Békés Megyei Népújság, 1975. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1975-10-02 / 231. szám

Versenyre készül a Karikás-brigád

11 munkásmQvelödés egyik

érdekes színfoltja a Megyei Művelődési Központ módszertani irányításával szervezett közmű- vélődési vetélkedő. A megye munkásbrigádjai közt zajló kulturális versengésnek az elmúlt évben is nagy sikere volt, ezért az idén is folytatni szeretnék a jó kezdeményezést. A békési Vegyesipari Szövetkezet „Karikás Frigyes” lakatos brigádja tavaly is ott volt az indulók közt, s az idén is beneveztek a vetélkedőre.

— Nemcsajt elindultunk az elmúlt évi versenyen, de reményen felül is szerepeltünk — meséli Kelemen János brigádtag és a többiejt helyeselnek. — Megnyertük ugyanis a területi középdöntőt, körülbelül öt percig mi voltunk a győztesek, akkor azonban „trónfosztás” történt. Ugyanis a verseny izgalmában a zsűri rosszul számolta össze a pontokat, s így tévedésből mi kaptuk a háromezer forintos első díjat. Már a lépcsőházban voltunk, amikor kiabáltak utánunk, hogy vissza a pénzt. így aztán kénytelenek voltunk saját zsebünkből megünnepelni „pünkösdi királyságunkat”.

Persze, nem éreztük magunkat vesztesnek, hiszen valamit mindig tanul az ember. Én például addig nem ismertem Fejes

Endre munkásságát, de a versenyre készülve elolvastam a Rozsdatemető című könyvet és azóta a könyvtárban érdeklődéssel keresem az író más munkáit is. Nagyon tetszett még Sánta Ferenc Húsz óra című regényé, mert mind olyan dolgokról szól, melyek mifelénk is megtörténtek.

I Karíkás-brtaád tagjai elosztják egymás között a különböző témákat és aztán közösen megbeszélik az érdekesebb dolgokat.

— Történelemből és politikából Körözsi Gáborral, közösen készültünk — mondja Csikós József. — A magam részéről a történelmet szeretem, otthon egész polcra való Ilyen tárgyú könyvem van. A politikai kérdésekhez Körözsi Gábor tudott jobban hozzászólni. Közben ő a szövetkezeti bizottság elnöke lett, de azért — gondolom — továbbra is velünk együtt versenyez majd. Szűcs Jancsi a zenei témák legfőbb tudója. Amikor a rádióban a Ki nyer ma? műsorát sugározzák, akkor különösen az olasz operaáriákkal kapcsolatos kérdésekre vágja a válaszokat. Egeresi Pista és Tokai Imre a filmművészetben jártasak, s ha valamelyiket katoJVcgj bizonyí

— négy szakma

Négy bizonyítványt mondhat magáénak Pljesovszki András- né, a kondorosl ÁFÉSZ-cuk- rászda vezetője: press zó gépkezelőit, vendéglátóipari előadóit, felszolgálóit, üzletvezetőit, Mire kell ez a négy oklevél? Nem túlzás egy kicsit?

— Még a földművesszövetkezetnél kezdtem a munkát 1951-ben és 1968. óta vagyok ebben a cukrászdában. Az apám veterán. Az ő élete volt a példa. Magam is részt veszek a munkásmozgalomban, 1945 óta. A MADISZ alapító tagja voltam, párttag vagyok, vezetőségi tag is, tanácstag is és fgy tovább. Már fiatal koromban rá kellett jönnöm, hogy csak az boldogul, aki tanul, aki többet tud. Amikor kineveztek, úgy éreztem, hogy ha jól akarok dolgozni, a szakma különböző fontosabb ágait is meg kell ismernem. És tanulni sohasem késő. Most, őszülő fejjel a marxista középiskolába járok.

Heten dolgozunk itt. Csupa nő. Jól összeszokott kis gárda. Az emberekkel bánni persze tudni kell. így vagyok a vendégekkel is. A helybeliek közül majdnem mindenkit ismerek. Igyekszem megtudni ki. vánságaikat,, igényüket, ízlésüket. A választékot ennek megfelelően bővítjük. Most például

a tejszínes sütemények a kedveltek.

Szép ez a munka, ha nehéz is. A vendégek íegtőbbnyire hálásak a figyelmességért, az udvariasságért. Azt tartom a legfontosabbnak, hogy elégedetten távozzanak, mert akkor szívesen visszatérnek máskor is. Ennek megfelelően foglalkqzom a dolgozókkal és erre tanítom őket. Az életemet nem tudnám elképzelni más munkahelyen, pedig hígyje el, nem unatko- V zom. Van mit tenni, különösen • szombat és vasárnap, amikor ! jönnek a megrendelésekért és j sokan a friss süteményért.

Ma már itt i« divat a cuk- : rászdából beszerezni a vasár- i napi, ünnepnapi édességet, t Egyre kevesebben sütnek ott- ! hon. Hát még a lakodalmak! : Ilyenkor, ősszel különösen sok : a házasságkötés. Az emberek j jól élnek, így hát nagy ven- • dégséget rendeznek egy-egy j családi ünnepen. Volt olyan is. : amikor 80—80 tortát rendeltek ; hét végére. Szinte nem győztük • csinálni. Ma már sokkal köny- ! nyebb a helyzetünk, mert két : éve felépült az ÁFÉSZ új cuk- S rászüzeme, így már nálunk • nincs sütés. És megoszlik a ; munka is, hiszen ennek ered- j ményeként már más egységben ! is lehet kapni cükrászkészítmé- S nyékét.

Aki nem fogyókúrázik, nyír- ; god tan válogathat kedvére ná- • lünk is és máshol a finom fa- ! latok közül. A cukrászüzem ellátja nemcsak Kondorost, hanem Kétsop-onyt, Telekgerendást. sőt Békéscsabára, Erz-sé- bethelyre is szállít. Népszerűek a kon^orosi cukrászkészítmé- nyek. És ez, úgy gondolom, egy kicsit a mi munkánk sikere is, hiszen a néoszerűséc ebből a cukrászdából indult el. De kérem, ez ne tűnjön dicsekvésnek, hiszen nem tettünk sommi különlegeset, kiemelkedőt. C.”k doleortunk. ahogv a becsület és a munkaszeretet diktálta.

— + ~~

Pl.iesovszki AndrásnZ a Mun ka Érdemrend bronz fokozatának tulajdonosa. Az idén kapta a kitüntetést. Éppen ezekért a munkás hétköznapokért.

Kasnyik Judit

nának hívják az ősszel, akkor brigádunk új tagja. Pocsai Mátyás vállalja a helyettesítést. Szóval, ha mindnyájan összedugjuk a fejünket, akkor talán sikerül olyan eredményt elérni, hogy az idén nemcsak öt percig leszünk győztesek.

B szóbe'i versenyen a

szakmai kérdésekből Baráth Sándor brigádvezető képviselte

társait.

— Sajnos, az elmúlt évben a szakmai kérdések eléggé elméleti jellegűek voltak — mondja a brígádvezető. — Ez részben érthető is, hiszen bizonyára az a cél, hogy állandóan lépést tartsunk a technika fejlődésével. Brigádunk tagja: nagyon lelkesen vesznek részt ebben a kulturális munkában. Szocialista brigád vagyunk, ezért számunkra nem újak azok a követelmények, amelyeket a közművelődési vetélkedő előír. Ez a versengés inkább segítséget jelent abban, hogy még többször menjünk közösen színházba, moziba, hangversenyre, képzőművészeti tárlatokra. Jó ötlet, hogy a versenyen külön pontozzák, ha könyvtári olvasók vagyunk, s ha könyvet vásárolunk. Brigádunkban nagy a tanulási kedv: Komáromi Laci most érettségizett a gépészeti szakközépiskolában, s példáját követve Szűcs Jancsival együtt én is beiratkoztam. Többen járunk esti marxista középiskolába.

— Októbertől márciusig tart a verseny folyamatos művelődési szakasza. Ilyenkor több idő jut olvasásra, tanulásra. Hiszen ha véget ér a horgászszezon, akkor legfőbb pecázónk, Kelemen János is a könyveknek szenteli az addig a halakkal töltött Időt. Áprilisban aztán, a szóbeli versenyen minden lehetséges. Azt gondolom, akkor se leszünk vesztesek, ha mégsem sikerülne megnyerni a tavaly már egyszer „megvolt” díjat. Hiszen a közösen végzett tanulás mindnyájunk hasznára és örömére válik.

, Andódy Tibor

Faüzem a község szélén

Hasznos befektetés lenne a tanulás elősegítése

Régi és rossz kövesúton lehet

eljutni a vésztői Kóros menti ÁFÉSZ okányi faüzemébe. Valamikor malom volt az epü.et, amelyben most ablakot, ásó-, lapát-, kasza- és kapanyelet gyártanak. A gépek, berendezések nem éppenséggel a legkorszerűbbek, de ami készül, az j jó és eladható. Még többet is megvásárolna belőle a kereskedelem, ha volna.

Az üzem éves termelési értéke 7—8 millió forint, amit 62-íp állítanak elő. Többségükben férfiak, de nők is viszonylag szép számmal dolgoznak.

Volna fejleszteni való, ám senkinek sincsenek nagyra- törő álmai. Biztonsági szempontból jó lenne, ha a késztermékeket nem csigarendszerrel, kötélen, hanem felvonón engednék le az emeletről. Több porelszívó is kellene. De így is jobbak a munka- és szociális körülmények, mint amilyenek négy évvel ezelőtt a régi üzemben voltak. Az áttelepülés pedig 800 ezer forintba került, amivel részben még mindig „adósak” az ott dolgozók.

A fejlesztés árát meg kell keresni. Bukvai István telepvezető ezt nagyon jól tudta, és azt is, hogy ennek az egyetlen módja a minél gazdaságosabb termelés. Ezért vezették be augusztus 1-től a darabbérezést, aminek az eredménye, hogy egy hónap alatt értékben 100 ezer forinttal több termék készült. Közben újítottak is az asztalosok. Most már ablakbélésnek farostlemezt építenek be, ami nem rontja a minőséget és egy év alatt mintegy 200 ezer forint megtakarítást érnek el vele.

Az ÁFÉSZ nemrég 15 ezer forint célprémiumot tűzött ki az üzem dolgozóinak, ha a má" sodik fél évben a tervnek megfelelően 4 500 ablak és 24 ezer szerszámnyél készül. Annyi, mint az első fél évben. Rá is „kapcsoltak”, hogy meg több legyen.

A dolgozókrok nincs különösebb panaszuk. Örülnek, hogy

nem kell Okányból eljárniuk, a ket esetuivkei it> eicócxiecccixv. ím i- hető, hogy szeretik és a magukénak tartják az üzentet. Mégis van valami, amit meg kellene oldani. Azt, hogy bizonyos gya-' kor lati idő után a segédmunkások szakmunkásokká váüiassa- nak.

Bukvai István nemcsak mint telepvezető, hanem a község egyik (ÁFÉSZ)) pártalapszerve- zetének a titkára is, nagyon fontosnak tartja, hogy minél többen képezzék magukat és tegyenek szakmunkásvizsgát.

— Ennek elősegítése az AFÉSZ-nak a legnasznosabb befektetés lenne. Igaz ugyan, hogy a szakmunkásnak magasabb bért kell fizetni, de jóval többet is tesz a pénzért — állapítja meg.

Szabó Sándor, aki érettségizett fiatalember létére segédmunkásként dolgozik, szívesen tanulna, hasonlóan Fehér János és mások is. De Okány egy kicsit távol esik a világtól. Legalábbis egy szakmunkásképző-iskolától, ahová munkaidő után el kellene járniuk. Am var, á községben a Sarkadi Építőipari Szövetkezetnek is faüzeme, ahol talán ugyancsak vannak szakmunkás-aspiráns fiatalok, összefogva könnyebben lehetne megoldást találni.

Két fiatal asztalos, Korda Imre és Hőgyes Imre, aki Halija, hogy miről beszélgetünk, mindjárt fel is ajánlja, hogy szívesen segít a tanulásban a többieknek. Mindketten tudják, hogy egyéni szempontból is milyen fontos a szakmunkásbizonyítvány manapság. Egyrészt több a kereset, másrészt pedig: ki tudja, hogy meddig lesz Okányban faüzem? Mert, ami ma jó és hasznos, lehet, hogy néhány év múlva már nem lesz az. (A gazdaságosság növelésének alapfeltétele a koncentrált termelés.) Akkor más munkahelyet keli keresniük azoknak, akik itt dolgozna. Szakmunkásokra pedig mindig szükség lesz.

Pásztor Béla

4

1075. OKTOBER 2

— Félek, nagyon félek i — suttogta. — Mindketten bűnösek vagyunk, de legfőképpen én. Szégyenfához kötözhetnek, megbotozhatnak, pőrére vet- kőztethetnek, s kivesszőzhetnek a városból..., Bárcsak ’’altam volna meg, amikor hozzámen- tem ehhez a vénemberhez . Istenem, miért is nem emésztettem el magamat? Miért hagytam, hogy rávegyenek? Átkozott minden nyomorúság és minden gazdagság!

— Anna, ne gondolj rosszra! Mondám, hogy nem ehet semmi bajod.

— Jó ... — suttogta Anna —s óvatos leszek. Csak akkor kereslek, ha nem látja senki, akkor szólok hozzád, ha más nem hallja... Most is! Jézusom. az leshetett meg bennünket, aki akart! Engedj ol, kedvesem... vissza kell mennem! Várj, előbb csókolj meg!

Aztán szinte ellökte magától i fiút, homlokába hullott baját átrastmította és kisietett. György bénultan meredt az (tóra, hirtelen úgy érezte, iíndez csak káprézat volt. De z asszony illata ott lebegett ■•ég a levegőben, és ajkán cny- e. édes zsiborgást hagyott az ítolsó heves csók.

Fájdalmas, nehéz érzés fog- ;a el, amikor másnap Benedek lóra parancsolta. Mizse itt- lártakor jó üzletet kötött a .almár, A királyi testőrség halának magas áron szállíthatott juhokat és marhákat. Benedek majd minden szolgája útra kelt, hogy Gyulafejérvár alá hajtsák a jószágokat, ahol átveszik tőlük a királyi isz- tek. Mert a szászok-magyarok háborúskodása miatt elpusztult vidéken igen nagy szüksége lesz a hadnak az élelemre.

Györk úgy vélte, hogy egy héten belül viszontlátja Annát, s ezzel a gondolattal biztathatva, vigasztalva magát, indult a nagy útra.

Azon a nyárközepi napon, amikor Váradról délnek hajtották a jószágot, semmi baj nem mutatkozott, Hatan voltak a kis nyájra és csordára, s egy fal- kányi kutya is segített terelésükben. Váradtól egynapi láró- földre apró falvacskákon vagy tanyákon kívül nem akadlak népesebb szá’lásra. s tudták, hogy a Fekete-Körös felső folyásáig Fenesfalu lesz az első település. .

Az első éjszaka nyugodalmasan telt. Györk ügyelt, hogy a tűz ne aludíon ki, s őrt állított, akit éjfél után ő váltott le. Halnalban továbbhaltottak, Reggel végre elérték a Köröst.

í

— Előbb-utóbb mln- mínden kitudódik — • mondta inkább magának, mint az asszonynak. — Benedek úr pedig elkerget, mint egy tolvajt... Bánom is én.

i — De mi lesz akkor velem? | Nem! Nem tudódhat ki se sem.

■ mi!

j Györk szemében dacos, hety- i ke fény villant. A szorongást j száműzte a magabiztosság.

■ — Ne félj... bármi történ- | jék is, neked bajod nem esik, | szégyen nem ér,,. Ha bánt f valaki, megtorlóm, még az ! anyaúristenen is, ha kell! —

Szeme vadul villogott,, feltámadt benne a verekedésre, ölésre kész bújdosó legényAnna szinte megl gézve csodálta. A, fiú me'léhez bújt, jzo- | rosan. mintha védelmet keres- * ne