Békés Megyei Népújság, 1975. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1975-10-28 / 253. szám

Lányok, asszonyok a kötőgépnél

Berendezések a KGST-palotába - kertiszékek az USiMia

Kívülről Is kellemes benyomást kelt a Gyomai Háziipari Szövetkezet dévaványai kötő-, varróüzeme. Cégtábla ugyan nincs a bejáratánál, de a szép modem épület, a kiszélesedő betonjárda, a környezet tisztasága és rendje, valamint a kötőgépek kiszűrendő' zaja messziről magára vonja a figyelmet.

Következik a műszakváltás ideje. Csinosan öltözött asszonyok, lányok érkeznek. Néhá- nyan hangoskodnak, nevetgélnek. Mintha iskolások lennének még, olyan fiatalok.

Az üzem is fiatal, csak 1972 júliusában „született”. Akkor kezdődött a munka. Többen az általános iskola 8. osztályának a befejezése után, vagyis egyenesen az iskolapadból kerültek a kötő- vagy a varrógéphez. De mindenki szerencsésnek tartja, hogy itt dolgozhat. Nem is igen kívánkozik máshová senki.

Az üzemhez való ragaszkodását Nagy Ilonka és Furtai Etelka kötődéi brigádja már tavaly azzal is kifejezésre juttatta, hogy célul tűzte a szocialista cím el- * nyerését. Mindkét brigád tagjai nagy lelkesedéssel igyekeztek eleget tenni vállalt kötelezettségüknek, mégis hiábavaló volt minden. Ennek az okát pedig Lukács Béláné üzemvezető így magyarázza meg:

—t A termelésben maradtak le. Igaz, a szövetkezet olyan teljesítményt írt elő, mint a gyomai üzem dolgozóinak. Hiába kértük, nem vette figyelembe, hogy ott korszerűbb kötőgépek vannak, a clolgozók nagyobb gyakorlattal is rendelkeznek. Az idén februárban végre csökkentették a teljesítménykövetelményt és most már várható, hogy a két brigád ilyen vonatkozásban is kiérdemli a szocialista címet. Még két hónap, aztán majd meglátjuk.

Eilenc meg egy

Nagy Ilonkáé^ 10-en vannak az Angela Davis brigádban. Közülük kilencen kötőgépen dolgoznak. A tizedik, Kónya Ró- zsika gyártásközi ellenőr, aki nem teljesítményben dolgozik és ezért tiszteletbeli tagként vették fel.

Amikor ezt elmondják, tréfából menten meg is kérdezem:

— Csak nem azért brigádtag

a gyártásközi ellenőr, hogy „elfelejtsen” ellenőrizni? i

Mosolyog Rózsika: S

— Ha elnéznék valamit,' a i végterméknél derülne ki a baj. ■ Csak kárt okoznék. Azzal vi- S szont segítem a brigádot, hogy ■ én terjesztem a Kossuth Könyv- ■ kiadó kiadványait és az újsá- S gokat — mondja.

— Sikerrel? — kérdezem.

— Többek között jár nekünk ! a Brigád Élet című folyóirat, : a Népszabadságnak és a Nép- ; újságnak mindenki előfizetője. : Sokan olvassák az Ifjúsági Ma- : gazint meg a Lányok, asszonyo- ■ kát. Kossuth-könyvek is szép : számmal találnak gazdára. * Mindez ugyancsak feltétele a “ szocialista cím elnyerésének — S magyarázza Rózsika.

Ha rossz a gép •••

Arra a kérdésre, hogy miért; Nagy Ilonkát választották meg ; brigádvezetőnek, Bózsa Rózsika ! így fogalmazza meg a választ: ;

— Mert talpraesett és nyílt- ;

Békéscsabai Állami Gazdaság gyulai kerülete FELVÉTELRE KERES Karbantartót korszerű telepére (vízv. villany) Szerelőt műhelymunkára, Traktorosokat,

Juhászokat.

Jelentkezés a kerület vezetőjénél (Szt. Benedek 83.)

A dolgozók kiszállítása, étkeztetése biztosított. Egyéb, kollektív szerződés szerint.

BMJMäSS !

1I«5. OKTOBER SS. 8

Modem vonalak, praktikusság, kényelem. Ez jellemzi az irodabútorok tegnap 11, órakor a fővárosban megnyílt kiállítását, amely egyben a bútorok pszi seregszemléje is. A Gyulai Fa- és Fémbútoripari Szövetkezet immár tizedik alkalommal mutatja be reprezentatív termékeit Budapesten. A szövetkezet kiállította legújabb típusú irodabútorait, dolgozószoba- és vendéglátóipari berendezéseit, kerti bútorait.

Nemcsak hazánkban ismertek a gyulai bútorok. A szövetkezet készítette zsöllyékből nézik a Szovjetunióban a kutaiszi színház, a picundai üdülőközpont színházának nézői az előadásokat. Most készíti a szövetkezet a taskenti színház nézőtéri berendezéseit. A szövetkezet szállította a Lihacsov autógyár jó néhány berendezési tárgyát, a KGST-palota részére a teljes belső berendezést. Pozsony legújabb szállodáját, a Hotel Bratislavát az elmúlt évben adták át — Gyulán készített éttermi, bár- és szalonbútorokkal.

Ebben a2 évben a szövetkezet 500 dolgozója 175 millió fo- •

rint termelési értéket állít elő, amelyből 60 millió forint értékű bútort exportra szállítanak. A szövetkezet legnagyobb vásárlója a Szovjetunió és a többi szocialista ország, de egyre növekszik a tőkés országokba irányuló export is. A favázas kemping-székek — a kiállítás újdonságai — különösen az USA- ban kedveltek. A szövetkezettől nagy mennyiségű bútort vásárol még Franciaország, Svájc, Hollandia, Nagy-Británnia és a skandináv országok.

A tegnap megnyílt kiállítás 117 féle terméket mutat be. A kiállított bútorok praktikusságát jelzi, hogy egyes darabok, garnitúrák lakásbútorként,

nyaraló- és hétvégi pihenőház berendezéseként is felhasználhatók.

A kiállítás méltán képviseli a Gyulai Fa- és Fémbútoripari Szövetkezetét, megfelelően illeszkedik termékeivel a magyar bútorgyártáshoz és igazolja, hogy a hazai bútorgyártás élvonalában foglal helyet.

A kiállítás november 1-ig várja látogatóit Budapesten a Hotel Duna Intercontinentalban.

Sz. A.

Befejezéshez közeledik az országos múzeumi és műemléki hónap

szívű. Nem írja körül, ha valamit akar. Amikor azt ‘mondja, „Tessék már dolgozni!” — ilyen finoman — az azt jelenti, hogy szedje össze magát az ember, mert nincs meg a 100 százalék.

— Megtörténik? — fordulok Sárihoz, akit hivatalosan Szarka Sándornénak neveznek.

— A géptől, az anyagtól, néha meg a hangulatunktól is függ. Most rossz ez a gép, már negyedóra a lemaradásom. A gépállást fizetik, de ez a gép nem áll, hanem mozog, csak lusta és hiába nógatom. A szerelőknek meg kellene javítaniuk, ők azonban kevesen vannak, nem győzik a munkát. Várnom kell, amíg sorban ideérnek.

Ritka az ilyen, mégis lehangoló, mert a lemaradás a szocialista cím elnyerését is veszélyezteti. Pedig igazán nem tehet róla Saci és más sem a brigádból. Inkább szervezési kérdés ez.

Szóval „brigád-fejjel” gondolkoznak már a munkában. Sőt más vonatkozásban is. Legutóbb „kitalálták”, hogy iheg kellene hívni a kismamákat családostól együtt. Hadd lássák, menynyit fejlődött az üzem és ismerjék meg az időközben megjelent rendelkezéseket. Meg a babákat is látni szeretnék a brigádbeliek, mert előbb-utóbb ők is kismamák lesznek...

Az üzemvezető köszönettel fogadta a jó tanácsot és meg is hívta a kismamákat.

Sok-sok élmény

Más vonatkozásban is Jgye* keztek a szocialista cím követelményeinek eleget tenni. Munkájuk jutalmául nemrég a szövetkezet autóbuszán kirándulást szerveztek Gyöngyösre és Mátraházára. Éppen a szüret idején. Közben a BNV-t is megtekintették.

Jártak ők már együtt az ország más tájain is, ami felejthetetlen élmény marad számukra. A kíváncsiság pedig újabb utazásokra sarkallja őket

Érdemük, hogy kezdettől fogva derekasan kivették részüket az üzem szépítéséből. Az általános iskola egyik osztályának a patronálásával községszerte elismerést szereztek. Kezdték 1972-ben az 1. osztályosokkal, akik most már harmadikosok.

aenMfiiiiiHiiiNiiiniMiiMiNMiiniiiiiK

Játékokkal ajándékozták meg őket és vettek közösen egy szép szőnyeget a tantermükbe.

Nőnapon — viszonzásul — a brigád tagjait virággal köszöntötte az osztály.

Az öregek hetén hét kiló szabászai hulladékot vittek az öregek napközi otthonába Hadd horgoljanak, kössenek az idős asszonyok! Be is írták a brigádnaplóba a köszönetüket.

Szívesen gondolnak vissza a május 1-i felvonulásra is, amikor a saját gyártmányú pulóverekben vonultak fel valameny nyien. Megtapsolták őket.

Kommunista műszakot is tartottak már nern egyszer. Legutóbb Egy nap az óvodáért címen. Lelkesen dolgoztak, mert arra gondoltak, hogy ha „asz- szony lesz a lányból”, altkor bizony nekik is jó lesz az óvoda.

„Csak néztem, ho»y...”

Nincs senki, aki ne érezné jól itt magát. A brigádélet különösen vonzó számukra. Talán ez is a magyarázata annak, hogy Ilonka, Saci, Kónya Rózsika, Bocsa Rózsika, Purgel Erzsiké, Furtai Ilonka, Mudrucz Marika és Földesi Ferencné — amint lehetséges — szakmunkásképzésre jelentkezik. Szemrecsák Já- nosné is, aki most gimnáziumba jár, Gál Ica pedig már kötő, hurkoló szakmunkás.

Gyakorlatilag senkinek sem lesz nehéz a tanulás, mert valamennyien igyekeztek elsajátítani a szakma titkait. Jó ötletekkel is segítették egymás munkáját. Legutóbb Saci kitalálta, hogy kell a pulóvert szépen ösz- szehajtani. Mondja is Kónya Rózsika:

— Csak néztem, hogy milyen ügyesen csinálja, pedig nekem, mint gyártásközi ellenőrnek, jobban kellene értenem hozzá. De azért senkitől sem szégyen tanulni.

Bizony, nem. Az ilyen csupa törekvő fiatalból álló brigádban különösen nem. Még az üzemvezető is megköszöni nekik a jó ötleteket, javaslatokat. Nem utolsósorban éppen ezekért tartja a legjobbnak az Angela Davis brigádot.

Pásztor Béla

W9WWI»Mit»aaa»i®a*BiMa#aBaBaaBeaaeaBaaBBaaai

Békés megyében több érdekes kiállítással, előadással és vetélkedővel zárul az országos múzeumi és műemléki hónap. Hétfőn Orosházán „Ember és természet a vásárhely-pusztán” címmel Nagy Gyula múzeumigazgató, Békésen pedig „Az Alföld mondavilága” címmel dr. Ferenczy Imre kandidátus tartott előadást. A gyulaiak ezekben a napokban készülnek fel arra a vetélkedőre, melyet november 13-án, 14-én és 18-án rendeznek meg az Erkel Ferenc- emlékmúzeumban. A vetélkedőn 20 úttörő, 15 KISZ-fiatal és 30 szocialista brigád vesz részt. November 2-án dr. Trog- mayer Ottó, a Csongrád megyei Múzeumi Szervezet igazgatója nyitja meg Békésen a Vésztő

melletti Mágori-halom ásatásának leleteiből összeállított kiállítást.

A napokban összegezték a békéscsabai múzeumban, hogy a hónap legsikeresebb és leglátogatottabb rendezvénye a Mun- kácsy-emlékkiállítás volt, amelyet közel 20 ezren tekintettek meg. A Múzeumbaráti kör november 2-án néprajzi kiránduláson vesz részt, meglátogatják a tótkomlósi tájházat és a szarvasi műemlék-szárazmalmot. November 7-én lesz évi közgyűlésük, melyen sor kerül az országos néprajzi és nyelvjárásgyűjtő pályázat, valamint a kör természettudományi szekciója által meghirdetett fotópályázata eredményhirdetésére.

Az utakat szabaddá tettük

Szorongással kerestem fel Tótkomlóson Kárász Ferencet. Hogy miért? Mert olyan emberhez mentem, aki 50 éve tagja a kommunista pártnak. Mielőtt a Szexty utca 11. számú házhoz értem és megfogtam a kapu kilincsét, felvillantak előttem a társadalmi viharok, melyek századunkban meg-meg- rengették öreg Európánkat, betörtek Ázsiába és átterjedtek Latin-Amerikába. Ezek a viharok rengették meg hazánkat és Csehszlovákiát is. Ezek nyitották meg az utat a magasabb

rendű társadalom, a szocializmus előtt. S ennek az útnak sokezemyi, százezernyi, milliónyi csinálója-alakítója közül való Kárász Ferenc.

Gázgyári fűtő fiaként látta meg a napvilágot Érsekújváron. Hatan voltak testvérek. Édesapját az első világháború kitörésekor behívták katonának és elesett. Ö pedig mint gyerek hol az utcai lámpákat gyújtogatta esténként, hol moziban volt küldönc, hol plakátokat ragasztott vagy éppen lengyárban dolgozott, mert kellett a pénz a család létfenntartásához. Majd csak 19 éves korában, 1924-ben ment festődnasnak. Mint ifjúmunkás került azután a Proletár Testedző Egyesületbe. Ez volt az első mozgalmi iskolája. S 20 éves korában, 1925-ben tagja lett a Csehszlovák Kommunista Pártnak. Feladatul kapta, mint ifjúkommunista, hogy terjessze a párt írásos anyagait. Ennek eleget is tett, mint későbben annak a megbízásnak, hogy vegyen részt az építőmunkások bérkövetelésének az előkészítésében. Ez történt a bőrgyári munkások esetében is. Egy aratósztrájk előkészítésének is részese volt, miként a munka- nélküliek tüntetésén is ott volt.

E szürke felsorolás után sem meglepő, hogy a burzsoá rendszer erőszakszervei többszörié.

tartóztatták, bebörtönözték, mivel a kopók olykor kiszimatolták mozgalmi cselekedeteit.

1927—1929-ben. katonai szolgálatot teljesített Ekkor sem sikerült őt a mozgalomtól elszakítani. Az ifjúmunkások vezetőjétől megkapta a párt sajtóját és azt terjesztette a katonák közt Miután Horthyék megszállták a Felvidéket, a kommunista párt vezetőit elhurcolták, neki pedig és társainak nagy dölyfösen, pofonok, kísé- retébén azt mondták: «... nálunk nincs párt!” Ezután sem ő, sem a többi szabadlábon levő társa a nyilvános helyeket nem látogathatta s rendszeresen jelentkezniük kellett a rendőrségen.

Bebörtönöztek kommunistákat s azokat, akiknek hovatartozásukat nem tudták bizonyítani, csak gyanakodtak rájuk, rettegésben tartották. De mégsem tudták a pártot teljesen megbénítani. Azok a kommunisták, akik kívülrnaradtak a börtön- falakon, megszervezték a Vörös Segélyt. Pénzt, élelmet gyűjtöttek, hogy a szabadságuktól meg. fosztott elvtársak hozzátartozóinak legyen meg, ami a minimális létfenntartáshoz szükséges. Ez az éhhaláltól mentette meg lebukott társaiknak családtagjait Ez akkor nagyon fontos pár (munka volt hűként a front*.

ra küldött utánpótlások késleltetése, akadályozása.

Miután az a környék felszabadult, ahol lakott, rendfenntartó erőket szerveztek, melynek tagja lett Kárász Ferenc is.

— Nekünk rendfenntartóknak az volt akkor a legfontosabb feladatunk, hogy szabaddá tegyük az utakat — emlékszik vissza Kárász Ferenc elvtárs.— És szabaddá is tettük. Ezzel segítettük a szovjet hadsereg előnyomulását.

A történelmi viharban aztán 1947-ben hatodmagával áttelepült Kárász Ferenc Tótkomlósra. Ö maga három év múlva innen Budapestre ment s a DÉ- FOSZ, majd a MEDOSZ szolgálatába állt. Előbb mint portás, azután karbantartó. Ennélfogva tíz évig Budapesten vett részt a mozgaolmban is. 1960-ban visszajött Tótkomlósra és az ÁFÉSZ karbantartója lett. Azóta itt agitátora a magasabb- rendű társdalmi rendnek, aszó-, cializmusnak. 1965 óta is, miután nyugdíjba vonult. Részt vesz a különböző társadalmi megmozdulásokban. Csinálója- alakítója a munka társadalmának.

Ereje teljében van. Amikor kerestem otthonában, a felesége, Ilonka néni hívta haza. Festette valakinek a lakását — —

Kárász Ferenc elvtársnak, párttagsága 50. évfordulója alkalmából az MSZMP Békés megyei bizottsága emléklapot és „Eredményes pártmunkáért” emlékplakettet adományozott

*5* erei W*