Békés Megyei Népújság, 1975. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1975-10-24 / 250. szám

Helytörténészek Füzesgyarm aton Bezárta kapuit a BNV Az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár utolsó szakmai, s egyben befejező napján hivatalos köz­ponti program már nem foglal­ta le a szakembereket. Este 6 órakor bezárták a pa­vilonokat, 7 órakor pedig a vá­sár kapuit. A főtéren ünnepé­lyesen levonták az őszi BNV-n részt vevő nemzetek zászlait, s a Rákóczi-induló hangjaival bú­csúzott a vásár; Viszontlátásra 1976. május 19—27. között, a ta­vaszi BNV-n. A beruházási ja- vek nemzetközi seregszemléjén. Telekgerendási irodalmi színpad Balassagyarmaton Tavasszal hirdették meg Au­róra ’75 elnevezéssel hazánk irodalmi színpadainak és szín­játszó csoportjainak vetélkedő­sorozatát. A nyár végén rendez­ték meg a területi elődöntőt Debrecenben, amelyen a me­gyénket képviselő „Teszi”, azaz a telekgerendási MEDOSZ mű­velődési ház irodalmi színpada első helyezést ért el, s így jo­got szerzett arra, hogv részt ve­hessen november 5 és 8 között Balassagyarmaton az országos döntő első fordulóján. A me­gyénkben népszerű és ismert együttes 17, az ország különbö­ző tájairól érkező csoport kö­zött mutatja be „Tűr egyedül szakadásig az asszony” című műsorát, amelyet a nők nem­zetközi éve alkalmából és orosz, szovjet szerzők műveiből állítottak össze. 1973 májusában alakult meg a füzesgyarmati Csánki Dezső Helytörténeti és Honismereti Szakkör. A kutatást akkor még csak öt ember végezte, a szak­kör alapítói. Közöttük volt Bor- bíró Lajos, a mostani vezető, aki a szakkör életéről, terveiről adott tájékoztatást. Elmondotta, hogy nem sokkal a megalakulás után, augusztus végén már kiállítást nyitottak az összegyűjtött anyagból Őse ink hagyatéka címmel. A község la­kossága nagy érdeklődéssel fo­gadta az új szakkört és csak­nem ezerkétszázan látogattak el a bemutatóra. A sárréti napok és Szitás Erzsébet festőművész kiállítása hasonló tetszést ara­tott. A jó kezdetnek köszönhető, hogy a tagok létszáma azóta már több mint húszra növeke­dett, s tizenkettő a pártolók száma. A szakkör tagjai által szervezett író-olvasó találkozók is nagy érdeklődést váltottak ki, például, mikor Hegyest János költőt látták vendégül, száz­negyvenen jöttek el a találkozó­ra. Ez év tavaszán, felszabadulá­sunk 30. évfordulója tiszteleté­re a múltat és a jelent bemu­tató kiállítást rendeztek. Az ér­deklődőknek legjobban talán a szakkör fafaragóinak bemutat­kozása tetszett, de sokan meg­csodálták az összegyűjtött tár­gyi emlékeket, a szövőszéket, a gazdagon díszített edényeket és a sok régi gazdasági eszközt. Borbirő Lajos elmondta azt Is, hogy az anyagot, amelyet ed­dig összegyűjtöttek, nem tudják hol elhelyezni. Egyelőre a ta­goknál szétszórva tárolják, s így a rendszerezésre sincs lehe­tőségük. A helyhiány azonban nem csupán a raktározásban, hanem az összejövetelek meg­rendezésében Is problémát je­lent. A szakkör tagjai a jövőben szeretnének a lakossággal még közvetlenebb kapcsolatot kiala­kítani. A szociális otthonban már tartottak két előadást, ame­lyet az idős emberek is szívesen fogadtak. Az iskolában helytör­téneti szakkör alakult, annak munkáját is segíteni szeretnék. A jármű ktsz-nél krónikaíró ta­gozatot indítanak, s ennek fel­adata a szövetkezet életének, történetének felkutatása lesz. A közelmúltban úgy döntöt­tek. hogy a tárgyi emlékek gyűj­tését egyelőre abbahagyják, mert nem tudják biztonságba helyezni az értékes anyagot. A szakkör tagjai most idős embe­reket keresnek fel, akikkel mag­netofonfelvételeket készítenek a Füzesgyarmat hajdanán című előadáshoz és más összeállítá­sokhoz. A szakkör most, ha le­het, még nagyobb lelkesedéssel fogott a munkához, hiszen a kö­zelmúltban vették át jó mun­kájuk elismeréséül a kulturális miniszter dicsérő oklevelét. Az úttörőmozgalom megala­kulásának 30. évfordulóján min­denfelé igyekeznek színessé, vál­tozatossá tenni az úttörőéletet. A Békéscsabai 10. sz. Általános Is­kolában például az a jó szokás kezd éledni, hogy a szülők el­hívnak otthonukba egy-egy őr­söt. Ilyenkor a „régi” és a mai úttörők — a szülők és a gyere­kek — közös őrsi foglalkozáson ismerkednek egymással. Lányom is a 10-es számú iskolába jár, J az elmúlt hét végén meghívta pajtásait egy délutáni találko­zóra. Külön-külön már korábban Is­mertem a 7. c. leányzóit, de egy­szerre még sosem találkoztam a eBCsesasseBsaBBSssas8aaeasskassaseeBasaBassssaSB»«sseasassse«eaaa«SBC!*Bsegas0eesa«S9ffSB«a Szakkörök, tanfolyamok Békésen A békési művelődési központ­ban néhány héttel ezelőtt meg­kezdődtek a kiscsoportos foglal­kozások. A díszítőművészeti szakkör már őszi első kiállítá­sára készül, az irodalmi szín­pad is új műsort tanul. Sikerre számítanak, hiszen legutóbbi be­mutatójukat, A helység kalapá­csa irodalmi színpadi feldolgo­zását elismeréssel'fogadta a kö­zönség. A citeraszakkör Szegedi Imre vezetésével önálló esten mutatkozott be, ezen sok tapsot kapott a közreműködő dobozi néptáncegyüttes és az irodalmi színpad több versmondója is. A tanfolyamok közül a leglá­togatottabb a szabás-varrás és a gyors- és gépíró tanfolyam, ugyanakkor igen sokan jelent­keztek a nyelvtanfolyamokra. A művelődési központ most azt tervezi, hogy megalakítják az általános ifjúsági klubot, mely­nek programja megfelelő szóra­kozási és művelődési lehetősége­get biztosít a város ifjúsága szá­mára. Az alkotók klubjának Békés ’"1 című kiállítását csütörtökön, Kamuion nyitották meg, utána a kiállítást tovább vándoroltat- ják Muronyba, Bélmegyerre és Békéstarhosra is. Turista őrs tagjaival: Tudtam, hogy enyhén szólva élénk gye­rekek, ezért látogatásuk idejé­re kölcsönkértem egy kisebb tűzoltókészüléket, nyugtatóteát ajándékoztam szomszédaimnak, s a tréfát félretéve: sok szeretet­tel vártam a lányokat. Pontosan 3 órakor Szilcs Edit őrsvezető­vel az élen megérkezett a társa­ság. Egy hatalmas csokor virá­got is hoztak, amivel mindjárt belopták magukat feleségem szí­vébe. Ügy látszik, a , vonzalom kölcsönös volt, mert a gyerekek hamarjában kinevezték nejemet tiszteletbeli nótafának. Rövid idő múlva már együtt, énekelték a vidám dalt: /az orfnágvdombról. Teljes len­dülettel futott, előtte suhogott, recsegett, ropogott a nád, de hallotta, hogy az üldözött nyö- gér is beér a nád rétbe. Györk megtorpant egy tisztá­son, íjára visszatette a vesszőt. Várt. Szemben vele nagy zajjal szétnyílt a nád sűrűje, s meg­jelent az üldözött. Györk felemelte és megfeszí­tette az íját. — Pusztulj, bitang! — süvöl­tötte. Kezében pendült a húr, hal­kan surrant a vessző, s a nyö- gér lassan, hang nélkül fordult ki a nyeregből. A halott arcán értetlen, cso­dálkozó kifejezés ült. Györkben valami réges-régi emlékfoszlány rezdült meg. A halott fölé ha­jolt, és ráismert egykori zsi- vánvcimborájára. Ki gondolta volna, hogy az ilyen Sebő-fále zsiványlegények is a király nyö- gérei közt forgolódtak. — Erre futott, az ebanyját! — Erre hát! Valahol itt vette be magát a nádasba ,.. — No, itt aztán kereshetjük, míg leesik a hó! — Nem fut meg, olyan isten nincs! A széttaposótt nádsorok szét­nyíltak. Györk előtt lovaspo­roszlók rántották vissza paripá­ik fejét. — Itt vagyon-e! — rikkantot­ta az egyik, leugrott a lóról, a halotthoz lépett, és csizmás lá­bával maga felé billentette a nyögér fejét. — No, koma, te sem gyújtogatsz többet! ' Györk a tekintetek tüzébe ke­rült. — Jó lövés volt — bólintott feléje az egyik poroszló. — Pont a szívét érte. — No, ha nem állasz az út­jába kereshettük volna vaku- lásig — mondotta a másik. — Ki vagy, jó ember? —, ha­jolt ki a nyergéből a poroszlók tisztje. Györk tétován megvonta a vállát. Mit mondjon? Hogy vá- radi kereskedő volt, vagy azt. hogy földönfutó ember, akinek se háaa, se hajléka, semmije? — Hiszen, én ismerlek! — ki­áltott fel a. nagy bajuszú, beret- vált állú katona. — Váradi vagy, ugye? Benedek kalmár fogadott fia, Györk. Györk emlékezett rá: a ve­lük szemben lakó tímármester volt. Hogyan is hívják? A ne­ve nem jutott az eszébe. Szavak özöne örvénylett kö­rülötte. Kérdezgették, ő felelt is, meséltek, híreitek neki. Az egészből azt ragadta ki: meg­halt a király, megölték. Nemso­kára megkoronázzák Andreás urat. Közben állandóan az járt a fejében, szólni kellene Anná­nak, aki még semmit nem tud. — Ha akarod, velünk tart­hatsz — mondta Gyö-rknek a poroszlótiszt. — Visszamegyünk Váradra, elvégeztük a dolgun­kat, ez a bitang volt az utolsó, aki még megfutott előjünk. — Megyek... — Györk meg­fordult —, csak előbb szólok ... —, de hogy kinek, azt már nem hallották a poroszlók. Györk a rejtek felé futott. — Anna! lihegte, és odaérve térdre bukott a nádtorzsák közt. — Anna! — kapkodott levegő után. — Mehetünk. — Hazamehetünk? — ragyo­gott fel az asszony szeme, — Igen ... vége vagyon. Mindketten tudták, hogy a ha­za, a ház a kerttel, az udvar­ral, üszők és rom; mégis, a ro­mok, a puszta föld, a felper­zselt kert az otthon, ahová visz- sza kell térniük. A rombol újra házat építe­nek, a puszta földön kinő máj ’ a fű, s * kert is kivirágzik. (Vége) „A messzi olasz tájon egt a neve Csipolinó és senk Gondolom, szomszédaink való­ságos Csipolinó-szakértők lettek, „Ki kész a szépre, jóra, k majd később abból válik c És hogy a környezetünknek valami látványban is legyen öröme, lementünk a gyerekekkel a ház előtti parkírozóra, ahol vi­lágra szóló bicikliversenyt ren­deztünk. Nem tudom, ott volt-e nézőink között a kerékpáros szövetség tehetségkutató szak­embere. mert ha igen, akkor biz­tosan felborzolódott a sörénye. Mi ugyanis lassúsági versenyt vívtunk. Az lett a győztes, aki utolsónak ért a célba. Balogh Hétezer brigádig készülődik Megyei közművelődési vetélkedő Ez év augusztusában hirdetr ték meg másodszor a megye munkás- és ifjúsági brigádjai részére a közművelődési vetél­kedőt. Az idén összesen 543 bri­gád nevezett, 7650 dolgozóval. Az érdeklődés Békéscsabán, nőtt a legtöbbet tavaly óta, hisz az elmúlt évben innen csupán 45 brigád indult, ez idén pedig 81. Most 142 munkahelyről indul­nak a versenyzők. Legnagyobb érdeklődést a Gyulai Harisnyagyár és az Oros­házi Üveggyár tanúsította, ezek­ből az üzemekből 17, illetve 22 kollektíva jelentkezett. víg legényke él, jl se fél.” hiszen a nóta végén mar az egész lakótelep visszhangozta, hogy; szemfüles mint ő, legjobb úttörő.” Juli olyan komolyan vette a dol­got, hogy ha nincs hátszél, ta­lán még most is a rajtnál egyen­súlyozna. Mondták is a gyere­kek, hogy jó volna tavasszal ki­kerekezni Póstelekre — persze ennél nagyobb sebességgel. A sportverseny izgalmai után két csoportra oszlott a társaság: a szobában előkerültek a baráta­imtól kölcsönkért sakktáblák, a konyhában pedig éktelen pála- csintasütés kezdődött. A serpe­nyők világában különösen Ba­logh , Brigitta érezte magát Ott­honosan. bár a palacsintát ő is csak feldobni tudta, elkapni egyedül Körösi Andreának sike­rült. A szakácsművészet nagyjai külön repetát ígértek a sakk­csata győztesének, Józsa Mari­nak, de azért jutott a palacsin­tából Nyerges Adriannak is, aki ezúttal susztermattot kapott. Később bekapcsoltuk a le­mezjátszót és a lányok táncra- perdültek. Mindenki megtanulta Gura Ildi lépéstrükkjeit, s rövi­desen a házunk szép egyenletes ritmusban imbolyogni kezdett. Amikor a földrengést jelző in­tézetben riadót fújtak, a lányok megkegyelmeztek a városnak, így ezúttal nem volt Békéscsa­bán nagyobb földcsuszamlás. Hamar elszaladt a délután, ám a szürkületkor úgy köszöntünk el a gyerekektől, hogy ilyen kö­zös találkozót máskor is szerve­zünk. Andódy Tibor ) Ráértik, nem ráértik Szerdán délután sugározta ■ Kossuth rádió a Békési brigád­napló című műsort. Mivel bé­késcsabai vagyok, érthető, hogy meghallgattam. Azért meg kü­lönösen érdekelt, mivel a mun­kásművelődésről szólt. Amire jó alkalmat adott az Orosházi Pe­tőfi Művelődési Házban működő Szocialista Brigádvezetők Klub­ja. A rádióriportból az első tíz percben egy munkatársától meg­tudtuk, hogy a Barnevál egyik brigádvezetője háromcsa­ládos anya és egyedül neveli gyermekeit. Ennek okán bizony nagyon be kell osztania az ide­jét, hogy az esti órákban eljus­son a klubba. A rádióriporter megjegyezte: ha a brigádvezető nem ér rá művelődni, akkor ho­gyan ösztönöz másokat. Ez ugyan kérdés is volt, meg egy­fajta summázás is, ami kimon­datlanul azt jelentené, hogy mű­velődésre az tud ösztönözni, aki ráér. Bennem fel is merült mindjárt: aki ráér, az ösztö­nözni tudja azokat is művelő­désre, akik nem érnek rá? Fur­csa logika. Az szent igaz, az (ingáknak jóval szorosabb dz idejük és sok, nagyon sok fá­radságukba kerül, hogy otthon is rendben legyenek a dolgok, a gyerekek is mindig érezzék az anyagi gondoskodást. Emiatt jobban meg kell válogatniuk, mint másoknak, hogy az üzemi , munkaidőn kívül milyen ren­dezvényre menjenek. Mégis kü­lönösnek tartom — oz anyaság kapcsán — a művelődésről szól­na, ráérőkre és nem ráér ökre osztani az embereket. Hiszen éppen az a cél, hogy a művelő­dés természetes velejárója le­gyen az életmódnak..., mint a pihenés, amit senki nem tud nélkülözni. Különben ismerek anyákat, akiknek otthonához ép­pen úgy hozzátartozik a nyitott könyv, mint a szobanövény. A napilap hasonlóképpen, A rádióriport felvétele közben megérkezett a háromgyermekes brigádvezető és ö maga adta meg a választ a ráérők, nem rá­érek felosztásra. Mégpedig: amíg a Szocialista Brigádvezetők Klubja nem alakult meg, addig jóformán csak a szülői értekez­letekre jutott el. Most a klubba is eljár. A cselekvés pedig a leg­nagyobb ösztönző erő. S aligha léhet mérni ennek akár otthoni hatását is. Márpedig az utódok jellemének alakításában jócs­kán van szerepük az anyáknak. Aligha túlozunk: kivételes ez a szerepük. Az utódok pedig a jö­vő építői lesznek, miként a „nem ráérő” anya is a jelen építője, s a jövő letéteményese, Otthon éppen úgy. mint az üzemben. Az emberi bizalom éppen ezért emelte szocialista bngáávezé- tüvé. Cserei Pál A Vízkutató és Fúró Vállalat SEGÉDMUNKÁSOKAT VESZ FEL gyulai munkahelyre. 44 órás munkahét. Jelentkezeti lehet: Gyulán, Béke sugárút. 33. III. e. 9. Kormányos, 17—19 óráig naponta. Vendégünk a Turista őrs

Next

/
Thumbnails
Contents