Békés Megyei Népújság, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-25 / 225. szám
Október 1-től: Két műszak a dévaványai rizshántolóban Új csomagológépet állítottak üzembe haladna a 80 tonnát is. A szárító üzembe lépése után új, J ti00f vagon rizs tárolására al- ; kalmas fémsilóval bővítik a j dévaványai üzem raktárterét. j így felszerelve a risshántolo ; napi 10—11 vagon nyersáru feldolgozására alkalmas. A kapa- j eitás kihasználásához azonban nemcsak hogy a jelenleginél jóval több rizst kellene a körzet* j ben termelni, hanem meg keL | lene oldani az egyre nehezebbé I váló szakember-utánpótlást is : az üzemben. Szocialista együttműködési szerződés az olajbányászok és az üveggyár között A Nagyalíöldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat kardoskúti üzemegysége, valamint az Orosházi Üveggyár között az elmúlt időszakban eredményes együttműködés alakult ki. Elsőként a szocialista brigádok teremtettek egymással kapcsolatot, a két üzem egymásrautaltsága azonban magasabb szintű együttműködést is indokolt’ Ennek alapján írták alá az elmúlt hetekben az üzemegység és az üveggyár közötti szocialista együttműködési szer- I ződést, A kooperáció fontosságát bizonyítja, hogy az üzem- j egység gáztermelésének 30 szá- I zalékát az üveggyár használja; fel. a szerződésben szabályozott [ tevékenység tehát a jobb, gaz- I daságosabb energiafelhasználást segíti. Az együttműködés kiterjed a műszaki problémák közös elhárítására, a karbantartási munkák egyeztetésére. Az üzemegység tmk munkálatait egyezteti a gyárral, figyelemmel kíséri a gázfogyasztás jellemző adatait. Megfelelő intézkedésekkel megakadályozzák a földgázfelhasználás óracsúcstúllépését, fokozottabban ellenőrzik a fűtőértéket, s a szükséges kálóriá- jú földgázt mindenkor biztosítják. A kooperáció kiterjed a tudományos egyesületek keretén belül az azonos értékű témákban való együttműködésre, a szocialista brigádok, munkaver.. seny-bizottságok tapasztalatcseréjére. Képünk munka közben mutatja be a dévaványai rizshántoio üzem új rizscsomagoló gépét, amely ebben az évben feleslegessé tette a harmadik műszakot az üzem csomagoló részlegében ■ A Békés megyei Gabonafel- vasarió Vállalat dévaványai rizshántoló üzemébe szeptember 17-én .érkezett meg feldolgozásra az első szállítmány új rizs., A hántoló üzem a nyár folyamán alapos karbantartással, a válogató-asztalok felújításával készült fel az őszi feldolgozási idényre. Ebben az esztendőben a dte- vaványai hántoló körzetében gazdálkodó mezőgazdasági üzemek — öt aiiarni gazdaság es 14 tsz — mintegy 12 ezer hektáron termeszt rizst, ami azt jelenti, hogy az üzemnek az idén 20 ezer tonnányi termést kell feldolgoznia. Eddig még csak a Körösi Állami Gazdaság és a csárdaszáf- lasi tsz kezdte meg a rizs szállítását, így a hántoló október elejéig csak egy műszakban üzemel. A korábbi években, j csúcsidőszakban, azaz október- | ben három műszakban dolgo- I zott a fiSatO®, most a szállítások és az átvétel szervezettségének fokozáséval két műszakban is fel tudják dolgozni a molnárok a beérkező termést. A második műszak október l-től indul. Az üzem az ev végéig mintegy 500 vagonnv) készárut bocsát ki, amit egyfelől az tesz lehetővé, hogy már szeptemberben is átvesznek a termelőktől 100 vagon rizst, másfelől pedig új gép üzembe állításával sikeresen növelték a csomagolórészleg munkatempóját is. A kiselejtezett csomagológép három műszak alatt sem csomagolt annyi rizst, mint az új gép két műszak alatt. Rövidesen megvalósul a rizshántoló szakembereinek régi kívánsága is. A termény minőségének megóvására nagy teljesítményű dán szárító építését kezdték meg az üzemben, amelynek napi kapacitása megSaját és kooperációs export Medgyesegyltázáról A Medgyesegyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet az elmúlt években fejlesztette .saját , termékeinek sorát, ugyanakkor növelte a kooperációban gyártott terínékek mennyiségét. A saját profil keretében több éve gyártanák már öt- lés háromrészes szerszámdöbozokat, amelyeket exportálnak. Ezekből az idén a tavalyinál nagyobb mennyiség készül, rendelkezésre állnak azok a gépek, amelyek segítségével nagyobb sorozatban gyárthatják ezeket az exporttermékeket. A jnegye két szövetkezetével, a Szarvasi Vases Fémipari, valamint az Orosházi Vas-, Műanyagipari Szö- vekezettéi kooperál a medgyesegyházi. Itt készülnek többek között az ugyancsak exportra gyártott műanyagformázó gépek vasvázai. Jelentős az a. tevékenység is. amelyet- a szolgáltatásban vállal a szövetkezet rádió-, televízió-, háztartásigép-javító, víz-, villanyszerelő-, lakatos-, asztalos- és kőművesmunkákkal járul hozzá a lakosság igényeinek kielégítéséMegeraeh takarékossági terv a baromfifeldolgozónál A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat az év elején kidolgozott takarékossági intézkedési tervében 3,4 millió forint megtakarítást irányzott elő. Ebből az első fél évben 2,7 millió forint már realizálódott, s az eredmények, lehetőségek alapján módosították a tervet, amely éves szinten 5,1 millió forint megtakarítását tűzi célul. Ezt elsősorban az ésszerűbb anyaggazdálkodással, a minőségi felvásárlással es készáru kibocsátással, valamint a jobb eszközkihasználással kívánják elérni. Ez utóbbit bizonyítja, hogy az év eddig eltelt csaknem kilenc hónapjában nyolc százalékkal több árut dolgoztak fel, mint az elmúlt év azonos időszakában. A többlettermelés teljes egészében a termelékenység növekedéséből adódott, a tavalyinál kevesebb létszámmal, a kapacitás jobb kihasználásával dolgoztak fel nagyobb mennyiségű árut. Az év hátralevő három hónapjában még ezer vagon baromfit dolgoznak fel a békéscsabai és orosházi gyárban. Hárompercenként env pár cipő Aki a megszokott helyen ke-1 resi Endrődön a cipész szövel- kezet üzemét, meglepetés éri. j Nem azért, mintha az épület el- I tűnt volna a Lenin utcából, ha- I nem mert az üzem tűnt el az j épületből. A gépek kattogását j kalapácsütések' zaja váltotta fel, ; kisebb-nagyobb átalakítás után I ideköltözik a szabók szövetbe- | zete. És hová lettek innen a cipők? — Mutatóban van itt meg ne- j hány tucat belőlük, épp most j várjuk, a fővárosból a nagyke- j reskedelmi vállalat képviselőit, | hogy bemutassuk nekik legújabb kollekcióinkat — kezdi Polányi Imre, a szövetkezel 1 műszaki vezetője. ENCI Becsben, Párizsban A vitrin előtt az új modellek láttán úgy érzi magát a? ember, mintha Bécs, Moszkva vagy Párizs cipőboltjainak kirakatait nézegetné. Mert állítólag ott minden jobb. Sokan meg is járták ezzel, mint az a botor turista, aki egy világváros kirakata előtt majd elolvadt a külföldi cipó láttán, s ellenállhatatlan vágyat érzett kevéske valutájának e célra költésére. Volt is ittb/on a kolléganők körében siker, s — ezt kérném halványabb betűből — talán egy kis irigység is. Egészen addig, míg a sok próbálgatás közben — mert ez is szokás —, valaki felfedezte a talpbélésen a még. mindig látható ENCI feliratot, amelyből a meglepetésen kívüi adódhatott az a felismerés is. hogy a mi termékeink sem alábbvalóak a sokszor megcsodált külföldinél. —i Valóban. nem — erősíti meg más módon is a műszaki vezető. — Főként exportra dolgozunk, ami a népgazdaság igényeit figyelembe véve, teljesen indokolt. Tavaly 844 ezer pár cipőt értékesítettünk, ennek nyolcvanöt százalékát külföldön, a többit pedig a hazai piacon; saj<$ boltjainkban és a fővárosi ihletekben. Nem lényegtelen az sem, hogy az exportra készített mennyiség egyharma- dát tőkés országokban adtuk el. Az idén, a decemberi párthatározat szellemében is. tovább fokozzuk az exporttermelést, a csaknem egymillió pár cipőből 900 ezret szállítunk külföldre. A fennmaradó tíz százalék megtekintésére érkeznek most a ha zai üzletemberek. 0 pénzt nem semmiért adják Mondhatnánk úgy is, hogy a tiz százaléknyi látszik még a szövetkezetből a régi helyén. Az irodák még itt vannak, de a termelőüzem már új helyen. — Több lépcsőben épült az üzem. s ez év második felében ; kitelepítettük az utolsó terme- ] lőegységet is. Ötvenötmillió fo- > rintos beruházás valósult meg most. exporttevékenységünk éppen tizedik évében. Jórészt saját és a KISZÖV fejlesztési alapjából, valamint állami, ta- j nácsi támogatásból hoztuk lét- j re az üzemet, A tanácstól 5,5 j millió forintot kaptunk, ebből j tavaly gépeket" vásároltunk. Persze ma már a pénzt nem semmiért adják, azért valamit produkálni is kell. Az 5,5 millió forint fejében az idén 130 ezer párral több cipőt kell gyártani.. Ügy tűnik, ennek nincs akadálya. A gépek megfelelnek a mai követelményeknek, de a holnapinak már nem biztos. Így hát 1976—80 között tovább í korszerűsítik a gépparkot, mint- I egy 32 millió forint költséggel. Ezért is adni keli majd vala-! mi pluszt, a mai egymillióval j szemben 1980-tól másfél millió I pár cipőt. Vajon elég lesz-e eh- j hez az ötvenszázalékos kapaci- j tásnöveléshez csak a géppark \ korszerűsítése? A fedezet egyik része min- j deliképpen ez. A tervezésnél - azonban nemcsak, a technikai ; oldalra építettünk, hanem sok más egyébre is. Nekünk az új üzem belépésével adódott igazán lehetőségünk a korszerű munkaszervezésre, a hatékony eszközkihasználásra. Korábban egyik teleptől a másikig ingáztunk a nyersanyaggal, a fél- i kész termékkel. Nem is az volt I ebben a legnagyobb ráfizetés, j hogy ennyi vagy annyi üzem- ! anyagot fogyasztottak el az ingázó gépkocsik, hanem az állásidők miatti termeléskiesés, az alacsony, hatásfokú gépkihasználás. A technológiai sor hiánya miatt például az egy munkafolyamatot végző gép mellett három ember helyett négy dolgozott. de ma ugyanitt kettő is elég. Akkor egy műszakban 1100—1200 pár cipőt tudtunk gyártani, most 1300—1400-at. Könnyű kiszámolni, mit jelent ez egy évben. Hisszük* hogy ez még csak a kezdet, hiszen ta pasztalataink alig kéthónaposak, de már most is látjuk, adottak a lehetőségeink arra. hogy a technikai színvonal szinijere emeljük a szervezettségei is. Ez a másfél milliós terv másik fedezete. Fürge gépek, szakavatott kezek Az új üzem már a bejáratnál is sejteti, hogy valóban korszerű. Szelei Bálint műszaki ügyintéző azt mondja, kezdjük a túlsó végéről, így jobban áttekinthetjük a technológiai sort. — Itt minden együtt van, az épület egyik végén beérkezik a nyersanyag, a másik végén kijön a cipő — mondja útközben. — A raktárból az előkészítőbe, onnan a szabászatra, majd a tűzőüzembe, azután az alsó- és felsőrészt összedolgozó terembe, végül a finomító szalagra kerül az ekkor már kész termék. Ennek a mintegy kétszáz méter hosszú szalagrendszernek a végéről hárompercenként szednek le egy pár cipőt. Ezt a kétszáz métert megtéve sok kézen és gépen megy át a fej, a talp, a sarok, míg cipő lesz belőle. A kezek fürgék és szakavatottak, nem kevésbé a gépek. De most inkább az emberekről. A felső- vagy középfokú végzettséggel rendelkezők száma meghaladja a félszázat, s a dolgozók harminc százaléka, mintegy háromszáz ember szakképzet!. Ma is többen tanulnak a különböző szakmunkástanfolyamokon, mert nemcsak a szervezettségnek, az embereknek is a korszerű technika szintjére kell emelkedni. A mai feladatok és a holnapi tervek megvalósításának ez a harmadik — talán sorrendben sem az utolsó biztosítéka. Seleszt Ferenc Nagyüzem a cukorgyárakban Kedvez az időjárás, országszerte jó ütemben halad a cukorrépa betakarítása. A földeken folyamatos a munka, nincs fennakadás a szállításnál sem. A cukorgyárakban is zavartalan az átvétel, miután új, nagy teljesítményű rakodóberendezésekkel bővítették a gépparkot. , A cukorrépát 123 ezer hektárról takarítják be a gazdaságok. Idén 1040 mezőgazdasági tizem foglalkozik cukortermeléssel. Elmélyült a koncentráció, amenv- nyiben a tavalyi 35 helyett idén 124 hektárnyi termőterület jut átlagosan egy-egy gazdaságra. Növelte a termelési kedvei, hogy a kereskedelem megfelelő gépkínálatot biztosított: az AGROTRÖSZT raktáraiban gep- tartalékok is vannak. A hazai • gyártmányú cukorrépabetakarí- tó-gépekből minden igényt kielégítenek és a jól bevált szovjet KSZ—6-os önjáró eukorrépa- betakarító-gépekből is 50 áll a termelők rendelkezésére. A gépek nagyrésze már gazdára talált és a földeken dolgozik. A 'felszáradt utakon meggyorsult a szállítás. A MÁV és a Volán Tröszt szállítmányok menetrendszerűen érkeznek az átvevő központokba és a gyárakba. A cukorrépa-betakarítás főszezonjában a vasút naponta 24—26 ezer tonnányi cukorgyári alapanyagot szállít majd. A Volán Tröszt összesen 2,4 millió tonnányi cukorrépa fuvarozására vállalkozott, a termés egy részét közvetlenül a szántóföldről továbbítják az üzemekbe. (MTI)
