Békés Megyei Népújság, 1975. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1975-10-05 / 234. szám
A kanadai Montreál város kiterjedt földalatti vasút hálózatának alagúttisztítására porszívó szerelvényt konstruáltak a szakemberek. A szerelvényt alkotó három kocsi közül a középső szippantja fel hatalmas ventillátora segítségével a vágányok kőzett összegyűlt port és szemetet, majd a két szélső tartálykocsiba továbbítja, miután a nagyobb darabokat leválasztja belőle. E durva hulladék egyszerű módon kiemelheő, kiüríthető tartályba hull. A tartálykocsikban szállítószalagos rendszer osztja el egyenletesen az oda betóduló hulladékot. A három kocsit két darab neoprénből készült har- mónika-cső köti össze egymással. A porszívó szerelvény 26 kilométernyi alagút megtisztítását végzi el havonta, miközben mintegy 450 kg port és hulladékot gyűjt össze. Korábban sok gondot okozott a metrótársaságnak az alagutak rendszeres tisztítása, hiszen kézi erővel vagy félautomatikus módon csupán az éjszakai órákban végezhették a munkát, akkor is különleges biztonsági óvintézkedések között. HUMOR Gyermekszd). — Mit csinált Kolumbusz, mikor lábát amerikai földre tette? , — Gyorsan utána húzta a másikat is. *** — Mától kezdve egyetlen cigarettát sem veszek a számba. — Csak nem szoksz le a dohányzásról? — Nem. Szivarozni fogok! *** Két barátnő beszélgeti — Képzeld, tegnap este a parkban egy fiú meg akart csó1 kölni. Egész úton futott utánam. — És utolért? **# — Uram, a jövőben nem ihat- ja tisztán a bort. Fél rész bor, fél rész víz, ez a helyes arány — tanácsolja az orvos. ■— Kérem, én eddig is így tettem. A sarki kocsmápan éppen ebben az arányban vizezik a bort. *»* ' — Mester, az ön regényei csodálatosak. Mondja, hogyan tud ilyeneket írni? — Egyszerű kérem. Balról jobbra. *»* Krimi. Férj és feleség késő este térnek haza. Útközben látják, hogy két tolvaj próbál betörni egy üzletbe. — Gyere, tartóztassuk fel őket! — mondja az asszony. — Hogy képzeled drágám, ők ketten vannak, mi csak magunk — mondja a férj. *** — Miki, te vagy a legrosszabb gyerek a világon! — szidja a mama gyermekét. — Miért mama, te minden gyereket ismersz? *** Relativitás. — Megnősültem, mert nyugodt életet akarok. — Én meg elváltam, mert nyugodt életet akarok. \ Alomfejtés. — Képzeld, éjjel arról álmodtam, hogy nercbundát vettél nekem — így az asszony, — Ma veszünk egy álmoskönyvet, megnézzük mit jelent az álmod — válaszolja az óvatos férj. •«* — Miért tolják ketten ezt a talicskát? — A harmadik társunk beteg, de elvégezzük ezt a munkát ketten is! *** " — Nem értem miből él ez a diák. — Hát írogat. — Valóban? Regényt, novellát, verset? — Nem. Levelet! Az apjának, hogy küldjön pénzt neki. *** A bíró a vádlotthoz: — ön szabad! Az ítéletet jogában áll 15 napon belül megfellebbezni ... *** A férj barátja csodálkozik: — Te kölcsönadtál Olivérnek 1000 koronát és ő ezen a pánién elszöktette a feleségedet! —- Éppen azért adtam neki kölcsön!-—) Irodalom és művészet gyerekeknek: Kincskereső A 10—14 éve? gyerekek ezrei ismerik a Kincskereső című irodalmi, művészeti és kulturális folyóiratot, amelynek leg- utóbi, nyolcadik száma a napokban jelent meg. Az új Szám Sz. Jeszenyin: Eokraink között című versével kezdődik. Az irodalmi részben kapott helyett Ursula Wölf el és Fekete István egy-egy novellája, Karinthy Frigyes humoreszkje, Szepesi Attila, Galam- bosi László és Nemes Nagy Ágnes versei, valamint Botond- Bolics György—László Endre népszerű hősének, Mikrobinak legújabb kanlandjairól szóló folytatásds írása szerepeL Az „Irodalmi séták” útvonala ez alkalommal Leányfalura, a magvar kritikai realizmus nagy alakjának, Móricz Zsigmond- nak házába vezet. S a séta közben most is jnegannyi érdekes adat és történet került a rovat lapjaira. Lányok és fiúk „tengeri” csatáiról, izgalmas nyári kalandjairól szól Arthur Ransome angol író legújabb könyve, amelynek címe: Fecskék és Fruskák — a Kincskereső olvasóinak ajánlja a Bagoly és a Virág. A „Szonett-szobrász”-ról, azaz Michelangelóról bizonyára minden gyerek hallott már. Most a költő-arcát ismerhetik meg a pajtások Testvérmúzsák című rovat lapjain. A Rejtvényfej tők Klubjának tagjai a mellékneveket kereshetik a föladatban. A Kincskereső második évfolyamának nyolcadik száma most is Jani- kovszky Éva írónő és Réber László rajzművész „Az úgy volt...” című folytatásos történetével fejeződik be. A tréfás „önéletrajz” azt bizonyítja, hogy a jó megfigyelőképesség és a fantázia elengedhetetlen kellékei a „rnagyardoli”-nak ... Olvastuk EGY SZÉP SZŐKE Nö, LATTÁRA: íme, valami,- amlf szívesen félretennék öreg napjaimra. (Reader’ s Digest) Jő TANÁCS: Nem lehetsz eléggé elővigyázatos ellenségeid megválasztásában. (Oscar Wilde) NEVELÉS Mielőtt megnősültem, hat elméletem is volt arról, hogyan kell gyereket nevelni. Ma hát gyerekem van, de elméletem egy sincs. (John Wl’mot Rochester XVII sz.). *** Aki csak Igazságos, az kegyetlen is. Ugyan ki maradna életben a Földön, ha mindenkit igazságosan ítélnénk még? (Byron) Az egyetlen igazi boldogság a nyugodt lelkiismeret (Fersichettf) D. F. A rekordok könyvéből Nemzetközi kiállításon soha annyi látogató nem fordult meg, mint a tokiói Expo—70-en. A 7 hónapig nyitva tartó kiállítást kereken 65 millió látogató tekintette meg. **,* A világ legnagyobb, 25 méter átmérőjű planetáriumát Moszkvában építették fel. *** A világ legrégebbi ismert súlyát a régi egyiptomiak használták. A henger alakú beqa 188—211 grammnak felelt meg. *** A világ leggazdagabban tetovált embere a kanadai Torontóban élő Vivian Simmons volt. Amikor 1905. december 22-én meghalt, testén nem kevesebb, mint 4831 tetoválást számoltak össze Kent grófságban furcsa rekordot állított fel Jim Hode. Ő készítette el a világ leghosz- szabb, 1532 méteres kolbászát, A maxikolbász elkészítéséhez 4 órára volt szüksége. * Absztrakt művészet beszélik... ... hogy igen jól sikerült a békéscsabai ifjúsági és úttörőházban megrendezett Karinthy- est. Akik ott voltak és beszélnek erről, nem feledkeznek el megemlíteni a nagy tapsot sem. mondván, ha valaki nálunk jól végzi a dolgát el is nyeri méltó jutalmát. Ezért csattant fel a taps négy-öt percenként a több részletből álló, de végeredményben kerek egészet alkotó irodalmi színpadi előadás közben, olykor elnyomva az egyes részletek közötti elektronikus zenét, sőt a narrátorszavakat is. Néhány jelenlevő persze szégyenkezve gondolt arra, hogy bár nem mondták előre, mégis tudhatnánk: ez alkalommal a tapsot az előadás végén köszö" nik meg a művészek. Nekem az is eszembe jutott az előadás összhangját szétszaggató tapsokat hallva — volt rá időm —, hogy néhány hónapja békéscsabai Richter-hangversenyről beszéltek a városban. Milyen jó is, hogy mégsem jött el a világhírű zongoraművész! Ha eljön, talán két zenei tétel között valaki beletapsol például Csajkovszkij b-moll zongoraversenyébe. Egy valaki, s utána automatikusan az egész közönség, amelyről aztán világkörüli útján mindenkinek elmondhatja majd Szvjatoszlav Richter, hogy milyen hálásak a békéscsabai ,jzeneértők”. Hát igen, mindent meg kell tanulni, még a tapsolást is. Nagyon lényeges az, hogy tapsolni tudni kell. Megfelelő időben, megfelelő alkalomkor és megfelelő személyt kell megtapsolni, s szerencsére elmúltak már azok az idők, amikor ez vezényszóra ment. Most már csupán egy-egy rádió- vagy tévériporter, javasolja néha a hálás közönségnek: tapsoljuk meg X-et vagy Z-t, mert ki tudta találni hogy hívják -azt a nagy magyar költőt, akinek a neve úgy kezdődik, hogy Petőfi és úgy végződik, hogy Sándor. Azt is beszélik, nem szabad megróni különösebben az irodalmi est közönségét a zavaró tapsokért, ök csak jót akartak, hálásak voltak az előadóművészeknek, s ezt akarták honorálni. Meg kell hagyni, van benne valami. Nem vagyunk elkényeztetve irodalmi színpadi műsorokkal, Richter is csak jön, jön, de nem érkezik meg — talán a telepátia miatt. Netán megérzi, hogy a lelkes közönség minden akkord leütése után összecsapná. a tenyerét... De félre a tréfával! Legyünk komolyak, hiszen rövidesen kezdődik a megyeszékhelyen a színházi szezon. Ott aztán lesz nyíltszíni taps bőven, mód és alkalom lesz arra, hog- '•.-.■tapsolhassuk magunkat. Ezzel kapcsolatban hadd tegyem közkincs- csé, szerény javaslatomat: tapsoljunk előadás közben is, tapsoljunk előadás végén is, minél többet tapsoljunk. Hozzá kell tennem, mindezt nem a művészek buzdítása nyomán javaslom, hanem azon egyszerű okból, hogy így talán az eddigiektől eltérően nem a ruhatárban vezetjük majd le felesleges energiánkat. Vitaszek Zoltán
