Békés Megyei Népújság, 1975. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1975-10-25 / 251. szám
Költözik az óvoda Befejezéshez közeledik Békéscsabán a Kulich Gyula-lakótelepi óvoda bővítése. Az elkészült új épületrészben foglalkozótermek, mosdók, öltözködő helyiségek, valamint irodák kapnak helyet. A tervek szerint november elejére a gyerekek birtokukba vehetik a szép, új épületet, ám addig még elég sok munka vár az óvoda dolgozóira is. — Annyira várjuk már az építkezés befejezését, hogy a költözködés izgalmait tán észre sem vesszük — mondja Kocsis L. Péterné vezető óvónő. — Január óta tart a nagy munka, amelynek során a régi épületen is sokat alakítottak: ablakokat falaztak, termeket választottak le, csővezetéket szereltek. Az építés idején a szülők érdekében vállaltuk a többletmunkát és a fokozott felelősséget. Az egyébként is túlzsúfolt elhelyezés mellett nagyon nehéz úgy foglalkozni a gyerekekkel, hog£ körülöttünk a termekben például hegesztők dolgoznak. Tudjuk, hogy a költözés a szülők számára is gondot jelent, '"hiszen novemberben egy — legfeljebb két — hétig nem tudjuk fogadni a gyerekeket. Ez idő alatt a régi épületből az utolsó szögig minden berendezési tárgyat átpakolunk az új részbe, mert januárban megkezdődik a mostani termeink felújítása is. A családoknak érthető nehézséget okoz év közben a gyerekeik; elhelyezése, de a szülők döntő többsége megértéssel támogatja munkánkat. Szerencsére a környező óvodák is segítségünkre siettek, s a költözés idejére 61 gyermekünket fogadni tudják. így azoknál a* családoknál sem lesz különösebb gond, ahol otthon bem tudják megoldani a gyerekek elhelyezését R ólam írni?! Nem hiszem, hogy érdekes leírnék. Kiváltképp, ha azzal kezdem, hogy nem is akartam népművelő lenni. Mindig a néprajzért rajongtam! — mondja a könyvek, képek uralta barátságos lakás egyik foteljében dr. Ablonczy Lászióné, az orosházi Petőfi Művelődési Központ főelőadója. — Máris érdekes! Hogyan került mégis 'erre a pályára? — Véletlenül. Érettségi után néprajz szakra jelentkeztem, de nem vettek fel. Erre azonnal el akartam valahol helyezkedni. Gyulán éppen állást hirdetett a művelődési ház, megpályáztam és sikerült. így kezdődött Az viszont már nem véletlen, hogy az elmúlt tíz év alatt a népművelői munka hivatásává érlelődött. Gyula után Szeghalom következett, majd hat évvel ezelőtt Orosházára költöztek. Ügy mondja, ebben a városban most már itthon vannak. A kul- túrházban annak idején kicsit hűvösen fogadták ' az „ajánlott’" munkaerőt mondván: „majd meglátjuk, tényleg népművelőnek való-e?” Aztán meglátták. *99eSBBB9SBB*BSeaa9! A tv-ben láfluki SZELLEM IDÉZÉS Meddig vállal áldozatót az ember, és mikor lesz áldozattá? Van-e — és ha igen, hol? — olyan határ, amelyen túl aa ön- feláldozás már értelmetlenné válik, mert lehetetlenné teszi egy magasabb, maradandóbb produktum megvalósulását ? Mi az erkölcsösebb: aprópénzre váltani egy átlagon felüli tehetséget és képességet vagy szakítani mindazokkal a lehúzó erőkkel — legyen bár az a családi kötelék —■, melyek gátjai a képesség kibontásának? Helyes-e azt a szemléletet hirdetni, hogy előbb a családját „váltsa meg az ember” (biztosítson számukra gondtalan életet), s csak azután törje a fejét a világ „megváltásán”. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak bennem — olykor egymással is vitatkozva! — amikor október 21-én Karinthy Ferenc: Szellemidézés Című színművének a Madách kamaraszínházi előadását láttam a képernyőn. A II. világháború előestéjén zajló eseménysor végül is nem adott fenti kérdéseimre egyértel- , mű választ. Nemcsak azért, mert Donáti további sorsa halálával végérvényesen megpecsételődött, hanem azért sem, mert végső döntését — miszerint unóMmss,S3 i&lő. OKTOBER 25. kahúgával próbál utoljára kitörni a számára gyötrő környezetből — nem saját elhatározása alapján módosítja, hanem ismét a körülmények késztetik er- re. Elkerülhetetlen a kérdés: valóban tehetség, igazán nagy író volt ez a Donáti? Csak a környezete (elmebeteg fia. hisztérikus felesége) felelős azért, hogy egy évtized alatt sem készül el a nagy mű, az igazi regény? Ogv érzem, nem! Hazai és külföldi példák tucatjai igazolják, bogy az írói hírnévhez nem perzsaszőnyegen visz az út. Megaláztatás, számkivetettség, olykor éhezés volt azok osztályrésze, akik felső fokon művelték az irodalmat a fasizálódó Európa ' országaiban. De művelték, mert vállalták küldetésüket. Nem arra rendezkedtek be, hogy írásaikkal pénzt hozzanak a konyhára, hanem arra, hogy eszméket hirdessenek, tömegeket mozgósítsanak, feltárják a nyomor igazi arcát. Egyszóval küldetést láttak munkájukban. És ha ehhez a mércéhez mérjük Dohátit, akkor nem. tudunk benne mást látni, mint magányos hőst, akinek egyéni drámája szánalmat ébreszt ugyan, de semmiképpen sem a járható utat példázza az adott történelmi körülmények között. Gábor Miklós, Psota Irén és Dági István nagyszerű színészi játéka magasabb, hőfokra hevítette a mondanivalót, mint annak tényleges értéke ezt diktálta volna. Szilárd Adám Néprajzosnak indult, kitüntetett népművelő lett Ma már a legnehezebb felada- f tokkal is megbirkózik — bár nem egyszer úgy érzi, ez most nem fog menpi. Az igazgató pedig az aggodalmak hallatán csak ennyit mond: „Kire merjem bízni, ha nem magára?” — Tehát jól érzi magát a művelődési központban? ' — Az, hogy jól érzem-e magam, mindig attól függ, jól mennek a dolgok, vagy sem. Nagyon aprólékos vagyok, szeretek min- dent magam csinálni, és ragaszkodom az elképzeléseimhez.1 A baj csak az, hogy rengeteg időt elvesznek a szerintem felesleges dolgok, mint a plakátfestés, teremrendezés és hasonlók. Tizenkét csoport tartozik hozzám: nyelvtanfolyamok, szakkörök, ORI-rendezvények. amatőr csoportok, a zene, a képzőművészet, az irodalom. — Maradjunk az utóbbi három témánál. — Ezekről rengeteget lehetne beszélni. Éppen most foglalkozom a 75—76-os évad hangversenybérleteivel, és majdnem elkeserített a dolog. Valóban nincs ötszáz ember Orosházán, akit érdekel a komoly zene? Vagy csak ide nem szívesen jönnek el? Pedig igazán jó a Filharmónia programja. Arra jutottam, hogy a régi bérleteseket vagy a munkahelyükön, vagy esténként a lakásukon felkeresem és megkérdezem tőlük, tényleg nem érdekli őket a dolog? Kiderült, hogy igen, Végül- is sikerült összehozni a közönséget. — Most van egy tervem, szeretném a helyi erőket felhasználva elkezdeni az iskolákban a zenei ismeretterjesztést. Egy kamarazenekar és az irodalmi színpadunk „Zene, irodalom, művészetek” címmel adna műsort. A képzőművészet és az irodalom terén már jobb a helyzet. Az iskolák szervezetten látogatnak minden kiállítást, és ma már nem ritkaság, hogy a piáról hazafelé tartók is be-bejön- nak a tárlatot megnézni. Színesen, magával ragadóan tud beszélni a munkájáról. /Innál szűkszavúbb, amikor önmagáról kérdezem. Azért megtudom, hogy a népművelő—könyvtáros szakot tavaly fejezte be. Persze fogadkozott, hogy elég volt a tanulásból, a könyvek mellett töltött éjszakákból, a vizsgalázból. S 1975—76-ban már a Marxista—Leninista Esti Egyetem közművelődés-szakosítójára jár... — Kevés szabad idejét mivel tölti legszívesebben? — Ha jól meggondolom, szinte nincs is szabad időm. Ezzel viszont egyáltalán nem sajnáltaim akarom magam, a munka ugyanis nekem többet jelent napi nyolc órai elfoglaltságnál, amiért a fizetés jár. Mindig vannak dédelgetett terveim, s talán az a legszebb mindabban, amit csinálok, hogy ezek közül nem is egyet valóra válthatok. Ilyen volt például a nyáron az úttörő képzőművészeti szaktábor, amit Gyopároson rendeztünk, s úgy tervezzük, jövőre ismét sor kerül rá. — Es jelenleg is van olyan terve, amiért különösen lelkesedik? — Hogyne! Szeretném, ha sikerülne egy gobelin-kiállítást rendezni nálunk. Csodálatos lenne! Ugyanakkor kíváncsi vagyok, hogyan fogadná a közönség. Azután itt van a „Mező- gazdaság a képzőművészetben” című kiállítás — veszi elő a katalógust, amely már elkészült. Nagyszerű képek, biztos vagyok benne, hogy ezeket nálunk, Orosházán is tetszéssel fogadják. Ezenkívül lesz az idén egy kisplasztikái kiállítás is. Pillanatnyilag ezek foglalkoztatnak a legjobban. © Ma már ritkán jut eszébe — legutóbb akkor gondolt rá, amikor tavasszal a „Szocialista kultúráért” kitüntetést átvette, hogy diákköri álrná a néprajz volt. Nem tagadta meg azóta sem ézt az álmot, de ma mán biztos benne, hogy annak az egykori nagy tervnek a valóra váltása nem tette volna őt ilyen örökké elégedetlen, s éppen ezért elégedett alkotó emberré ... Tóth Ibolya Statisztikai könyvszemle A gyermekgondozási segély főbb odatol (1967Az 1967-ben bevezetett gyermekgondozási segély a' szülő nők körében nagyon népszerűnek bizonyult. A kiadvány bemutatja az igénybevétel gyakoriságának fokozódását, a nők társadalmi, gazdasági csoportjai szerint. Kitér a segély munkaügyi vonatkozásaira is. A kiadványban megtalálható a segélyen levők megoszlása népgazdasági áganként, kiemelve a leginkább érintett s zak ágii zat okát (textilipar, : textilruházati ipar, bőr-, ezőr- 1 me_ és cipőipar). ; Részletes adatokat találunk a • segély igénybevételének gyako1974) . riság;jT% vonatkozóan megyék szerinti, továbbá a település jellege szerinti megoszlásban. A segélyt igénybe vevők családi állapota, kor és iskolai végzettsége szerinti megoszlása Számos, a munkaügyi és szociálpolitikai tervezésben szükséges következtetésre ad lehetőséget. A kiadvány elemzi a segély igénybevétele Időtartamának jellegzetességeit és a beszüntetések megoszlását. A szöveges elemzést bőséges és részletes táblázatos számanyag egészíti ki. társadalom osztályszerkezete és rétegződése J Az 1973. évi mlkrocenzus sze■ mélyi és háztartási adatai alap- I ján bemutatja hazánk társadal- i mának osztályszerkezet szerinti • összetételét, és 1941-től kezdve | az 1949., 1960. és 1970. évi nép• számlálások alapján ennek ala- . kulását. í A felszabadulás óta. az or• szág társadalmi-gazdasági arcu- ; lata teljesen megváltozott. A • földreform, az államosítás, á fokozatosan kialakult szövetkezeti tulajdonfórma lényegesem megváltoztatta az egyes osztályok, rétegek súlyát, jelentőségét. A kiadvány a teljes osztályszerkezet változásának taglalása mellett elsősorban a munkás- osztály szám szerinti, majd — a parasztság átalakulásával ösz- szefüggően — belső összetételének változását, valamint magasabb iskolai végzettségét és szakképzettségét mutatja be. [jpagf ~ j Találkozzunk többször Is! 0 Láttam egy kiállítást a napokban Mezőkovácsházán. Szó- kolay Sándor tótkomlósi festőművész és fafaragó mutatta be olaj- és akvarell-képeit, népi ihletésű szobabútorait. A kiállítást nézegetve két öröm is ért. Az egyik: Szokolay művészete — régóta várjuk! — úgy látszik, kimozdult több éves sta- tikusságából és nemcsak új megjelenítési formákat, módszereket keres, hanem amit mond, az is bővül, az eddigieknél sokkal szélesebb horizontú. Bútorai pedig — két garnitúrát állított ki: székeket, asztalokat — a tótkomlósi szlovák népművészet korszerű folytatásai, motívumvilágának átköltései úgy, ahogyan Szokolaynak tetszik, ahogyan legjobban érzi a mai ember ízlésvilágához közel hozni azokat. ■ r A másik öröm: a vendégkönyv és abban több bejegyzés. Sok• mindent elárulnak a könyv lapjai. Nemcsak végeérhetetlen aláírások sorakoznak benne, nemcsak azért írták be a nevüjcet a látogatók, hogy megörökítsék önmagukat, hanem azért is, hogy elmondják véleményüket, közöljék gondolataikat. Sz. Józsefné például felhívással fordul a művelődési központ vezetőihez, hogy „gyakrabban rendezzenek ilyen kiállítást ’, az igény szerény megnyilatkozása ez. J. Gy.-né már véleményt alkot: „A bútorok gyönyörűek.’’ Schtvecz Györgyné pedig a képekkel ismerkedett szívesebben. Be is írta: „A legszebb a Kompozíció zöldben”. Valaki más ugyanakkor: „Nem értem mindegyik képet”. Arra gondoltam később, örvendetes, hogy városokban, nagyközségekben és kisközségben egyre+másra nyílnak képzőművészeti kiállítások, ohol a . helyi amatőröktől kezdve hivatásos nagyságokig, jó nevű művészekig sokan bemutatkoznak. Az is örvendetes, hogy egy-egy megnyitóra nem kell már lasz- szóval fogni az embereket, és az is jó, hógy véleményt nyilvánítanak. Azt hiszem azonban, lépni kellene egyet, és a megnyitók után néhány nappal vagy héttel újabb eseményt hirdetni, ahol a tárlat látogatói és a kiállító újból találkozhatnak. A közművelés kitűnő fórumai lennének ezek, alkotó és befogadó számára egyaránt emlékezetes, élményt nyújtó órák. Nagy fáradságba kerülne? Sass Ervin Munkahelyi tornát szerveznek a kötöttárugyárban Orvosi előadásokat tartanak, filmeket vetítenek és tájékoztató írott anyagot juttatnak el a dolgozókhoz a Békéscsabai Kötöttárugyárban és telephelyein. Ezek a munkahelyi testnevelésről szólnak. A békéscsabai üzemben, valamint Sarkadon és Mezőkovácsházán bevezetik a munkahelyi tornát. A gyakorlatokat előtornászok mutatják be. \ Oííbeszedőnsk nyugdíjast KERES FELVÉTELRE az Állami Biztosító városi fiókja, Békéscsaba, István kin tér 12. * \
