Békés Megyei Népújság, 1975. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1975-10-01 / 230. szám

A zenei világnapon A szocialista országok kép­viselőinek ajánlására az UNESCO Nemzetközi Ze­nei Tanácsa október elsejét ze­nei világnappá nyilvánította. Ebben az esztendőben, s azt követően minden év október el­sején a zenére, a muzsikára irányul majd a világ figyelme. A zene hatalmáról köteteket írtak zenetudósok, zenekritiku­sok, írók, költők. Bolyai Far­kas „Zenészeti dolgozatáéban 1816 táján így írt: „Muzsika (zenészét) a szív szószólója —- a belső világ nyelve, ahol a külsőnek minden nemzeti szó­tárjai elfogynak —, s ez egyedül minden nemzet érzékeny lei­keinek köznyelve.” Alig 100 esztendővel Bolyai Farkas után Anatolij Vaszilje- vics Lunacsarszkij, a legendás hjrű népbiztos, a szovjet-orosz irodalom, művészet- és zene­kritika egyik legelső, jeles mű­velője, a Zene és forradalom című tanulmányában ezt hang­súlyozza: „A forradalom való­jában a társadalmi lét legége­tőbb problémáját veti fel, hogy az megfeszített harc révén a lehető leggyorsabban megoldód­jon. Ezért olyan felülmúlhatat- íanul zenei. Minden forrada­lom maga előtt látja annak a boldog világnak a képét, ame­lyért harcolt. Minden forrada­lom nagy belső feszültséggel éli át a gonoszát, mely ellen vihar­zó hullámai magasra csaptak. Minden forradalom résztvevői­nek minden idegszálával érzé­keli a harc sorsdöntő voltát. Felfelé ívelő szakaszában min­den forradalmat a győzelem re­ménye tölt el. Minden forrada­lom grandiózus szimfónia!” Uehet-e ennél tömörebben, szebben és igazabban megfogal­mazni a zene mérhetetlen ha­talmát az elnyomott népek ka­pitalizmust megszüntető, forra­dalmi harcában is? A zenei világnap lehetőséget nyújt arra is, hogy felidézzük félszabadulásunk 30. évforduló­jának évében azokat a nagysze­jött ide? Annán látszott, hogy küszködik. — Tudom, hogy tegnap este megbántottalak... — kezdte, s nagyon nehezére esett kimon­dani, orcáját hirtelen félre is kapta a legény tekintete előtt. — Nem bántottál meg asszo­nyom — mondta Györk komo­ran, leszegett fővel. Majd hir­telen fejkapta, . szeme valóság­gal szikrázott, egyetlen lendüle­tes lépéssel az asszony előtt ter­mett, megragadta Anna vállát, és ujjai olyan erővel szorítot­ták, hogy az felszisszent. — Minek jöttél ide? Miért nem hagytál, hogy kérődzem a tegnap estén? Én nem ke­restelek volna, nem álltam vol­na az utadat soha ebben a nyo­morult életben! Még a közeled­be sem léptem volna! — Ne bántsál Györk... — remegett az asszonyka, aki a legény hirtelen felfakadt indu­latától valósággal megféleMlett. Reszketett 'minden ízében, ke­zét a fiú izmos karjának feszí­tette. hogy a vállát szorító uj- jakat lesodorja. — Miért bán­tasz, én nem akartalak ... — Én sem — enyhült meg a legény szorítása, és ujjai im már csak gyengéden fogták a törékeny vállacskákat. — Menj el asszonyom . . — Ne mond azt, hogy asszo­nyom. — Mit mondhatnék mást? Szolgád vagyok. — Nekem nenj vagy az — suttogta Anna —, és ne küldj el. — Igaz. El sem küldhetlek, hiszen hogy parancsolhatnék én neked ? — De igen, akarom, hogy pa­rancsoljál ! Parancsold meg, hogy itt maradjak. — Kérlek akkor, hogy inkább menj el.. — Nem. Itt maradok. Te sem akarod igazán, hogy elmenjek! rű eredményeket, amelyeket a zenekultúra területén elértünk. V ilágszerte csodájára járnak zenetanításunknak, és kül­földi muzsikusok mind pépesebb csoportjai tanulmá­nyozzák iskoláink ének-zene óráit. Világviszonylatban is az elsők vagyunk — megelőzve számos, hagyományosan fejlett zenekultúrával rendelkező nyu­gati országot is — az ifjúsági hangversenyek, operaelőadások és közönségük számában. Ének­karainkat nemcsak itthon, kül­földön is jól ismerik és nagy­ra becsülik. Mindenfelé elisme­rést aratnak zeneszerzőink, szimfonikus zenekaraink, kar­mestereink, előadóművészeink. Békés megyében is örömmel emlékezünk ezen a napon az 1946-ban' létrehozott első ma­gyarországi énekiskolóra, amely Békél-Tarhoson kapott otthont, és bocsátott szárnyra működé­se alatt olyan zeneművészeket, mint a megyénk szülötte Szo- kolay Sándor, Mező László, Bozzay Attila és mások. Azt is elmondhajuk, hogy °r szágosan kiemelkedő a felnőt­tek és a Békés megyei Ifjú Ze­nebarátok hangversenyeinek és látogatóinak száma; jól ismert az Orosházi Művelődési Köz­pont Madrigál kórusa, jelentős erőt képvisel a Megyei Pedagó­gus Nőikar, új színnel gazdago­dott a nagylétszámú Békéscsa­bai Munkáskórus. Eredménye­sen tevékenykednek Röpülj pá­va-köreink ; a Békéscsabai Szim­fonikus Zenekar az utóbbi években figyelemre méltó sike­reket ért el, s jól működnek más városi zenekaraink. Arról is meg kell emlékez­nünk a zenei világnapon, hogy 30 évvel ezelőtt, 1945. szeptem­ber 26-án halt meg Bartók Bé­la, századunk legnagyobb ma­gyar zeneszerzője, aki gyűjtő­útjai során e vidéken is több­ször megfordult. A zenei világnapot október elsején megyénk vala­mennyi településének mű­velődési intézményeiben hang­versenyekkel, zenehallgatással, előadásokkal ünnepük. Mert együtt valljuk Kodállyal: „A zene mindenkié!” Csendé Béla Györk bátortalanul, tétován « simogatta meg Anna vállát. Hir- : télén elgyengült, az asszony kö- ■ zelléte elsöpörte minden józan j ellenállását, s nem gondolt már : sem becsületre, sem tisztességre * és semmi ehhez hasonló ostoba ■ gátlásra, csak Anna csillogó bo- : gárszemét, parányit megnyíló ; piros ajakát látta. — Nem, valóban 'nem akarom, * hogy elmenjél... — és alig ; hogy kimondta ezeket a szava- : kát, Anna hozzásímult, lábujj- * hegyre állt, és hirtelen szájon ! csókolta. A fiú izmai megrán- : dúltak, keményen, szinte dur- ■ ván ölelte magához az asszonyt, ■ féktelen, kamaszos szenvedély- : lyel szorította a törékeny testet, : és mohón visszacsókclta. Anna eltaszította magitól a ■ legényt, csillogó szemmel né- ■ zett fel rá és azt mondta: — : Te! — Majd újra meg újra ■ megismételte ezt a szót, be- ! cézve, szenvedélyesen suttogva, ! mint aki ebben a kicsiny szó- i ban , varázslatos gyönyörűséget J fedez*ett fel. Aztán hagyta, hogy j Györk újra csókolja, majd te- ! nyerébe fogta a legény arcát, : gyengéden megtörte Györk szi- ; lajságát, óvatos, lágy érintéssel ; simogatta ajkával a fiú száját. 5 így csókolta vissza, édesen, hosz- : szán. Szenvedélyesen, de nem J erősen, s nem fájón. Sokáig álltak összesimulva a * félhomályos raktárban. Aztán ! Anna hirtelen megriadt. — Jaj! — suttogta, és csoda- | szép szemei rémülten kereked- l tek a fiúra. — Most mi lesz? • Mi lesz velünk? Györk ettől kijozanodott. A 5 vágy és a mámor kábulata úgy • foszlott el tudatáról, miként az ; álom enyészik el ébredéskor. 5 Hirtelen mindent kietlennek és | kegyetlennek érzett maga kö- f Vül. I (J ttoro reset ők megyei konferenciája Tegnap, kedden rendezték meg az úttörővezetők második megyei konferenciáját Békéscsa­bán, az ifjúsági és úttörőház­ban. A szeptember első heté- bfen megtartott járási-városi ta­nácskozások küldöttei gyűltek itt össze, hogy értékeljék az elmúlt két esztendő munkáját, és meg­határozzák a 30 éves szövetség további feladatait. A megjelent küldötteket, az elnökséget — amelyben többek között helyet foglalt Gyulavári Pál, az MSZMP megyei bizott­ságának titkára, Nemes Péter, a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnökségének titkára, Szabó Miklós, a KISZ KB tag­ja, a KISZ megyei bizottságá­nak első titkára — Pataki Jó­zsef, a MÜSZ Békés megyei el­nöke köszöntötte, majd megtar­totta vitaindítóját. Beszédében kiemelte: az úttörőszövetség a párt gyermekszervezete, tehát a pedagógusoknak, az úttörőveze­tőknek, s társadalmunk minden tagjának a jövő nemzedék fe­letti gondoskodás szellemében Korábban már hírt adtunk ar­ról, hogy 1975. szeptember 26- án Szarvason a Szarvasi Óvó­nőképző Intézet Diákotthona fel­vette a Brunszvik Teréz nevet és elnyerte'a „kollégium” címet. Az avatóünnepségen Miklós- vári Sándor, az Oktatási Minisz­térium miniszteri főtanácsosa, a pedagógusképző osztály vezető­je beszédében a Szarvasi Óvónő­képző diákotthoni közösségének a kollégiumi cím viselésére való érettségéről beszélt, hangsúlyoz­va a mozgalmi, társadalmi te­vékenység jelentőségét, a KISZ- és a kollégiumi élet összeforrott- ságában rejlő világnézeti neve­lőmunka érvényesülésének fon­tosságát. Megelégedettséggel nyilatkozott a hallgatók eddig elért eredményeiről, az intézet Oktató-nevelő munkájáról, amelynek jó segítője volt a diákotthon és lehet a jövőben a kollégium. Kiemelte a hallga­tók intézeten kívüli közéletisé- gét, a vállalati és üzemi óvo­dákkal, KISZ-szervezetekkel va­ló termékeny kapcsolatát. A Brunszvik Teréz Kollégium cím viselésére jogosító oklevelet azzal a kívánsággal nyújtotta át Kéri Ágnes KISZ-titkárnak, hogy a kollégiumi közösségi élet legyen további erjesztője a kiváló szakemberré és peda­5 ^ 1973, OKTÓBER L kell a kisdobosokkal és az úttö­rőkkel foglalkozniuk. Nem mindegy tehát, hogy a kisdo­bosokat és az úttörőket hogyan készítjük fel a közéletre, fel­nőttkorukra. A vitaindítóhoz öten szóltak hozzá- Nemes Péter azt hang­súlyozta: a felnőttek ne csak a gondtalan tanulás, játszás fel­tételeit biztosítsák, hanem játsz- szanak, szórakozzanak, tanulja­nak együtt a gyerekekkel, dol­gozzanak együtt az őrssel, az úttörőcsapattal. A tanácskozás hat szekcióban folytatta munkáját, majd dél­után plenáris ülésén foglalták dssze a szekciók vezetői azokat a javaslatokat, ötleteket, ame­lyeket az úttörővezetők elfoga­dásra ajánlottak a konferenciá­nak. Végezetül megválasztották a VI. országos üttörővezető kon­ferenciára — melyet október 23 és 25 között Dunaújvárosban rendeznek meg — a küldötte­ket, a megyei úttörőtanács tag­jait, vezetőségét. gógussá válásnak az óvónőkép zésben, a felsőfokú oktatási szint követelményeinek teljesíté­sében. Az ünnepség keretében dr. Zi­táién Endre egyetemi tanár is méltatta Brunszvik Teréz mun­kásságát. Felhívta a figyelmet annak az örökségnek az ápolá­sára, amelyet a névadó a ma­gyar óvodák megalapozásával a mai óvónőjelöltekre hagyott. Az ünnepségen az intézet hall­gatói az ifjúgárdistáktól átvet­ték a KISZ KB által adomád nyozott kollégiumi zászlót. Záróaktusként megkoszorúzták Brunszvik Teréz szobrát, majd az intézet énekkara Törzsök Bé­la vezetőtanár erre az alkalomra írt művét adta elő. A résztve­vők ezután megtekintették az intézet könyvtárában berende­zett — Brunszvik életművét be mutató — óvodapedagógiai ki­állítást. Politikus divat? Lapozgatok felgyűlt régebbi képeslapokban. Megakad a sze­mem egy divattudósításon. „Mit jelent önnek a divat?” — kérdezi az újságíró P. A. mé­néként. „örökös kiadást. Ruhákból íté­lik meg az ember mosolyát is!’ — volt a bölcs válasz! „Fél év­ben egyszer öltözöm ki — foly­tatja ü mansken — amikor meg akarok tisztelni valakit vagy valamit, például egy ele­gáns helyet.” Pár sorral len­tebb: „Egy szezonban körül­belül tízezer forintot költők ru­hákra.” Véleményem szerint egy sze­zon (a divatban is) három hó­napból áll. Ha az interjúalany fél évben egyszer öltözik ki, hogyan és hol tudja kihasználni a húszezer forintot érő ruháit? A tudósítás a maxira tér rá. „A maxi egyértelműen reakciós viselet!?!), de ez engem nem aka­dályoz az életben”. Másutt így folytatja: „akit pedig a maxi nem akadályoz, nem éppen ke­mény munkával keresi kenye­rét ...” (Puff neki! A tudósítás mellett ott van P. A. fényképe maxiruhában!) Kérdésem: A mi társadal­munkban csak az viselhet ma­xit, aki nem kemény munkával keresi kenyerét? Hanem mivel? Nem kaptunk rá egyél telmű vá­laszt! / „Miért divat á farmer?” — kérdezi aztán a szerző a szo­ciológustól. „Mert először a vi­lágtörténelemben!? !) ez a vi­selet nem a hovatartozást, ha­nem a munkát jelzi!" Ez aztán meglepő megállapí­tás. Persze, más szempontból tényleg kell, hogy a munkát jelezze, mert egy „originál”, vagy' ha úgy tetszik „igazi” far­mernadrág esetleg 7—800 fo­rintba is belekerül. Ezért való­ban meg kell dolgozni. Csak azt nem tudom, hogy egy szeré­nyebb keresetű segédmunkás, aki eltartja a családját, hogyan veheti, meg a farmert — „mun­kája fémjelzöjét”?? Divatos politikáról már sok­szor hallottunk, olvastunk. Po­litikus divatról most először!' Elgond olkodtató! Béla Vali Javuló betegellátás Az elmúlt évben még arro. írtunk lapunkban, hogy Mező­kovácsházán üres a központi or­vosi rendelő, nem kapnak szak­orvost a helybeliek. Most a nagyközségi tanács vb elé ké­szült beszámoló arról szól, hogy a központi rendelő benépesült, jelenleg sebészet, gégészet, száj­sebészet, ideggyógyászat, nőgyó­gyászat, röntgen, laboratórium és fizikoterápia ' működik. En­nek nyomán az utóbbi időben lényegesen javult a nagyközség egészségügyi ellátása. Megszer­vezték az anya- és csecsemővé- delem keretén belül a terhes tanácsadást, amely egy hónapja a rendelőintézetben kapott he­lyet. Tervezik av gyermekszak­rendelés megszervezését. ,10 Állapotban levő, használt WEIMÁR rakodógépet KERES MEGVÉTELRE A del-magyarorszagi MÉH vállalat Értesítéseket: a vállalat központjába kérjük. Szeged, Táhor u. 7fb. (Műszak). iBiiBMBuiamiiaiiimaca» Brunszvik Teréz Kollégium Szarvason Kollégisták a KISZ KB által adományozott kollégiumi zászló* val (Fotó: Tisza vári) (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents