Békés Megyei Népújság, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-07 / 210. szám

PÁRT £ PÍTéS Csak azt követeljük, amit mi is teljesitiink FELHÍVÁS Valamennyi békéscsabai vállalat, üzem dolgozóihoz, párt és gazdasági vezetőihez. A városban lehullott nagy mennyiségű csapadék súlyo­san károsította a lakóházakat, középületeket, utakat, közte­rületeket, vízrendszereket és a mezőgazdaságot. A felmerült védekezési költség, a belvíz miatti bevételi kiesések, a helyreállítási költségek igen nagy terheket rónak a városi tanács költségvetésére és a fejlesztési alap pénzesz­közeire. A fentieken túl. a hasonló természeti csapás elkerülése érdekében a város csapadékvizének gyors elvezetésére sür­gős intézkedéseket kell tenni. A nyitott árokrendszer fejlesztését kezdjük meg az ősz folyamán, amely rendszer az eddiginél biztonságosabban ösz- szegyűjti és elvezeti a csapadékvizet. A meglevő elvezető rendszerben keletkezett károk elhárítása ezzel egyidőben tör­ténik (beiszapolódás — átereszek beépítése). A feladatok megoldásához a központi és megyei szervek az igényhez viszonyítva lényegesen kevesebb anyagi fedező- tét tudnak biztosítani, hiszen az ár- és belvízkárok az egész országot érték, súlytották. A fentiek következtében az elkövetkezendő időben igen jól szervezett és összehangolt társadalmi összefogásra van szükség. Ügy kell megoldani feladatainkat, bogy a lakosság igényeit kiszolgáló Intézmények és a kommunális feladatok megoldására szükséges előirányzatok és pénzeszközök minél kevésbé szenvedjenek csorbát. Az MSZMP városi végrehajtó bizottsága, a városi tanács ezért felhívással fordult a város üzemelnek, vállalatainak dolgozóihoz, hogy kommunista szombatok szervezésével és az ezekre fizetendő ritunkabér felajánlásával járuljanak hozzá a feladatok megoldásához. Az így keletkezett pénzeszközt a városi tanács fejleszté­st alapra 619—03148 OTP-nél vezetett betétszámlára ..Bel­vízkárokhoz hozzájárulás” címén kérjük befizetni mszmp városi végrehajtó bizottsága BÉKÉSCSABA VAROS TANACSANAK VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA Úttörőkonfereneio B párttagfelvételi munká­ra mindig megkülönböztetett fi­gyelmet fordítottunk. A kommu­nista pártok — így a Magyar Szocialista Munkáspárt is — so­ha nem törekedtek arra, hogy nagylétszámú tömegpárttá vál­janak. Soraik közé mindenkor a társadalom legaktívabb, leg- öntudatosabb, a munkásosztály politikájáéi-t kiemelkedően mun­kálkodni kész tagjait hívták és várták. A pártépítés lenini elvei időszerűségükből semmit sem vesztettek az elmúlt évtizedek során. A párt élcsapat Jellegé­nek biztosítása ma is megkülön­böztetetten fontos feladat, amelynek folyamatos és el nem hanyagolható feltétele a tervsze­rű, előrelátó, osztálypolitikát ér­vényesítő mindennapi gyakorlat a párt létszámnövelésében is. A pártszervek időről időre rendszeresen értékelik, figye­lemmel kísérik a tagfelvétel minden fázisát, az egész tevé­kenység alakulását. A Békés megyei tapasztalatok is azt iga­zolják, hogy a pártszervezetek tagfelvételi tevékenysége meg­felelő. Kommunista felelősséggel és nagy körültekintéssel, a Po­litikai Bizottság 1972. november 21-i iránymutató határozata óta pedig még inkább emelkedő színvonalon végiák ezt a mun­kát. A tervszerű és megalapozott tagfelvétel gyümölcse, hogy to­vább erősödött megyénkben is pártunk munkás jellege, növeke­dett a párttagságon belül a tár­sadalmilag aktív, közéleti tevé­kenységet kifejtő nők és fiata­lok száma és aránya. Ez utóbbi a nő- és ifjúságpolitikai határo­zatok következménye is. Az általában eredményesen végzett tagfelvételi munkafolya­matban néhány alapszervezetnél azonban akad még javítani va­ló. Nem általános és nem alap­vető hibákról van szó. Egyedi esetek kapcsán kerülnek ezek felszínre, amelyekre azonban nem árt odafigyelni, hogy is­métlődésüket elkerüljük. Elfogadott eS¥ és gyakor­lat, hogy egy-egy alapszervezet területén a dolgozók legjobbjai kerüljenek a párt soraiba. Egyik üzemi pártalapszervezetünk tag­gyűlésén alaposan meg is hány- ták-vetették a tagfelvételét kérő dolgozó párttaggá fogadását. Ajánlói és á hozzászólók mind­egyike hangsúlyozta szocialista brigádtagságát, kiváló munka­teljesítményét, a fiatal munká­sokkal való' szakmai törődését. Éppen csak megemlítették szak- szervezeti munkáját, de semmit sem szóltak üzemen kívüli éle­téről. Minden bizonnyal rend­ben volt ez is. Mégis figyelem­reméltó az eset. Naiv dolognak tűnik azt mon­dani — bár igaz —, hogy párt­tagnak magát az embert és nem a munkaerőt vesszük fel. Hiszen a párttaggal szemben támasztott követelmény nemcsak a munka­helyi tevékenységre terjed ki, hanem a teljes emberre, annak általános politikai és morális magatartására. Mindannyian is­merünk olyan embereket, akik ugyan megfelelően dolgoznak, de munka után az első kocsmánál a pohár fenekére néznek, otthon pedig nem egyszer kivetni való módon viselkednek. Nyilvánva­lóan hamis képet kapnánk, az ilyenekről, ha csak munkahelyi magatartásuk alapján ítélnénk. Ezért sem szabad eltekintenünk a párttagfelvétel során attól, hogy milyen a jelentkező tevékenysé­ge. erkölcsi, emberi magatartása az üzem, a munkahely falain kívül, a családja, a barátai kö­rében, a lakóhelyén. Még akkor is szóljunk erről, ha minden rendben van, mint ahogy rend­ben is szokott lenni. Az értékelésnek a munkahely­re történő leszűkítése, ennek túl­hangsúlyozása elvezet oda — példák bizonyítják —, hogy olyan ajánlókhoz ragaszkodnak, akik a jelölt közvetlen munka­társai, de kevésbé ismerik an­nak munkahelyén kívüli maga­tartását. Pedig a pártalapszerve- zeteknek egyébként is jó lehe­tőségük van a munkahelyi ma­gatartás minősítésére. A jelölt tettei, dolgai, erényei a munka­helyén az alapszervezet tagjai előtt nyilvánulnak meg. A tag felvételét tárgyaló taggyűlésen még az a párttag is elmondhat» ja véleményét, aki előzőleg a pártcsoport ülésen nem tehette meg. De jóval kevesebben van­nak a munkatársak között, akik a munkahelyen kívül is jól is­merik egymást. Ezért sem sza­bad elzárkózni az elől, ha a tagfelvételét kérő személy más alapszervezetből keres ajánlót, aki őt lakóhelyén is jól ismeri és vállalja mindazt a felelős­séget, ami az ajánlókra általá­ban hárul. G’/a Aßf.-Ilh gond viszont, hogy az ajánlók felelőssége csak a tagfelvétel időpontjáig terjed. Pedig azért is felelősséggel tar­toznak, hogy az új párttag miként illeszkedik be az alap­szervezet életébe, közéleti te­vékenysége hogyan alakul, mi­lyen szorgalommal és eredmény­nyel sajátítja el mindazt az el­méleti és gyakorlati tudást, a pártfegyelmet, amely minden kommunista számára kötelező és nélkülözhetetlen. Nagy ritkán megtörténik, hogy az új párttag nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Fegyel­mezetlen vagy morális problé­mák adódnak nála. S ha ilyen­kor elkerülhetetlenné vált a fe­lelősségre vonás, nincs tudomá­sunk olyan esetről, hogy az ajánlóját is megkérdezték vol­na, mit is tett, hogy az új párt­tag elkerülje buktatóit? Éppen ezért nagyon helyes az a kez­deményezés, amelyet a békési városi pártbizottság szorgalmaz: minden pártalapszervezet egy év múltán ismételten tegye mér­legre az új párttagok tevékeny­ségét, magatartását s mondjanak róluk véleményt, hogy az elő­legezett bizalomnak mennyiben feleltek meg? Ugyanekkor érté­keljék az ajánlók munkáját is. Mindezt a jelenlétükben, a té­nyek alapján, kendőzetlenül. Szót érdemel az a múltkori eset is, amikor az egyik terme­lőszövetkezet pártalapszervezeté- ben azért zárkóztak el egy tag­felvételtől, mert nem találták kielégítőnek az illető tanulási szándékát. Igaz, nem vett részt A2 elmúlt évi nagy siker után a 75—76-os tanévben az Okta­tási Minisztérium, a KISZ KB, a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság és a folyóirat szerkesztő­sége Ismét meghirdeti a Ki tud többet a Szovjetunió ból a Szov­jetunióról? című vetélkedőt a középfokú oktatási intézmények osztályainak, kollégiumainak, ta­nulóotthonainak négy-négy fős csapatai részére. A vetélkedő célja a Szovjet­unió életének, történelmének, művészetének megismertetése, a két nép közötti barátság még elevenebbé tétele, további erő~ pártoktatásban, de készülgetett hiányzó általános iskolai osztály­vizsgájára. Ez utóbbi ugyan nem jelentett számára komolyabb megerőltetést, így valóban ké­pezhette volna magát politikai­lag abban az oktatási évben is, mint ahogy előzőleg tette. De — és itt van a probléma — a pártalapszervezetben többen vol­tak olyanok, akik semmilyen po­litikai, szakmai képzésben nem vettek részt, és jó néhányan olyanok is, akiknek a tanulási fegyelme, enyhén szólva, gyen­gének bizonyult. Viszont mind­ez hónapokon keresztül egyszer sem vált taggyűlési témává. Nem jó gyakorlat az ilyen. Nem helyes a leendő párttaggal szem­ben magasabb követelményeket támasztani, mint a párttagok iránt. Emögött „bezárkózás”, a pártépítés fontosságának lebe­csülése húzódik meg. Együtt je­lentkezik ezzel egy másik hiba: kevés figyelmet fordítanak a jogos követelmények teljesítésé­re. A pártmunkát elhanyagol­nak — a határozott és egyértel­mű számonkérés és felelősségre vonás helyett — engedménye­ket tesznek, újabb és újabb ha­táridőket adnak a mulasztás pótlására. Károkat okoz ez a pártnak, de nincs nevelőhatás­sal a pártba felveendőkre sem. Magasabb követelményt támasz­tani a belépővel szemben, mint a bentlevők részére: a lenini el-; vek nem értése. Egy párttag addig kommunista, amíg önként vállalt kötelezettségét a párttal, a munkásosztállyal szemben ma­gas színvonalon teljesíti. Ebben segítenie kell a párttagot az alapszervezet vezetőségének is. Ennek ellenére előfordulhat, hogy időközben felismeri valaki, hogy nem képes a párttagkövetelmé­nyek teljesítésére. Szervezeti szabályzatunk lehetőséget bizto­sít ilyen esetekben a pártból való kilépésre. A pártalapszer- vezetnek ennek tudatosítása is éppen úgy feladata, mint a tör­lés alkalmazása ott és akkor, amikor arra feltétlenül szükség van. A pártépítési munka szer­ves része ez, bár ellenkező elő­jellel. Régi igazság, amelyet mindenütt és mindenkor gyako­rolnunk kell: csak azt követel­hetjük meg, amit mi is teljesí­tünk. És ez a leendő, vagy új párttagokkal szemben fokozottan igaz. E néhány, a teljesség igé­nye nélkül felvetett egyedi pél­da azt igazolja, hogy fokozódó tudatossággal, kollektív előkészí­tő munkával, illetve az ajánlók felelősségének érvényesítésével, kiterjesztésével minden alapszer­vezetben lehet, és kell is tovább emelni a pártunk számára alap­vető fontosságú pártépítési tevé­kenységet. Hiszen mindannyian tudjuk: nincs olyan jó, aminél jobb nem lehetne. Enyedi G. Sándor sítése. Az iskolai, a megyei és fővárosi, valamint a területi döntőkön és az országos döntőn a Szovjetunió című folyóirat 1975. szeptemberi és az adott fordulóig megjelenő további számai alapján összeállított kér/ dések szerepelnek. A verseny fődíja egy Latvija típusú mikrobusz, ezenkívül kül­földi utazások, tárgyjutalmak szerepelnek a nyeremények kö­zött. Jutalmat kapnak azok az iskolák is, amelyek kiemelked« eredményt érnek el a folyóir* terjesztésében. Kedden, szeptember 9-én egésznapos tanácskozásra ülnek össze a békéscsabai úttörőveze­tők. A harmincéves mozgalom időszerű problémáiról, kérdései­ről szekcióüléséken vitatkoznak, majd megválasztják a megyei küldötteket. Az úttörővezetők II városi konferenciáját a békés­csabai ifjúsági és úttöröházban rendezik. Mikrohullámú csövek exportra Az Adocsogyar budapesti, Váci úti Üzemében készülnek a te­lefon- és televízlóláne erősítésére szolgáló mikrohullámú csövek. A* üzem ellátja az összes szocialista országot, vala­mint Angliába és ázsiai országokba is exportál. (MTI fotó; Balaton József felvétele—KSt Ki tud többet a Szovjetunióból a Szovjetunióról? FŐDÍJ: EGY LATYIjA MIKROBUSZ

Next

/
Thumbnails
Contents