Békés Megyei Népújság, 1975. november (30. évfolyam, 257-280. szám)
1975-11-15 / 268. szám
Ä Szputnyik novemberi számáról A Szputnyik szerkesztősége a több ezer szovjet lapból ismét biztos kézzel válogatta ki az olvasók számára a legérdekesebb írásokat. A Lityeratumaja Gaze- ta tudósítója interjút készített a Szovjetunió Minisztertanácsa Tervbizottságának elnökhelyettesével arról, vajon nélkülözheti-e a Szovjetunió a nyugat segítségét? Igaz-e az, hogy a Szovjetunió kénytelen külső segítséget igénybe venni Szibéria meghódítása programjának megvalósításához? Ezekre és még sok egyéb érdekes kérdésre kapunk választ az interjúban. A novemberi Szputnyikban több írás foglalkozik a szovjet gazdaság fejlődésével. A Transzeurópai gázvezeték című cikk egy hatalmas beruházásról — a KGST hét tagországának nemzetközi építkezéséről — számol be. Az űj szibériai autópálya című írás pedig arról tudósít, hogy több mint ötezer kilometer hosszú autóközlekedési főr útvonal köti majd össze az Ural hegységet a Bajkál-tóvaL A mezőgazdaság iránt érdeklődők megtudhatják: mit tesznek a Szovjetunióban a talaj termőképességének fokozása érdekében. A Szputnyik a chilei eseményekkel foglalkozva részletesen elemzi a katonai junta tevékenységét, gaztetteit A chilei eseményekkel egy időben Európában, Helsinkiben az európai biztonsági és együttműködési konferencia új fejezetet nyitott az európai népek életében. A Szputnyik ennek a konferenciának történelmi jelentőségét méltatja. A tartós békéhez vezető út újabb állomása lesz a Kreml kongresszusi palotájában hamarosan megnyíló SZKP XXV. kongresszusa. A Szputnyik beszámol : mi történt a Szovjetun ióban a legutóbbi pártkongresszus óta. Mike Davidov amerikai újságíró hat esztendei szolgálat után visszatért az Egyesült Államokba. Jegyzetei sok jellemző tényt közölnek’ a szovjet és az amerb kai életforma különbségeiről. Az 1980-ban Moszkvában megnyíló olimpiai játékokkal kapcsolatban közölt érdekes cikket a Szputnyik: az edzők és a sportszakemberek miként keresik az ott dobogóra lépő tehetségeket. Megalakult a Műzeumbarátok Köre ifjúsági tagozata November 7-én, ünnepélyes keretek között tartotta meg évi közgyűlését a Békés megyei Múzeumbarátok Kőre. A megjelenteket Beck Zoltán múzeumi osztályvezető, a baráti kör titkára üdvözölte, majd beszámolt az elmúlt év programjának végrehajtásáról. Arról beszélt, hogy a száznál több tagot számláló baráti kör jóformán az egész megyében jelen van, s a múzeum kiadványaival, rendezvényeivel, a baráti kör tagjai pedig az egyes szekciókban végzett aktív munkájukkal — leletbejeléntés, adatközlés, feltárás — kölcsönösen eleget tesznek azoknak az elvárásoknak, melyek a baráti kör ügyrendjében megfogalmazva egyrészt a múzeumi munkát, másik oldalról a közművelődést szolgálják. Mint mondotta, kívánatos volna, hogy a Múzeumbarátok Körébe kollektívák — j üzemek és szocialista brigádok | — is belépjenek, éppen a munkáskollektívák hatékonyabb művelődése szempontjából. Ezután arról szólt, hogy a baráti kör létszámában s tevékenységében is megerősödött annyira, hogy az egyes szekciók létrehozhatják az Ifjú Múzeumbarátok Köre néven tevékenykedő ifjúsági tagozatokat, melyekben érdeklődésüknek megfelelően foglalkozhatnak az úttörő- és középiskolás korú fiatalok régészettel, néprajzzal, természettudománnyal és a többi múzeumi ,, szakággal. Az ifjúsági tagozat ugyanúgy, mint a felnőtt Múzeumbarátok Köre, ügyrend és éves program szerint dolgozik majd. A jelenlevő mintegy ötven múzeumbarát helyesléssel fogadta a baráti kör szervezeti életének ezt a továbbfejlesztését, a fiatalok fokozottabb bekapcso- i lását a múzeumi életbe. I ■—-» iBaeeeeaaeeaaaeBaeeeaaaaaeaaaBaseaaeeeeaeBaBaaeeeBBBBaaaaaaaaavaaaa» postás, s mivel mindig a folyosón csellengtél, te voltál a ház mindentudója. — Nem nagy dicsőség. Na, próbálj keresni fényképet magadról. Meg Tomikáról is. Tomi volt a legelső, aki keresett, és talált is fényképet — És hogy hívják azt a bácsit? — Gyuri bácsi. — És ... mit ígértél neki? — Semmit. Nyaralni vár benneteket. Valika omlettet készített bátyjának. Elővette sárga alutef sütőjét, amit Sacitól kapott valamilyen alkalomból. Saci min- d nféle ürügyet kitalált a szüntelen ajándékozásra.... _ — Együnk — mondta. — Tomi megterített, s megint hárman ültek az asztalhoz, akárcsak egy évvel ezelőtt Andris egy csokor rózsát tett volt a vázába, ahogy Saci szokta, amíg élt — Mondd csak, Andris. Komolyan veszed te ezt a mi „találkozásunkat”? Nem kockázat ez? — Természetesen igen, mint minden nagy fordulatot az életben. De kockázat nélkül nem megy. Egy nyáron tökéletesen megtanulnál franciául, a cseh nyelv is ragadna rád, az üzemnél idegen nyelvű levelező lehet- r.ól... Azonkívül nagyon rokonszenves ember. Zenetanárnak készült, de egy kézigránát szétroncsolta a bal kezét Andris jól számított Húga : { első megdöbbenése után mind 5 többet gondolt arra a cseh fér- ; fira, al5 őt meghívta nyaralni j családi házába. — Elvált? — özvegy. A konyha Valikét mindig az : 1973. év szilveszterére emlékei | tette. Saci már féloldalt bénán • húzta kezét-lábát, de az ün- ! népi hangu’atról akkor sem S feledkezett eL Csirkét kért va- : csorára. Sült csirkét méghoz- • zá, amit soha életében meg • nem evett volna... A konyhai | világítás akkor lampionnal tör- j tént, s Saci olyan jól evett akkor ] este, hogy jó remény ébredezett | Valikéban, Éjfélkor pezsgőt ! bontottak, s szerpentinnel do- S bálták egymást, meg hólabdá- i val. Tomi is fennmaradt Esze- s veszetten táncolt és énekelt. ; Hajnalban feküdtek le, levetve • magúkról ünnepi ruháikat, Saci • fekete zakóját a szekrénybe : tette, s hosszasan simogatta. í „Arra gondoltam drágám, : százszázalékos fordulat követ- i kezik be gyógyulásodban. Csak • reggel vettem észre, hogy a j morfiumcsöppekből jócskán [ hiányzik.” — Ne beszélj magadban, Vali [ — szólt húgára Andris. — Nem is, csak éppen... já- ; iákból. — A gyerek azt mondja; ál- { módban is szoktál. — Pedig kerülöm az álmo- i kát. ■ S VIHAROS ALKONYAT Olvasom a tizennyolc évvel ezelőtt írt kritikát, a Viharos alkonyat 1957. november 7-i bér késcsabai bemutatójáról. A sorok nyomán visszaemlékezem az előadásra, mely ötvenhét őszén tragikus és nehéz hónapok után vállalkozott arra, hogy Rahma- nov drámáját élétre keltse. Mondanom sért» kell talán, hogy a két előadás nem azonos. Más volt a tizennyolc év előtti és más ez a mostani. Közben az adott történelmi helyzet is más volt akkor, mint ma, a színjátszás is sokat változott, nehéz időszakait követte fellendülés, útkereséseinek zaklatottságát a rátalálás nyugalma. Mégis — és ez akaratlan —■ párhuzamok képződnek bennem az akkori Pole- zsájevről (Pagonyi Nándor volt) és a mostaniról, Bicskey Károly alakításáról. Felfedezem mindkettőben a maradandót: hogyan és miért dönt élete „viharos alkonyatán” a 75 éves Polezsájev a forradalom mellett? A színész számára remek feladat megfogalmazni ezt a nem mindennapi jellemet, s a megírt drámai szituációkba életet lehelve kibontakoztatni egyetlen ember arcával mindazokét, akik hozzá hasonlóan megérezték a viharban a kiteljesedő jövőt, a fegyverropogásban a még hangtalan muzsikát. Akik először csak megérezték, aztán megértették, sőt hirdették is, hogy a munka és a tudás szövetségével lehet emberibb világot teremteni. Tény, hogy a két előadás azért elsősorban abban különbözik egymástól, hogy közben eltelt két évtized. Jól látta ezt Udvaros Béla rendező, és rövidített a szövegen, kárát nem érzi sem a darab, sem az előadás. Feszesebb, tömörebb, áttekinthetőbb lett a drámai ív, mozgékonyabb a cselekmény, tisztábbak a szituációban formálódó jellemek És, hogy középpontba — a rendezés számos eszközével — Polezsájev világlátásának szinte robbanásszerű változását állította: Bicskey Károly mélyen átgondolt, okosan tagolt alakítása által meg is valósult Lehet 5 mmsm W 1975. NOVEMBER 15. Vollmuth Frigyes rajza ugyan meghökkentő az aggastyán professzor sokszori, szinte játékos feloldódása, ez azonban teljes emberségének, ember- voltának aláhúzása, és pillanatonként egy-egy színészi remeklés. Minden mozdulatnak, szem- hunyorításnak, öltözete viselésé- 1 nek meghatározó, valamit sugalló jelentősége van; láthatóan önfeledt öröm a színész számára, hogy művészi eszköztárának szinte egész arzenálját előhozhatja, megvillanthatja. Bicskey alakítása méltó ünneplése 25 éves színészi pályafutásának. A rendező a színházi műsorfüzetben ezúttal is megírta vallomását arról, hogy mit, miért csinált, hogyan képzelte eljátszani a Viharos alkonyat-ot. Nem véletlen, hogy nagybetűkkel szedette abban a két szót: a NAGY PARTNER, a történelem ebben a drámában. Nos, a történelem néhány korra kitűnően jellemző alakját hozza be Rahmanov a cselekménybe, drámai megvalósulást biztosítva a történelemből merített történetnek. Itt van a felesége, Mária Lvovna, Szentirmay Éva alakításában halkszavú, bár kemény jellem, professzor-férje mindenkori harcostársa; aztán az első számú tanítvány, akiből ellenfél válik: Varabjov, Győrffy László korrekt, helyenként maradéktalanul megvalósított alakításában, majd Bocsarov Misa, az egyetlen, a legkedvesebb tanítvány, akiből forradalmár parancsnok lesz: Pintér Gyula keltette életre a szó legszebb értelmében. Mindig élmény, ha Lukács József lép a színpadra, alakításainak ereje, sugárzása tagadhatatlan, ezúttal Kuprijanov matróz szerepét kapta: embert formált belőle. Suki Antal díszlete megfelelő teret és főleg hangulatot biztosított a játékhoz, a második rész első jelenetében középre állított zongora azonban zavaró, bár — a díszlet konstrukciója miatt máshová valóban nem is állíthatták; a vaspálcákból a valóságban csak jelzett erkély a realista díszletben szintén meglepetésnek számított. A jelmezekről most sem mondhatunk mást, mint rendesen: Rimanó- czy Yvonne ismeri a kort, melynek szereplőit öltöztette. Sas® Esví* Tizenkét dühös ember Az ember színházba megy általában azért, hogy szabad idejét kellemesen töltse, szórakozzon, tanuljon, élményt gyűjtsön. Vannak azonban, akik nem tapsolnak. Nem mintha a műsor nem leime jó. Tetszene is, ha látnák. De nem látják, mert a páholyokban van egy szék, és ez a szék sehogyan sem fér el úgy, hogy a néző a színpadra lásson. Nemrég hasonlóképpen jártunk. Akkor összeszámoltuk, hogy körülbelül tizenkét ilyen szék van — bár az is lehet, hogy több vagy kevesebb, egészen pontos adataink nincsenek — s ezen a tizenkét széken tizenkét dühös ember ül. Akkor lesz dühös, amikor felmegy a függöny és rájön, hogy hiába ágaskodik, a színpadnak csak az egyik sarkát látja, függetlenül attól, hogy a jobb vagy a bal oldali páholyban van. Ilyenkor szól a jegyszedőnek, aki széttárja kezeit, hiszen mást nem tehet, nem ő állapította me; a páholyok ülőhelyeinek számait. A bátrabbja szól a magasabb fórumnak, de azért nem történik semmi. Minden marad a régiben, a székek is a helyükön... És ez ismétlődik minden előadáson. önkéntelenül adódik a kérdés: miért nem rakják el azokat a székeket? Igaz, esténként ennyivel (?) kevesebb néző len. ne, de viszont ennyivel kevesebb dühös eniber. Mi a jobb? Az elégedetlen néző, aki megfogadja, hogy ezután nem jár színházba —-, mert ugyebár az a ritkábbik eset, hogy azt gondolja, majd legközelebb máshová vált jegyet — vagy az, ha 12 hellyel kevesebb van a színházban, de a közönség minden tagja elégedett? A válasz egyértelmű. Kasnyik Judit Al Új szabályosokról tájékoztat a Figyelő A Figyelő című gazdaságpolitikai hetilap november 19-én megjelenő 47. száma tartalmazza azt a négyoldalas mellékletet, amelyet a Pénzügyminisztérium állított össze az 1976. január 1- én életbe lépő gazdasági szabályozókat módosító rendeletekről, utasításokról, azok tartalmáról, a változások lényegéről, mértékéről. A melléklet típuspéldákat közöl az új rendelkezések lényegének jobb megértéséhez, a végrehajtás megköny- nyítéséhez. Tájékoztatást ad az átmeneti időszak finanszírozási formáiról, a különböző átértékelések elvégzéséről, a vállalati tervkészítés és a központi gazdasági szabályozás kapcsolatairól. Ugyanebben a lapszámban több cikk jelenik meg minisztériumi és tervhivatali vezetők tollából, s ezek az írások szántén az új gazdasági szabályozók megismertetését, értelmezését kívánják segíteni. ÉRTESÍTÉS! Béke Tsz étterem, Kamut, értesíti kedves vendégeit, hogy 1975. november 15-én, szombaton zártkörű rendezvény miatt ZÁRVA LESZ. (Folytatjuk)
