Békés Megyei Népújság, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-23 / 223. szám
/ Világ proletárjai egyesüljetek*. w NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANACS LAPJA 1975. SZEPTEMBER 33., KEDD Ara: !,<— for isi 1 XXX. ÉVFOLYAM, 223. SZÁM MA: A KÉPVISELŐ ÍÖBARÁTKÉNT ÉRKEZETT... (3. oldal) ÖT ÉV ALATT 260 LAKÁS MÉHKERÉKEN (3. oldal) A TURISTASZEZON \ FEKETE KRÓNIKÁJA (4. oldal) A kékesség kedvéért! Magyar-lengyel barátsági napok megyénkben Feliks Allina, a Lengyel Kultúra igazgatóhelyettese a HNF megyei titkárságán tájékoztatást tart a Lengyel Népköztársaság életéről. (Fotó: Veress Erzsi) A mi társadalmunk azon van, és nem is csak tegnap óta, hogy az emberek mondják meg véleményüket, észrevételeiket, javaslataikat, bátran és őszintén tegyék szóvá azt, ami nekik szemet szúr. Olyan kincs ez a mi életünkben, amit soha nem nélkülözhetünk. Mégis, olykorolykor hallani aggályoskodó megjegyzéseket, amolyan „te csak ne okoskodj, te csak ne akard megváltani a világot”- féléket, amelyek akarva akaratlanul arra intenek, hogy a türelmetlenkedő, a hibákat szóvá- tevő vagy azok kijavítását sürgető ember — ha úgy tetszik, gyakran a közvélemény — rakjon hangfogót a szájára. Sokszorosan gondolja meg, mielőtt szólni merészel —- mert jobb a békesség. De milyenfajta békességről is prédikálnak ezek az emberek? Hát békességet nyújtó-e az, amikor felelőtlenség miatt jelentős értékek mennek veszendőbe? Amikor a rossz szervezés miatt akadozik a munka, teng- nek-lengnek az emberek, s ha ajkukon is a zokszó, a „békesség” kedvéért az észrevételről, a hibákat szóvátevő vagy azokat kijavító javaslatról lemondjanak? Békességet szolgáló-e az, ahol a „békesség kedvéért” eltűrik, hogy csak úgy ahogy csörgedezzen tovább az élet csigatempóban, nem ritkán bosz- szantó hibákkal? Nos, ez semmiképpen sem szolgálhatja a békességet, mert a békesség a boldogulás ikertestvére, boldogulni pedig csak úgy lehet, hogy abban a tudatban hajtjuk álomra a fejünket, hogy ma megint megtettük azt, amit kellett. S hogy mindannyian meglehessük, szükség van arra, hogy az ember vállalja a „csendháborító” szerepét, még olyan ügyekben is, amelyek nem korszakalkotók, de nélkülük a fejlődés mégis nehezebb és csak akadályokban „gazdagabb”. Az dfnberek őszintesége, nyíltsága, szókimondása az, ami úgy kell, mint egy falat kenyér. S meg kell hallani azt is, ha valahol csak felszisszennek, és ami a legfontosabb: miért szisszennek fel? Mert valakinek a „tyúkszemére léptek”? Vagy valami nem tetszik? Vagy a zavarosban halászók a közösség zsebébe nyúltak, s ezt csak ők láthatták meg? Az ilyesmire rendkívül érzékenyen reagálnak az emberek, megnyugtató körülményekről csak akkor beszél-' hetünk, ha ott, ahol kell, meghallgatják, megértik a „felszisz- szenőt”, amikor igaza van, megköszönik, amikor nem, akkor pedig megmagyarázzák, hogy is van ez. Természetesen nem minden bírálatra lehet ráütni ugyanazt a jelzőt. Nagyon rosszul áll például a prédikálgatás, vagy folyosói, négy fal közötti, vagy csak köztünk maradjon háboir gás annak, aki benne van a dologban, ott ül a tűznél, részt vesz a döntések meghozatalában, s így már a maga terüle-' tén is sokat tehetne azért, hogy kevesebb ok legyen a panaszra: ő azonban mégis mint valami kívülálló, semleges' döntqök nyilatkozik, sápítozik, megjátszva a felháborodott embert. Az ilyen „lelkizés” a legtöbb esetben csak nevetségességet, sokszor ellenszenvet vált ki, hajítófát nem ér, sőt ártalmas. Es ártalmas, tehát csak ellenvetést érdemel az a zsörtölődés is, amelyet a rossz szándék, a bajkeverés diktál, s amelynek nem a hibák kijavítása a célja, hanem a „bíráló” sunyi módon, a tényleges hibák elleni harc ürügyéh, sokszor a saját pecsenyéjét igyekszik sütögetni. Megint más fogadtatásra kell találnia az olyan megjegyzéseknek, észrevételeknek, amelyeket azok a — közkeletű szóval élve — kispéterek, nagyjózsefek tesznek meg, akik nem tudják ösz- szeegyeztetni a lekiismeretük- kel, hogy ne hívják fel erre vagy arra a figyelmet, bár a maguk erejéből, a maguk pozíciójából csak erre telik, s ezért mondanivalójukat mindig annak címezik, akikre ez tartozik, akinek a hiba kijavítása, sérelmek orvoslása elsőrendű kötelessége. Számunkra nagyon fontos, hogyan látja a dolgozó ember a maga környezetét, a megyei és országos gondokat, a munkás hétköznapokat. Fontos, hogy mit vesz észre,' jót, vagy rosszat munkájában, munkahelyén, sőt éppenséggel legsajátosabb ügyeiben is, amelyekről különben a legtöbbször kiderül, hogy nem is olyan „egyediek”, hiszen hasonló problémák másokat is foglalkoztatnak. Nos, ez eggyel több ok is arra, hogy fel kell figyelni rájuk, sőt a figyelmen túl erőteljesebb bátorításra szorulnak. A bátorításnak egyik és igen fontos része az is, ha mindenütt az eddiginél még jobban odafigyelnének a bárhová intézett, bárhol elhangzó bejelentésekre. Jobban odafigyelnének, hogy ne lehessen ezeket az észrevételeket „ad acta” tenni, vagy „nem ért hozzá, nem érti az összefüggéseket” válasszal a nyakunkból kivetni. Jobban odafigyelni, mert lehetséges, sőt biztos, hogy nem minden embér ismeri az összefüggéseket, de hát ez nem csupán tőle függ, a megfigyelései és észrevételei azonban részei lehetnek az egésznek, s talán hozzájárulhat, hogy akire tartozik jobban is szemügyre vegye, tanulmányozza az összefüggéseket * Ismételten arra int ez tehát, hogy a tájékozottság több oldalú legyen. Több oldalú úgy', hogy a vezetés ossza meg örömét és gondját a beosztottakkal, bátorítsa őket, hogy mondják el észrevételeiket, s akkor megismerheti a véleményeket — még ha nem is mindig hí- zelgőek azok, de feltétlenül tanulságot, tapasztalatot adnak. A néha kellemetlenül ható szavakat tehát nem lehet egyszerűen visszautasítani, hanem figyelembe venni, még akkor is, ha esetleg nem olyan fontos ügyekre céloznak, mint például az anyagtakarékosság, vagy a társadalmi tulajdon védelme, hanem „csupán” az embereket sértő apró bosszúságokra, vagy ha úgy tetszik, egyéni „keservekre”. Ha ezt tesszük — bízvást mondhatjuk — jobban oldódik az emberek nyelve, jobban bátorságot kapnak ahhoz, hogy „békebontó” szerepet vállalva szóvá tegyék azt mindenkor, ami békés boldogulásunkat akadályozza. Á Hazafias Népfront Békés megyei titkársága az őszi anti- irnperialista és szolidaritási akció keretében magyar—lengyel barátsági napokat szervezett, megyénkben. Erre az alkalomra szept. 22-én, hétfőn délelőtt Békéscsabára érkezett Feliks Allina, a Lengyel Kultúra budapesti igazgatóhelyettese, akit a Hazafias Népfront megyei titkárságán Vichnal Pál, a HNF nemzetközi béke és barátság Békés megyei munkabizottságának titkára tájékoztatott megyénk gazdasági és kulturális életéről. Az üdvözlő szavakra válaszolva Feliks Allina elvtárs megköszönte az a lehetőséget, hogy megyénkben ismertethetik a Lengyel Népköztársaság dolgozóinak munkáját, eredményeit. Elmondta egyebek között, hogy a lengyel nép hogyan készül a Lengyel Kommunista Párt VII. kongresszusára. Majd arról adott tájékoztatást, hogy a most befejezésre kerülő ötéves tervük ideje alatt 62 százalékkal növekedett a Lengyel Népköztársaság nemzeti vagyona, ugyanakkor a dolgozók bére mintegy 40 százalékkal növekedett. Délután a testvéri lengyel nép^ képviselője Vichnal Pál tár. saságában Csabacsűdre látogatott, ahol találkozott a község párt-, állami és társadalmi szerveinek vezetőivel. Ezt követően találkozott a község gazdasági és ipari létesítményei szocialista brigádjainak vezetőivel, majd megnyitotta a lengyel nők életét bemutató fotókiállítást. Este a község művelődési házában barátsági nagygyűlést tartottak. Ezen felszólalt Feliks Allina. Elmondta, hogy a Lengyel Nép- köztársaság az elmúlt 31 évben milyen eredményeket ért el. A barátsági gyűlést követően bemutatták a Lengyelország a KGST-ben című filmet. Ma, kedden lengyel vendégünk, akihez csatlakozik Wla- dyslaw Kobialka, a Lengyel Kultúra igazgatója, a Hazafias Népfront Békés megyei bizottsága vezetőinek társaságában Orosházára, az üveggyárba látogat. Ezt követően délután az A francia fővárosban évek óta szeptemberben rendezik meg a kempingberendezések kiállítását, amelyen rendszerint képviselteti magát a magyar szövetkezeti ipar is. Az idei termékbemutatón ott voltak á Gyulai Fa- és Fémbútoripari, a budapesti Háztartási és Fémtömegcikk és az ugyancsak fővárosi yas. és Fémipari Szövetkezet kemping- és kerti Dútor készítményei. A magyarok mellett Európa szinte valamennyi országának ipara elvitte gyártmányait, természetesen üzletkötés reményében. igazgatóhelyettes Kamutra, Wladyslaw Kobialka pedig Zsa- dányba látogat, ahol a községek Az elmúlt esztendők bebizonyították, hogy eredményesebben, gazdaságosabban termelni csak a termesztési rendszerbe tömörülő közös gazdaságok képesek. A KITE-hez tartozó termelő- szövetkezetek jövő évi fejlesztésének lehetősége, a gépigények felmérése szerepelt annak a tanácskozásnak a napirendjén, amelyet tegnap, szeptember 22- délelőtt tartottak Békéscsabán, a Körösök Vidéke Területi Tsz Szövetségben. A tanácskozáson megyénk 53 közös gazdaságának mintegy 60 agrár szakembere vett részt. Az idén már 48 Békés megyei termelőszövetkezet tartozott a nádudvari iparszerű termesztési rendszerhez. Megyénkben ebben az évben kukoricát 24 ezer hektáron, cukorrépát 7 A magyar szövetkezeti ipar külkereskedelmi vállalata, a HUNGAROCOOP küldöttségében részt vett Gyuláról Nagy Kálmán elnök. Visszaérkezése,', után elmondotta, hogy a kiállításon sok hasznos tapasztala- • tot szereztek, sok újat ismertek meg. A magyar termékek helyálltak, jó volt irántuk az érdeklődés. Konkrét üzletkötésekre már az idő rövidsége miatt sem kerülhetett sor, de ; tárgyalások kezdődtek, ezek folytatására hamarosan sort kerítenek. életével ismerkednek és részt vesznék a két községben rendezendő barátsági gyűléseken. ezer hektáron, napraforgót 10 ezer hektáron, káposztarepcét 2 ezer hektáron és szóját 400 hektáron termesztettek korszerű, nagyüzemi körülmények között gazdaságaink. A zártrendszerű búzatermesztésbe me gyénk szövetkezetei az. ősszel összesen 28 ezer hektárral lépnek be. A megnövekedett vetésterületek gépi fejlesztése is szükségszerű. A rendszerhez tartozó termelőszövetkezetek földjén az idén 43 John Deer traktor, 12 Rába-Steiger traktor és 38 John Deer kombájn dolgozott. A napokban helyeznek üzembe a megye különböző szövetkezetei ben 14 nagy teljesítményű Her- riau cukorrépa-betakarító gépsort. A tegnapi tanácskozás célja az volt, hogy a termesztési rendszerhez tartozó közös gazdaságok szorosabbra fűzzék együttműködésüket. Így részben olcsóbban, nagyobb segítséggel vásárolhatják meg a különböző talajművelő és betakarító gépsorokat, a gépvásárlással kapcsolatos hitelügyeket pedig a rendszergazda intézi . és fogja össze. A korábbi években beszerzett gépek devizahitelét a társgazdaságok termékkel törlesztik. A KITE aa 1976-os év fejlesztését. a. Pénzügyminisztérium egyetértésével konvertálható hi tel igénybevételével kívánja megoldani. Ez a hitelforma a partnergazdaságoknak hétszázalékos i kamattal biztosítja a kölcsönt. A termesztési rendszerben a korábbi években tőkés orszá gokból származó gépek dolgoztak. Most ezeket folyamatosan szocialista országokból vásárolt gépekre cserélik, mert kedvezőbb a beszerzésük, s így a termesztési rendszer lényeges devizát takarít meg. Sikerük volt a magyar kemping- berendezéseknek a párizsi kiállításon fl termesztési rendszereké a Ilii Deák Gyuht
