 31-én született Tar Edinát és édesanyját. Majd átadta a kis Edina édesanyjának a megye szövetkezeti pénzinté­zeteinek ajándékát, a 2000 fo­rintról szóló betétkönyvet. Balkus Imre Pótmama­szolgálat Békésen Gyakran panaszkodtak a kis­mamák Békésen, hogy nem me­hetnek moziba, színházba, könyvtárba, mert nincs aki ad­dig vigyázzon a gyerekre. Nem lehet a nagymamát, az ismerő­söket örökösen igénybe venni. „Pótmama-szolgálatot kellene létrehozni városunkban” — ja­vasolták a kisgyermekes édes­anyák különböző fórumokon. E régi javaslat megvalósításán fá­radoztak a békési Egészségügyi KISZ-alapszervezet tagjai. Ak­cióprogramjukban vállalták, hogy — egyelőre szombat és vasárnap kitételével, este 7 órától 11-ig — legfeljebb tíz éves korú gyermekek felügyele­tét vállalják. Az igényeket Goda Bélának és Nagy Zsófiának le­het bejelenteni mindennap 8 és 12 óra között a 128-as, illetve a 191-es telefonszámokon. Az egészségügyi KlSZ-alap- szervezet titkára elmondta, hogy a szolgáltatást később bővíteni szeretnék, ezért kérik a város többi alapszervezeteinek tárnod gatását is. Az egészségügyi KISZ-esek a pótmama-szolgála­tot egyéni vállalásnak tekintik, ezért fizetséget nem fogadnak el. Tóth Cyörgp KÖZÉLETESDI V an-e nálunk, Magyarorszá­gon, 1975-ben demokrá­cia? Van. Elégedettek le­hetünk-e mi azzal a demokrá­ciával, ami van? Nem. A két kérdést és a két választ csak az találhatja kényesnek, aki összeférhetetlennek tartja az elégedettséget az állampolgári lo­jalitással. Aki szerint a jó ál­lampolgár mindenkori jellemző­je az, hogy elégedett. Aki úgy képzeli, hogy létezik egyáltalán tökéletes demokrácia, s mert a miénk nem tökéletes, hát szé- gyelni, dugdosni, eltagadni kell fogyatékait. Pedig a demokrá­cia közvetítő rendszerei nem mű­ködnek se automatikusán, se tö­kéletesen — a demokráciát te­hát nem várni kell csak vala­honnan (mondjuk: „felülről”), hanem szüntelenül meg is kell verekedni érte. Amiről én most írni akarok — méghozzá az elégedetlenség hangján is —, az bizonyos köz­életi fórumaink működése. Azo- ké a termelési tanácskozásoké, ankétoké, mozgalmi összejövete­leké, társadalmi-politikai rádió­műsoroké és televíziós fórumo­ké, amelyeken közösségi életünk egy része zajlik, amelyeken köz­életet élünk, s amelyeken gyak­ran közéletesdit játszunk. Mostanában különösen sok an- kétot, kerekasztalvitát, társadal­mi-politikai rádióműsort hallgat­tam végig, s a következőkre ju­tottam : Először is: ezeknek az anké­toknak, rádióvitáknak és televí­ziós belpolitikai fórumoknak jó a hangulatuk. A beszélgetéseket lompös természetesség jellemzi. Az úgynevezett „emberi dolgok” bőséges jelenléte: a nevetéseké, az elérzékenyüléseké, a dadogó vallomásoké, a bokázásoké, a jóízű bemondásoké, az intimitá­soké. A résztvevőknek és a hall­gatóknak otthonos érzésük tá­mad, s ebben a jó légkörben úgy érezhetik: nincs az a tár­sadalmi kérdés, ami megtárgyal- hatatlan volna. Másodszor: minden ilyen an­két, vita és fórum ízelítőt ad abból, hogy Magyarországon de­mokrácia van. Vagy más szóval: készség a társadalmi önvizsgá­latra, és készség arra, hogy az önvizsgálat eredményei rendsze­resen nyilvánosság elé kerül­jenek. Harmadszor: a menyasszony mégsem ilyen szép, ezért hadd mondjam el a végső következte­tést, amire jutottam. Ez pedig az, hogy egy régebbi időszak titkolózásai, szertartásos mellé­beszélései és merevségei után valóban nyitottabbak, („embe­ribbek”) lettünk. Úgy is mond­hatnám: a közéleti érettség lép­csőfokára már jó ideje eljutot­tunk. Azóta finomodnak, csiszo­lódnak a demokrácia játéksza­bályai ám újabb lépcsőfokra nem léptünk. Állunk azon, amit már elértünk. Ennek pedig olyan veszélye van, hogy a közélet, amit ezeken az ankétokon, ilyen­olyan vitákon és fórumokon élünk, közéletesdivé finomul. És minél finomabb lesz, annál súly­talanabb. R ögtön megmagyarázom: — Nyíltan beszélünk renge­teg társadalmi gondunkról, de mintha önmagunkat kezde­nénk ámítani a sok beszéddel; azt is mondhatnám: kifecsegjük magunkból a gondokat, elfüstö- lögtetjük energiáinkat a „felszó­lalásokban”; az az illúziónk tá­mad, hogy már túl vagyunk a gondokon, pedig csak a gondok egy-egy nyíltabb, szókimondóbb, oldottabb-természetesebb („em­beribb”) kerekasztalvitáján. va­gyunk túl. — Ennek a nyíltabb, szóki­mondóbb tárgyalásmódnak is ki­alakul (és megmerevedik) a szer­tartásrendje. A gyárigazgató, á tanácselnök, az intézményvezető már tudja, hogy nem szólamo­kat kell mondania és nem di­csekednie kell: töprengenie kell inkább és férfiasam panaszkod­nia. A vitavezető, a rádió- vagy tévériporter már tudja, hogyan kell az ilyen vitaszereplőinek, interjúalanynak aláadni a szót, hogyan kell finoman ellenkeznie vele, anélkül, hogy a teljes vé­leményütközésig jutna, hiszen miért bántanák egymást, amikor a vitapartner egyébként annyira nyílt, szókimondó és „emberi”, sőt gyakra: jópofa. K özéleti vitákban rengeteg jópofa szerepel: ő aztán kimondja kereken, nem fél ő senkitől, remek poénjai vannak, de halálos pontosan tudja a határt, amelyen túl — vélt vagy valódi érdekei ked­véért — nem léphet. Közéleti vitáinkból nem hiányzik a prob­lémafelvetés bátorsága, de gya­korta hiányzik a tét. Nem egy ember vagy egy csoport cselek­vései szembesülnek a szocialis­ta elvekkel és méretnek meg. Hanem elvont példák. Az elvont példáknak pedig nincs valódi tétjük. A szertartásrendhez hoz­zátartozik egy sajátos magatar­tás: közös gondjainkról van szó ugyebár, eSért mindenki úgy vi­tatkozik, hogy a véleményütkö­zések lehetőségét végül belefojt­ja egy elvont, egységesnek és munkamegosztás-nélkülinek fel­fogott közösség-fogalomba. A közösségi magatartásból így kö­zösségi lojalitás lesz. — A közösségi lojalitás pedig a közösség ellen dolgozik. Mert mindenki egybemos. Mert elfe­di az íróasztal túlsó felén ülők és innenső oldalán állók, a köz­véleményt képviselők és a köz­véleménynek beszámolni kötele­sek közötti munkamegosztásbeli különbséget, melynek — éppen a közösség jó egészsége érdeké­ben — igenis a véleményütközé­sekig kellene eljutnia. Az an­kétok. viták, közéleti rádió- és televízióműsorok esetében pedig semmi mást nem értek ezen az ütköztetésen, mint azt, hogy a vitavezető, illetve a riporter úgy lépjen föl, úgy kérdezzen, úgy tartsa a mikrofont, mint aki a szükséges munkamegosztás kö­vetkeztében az íróasztal innenső oldalán állókat képviseli, ezért más a nézőpontja, a felelőssége, a dolga. Éppen azért, mert egyébként csakugyan egy közös­ségbe tartozik azzal, aki az író­asztal túlsó felén ül. E r s éppen azért, mert ennek a közösségnek az az ér­deke, hogy közéletet éljen. Nem pedig közéletesdit. Faragó Vilmos A Gyulai Fa- és Fémbútoripari Szövetkeze* AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVÉTELRE KERES — asztalos, lakatos és festő szakmunkásokat, — varrónőket, — kocsikísérőket, — férfi és női segédmunkásokat, anyaggazdálkodásban jártas, gépipari technikummal 1 rendelkező — anyaggazdálkodót es — gépírókat. Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezés: a szövetkezetnél; Gyula, Zrínyi, tér 1—2. sz. alatt, a szövetkezet személyzeti vezetőjénél.

Next

/
Thumbnails
Contents