Békés Megyei Népújság, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-27 / 227. szám
Az országgyűlés elfogadta a kormány munkaprogramja! (Folytatás a 2. oldalról) — Mi mindig fontos követelménynek tartottuk külpolitikánk összehangolását a szocialista közösség országaival, mindenekelőtt a Szovjetunióval. A korábbival bonyolultabbá váló nemzetközi osztályharcban ez ma időszerűbb, mint volt valaha. Kezdeményezően dolgozunk azon, hogy szélesítsük együttműködéstjnket a Szovjetunióval a nemzetközi politikában is. 1— Az idén 20 esztendős Varsói Szerződés teljes egészében betölti a létrehozásakor meghatározott funkciókat; védelmezi a tagországok békéjét és biztonságát, hozzájárul a tagállamok egymás közötti kapcsolatainak elmélyítéséhez. Aktív és kezdeményező politikával nagy szolgálatot tesz az európai és a világbéke ügyének. A Varsói Szerződés tanácskozó testületének nagy része volt az európai biztonsági és együttműködési értekezlet létrehozásában, mint ahogy minden bizonnyal fontos szerepe lesz az európai biztonsági1 rendszer megteremtésében is. Tisztelt Képviselőtársaim! — A szocial'sta országok minden bizonnyal további erőfeszítéseket tesznek a .tőkés országokkal fennálló kapcsolataik fejlesztésére. A biztonsági értekezlet záróokmányában foglaltak maradéktalan végrehajtása elősegíti kapcsolataik szélesedését a tőkés országokkal,, — A Magyar Népköztársaság kétoldalú kapcsolatai a tőkés országokkal általában rendezettek és fejlődőik, de még sok a kiaknázatlan lehetőség is. Meggyőződésünk, hogy hazánk és. a tőkés országok vezetőinek személyes találkozásai termékenyen hatnak majd kapcsolataink fejlődésére azokkal az országokkal, amelyekkel nincsenek lényeges vitás kérdéseink, míg másokkal elősegítik a még fennálló problémák rendezését. — A magunk részéről hosszú távú, kölcsönös előnyökön alapuló, káros megkülönböztetésektől mentes gazdasági-kereskedelmi kapcsolatokat akarunk a nyugati országokkal. Nem mondhatjuk, hogy ez utóbbiak részéről minden esetben hasonló készséget tapasztalunk, ellenkezőleg, gyakran nyílt diszkriminációs intézkedésekbe ütközünk. Az ilyen akadályok lebontását — a helsinki záróokmány rendelkezéseivel összhangban — nélkülözhetetlennek tartjuk. Helsinki szellemében szélesíteni akarjuk kulturális és tudományos kapcsolatainkat és az úgynevezett 1 emberi kapcsolatok fejlesztésétől sem zárkózunk el. Ez az együttműködés azonban csak akkor lehet intenzív és tartós, ha a teljes egyenjogúságon, a kölcsönösségen és a belügyekbe való be nem avatkozáson alapul. Tisztelt Képviselő Elvtársak! — A Magyar Népköztársaság továbbra»is törekszik a fejlődő országokhoz fűződő kapcsolatai szélesítésére. Az elmúlt öt évben 22 fejlődő országgal létesítettünk diplomáciai kapcsolatot, s néhány fejlődő országban nagykövetséget állítot- •tunk fel. Politikai és gazdasági kapcsolataink számos fejlődő országgal bővültek. Együttműködésünk a nemzetközi szervezetekben jó. Szeretnénk még tartalmasabb kapcsolatokat kiépíteni a fejlődő országokkal, s ez különösen akkor lesz sikeres, ha az adott államok politikai törekvései megfelelő alapot biztosítanak hozzá. Befejezésül a külügyminiszter ismételten hangsúlyozta annak a fontosságát, hogy a szocialista országok töretlenül folytatják 'küzdelmüket az enyhülés folyamatának kiszélesítéséért, visszafordíthatatlanná tételéért. A szocialista országok szünte- leh kezdeményezései nélkül — mondta — az enyhülés megtorpanhat, lefékeződhet és ez nagy veszélyekkel- járna. Kijelentette: kormányunk az enyhülés, a béke és a biztonság megszilárdításának ügyét szolgálja, amikor aktívan munkálkodik a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa határozatainak végrehajtásán. Púja Frigyes beszéde után felszólaltak: Dr. Bartha Tibor Hajdú-Bihár megyei, Pethő Tibor budapesti; Horváth Lajos Baranya megyei; Boza József Bács megyei képviselők. A Minisztertanács munka- programja fölötti vitában több képviselő nem jelentkezett hozzászólásra. Az elnöklő Péter János ezért megadta a szót Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének, aki válaszolt az elhangzottakra. lázár György: A vita tartalma, hangvétele méltó volt Bevezetőben hangsúlyozta: az egész vita azt tükrözte, hogy a képviselők helyeslik a kormány előterjesztett ’ munkaprogramját. A Vita tartalma, hangvétele méltó volt áz ügyhöz, ahhoz a felelősséghez, amely a párt XI. kongresszusa határozatainak végrehajtásában az országgyűlésre, a törvényhozókra és a kormányra egyaránt hárul. A vita kifejezte a nézetek azonosságát. a nemzeti egységet és az összefogás szándékát. Megfelelő arányban kapott helyet a hozzászólásokban az eredmények számbavétele és nehézségek feltárása. — Ezt különösen fontosnak tartom — folytatta Lázár György. — Először azért, mert így teljes a valóságunkról -alkotott kép, s mert tartozunk népünknek, munkásosztályunknak, parasztságunknak, értelmiségünknek azzal, hogy elismerjük és megtiszteljük az eredményekben megtestesülő munkájukat, Azt a munkát, amelynek értelmét éppen abban látják, hogy egész társadalmunk és benne önmaguk életét szebbé, gazdagabbá tegyék. — Másodszor azért, mert a gondok, a nehézségek feltárásában benne volt a javító szándék, annak felismerése, hogy jobban, eredményesebben kell dolgoznunk. Ez adja meg ma-» gabiztosságunkat, ezért lehetünk optimisták. Ezért bízhatunk abban, hogy a ma gondjait leküzdve, holnap újabb eredményeket érünk el. Mély meggyőződésünk, hogy terveink végrehajtásában — amint ez a vitában is megnyilvánult — számíthatunk népünk hozzáértő munkájára. Lázár György megállapította, hogy a vitában a jövő feladatainak számbavételekor sok szó esett a fejlesztés kérdéseiről, a takarékosság, a termelési struktúra korszerűsítésének feladatairól és a népgazdaság egyensúlyi helyzete javításának fontosságáról. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: — Egy pillanatra sem szabad kisebbíteni a takarékosság fonaz ügyhöz tosságát. Sőt, mint ahogy a vitában is elhangzott, az erre irányuló okos erőfeszítéseinket még tovább kell fokoznunk. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról sem, hogy az egyensúly helyreállításában a legfontosabb a fejlesztés. Ezért, amikor a takarékosságról, tartalékaink feltárásáról szólunk, ugyanilyen, sőt még nagyobb hangsúllyá] kell beszélnünk a fejlesztés feladatairól. A Minisztertanács elnöke ezzel Összefüggésben rámutatott: sokan, amikor a fejlesztésről van szó, kizárólag a beruházásokra gondolnak, pedig ez a fejlesztéssel összéftíggő feladatok leszűkítése. Az is alapvető módja a fejlesztésnek, ha a már meglevő termelőerők felhasználásának módját és minőségét változtatjuk meg. Ebben óriási lehetőségek, hatalmas erőforrások rejlenek. Az ipar jelenleg meglevő állóalapjai például kereken 450 milliárd forintot tesznek ki, s ebből mintegy 230 milliárd főrintot képviselnek a gépi állóeszközök. Iparunkban 1,2 millió munkás, és csaknem 160 000 mérnök, műszaki szakember dolgozik. Egy évben az iparban 2,4—2,5 milliárd munkaórát használünk fel. Félmunkát végeznénk tehát, ha csak új beruházások útján próbálnánk termelésünk szerkezetét változtatni, ha csak beruházásokkal 'kísérelnénk meg* a minőségi változásokat megvalósítani. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk meglevő erőforrásaink jobb kihasználására. Lázár György ezután felhívta a figyelmet arra: a struktúra átalakításában az eddiginél komplexebb és gyakorlatiasabb megközelítésre, a társadalmi és a műszaki feladatok egyidejű számbavételére és megoldására _ van szükség. Enélkül nem koro- ' názhatja siker törekvéseinket. Ezt a feladatot sem szabad azonban leszűkíteni. Ellenkezőleg: a tapasztalatok azt mutatják, hogy a struktúra átalakításának munkája nehezebb, mint ahogy eredetileg feltételeztük. Nehezebb, egyebek közt azért, mert ma már nem az ágazati struktúra megváltoztatása a fő feladat, hiszen az — tekintetbe véve hazánk adottságait és nagyságrendjét — lényegében megegyezik a fejlett ipari országok ágazati struktúrájának jellemzőivel. Az alapvető különbség a termékstruktúrában, a gyártmányok összetételében van. Es ebben jut kifejezésre az a különbség is, ami a termelékenységet illetően tapasztalható. A struktúra átalakítása során tehát az alapvető feladat a gyártmányösszetétel, a termékek korszerűsítése. Ez megfelel annak a törekvésünknek is, hogy javítsuk exportképességünket. A korábbinál nehezebb világpiaci helyzetben is lényegesen nagyobb eredményeket érhetnénk el exportunk növelésében, ha rugalmasabban alkalmazkodnánk a változó viszonyokhoz, exportkínálatunk jobban igazod- . na a megváltozott körülményekhez. A struktúra változását — — folytatta Lázár György — központi eszközökkel segítenünk kell és segíteni fogjuk. Ügy gondolom azonban, hogy itt különös hangsúlyt kap az a vállalati önállóság és önálló cselekvés, amiről a képviselők is szóltak a vitában, és ami nélkül ezen a téren sem haladhatunk előre. A termelési szerkezet korszerűsítésének feladatai azonban nem korlátozódnak csak az iparra. A mezőgazdaságban legalább eny- nyire fontos a szerkezet, a hatékonyság javítása. Ennek kapcsán megemlítette; 1960-ban kereken — hatóanyagban számítva — 170 ezer tonna műtrágyát használtunk fel, 1974- ben pedig1 — ugyancsak hatóanyagban számítva — 1 millió 350 ezer tormát. Megállapítások szerint, a felhasznált műtrágyának körülbelül 15—20 százaléka különböző okoknál fogva valójában nem hasznosul. Ha meggondoljuk, ez annyit jelent, hogy rha csupán a hatásfokveszteség miatt kárba veszett műtrágya mennyisége több, mint amennyit 1960-ban egész évben összesen felhasználtunk. Abban bizonyára egyetértenek a mező- gazdaság vezetői és szakértői is — mondotta Lázár György —, hogy lehet és kell javítani a fel- használás hatékonyságán. Nem csak ez a példa bizonyítja, hogy a mezőgazdaságban is időszerű feladattá vált a meglevő eszközökkel való jobb gazdálkodás. A Minisztertanács, elnöke egyetértett a felszólalt képviselőkkel abban, hogy a munkaerő-gazdálkodás, az üzem- és munkaszervezés, a munkafegyelem javítása sürgető feladat. Mély meggyőződésem — mondotta —, hogy ezeken a területeken csak akkor jutunk előre, ha a vállalatok felelősen cselekszenek. Olyan feladatokról van szó, amelyeket kívülről csak segíteni lehet, megoldani azonban vállalaton belül kell. Mindezekből következően mélységesein egyetértek azokkal, akik a kormány, a minisztériumok és általában a vezetők felelősségét hangsúlyozták. Hozzáteszem: az élet minden .területén harcolnunk kell a középszerűség yisz- szahúzó erejével, de különösen fel kell lépnünk a középszerűség ellen a vezetés minden szintjén, mert a feladatot, amelyet meg kell oldanunk — a fejlett szocialista társadalom építését —, nem lehet középszerű munkával megvalósítani. Teljes egyetértését fejezte ki a Minisztertanács elnöke azokkal a felszólalókkal, akik hangsúlyozták, hogy fejlesztési politikánkban szorosan együtt kell működnünk mindenekelőtt a Szovjetunióval és a KGST többi országával. Valóban ez az egyik legfőbb biztosítéka annak, hogy azok a nagyszerű tervek, amelyeket magunk elé tűztünk, megvalósulnak, és szándékainkkal egyezően mindinkább hatékonyan valósulnak meg. Lázár György befejezésül bejelentette, hogy a vitában elhangzott javaslatokat és észrevételeket a kormány az eddig kialakult gyakorlatnak megfelelően feldolgozza, és erről a képviselőket tájékoztatni fogja. ,Vé- gül a kormány nevében még egyszer köszönetét mondott az alkotó vitáért, és kérte, hogy az előterjesztett munkaprogramot, a választ az országgyűlés fogadja el. Lázár György válasza után határozathozatal következett. Az országgyűlés a Minisztertanács elnökének előterjesztését a kormány munkaprogramjáról és a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag, egyhangúlag tudomásul -vette. A napirendnek megfelelően ezután a Magyar Népköztársaság 1974. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvény- javaslat tárgyalása következett. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter emelkedett szólásra. FalnvÉBi Lajos: Tovább folytatjuk a bevált gazdaságpolitikát, fejlesztjük irányítási rendszerünket Bevezetőben hangsúlyozta: a népgazdaság fejlesztésének és a társadalmi ellátásnak 1974, évi tervét telj esitettük, noha a népgazdaság egyensúlyviszonyai a kívánatosnál kedvezőtlenebbül alakultak. Népünk életszínvonala az előirányzatot > meghaladó mértékben javult. A költségvetés keretébe tartozó oktatási, kulturális, tudományos, egészségügyi, szociális, védelmi és igazgatási feladatok pénzellátása a törvényben jóváhagyott céloknak megfelelően történt. Az eredményekkel biztatóan hozzájárultunk a IV. ötéves terv megvalósításához. A miniszter rámutatott, hogy az 1974-es esztendőben több nehézséggel kellett szembenéznünk, mint a megelőző időszakban. Különösen nagy gondot okozott a tőkés világpiac hatása, mert a nyers- és alapanyagim- fciort jobban drágult, mint ahogy exporttermékeink árát emelni tudtuk, élőállat- és húskivitelünket a Közös Piac korlátozó intézkedései gátolták. Köztudomású, hogy a mostoha időjárás miatt csak komoly veszteségek árán sikerült a mezőgazdasági termést betakarítani, mégis arról számolhatunk be: a nemzeti jövedelem a tervezettnél gyorsabb ütemben, 7 százalékkal növekedett. A szocialista ipar 8,2 százalékkal, a mezőgazdaság 3,7 százalékkal adott több terméket, mint az előző évben. A termelési eredményekben nagy szerepet játszott a pártunk XI. kongresszusa tiszteletére indított szocialista munkaverseny, A tervezettnél valamivel gyorsabban nőtt a munka termelékenysége: az iparban egy foglalkoztatottra' számítva 7—8 százalékkal haladta meg az előző évit. Jelentősen bővült a kereskedelmi tevékenységünk. A veszteség azonban a külkereskedelmi cserében olyan nagy volt, hogy felemésztette a megtermelt nemzeti jövedelem többletének nagy részét. Ráadásul a belső felhasználás szintén meghaladta az elgondolásainkat. Ezek kedvezőtlenül hatottak a kereskedelmi és fizetési mérlegre, valamint az állami költségvetés — egyébként is érzékeny — egyensúlyi állapotára. Ezt fokozatosan helyre kell állítanunk. 1974-ben a költségvetés kiadásai 7,8 százalékkal, bevételei csak 7,4 százalékkal emelkedtek, ennyivel haladták meg a tervezettet. Az előző évhez képest a költségvetési pénzforgalom 22 százalékkal növekedett, miközben a társadalmi termék 11 százalékkal bővült. A költségvetésből ugyanis megtérítettük az importőrök számára a tőkés piacról származó energia- és nyersanyag-áremelkedések túlnyomó részét, így az Sporttámogatásokra a tervezettnél csaknem 16,8 milliárd forinttal többet fordítottunk. A költségvetés összeállításakor természetesen gondoltunk arra, hogy a világgazdaságban változások lesznek. Az energia- és nyersanyagárak növekedése azonban a vártnál nagyobb volt, tartós irányzattá lett, s ehhez hozzájárult még a (Folytatás a 4, oldalon) i I
