Békés Megyei Népújság, 1975. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1975-10-12 / 240. szám
A % őszi betakarítás napjaU ban gyakran hallani az agrár szakemberek elismerő nyilatkozatait a szarvasi nemesítést! új kukoricafajtákról. Tisz. telettel szólnak dr. Kovács Gá- boméról, ezek előállítójáról, amelyekkel az iparszerű termelési rendszerben világszinten is kiemelkedő eredményeket produkálnak. Alacsony termetű, napbarnított arcú, rendkívül szerény asz- szony. A mezőgazdasági tudományok kandidátusa. Irodája falát az általa nemesített siló- és szemeskukorica, a szydániíű állami elismeréséről szóló minősítő oklevelek tarkítják. Mielőtt bármit mondana munkájáról, barátságosan invitál: kísérjem el a tenyészkertbe, a fajtaösszehasonlító telepre, akkor látom igazán, hogy mennyire szerteágazó a nemesítő tevékenysége. — Én nem mondhatom el magamról, hogy gyermekkori álmomat váltottam valóra — magyar- rázza útközben Kovácsné, Ko- osondi Katalin. — Mert hisz miről álmodhatott akkoriban a magamfajta nagyszénási paraszt- lány? Arról, hogy felnőjön és megéljen. Apám a felszabadulás előtt földmunkás volt, én is jártam napszámba vele együtt. Aztán kapott nyolc hold földet, s ezután a magunk „birtokán”- kapálhattam, arathattam. Szerettem a növényeket úgy általában, de nagyon érdekelt a politikai munka, az ifjúsági mozgalom is. Barátai beszélték rá, hogy jelentkezzék agrár szakérettségire, majd az Oleg Kosevoj szovjet ösztöndíjra — Taskentben tanultam öt évig. A mezőgazdasági egyetem növénynemesítő szakán a gyaA Fleisehmann-dfjasasszony „birodalmában” pótot választottam. Csakhamar szerelmese lettem ennek a csodálatos növénynek. A diplomámat húsz évvel ezelőtt kaptam, s mire férjemmel együtt hazatértünk Magyarországra, nálunk leáldozóban volt a gyapottéma. Csak az vigasztal, hogy ott három évig dolgoztam egy témán, s abból a gyapotfajtából Uzbé- gisztánban ma is több ezer hektáros nagyságrendben termelnek. Székkutason telepedtek le 1955-ben, de 1956 tavaszán átszervezés folytán Szarvasra került a Kovács házaspár, s ma is ott tevékenykedik az Öntözési Kutató Intézetben. — Az átállás rendkívül nehéz volt — vallja be őszintén Kovácsné. — De hamarosan megszerettem a kukoricát is. Előbb silókukoricával foglalkoztam, ebből első az állami elismerést 1960. ban kaptam. De a szemeskukorica 6em maradhatott háttérben, hisz a húsprogram megvalósítását csak bőséges és jó minőségű takarmánnyal lehet biztosítani. A tudomány fejlődésében minden időben döntő forrós a gyakorlat ösztönző szerepe. Minket pedig a gyakorlati szakemberek a bő termő kukon caíajták előállítására inspirálnak. Lenyűgöző látványt nyújt a .birodalma”. A tenyészkertben, a kíspercellás fajtaösszehasonlító telepen nyílegyenes sorokban oly szilárdan állnak a kukoricaszárak, mintha drótból volnának. A csövek egyforma magasan helyezkednek el, mintha láthatatlan kezek centivel jelölték volna ki a csőkezdemény helyéi Egyik-másik fajtának még harsogó zöld a levele, az aranysárga csöveken azonban érettek a szemek. A legtöbb fajta azonban „talpig” száraz. A tenyészkertben a törzseket látjuk. Itt végzik a keresztezést. Van, hogy 6záz kombinációt vizsgálnak meg,, mire kiderül, hogy melyikkel érik el a legjobb hibridhatást. Évente több mint 1<500 hibridet vizsgálnak. Az új fajtákkal szemben támasztott követelményekről így vall: —- Bő termést adjon, ellenálljon a betegségnek, szára legyen szilárd, hogy a legviharosabb nyárban is Iában maradjon. Fontos, hogy a csövek azonos magasságban helyezkedjenek el, mert csak így lehet géppel veszteségmentesen betakarítani. A morasolási arányt is figyelembe kell venni, sőt, hogy milyen a csöveken a kukoricaszem mélysége. Legnagyobb feladat természetesen a nemesítőre vár, de egymaga semmire sem menne. Mi az Erdei Ferenc Szocialista Brigádban dolgozunk, amelyben, vannak tudományos segéderők, szakemberek, technikusok, fizikai dolgozók. Gyekiczki Mihály- né tudományos segéderő 17 éve dolgozik velem. Papp Dezső és Konrád Géza vetőmagtermelő szakmérnök szintén sokat segítenek. Tudományos együttműködési szerződést kötöttünk több hazai és külföldi kutató intézettel, vannak közösen előállított fajtáink is. Az SC 373 szarvasi hibrid kukorica jelenleg egyik legjobb ha. zai fajtánk. Az idén 200 ezer hektáron termelték országszerte, mert csak ennyire volt vetőmag. Jövőre már sokkal többre lesz lehetőség. — A vetőmag-előállítás korábban nagy gond volt, de ezt is megoldottuk — magyarázza Kovács Gáborné. — A Szarvasi Állami Gazdaság a legkiválóbb partnerünk, de sokat segít a me- zőhegyesi, a lajtahansági, a hidasháti, a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság és a hajdúböszörményi Béke Tsz. Vannak ígéretes újabb jelöltjeink. Nagy öröm számunkra, hogy az ország minden tájáról és külföldről sokan felkeresik az intézetet Kémek az új fajtákból vetőmagot, szívesen veszik a szakmai tanácsot, az iparszerű termelésekhez pedig technológiát kémek, amit mi készséggel kidolgozunk. Nagyon bánt viszont, hogy szőkébb hazánkban, Békésben a mezőgazdasági üzemek nem használják ki eléggé ezt a lehetőséget Higy- jék el nekem, hogy a hibrid kukoricában sok még a kiaknázatlan lehetőség. Ezek a fajták országos átlagban megadják a hektáronkénti 70—80 mázsa szemtermést, nem ritka már a 100 mázsás táblaátlag sem. Csak meg kell fogadni a technológiai utasításokat... K üzdelmes két évtized után, a diploma megszerzésének 20 . évfordulóját ünneplő dr. Kovács Gábomé megkapta a magyar növénynemesítés legmagasabb kitüntetését, a Fleischmann Rudolf-emlékplakettet Hazánkban eddig összesen 28-an érdemelték ki ezt a kitüntetést, s ebből mindössze kettő a nő: Barsi Sári és ő. Ary Róza Körostarcsal festoasszony kiállítása Békéscsabán a M8aBaaBaaaaBa»B*aaas«eaeae9«s!ia«iu9eaa«a»!)9Bsaiie4ce9S95««s»essoea9i A Megyei Művelődési Köz- j pont „Művészeink”-sorozatában holnap, hétfőn este 7 órakor. V. Kiss Margit muzeológus nyitja meg K. Győri Etelka köröstar- csal festőasszony tárlatát. Az idős kiállító megyénk naiv művészetének egyik kiemelkedő egyénisége. Több évtizede festi szülőföldjének embereit, a tájakat; portrék, csendéletek csokrából most 35 alkotás kerül a közönség elé. A kiállítást a hónap végéig lehet megtekinteni. tran Qj^ŐtU^l'ÓSiöi naaca9sess:sscBSSsss:s:sss59SSS8seBsaeBcs£aaceas3SBBBsssies«aaeaocsaseessaBsaca:aeea«qig99is4( vást Annára pillantott, látta, hogy az asszony is őt figyeli, s így valójában Annához beszélt: — Hát ezért a nyomorult kincsért nem térhettem vissza, amikorra megígértem. — De hát édes fiam... — hápogott Benedek —, hiszen ez legalább ötszöröse a jószágok árának! — Az árának igen, uram — vont vállat Györk —, de benne vagyon az én törődésem is, meg ahogy mondottam, a kamat és a nyereség is. Benedek megrémült. — Hogy jutottál hozzá? — Raboltam, uram — olyan egyszerű nemtörődömséggel mondotta, hogy Anna ijedten összerezzent, Benedek pedig el- fehéredett, és keze, szája remegni kezdett. — Tőlem is elrabolták a Jószágot ... Kerestem az igazságot, tömlöcbe vetettek miatta. Ahogy kiszabadultam... Nem, Benedek ilyen kurtafurcsa beszéddel nem elégedett meg, Györk hát letelepedett a kalmár ágya előtt egy székre, és hozzákezdett a történtek részletes elmeséléséhez. Miközben beszélt, Benedek szörnyülködött, álmélkodott, elveresedett, kife- héredett, szitkozódott és sopánkodott, Anna az ablak alatti ládára • ült le, térdére támasztotta a könyökét, öklére fektette állát, és úgy hallgatta a legényt. — ... Miután a király úr vitézei kiszabadítottak a veremből, és végre jóllakhattam a feje tetejére fordított vár konyháján, elhatároztam, hogy megkeresem egykori cimboráimat a Tordarét- ben. Hátha él még közülük valaki. Akadt is, Sebő, a szeghalmi legény, aki olyan szépen pengette a kobuzt. A többi mindmind idegen volt, de számuk sokkalta nagyobb, mint annak idején. Ez a Sebő aztán kezeskedett értem, bár a többi igen gyanakodott rám. Elmondottam néki, mi esett meg velem, szólottám arról a kincsről, amit Ördögpapja sorolt nekem. Belementek a kalandos vállalkozásba. Aztán hát mit meséljek még? Megleptük éjszaka az ispán földvárát, verekedtünk egy csöppet, néhány ispáni katonát levágtunk, ráakadtunk a kincsre, ott volt az, ahol Ördögpapja mondotta, elragadtuk. A cimborák nagyon elégedettek voltak velem, mert a rám eső zsákmányrésznek csak a negyedét vettem magamhoz. Mindig Ördögpapja szava járt az eszemben. Elhallgatott, várta, mit mond Benedek. Az egy ideig maga elé bámult és szuszogott, aztán uj- . jaival kétszer-háromszor végiggereblyézett kopasz koponyáján: valami régi, ösztönös mozdulat lehetett ez, még ifjú korában szokhatta meg. — No igen... — bakkantotta később. — Ami kár esett, megtérült, de vajon nem ismert-e fel valaki ? Nem szaglásszák-e ki, hogy hová való vagy? — Nem, uram — mosolyodott el Györk. — Ne aggódj, nem lesz baj. Akkora most mindenütt a törvénytelenség, annyi zsivány hemzseg az erdőkben, réteken, folyók mentén, annyi ispán és nemesúr fosztogat, hogy egy ilyen kis rablás meg se kottyan. Különben is szakállas voltam, bajuszom is gubancos, lelógó, ha én akkor belenéztem volna a víz tükrébe, magamra sem ismertem volna. (Folytatjuk) Gyöngyösön,. az Egyesült Izzó Félvezető és Gépgyárában megkezdték a germánl- um tranzisztorok mellett, az úgynevezett szilícium planár tranzisztorok gyártását is. Jelenleg csak egy típus ké5 1975. OKTÓBER 12 szül, ezeket a tranzisztorokat rádiókba, magnetofonokba, hangerősítőkbe, stúdióberendezésekbe építik be. Előnyük, hogy nagy az erősítési tényezőjük, kevés zaj keletkezik bennük és kevéssé érzékenyek magasabb hőmérsékletre. A gyárban évente 2Ö~25 millió új típusú tranzisztort gyárthatnak. (MTI Fotó—Erezi K. Gyula — KS) Amihez nem kell fantázia Az egyiptomi hadjárat Idején Napóleon levelet adott át egyik katonájának, hogy vigye el a Sinai pusztában levő erődbe. Hiteles adatok bizonyítják, hogy ezt a levelet a II. világháborúban egy Casel nevű angol kapitány bontotta fel. Nyomban teljesítette a parancsot, s a levélre rajzolt térkép alapján sikerrel vezette ki katonáit . a németek által szorongatott erődből. Hol kallódott több mint száz évig a levél, arra senki sem tud pontos választ adni. Nyilván a hiba abban keresendő, hogv Napóleon nem mondta meg májának, hány nap alatt teljesítse a parancsok' Mennyivel precízebben jár el a békéscsabai Munkaügyi Bíróság, mely jogerős ítéleteit azzal záradékolja, hogy a pervesztes fél a kötelezettségnek 15 napon belül tegyen eleget. Mégis akad. nak problémák! Hajdú István, a füzesgyarmati ÁFÉSZ szeghalmi húsbolt vezetőjét a múlt év szeptemberében a füzesgyarmati ABC-áruházba helyezték át. Az ÁFÉSZ törvénytelenül járt el, mert az áthelyezés nem közös megegyezés alapján történt. Időközben a nyugállományba vonult Hajdú István az áthelyezéssel kapcsolatos bérkiegészítés miatt a békéscsabai Munkaügyi Bírósághoz fordult. A bíróság július 15-én jogerős ítéletet hozott. Kötelezte az AFÉSZ-t, hogy volt dolgozójának átlagkereseti különbözeiként 15 napon belül 1330 forintot fizessen ki. Szó, ami sző, az ítéletet kihirdették, postázták. Azóta több mint két hónap telt el. Az ÁFÉSZ viszont még mindig nem tett eleget a jogerős ítéletnek. Vajon miért? A kérdés annál inkább helyénvaló, mert hiszen a bíróság félreérthetetlenül fogalmazta meg a 15 napos határidőt Nyilván nem ok nélkül feledkezett meg kötelezettségéről az ÁFÉSZ. Szerencsére van mire hivatkoznia. Példa is akad. Olyan meghökkentő mint Napó. leoné. Lám, a mindenható hadvezér parancsát is csak több mint száz év múlva hajtották végre. Miért ne ismétlődne meg az ehhez hasonló eset Füzesgyarmaton is? A bökkenő csupán az, hogy a Munkaügyi Bíróság határozata! három év alatt elévülnek. Igaz, közben Hajdú István kérheti a bírósági végrehajtást. Tagadhatatlan, az érvekhez, a kifogásokhoz fantázia keli! A szocialista törvényesség megköveteli a jogszabályok, s a bírósági ítéletek maradéktalan végrehajtását, sót a határidők betartását is. Ehhez viszont még fantázia sem kell! (Serédi) i»«38»öB'**e*ar«\s*s*39a*e=ascBBsaoűaacöu> Centrum mm $o Birind, aktatáska i88»(3e«B»*eaeaeeco©oes!xa*s)ca«
