Békés Megyei Népújság, 1975. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1975-10-19 / 246. szám
\ HÍVJUNK VENDÉGEKET! *Társas magány” helyett tartalmas kapcsolatok Egyre többször hallani a legkülönbözőbb korú és foglalkozású emberektől a visszatérő panaszt: nincs időnk semmire, a munkánk armyira igénybevesz, hogy jóformán csak aludni járunk haza .,. Családok, házaspárok élnek úgy, hogy szabad idejükben hétszámra nincs programjuk, nem mozdulnak ki otthonról, s hozzájuk sem nyit be egy-egy rokon, ismerős vagy jó barát. A barátkozásra, bármilyen sokféle is elfoglaltságunk, szükségünk van. Még a legharmonikusabban élő emberpár, vagy család is elunja magát elöbb-utóbb „társas magányában”, s emberek közé vágyik, vagy szívesen látna otthonában egy-egy baráti házaspárt. Hogyan tudunk kitörni ebből az elszigeteltségből, barátságokat kötni, fenntartani? A válasz egyszerű: elhatározás kérdése az egész, és annak a ténynek a belátásán múlik, hogy önmagunkat rövidítjük meg, ha lemondunk a társas kapcsolatokról, a jóízű beszélgetésekről. Inkább ma, mint holnap Sokakat az tart vissza a vendégek hívásától, hogy takarékoskodnak — befejezetlen még a lakásuk berendezése, vagy gépkocsira gyűjtenek — s ezért minden feleslegesnek ítélt kiadástól tartózkodnak Tegyük túl magunkat ezeken az anyagi megfontolásokon, s kezdjük el inkább ma, mint holnap a baráti kapcsolatok építését Ma már szinte minden családnak van televíziója, és sokan azért nem hívnak vendégeket, mert nem akarják őket a tévénézés programjában zavarni, illetve magukat zavartatni. Nem lehet akadálya ez a barátkozás- nak. Ettől még azt, aki emberileg közel áll hozzánk, meghívhatjuk: ugorjon fel hozzánk vacsora után, ilyenkor együtt is nézhetünk tévét, s a főműsor után még egy órát <• elcseveghetünk. Soft hűhó — de kell-e? A vendéghívásból ne csináljunk nagy hűhót, ne legyen a traktálás a célunk. A túlságba menő, hivalkodó etetés-itatás zavarja vendégünket is, hisz egyre azon töprenghet, hogy tegyen túl rajtunk a visszahíváskor. De terhes számunkra is, mert felesleges kiadásokkal növeli háztartási költségeinket. Megteszi néhány hideg-, vagy melegszendvics, pár üveg hűsítő, akár egy kávé is a vendégek kínálására. Hogy jól érezzék magukat nálunk a hozzánk érkezők, az nem az ananászos, banánsalátás, többféle röviditalos felhajtáson múlik, hanem szívélyességünkön, igazi érdeklődésünkön, beszélgető kedvünkön. Rossz társadalmi szokás a vendégek agyonetetése. Egymás túllicitálása csak árthat a tartalmas barátkozásnak. Az igazán hozzánk tartozó és szívesen látott ismerőseinkkel előbb- utóbb úgy alakul majd kapcsolatunk, hogy végeredményben bármikor beeshetnek lakásunkba, jötíükre sosem jövünk zavarba, s mindig lesz mondanivalónk is egymásnak. Magyarországon a klubéletnél!: nincs hagyománya, viszont kialakultak az eszpresszókban ösz- szefutó baráti társaságok, s a lakáshelyzet javulásával egyre többen hívják meg otthonukba is ismerőseiket. A férfiak a hét egy napján szívesen ülnek le megszokott partnereikkel ultizni, s kár ezt rossz szemmel nézni a feleségeknek. Közben ők is römizhetnek, kézimunkázhatnak vagy cseveghetnek. Még mindig jobb engedni az otthoni ulticsatákat, mint a családtól elkülönülő ivócimboraság- nak. Ne legyünk hétalvók Ne legyünk magunknakvalók, a világ elől bezárkózó hétalvók, mert ezzel akaratlanul is beszűkítjük, s elszürkítjük életmódunkat. Minden meghívott vendégünkből nem lesz meghitt barátunk. De kialakulhat és állandósulhat körülöttünk ogy szilárd, jöban-rosszban együttérző, bennünket értő baráti kör. Akikre a bajban is számíthatunk, akikkel megvitathatjuk döntéseinket, munkahelyi és emberi problémáinkat. Végső soron a barátság így gazdagíthatja életünket, s töltheti ki sajátos, semmi mással nem pótolható tartalommal szabad időnket. Kocsis Éva Nagytakarítás Tudja az ég, miért van az, hogy a nagytakaritáetól kimondottan undorodom. Még ezer szerencse, hogy a nagytakarításnál nagyobb takarítás nincs, mert akkor egyenesen a guta ütne meg. — Api! — szól pénteken este Nyuszika, a feleségem. — Tudom — mosolygok vissza —, holnap szombat és takarítani akarsz. — -Hogyne takarítanék, hiszen megesz bennünket a kosz. — Tudod mit? — inkább én eszem meg a koszt, csak ne takaríts. Szó szót követ, én kijelentem, hogy ha takarítani fog, azonnal felakasztom magam, mire ő azt feléli, hogy ideje. A gyerekek bőgnek, három kimenekül a konyhába, egy pedig beveszi magát az ágy alá és onnan rikoltoz: — Tatajítunk brühü, tatajítunk brühü! Se logika, se hathatós érv, semmi nem használ, s másnap reggel kezdetét veszi a nagytakarítás.- + — Nyuszika — mondom —, nem érzed ezt a rettentő cugot? — Ez cúg? — kérdi flegmán. — Láttad volna, mikor a regényed kézirata kirepült az ablakon. — A regé... kézi...? — Igen, a regé kézi. Űjra szó szót követ, én újra kijelentem, hogy ha nem keríti elő a regényem kéziratát, világgá bujdosom, mire ő azt feleli, hogy a világ azt jobban el fogja viselni, mint a regényemet. A gyerekek közül hármat felkap a cúg. a legkisebbik megalead az agy lábánál, s az ágy alól újra kiabál: — Tatajítunk brühü, tatajítunk brühü! Rettenetes-borzasztó-iszonyatos, ezt nem lehet kibírni. Délben hazamegyek, a levesnek különös illata van. — Nyuszika, ennek a levesnek padlóviasz illata van. — Hallucinálsz, vizionálsz. Két kanál leves közt bemegyek a ,spájzba: a padlóviasz ott vigyorog a polcon a tejföl mellett, benne egy fakanál; a margarin a földön, benne egy pemzli. — Szentséges atyaság, Nyuszika, azonnal ide: a levest padlóviasszal főzted. — Ne ijesztgess — csapja össze kezét Nyuszika —, borzasztó, oda van egy csomó margarinom, mind szétkentem a padlón. Berontunk a szobába. A gyerekek nekihasalva nyalják a padlót. A legkisebb elébem áll: — Apufka, kóftold cat med, hód mijen naecerű íze van nettje. A parketta sima és fényes, mint alkonyatikor a nápolyi öböl. — Megvan! — kiált Nyuszika. — Ezentúl padlóviasz helyett margarinnal fényesítjük a padlót, egyrészt olcsóbb a margarin, másrészt pedig nem fognak a gyerekek tízórait kérni. Ebéd után megkezdődik az ablakmosás. Nyuszika elveszti egyensúlyát, belerúg a vödörbe, az kirepül az ablakon, s pokoli zörejjel hull a mélybe. Szerencse, hogy csak a házmestert fröcskölte össze, s azóta egy kicsit dadog. Fel is kiáltott nyomban: — Di-di-di-di-disznóság! Négy órakor sor kerül a kilincspucoválásra. Keresik a szedőit, nincs. Felforgatják a lakást, tűvé teszik a kamrát, lekergetnek a rekamiéról, hátha ráfeküdtem, kutatják a fickómat, de nincs. Nincs szidol. Nyuszika migrént kap, - engem a guta kerülget. Estefelé felüzen a házmester bácsi, menjünk le gyorsan, mert vérfagyasztó dolgok történnek a lépcsöházban. Jánoskának kóltkája van, Gusztikénak gyomorgörcse, Katika fekszik a fűben és ordít, mint a sakál. Megitatok velük egy liter tejet, aztán a gyerekek négykézláb állnak a parkban, s nemsokára ott csillog a sima füvön a tejjél kevert padlóviasz, szidol. Alig térnek magukhoz, megfogják egymás fülét és ilyenkor a házmester bácsi dadog, mert ezt hajtogatják: — Kszfezszszsz, kszszszszsz! A g5rerekek kszszszszsz, a házmester bácsi di-dd-di-di - disznóság, Nyuszikának migrénje van, de a lakás ragyog a tisztaságtól, élvezet a parkettán keresztül-kasul csúszkálni. — ~ir — í Mielőtt a fejemet fogva elmennék az orvoshoz nagytakarítás okozta vírusos fertőzés gyanúja miatt, arra gondolok, magamat nyugtatva, hogy sebaj, hiszen egy évben ötvenkét nagytakarítás van csupán. Dénes Géza Megér e?v mosolyt KEK VÉR Korda Sándor, a világhírű filmrendező egy napon csinos kis összeget nyert pókeren partnerétől, Az illető úriember azonnal kitöltött egy csekket piros tintával, amit azután a következő megjegyzés kíséretében nyújtott át Kordának — Kedves barátom, amint látja, a szívem vérével írtam ezt a csekket. Amikor legközelebb ismét együtt pókereztek, Korda veszített. ö is kiállított egy csekket, de kék tintával és a hátlapjára a következőket írta: — Én is a szívem vérével töltöttem ki a csekket, amint a tinta színéből is láthatja. Tisztelő híve, Sir Alexander Kor- és. > Az ősz a kirándulások talán legszebb évszaka. A látnivalók soaasagauol ezúttal egy kévéssé ismertet mutatunk be: a békés :zentandrási duzzasztót. Érdekes s az Alföldőn ritka látvány a csendes felső folyószakaszból lezúduló, az ember-alkotta szerkezeten átbukó roppant mennyiségű víz Azt beszélik... ... hogy nagy szerencse érte a megyét. Elkezdődött a Békés megyei rádió-akció, ami nemcsak azért jó, mert olcsóbban lehet rádióhoz jutni és egy darabig nem kell díjat fizetni érte, hanem azért is, mert ráirányítja a figyelmet megyénkre. Ettől sokan várják néhány régi gond megoldását, gondolván, az ország figyelme az illetékesekét is arra tereli. A figyelem pedig jó dolog, mert amire figyelnek, az jobban, gyorsabban megy. Persze ez is csak általában van így, néha a figyelem lassítást parancsol. Békéscsabán például három domb vonja magára a figyelmet. Észre kell őket venni, mert táblák is jelzik létüket, mint valami nevezetességét. lassít is minden autós-motoros, hogy csodálhassa a teremtő és a természetet átalakító ember eme alkotásait. Csak néhányan — akik semminek sem tudnak örülni — zúgolódnak, hogy ezek a forgalmas utakon domboruló dombok lassítják a közlekedést, akadályozzák a forgalmat, rongálják a járműveket, ök beszélik, a belvíz óta annyi idő telt el, hogy már igazán elbonthatták volna. Mások viszont azt mondják, kár lenne a dombokhoz nyúlni, ha már olyan jól megcsinálták. Lehet még nagy eső, akkor pedig kelthetnek. Mások már arról is beszélnek, vétek lenne bontani ezeket a jópofa kis halmokat, annyira hozzátartoznak a városképhez. Sőt, újabbak építését javasolják. Mégpedig azért, mert ha Rómának lehet hét dombja, annyi Csabának is jár. Jó, jó, mondják a kákán is csomót keresők, figyelemre méltó érvelés, bár van egy hibája. Az tudni illik, hogy Róma dombokon épült, Békéscsabán pedig dombok épültekAz Se mindegy szerintük, hogy az utak — melyek a szólás szerint Rómába vezetnek — vannak a halmokon, vagy a halmok az utakon. Ez persze csak akadéskosko- dás. Ezek az alkotások szinte biztos, hogy növelik az idegen- forgalmat, főként ha olyasmit tudunk mutatni melléjük, ami még Rómában sincs. Ez pedig a Péki utcai „lagúna”, mely arról nevezetes, hogy vize színét változtatja. Érdekes az embert természet. Az utca lakóinak nem tetszik mindez. Ahelyett, hogy gyönyörködnének a látványban, szidják a kötöttárugyárat. Azt beszélik, szabálytalanul ereszti a szennyvizet a csapadékvízfflve- zető rendszerbe. És nem a szín- orgiát dicsérik, hanem a bűz miatt panaszkodnak. Veszélyes hangok ezek. Még meghallja valaki, intézkedik és akkor oda a nevezetesség. Persze nem mostanában, de gondoljunk unokáinkra-ds! Lónyai László 975. OKTÓBER 19.
