Békés Megyei Népújság, 1975. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1975-10-05 / 234. szám

Miért itatható halálra egy ember?

Rendőrségi hír: „.-a virtus, a felelőtlenség, a közömbösség, tragédiát okozott Orosházán. V. A. a Bajcsy Zsilinszky utca sarkán levő italboltban négy óra tájban először sört fogyasztott, majd fogadást ajánlott: ha valaki fizeti, egyhajtásra megiszik egy fél liter pálinkát. A társaságból L. F. megkérdezte F. /.- né italboltvezetőt, hogy mennyibe k'erül a pálinka. F. I.-né kiszolgálta az italt, amit V. A. megivott, kísérőnek pedig egy korsó sört is )felhajtott. Ezután kiment, egy fa tövébe ült. Végül este nyolc óra tájban telefonáltak a mentőkért, de azok már csak a halál beáltát tudták megállapítani.”

Részlet a boncolási jegyzőkönyvből: „A halál oka: fulladás." A vizsgálat megállapításából: bűncselekmény nem történt. Akkor mégis mi történt, miért halt meg egy harmincöt éves fiatalember?

„Adja korsóba, de csíkig"

Halottról vagy jót, vagy semmit, tartja a szólás, ám a valóság feltárását, okulásunkat nem akadályozhatják előítéletek. A tanúk egybehangzó vallomása szerint V. A. rendezetlen családi körülmények között élt, gyakran italozott, emiatt felesége el is vált tőle. Nem volt kötekedő, de szerette a feltűnést, a virtust. Reprodukált párbeszéd a tragédia előtti órákról, az italboltból.

— Emlékszel, amikor még egyhajtásra két deci pálinkát is meg tudtál inni úgy, hogy egyetlen csepp sem folyt le az álladón.

— Akár fél litert is, most azonnal, ha fizeti valaki.

— Sok lesz az, te!

— Azt kérdeztem, van-e, aki fizeti, és nem azt, hogy sok-e, vagy nem.

Tanakodás, felfokozott hangulat, végre történik valami.

— Mennyibe kerül fél liter cseresznye?

— ötvenkét forint. ,

— Adja korsóba, de csíkig.

V. A. szájához emeli a pálinkával teli korsót, egyhajtásra kiissza.

— Nézzétek, egyetlen csepp sem folyt le az állán'.

Ötvenkét

»I

forintomba került"

A fogadást kötő L. F. másnap, rtesülve az esetről, az italboltban meghagyta a címét, munkahelyét, arra az esetre, ha a rendőrség keresi. Megtört ember benyomását keltette, állították többen. Munkahelyét tudva kerestem telefonon.

— Van önöknek L. F. nevű gépkocsivezetőjük?

— Csak volt.

— Hogyan?...

— Néhány nappal ezelőtt italozás miatt elbocsátottuk.

üj munkahelyén találom, akkor száll le a Csepelről.

— Kérem, sosem láttam addig azt az embert. Én nem teA KEVIÉP BÉKÉSI

FŐÉPÍTÉS-VEZETŐSÉGE

[elvételre keres

lakatosokat, hegesztőket és anyagnyilvántartásban jártas adminisztrátort

Jelentkezés

személyesen vagy írásban Békés, Verseny u. 4.

hetek róla, ahogy megitta a pálinkát, meg a korsó sört, nemsokára elmentem. Az egy alkoholista volt kérem, ki van mutatva. Nekem még soha nem volt ilyen ügyem.

— Soha?

—Azaz, hogy most eljöttem a régi munkahelyemről, de ez más, mert névnap volt, ittam és beüzentem, hogy nem megyek dolgozni. Higgye el, főnököm, ilyen ügyem még nem volt.

Táskájáért megy, kotorász benne, kezembe nyom egy levelet.

—J Ezt nézze meg. Tegnap kaptam, ezer forintra akarnak megbírságolni.

Az elkövetett szabálytalanság megjelölésére kihagyott helyen csupa nagybetűvel: LERÉSZE- GlTÉS.

— Mondja meg, főnököm, mi a véleménye, megfellebbezzem^ Nekem az az ember már eddig is ’ ötvenkét forintomba került.

Elképedek, észreveszi.

■— Annyi volt a fél liter cseresznye, már tudniillik.

„Nincs erről véleményem"

Hogy a Vakegérben — mert így ismerik az italboltot — mi illik és mi nem, kevéssé tudhatom, bár azt rövid szemlélődés után észrevettem, hogy újabban már kiírni sem illik: „Ittas embert nem szolgálunk ki”. Helyette látni működési engedélyt, tizenhat éven aluliak és kutyák benttartózkodására vonatkozó tilalmat, no meg azt, hogy italt csak hiteles pohárban szolgálunk ki. Csíkig a korsóban a pálinkát.

— Olyan rendelet van, hogy ittas embert nem szolgálhatunk ki, de olyan nincs, ami korlátozná a kiszolgálható mennyiséget — így az italboltvezető, s futólag megemlíti, hogy ő is fizet 1000, azaz egyezer forint bírságot!

Tényleg nincs, bár az gondol- nivaló, hogy az egyhajtásra megivott fél liter pálinkától részeg lehet valaki.

— Itt olyan forgalom volt akkor vasárnap, nem is tudtam odafigyelni, azt hittem, mindjárt el is ment.

— Hogy ment volna el, mikor a pálinka után kísérőnek, még egy korsó sört is kapott...

— Korsó sört? Arra nem emlékszem. Lehet, nem emlékszem.

Mutatják az utcán, hol feküdt több órán át, miközben jónéhá- nyan elmentek mellette, zárórakor valaki mégis telefonált a mentőkért. Az akkor ott elhaladó, feltehetően sok ember közül azóta eggyel sem találkoztam, bárkit is kérdeztem, nem látta. Találkoztam viszont az italboltban a vendégekkel, akik tudtak az esetről.

— Mi a véleménye a korsó pálinka ügyről?

— Nekem nincs erről véleményem.

Mást kérdezek.

— Ez már ilyenkor olyan dolog, hogy a holtakon úgy sem tudunk segíteni. Ne hánytorgas- suk.

Kommentár nélkül két különböző jelentésből:

„Fontos feladatunk az alkoholizmus elleni küzdelem, mert az ital köztudottan rombolja a személyiséget, táptalaja a bűnözésnek.”

Részlet a másikból: „A ven- déglátóipari vállalat orosházi egységeiben 1974-ben 55,5 millió forintot forgalmazott, ebből 33,6 millió forintot tett ki az ital.”

Végül egy vendéglátóipari ve- i zető véleménye az ügyről: „Nemcsak mi vagyunk a felelősek, az alkoholizmus elleni küzdelem össztársadalmi feladat.”

Hát ki lehet ezt bírni józanul?

Seieszt Ferenc

Tiltakozód a küldöttgyűlés

Az egyesülés óta első alkalommal tartotta meg küldöttgyűlését a Gyoma, Endrőd és Vidéke ÁFÉSZ. Nem sokkal azután, hogy Tanai Ferenc, a szövetkezet elnöke megtartotta beszámolóját, Putnoki Bálint gyomai küldött felszólalásában teljes egyetértést kiváltó javaslatot tett. Kérte a jelenlevőket, és a szövetkezet vezetőit: csatlakozzon a küldöttgyűlés hazánk és a világ más országaiban kibontakozott szolidaritási akcióhoz, amely elítéli a chilei eseményeket és emelje fel szavát Luis Corvalári megmentéséért. Továbbá ítéljék el a portugáliai reakciós és fasiszta restauráció megkísérlését

A küldöttgyűlés egy emberként fogadta el Putnoki Bálint javaslatát és a következő táviratot küldte a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárságához:

TAVIKAT

Szövetkezetünk küldöttgyűlése szolidaritását fejezi ki a chilei és a portugál néppel. Követeljük Luis Corvalán és a többi bebörtönzött hazafi szabadon- bocsátását. Elítéljük a NATO- országok azon kísérleteit, hogy külső nyomással kényszerítik a portugál népet a magaválasztotta útjáról való eltérésre.

Gyoma, Endrőd és Vidéke AfESZ küldöttgyűlése

A Szakma Ifjú Mesterei

Megyei esztergályosverseny

Tegnap, szombaton reggel Tóth Pád, a békéscsabai 611. sz. Szakmunkásképző Intézet igazgatója, a zsűri elnöke nyitotta meg az ifjúmunkás napok keretében rendezett megyei esztergályosversenyt. Az üzejmi, járási, városi selejtezők után — melyeken több mint 200 fiatal esztergályos vett részt —• a legjobb 16 mérte össze ügyességét, tudását. Nehéz feladatot kellett megoldani a versenyzőknek.

A bányaipari szakszervezet XXI. kongresszusa

i ■

A Bányaipari Dolgozók Szak- szervezetének XXI. kongresszusa szombaton az ÉDOSZ székházában a tanácskozás elé terjesztett írásos dokumentumok, jelentések és szóbeli beszámolók megvitatásával folytatta munkáját. Az első napon, pénteken 21 felszólaló egészítette ki a központi vezetőség beszámolóját, s tett javaslatokat a szakszervezeti munka fejlesztésére. Szombaton, a vita lezárása után került sor a központi vezetőség, majd a szakszervezeti elnökség megválasztására. A szombati tanácskozáson megjelent Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Ott volt Karel Slapka, a Bányász Szak- szervezetek' Nemzetközi Szervezetének titkára is.

Szűkre szabott normaidő alatt készítettek él egy bonyolult munkadarabot, természetesen nemcsak időn belül, hanem pontosan és széfjén is kellett dolgozni. A zsűri szigorú és könyörtelen volt, a legkisebb hibákért is pontokat vont le a versenyzőktől.

A gyakorlat után elméleti kérdésekre válaszoltak a versenyzők, majd felmérték politikai képzettségüket is. A délutáni összesítés során derült ki, hogy a verseny első helyezettje: Bohák Mihály, a szarvasi Vas- és Fémipari Ktsz esztergályosa lett. Második helyen Lazányi István, az Orosházi ÁKG dolgozója végzett, harmadik az ugyanott dolgozó Talapka Pál lett. Rajtuk kívül még Cseresnyés Károly, az Orosházi Üveggyárból és Kovács István, a nagyszénási Október 6. Tsz- bői kapta meg a Szakma Ifjú Mestere címet. A szakmunkástanulók közül Szabó Béla és Földes Vilmos, a Kiváló Ifjú Szakmunkás címet szer rezte meg.

iaaaeaaaaaaaaaaaaaaBBa«aaaaaaBaaaaaaaaaaaaaaaaaac«aaaaaaaaaaaaaa«aaBaaaaaMaaea«aaaaaaa9aaesss» t

i

5

— Töröld képen Barta!

— fordult meg a csör- ■ jét tartó Pataj. Tekintélye lehetett társai közt, mert a felszólított Barta csattanó ökölzuhintással le is terítette a fűbe az uszítót.

— Beszélj fiú!

— Egyszeriben csak ennyit: jó zsákmány, arany-, ezüst-marha, ékszerszámok.

— Tovább, tovább... — sürgette Pataj. De már ott tolongott minden pásztorlegény Györk körül.

— Oldjátok ki a kezemet. Igen elszorította a béklyó.

: Pataj intett egy mellette állónak.

— Másodszorra, hogy földbe vagyon rejtve, elég mélyen... Igen megéheztem, tegnap este óta csak öt madártojást ettem.

Patajnak nem is kellett intenie, egy gulyáslegény térült-for- 1 dúlt s egy nyársra tűzött birkacombot nyújtott a legény felé. Kihűlt már, de jó ropogós volt. Györk tele szájjal mondta tovább:

— Most azok a kincsek puszta helyen vágynak a földbe rejtve, hogy hol, azt én tudom. Akik odaásták, maguk is rabolták. Templomokból, klastromok- ból, ahol ilyesmi bőven vagyon ...

— Ékszerszámok, azt mondod? Mifélék?

— Nem volna egy rám illő dolmányotok? Igen fázik az imegöm.

— Van, hogyne volna, eridj Files, keress ennek a legénynek

valót.

Györk nem csodálkozott egy cseppet sem, amikor a saját elrabolt dolmányát adták oda neki.

— Hát igen becses jószágok azok. Gyűrűk, láncok, kösöntyűk, fülbe való karikák, aranyból majd mind. — Belebújt a dolmányába, begombolta. — Drágakövek mindegyiken. Aztán akad szép mívű kard, fokos, tőr, afféle’férfi csecsebecse. Meg sok-sok aranytallér, dénár.

— Messze vagyon?

— Eléggé, de megéri a fáradságot. — Györk megvakarta az üstökét. — Hát, az a kérdés, hogy mikor szánjátok rá magatokat?

Pataj körbetekintett a kompániáján, senki sem szólott, ő döntött tehát.

— Akár holnap.

— Ahogy akarod. Akkor ráférek még megmondani.

A pásztorlegények bacsája megértette. A legény nem afféle jámbor, jóhiszemű szerzetes, ez érti a csíziót. Majd bolond lesz mindent kitálalni, hogy aztán főbe vágják, s nélküle menjenek a zsákmányra. Nem is erősködött. Ebben a nagy alkuban benne van az időhúzás is.

Györk még visszakérte a csizmáját, megpaskolta ellopott lovának nyakát is, kardját ugyan még nem követelte vissza, nem akarta ő sem feszíteni a húrt Még egy ideig eldisputálták, és szép sorjában megtudta, amit akart: az állatok túlnyomó része lopott jószág, a gazda nem más, mint Barsa nembéli Tamás úr, az Ábránfi családból. Jó haszna lehet, hiszen hetente sikerül egy-egy portya vagy rajtaütés. Csak ki kell lesni az utakat, mezőket. Ezt az uraság katonái végzik, de a piszkosabb részét már ők, a pásztoremberek. Innen általában havonta hajtják tovább a jószágot, addig-