Békés Megyei Népújság, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-21 / 222. szám

tgY Htja a hetet hírmagyarázónk, Pélfi József', Erjedés Dél-Enrópában PORTUGÁLIÁBAN ez a hét is i $zzal tel); el, hogy a válságból ] kivezető utat keresték Azevedo tengernagy, a kijelölt miniszter- elnök és a pártok küldöttségei. Az új kormány programjában már régebben megállapodtak, ha nehezen is; a kabinet össze­tételének meghatározása még nehezebbnek bizonyult. Eleve nyilvánvaló volt, hogy két el­lentétes, mi több, kizáró felté­tel jelentkezik: a kommunisták nem hajlandók hivatalosan részt venni olyan kormányban, amelybe bevonnák a PDP, az úgynevezett demokratikus nép­párt jobboldali, burzsoá elemeit is, Soáres szocialistái viszont ra­gaszkodtak a PDP jelenlétéhez. Ilyen körülmények között az kínálkozott megoldásnak, hogy az új kormányban az egyes mi­niszterek ne pártjuk képvisele­tében, hanem szinte csupán sze­mélyes jogon szerepeljenek. Így mégis helyet foglalhatnak egy­más mellett a- PKP-hoz és a PDP-hez tartózó politikusok is... A héten, ha lehet, tovább erősödött a külső nyomás Por­tugáliára. Sokasodtak az ígére­tek: ha az új kormány szava­tolja a ..pluralizmust”, a több­pártrendszert, akkor Lisszabon számíthat Bonn és Brüsszel anyagi segítségére ... Bonnban a nyugatnémet kormány tett kötelező ígéretet 70 millió már­ka „gyorssegély” folyósítására, Brüsszelben pedig a közös pia­ci külügyminiszterek erősítették meg a velencei ülésükön hozott határozatukat, amely szerint 400 millió dollár, hitelt bocsá­tanak a portugál kormány ren­delkezésére, ha Lisszabon a közös piaci urak igényei szerin­ti politikába kezd. Érdemes megfigyelni a mun­kamegosztást: az Egyesült Ál­lamok most nyilvánosan és lát­ványosan keveset tesz a por­tugál forradalmi fejlődés aka­dályozására, ezt inkább nyugat­európai szövetségeseire bízza! A washingtoni érzelmeket persze egy-egy elszólás beszé­desen bizonyítja. Az US^ ró­mai nagykövete, Volpe bökte ki a napokban, mennyire nem tet­szik az amerikai kormányzat­nak mindaz, ami Portugáliában történik. Óva intette az olaszo­kat is, hogy valami hasonló út­ra tévedjenek. Volpét nyomban elkeresztelte az olasz sajtó „mister Golpe”-nak, a „golpe” pedig az államcsíny, a puccs közismert szava. A találó, gú nyos elnevezés mögött valóban az húzódik meg, hogy a nem­zetközi reakció nem riad vissza fasiszta államcsínyek szervezé­sétől, ha egy országban számá­ra kedvezőtlenül alakulnak a dolgok, ha a nép veszi kezébe az irányítást... A Portugáliára nehezedő nyo­más egyik része épp az ilyen fasiszta puccsal való fenyegető­zés, amelyben esetleg főszerep jutna Spinola tábornoknak, aki azonban Azevedo tengernagy kormányprogramjának elhang­zása után Párizsból visszatért brazíliai „támaszpontjára”. OLASZORSZÁGBAN Moro miniszterelnök érdekes formá­ban tett közvetett tárgyalási ajánlatot az Olasz Kommunista Pártnak, amelynek nevében az­tán Berlinger főtitkár válaszolt: előbb a kormány változtassa meg népellenes gazdaság­politikáját, aztán tárgyal­hatnak arról, hogy az olasz kommunisták milyen részt vállaljanak az ország prob­lémáinak megoldásából. A nép sokhelyütt már döntött. Így Nápoly népe is. A nagy dél­Brüsszelben szombaton az ál­talános vitával folytatta mun­káját az éürópai biztonság és együttműködés nemzetközi bi­zottságának ülésszaka. A felszó­lalások hangsúlyozták: a közvé lemény állásfoglalásának igen nagy szerepe volt abban, hogy Helsinkiben létroíött a bizton­olaszországi város élére most kommunista polgármester ke­rült. Bologna, Firenze és Mila­no után ez már a negyedik olasz nagyváros, amelynek bal­oldali és kommunista vezetése van! (Visszaemlékszem két év­vel ezelőtti és az idei nyáron szerzett nápolyi tapasztalataim­ra: tömérdek teendő vár a gaz­daságilag és közegészségügyileg, társadalmilag és erkölcsileg le- züllötj; helységben a kommunis­ta városvezetésre. Minden har­madik felnőtt munka nélkül tengeti életét, a bűnözés, a nya­ranta újra meg újra fellépő ko­leraveszély, a páratlan mérete­ket öltő bűnözés, és így tovább. A kapitalizmus csődtömege az, amit most a kommunistáknak ott át kell venniük. Mégis hoz­zálátnak Augias istállójának a kitakarításához, mert ezt kö­veteli a város lakóinak érdeke, a választók bizalma. S az ered­mények minden pártpropagan­dánál ékesebben fognak szólni. Így van ez már rég Bologná­ban, legújabban pedig Firenzé­ben és Milanóban.) BRÜSSZELBEN alkudozások kezdődtek a Karamanliszrkor- mány küldöttei és a NATO ve­zetői között Görögország beje­lentett kivonulásáról a közös katonai szervezetből. Úgy, aho­gyan ezt 1966-ban D% Gaule tá­bornok Franciaországa tette. Érdekes az Időbeni egybeesés: éppen aznap érkezett Athénba Giscard d'Estaing francia köz- társasági elnök, hogy á francia —görög politikai és gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzésé­ről tárgyaljon. Fegyverszállí­tásokról is, amelyek egyformán tartoznak az üzleti szférába meg Párizs politikai törekvéseibe. Mirage-vadászbombázók és francia páncélosok már eddig is nagy számban jutottak el Gö­rögországba, most Karamanlisz a görög flottát is francia segít­séggel akarja megerősíteni — nyilvánvalóan a törökök ellené­ben. SPANYOLORSZÁG szintén sokat hallatott magáról a héten. Egyrészt újabb vérbírósági íté­letekkel, amelyek azt bizonyít­ják, hogy a fasiszta Franco-re- zsim az utolsó percig gátlásta­lanul alkalmazza kegyetlen, em­bertelen módszereit, másrészt pedig a spanyol—amerikai tár­gyalások nyomán, amelyeknek tárgya három légi- és egy flot­tatámaszpont. Az 1969-ben kö­tött szerződés a napokban jár le, meghosszabbításáról, iletve módosításáról már tíz alkalom­mal tárgyaltak spanyol és ame­rikai diplomaták, államférfiak. (Májusban Ford amerikai elnök látogatott el Madridba, szemé­lyesen is bizonyítandó, mekko­ra jelentőséget tulajdonít az USA a katonai együttműködés­nek Spanyolországgal. Akkori­ban úgy látszott, hogy még a NATO-ba való meghívást is megfogalmazza Ford Francónak, illetve Franco utódának.) AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉS 30., jubileumi ülésszakára számos külügyminiszter gyűlt egybe, je­lenlétük élénk diplomáciai te­vékenységet tesz lehetővé. A legkiemelkedőbb esernény Gro- miko szovjet külügyminiszternek Ford amerikai elnöknél tett lá­togatása volt. Számos fontos kérdést vitattak meg eszmecse­réjükön, a többi közöft az úiabb SALT-egyezmény előkészítését, úgy, ahogy azt a tavaly novem­beri vlagyivosztoki találkozón kilátásba helyezték. Magának az ENSZ-közgyűlésnek a mun­káját. eredményeit szintén nagy érdeklődéssel várja a világ köz­véleménye. ság és az együttműködés kér­déseiről elfogadott dokumen­tum. A munka azonban ezzel nem fejeződött be: a feladat most az, hogy elérjék a Helsin kiben aláírt dokumentumok megvalósítását, s ennek alapján az enyhülés folyamatának tó­vá hbf<= n - * * ­Elutazott a chilei szocialisták küldöttsége • A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának meghívására 1975. szeptember 17—20. között látogatást tett Magyarországon dr. Caylos Alta- mirano főtitkár vezetésével a Chilei Szocialista Párt küldött­sége. A delegáció tagjai voltak: Adonisz Sepulveda főtitkárhe­lyettes és Hernan del Canto, a Politikai Bizottság tagjai. A küldöttséget fogadta Kádár János, az MSZMP Politikai Bi­zottságának első titkára. A de­legáció megbeszélést folytatott Gyenes Andrással, a Központi Bizottság titkárával és dr. Be- recz Jánossal, a KB külügyi osz­tályának vezetőjével. Találkozott Kállai Gyulával, a Központi Bi­zottság tagjával, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának elnö­kével. A szívélyes, baráti légkör­ben lezajlott megbeszéléseken véleménycserét folytattak az iidőszerű nemzetközi kérdések- j ről és a két párt kapcsolatairól j A megbeszéléseken újból meg- erősítették az MSZMP, a ma- j gyár néD szolidaritását a fasiszta J junta ellen küzdő chilei néppel. ! A Magyar Szocialista Munkás­párt és a Chilei Szocialista Párt ' követeli, hogy haladéktalanul ! helvezzék szabadlábra Luis Cor- 1 i'alánt, a Chilei Kommunista 1 Párt főtitkárát és más bebör- ! tönzött demokratikus hazafiakat, köztük Erequiel Ponce-t, Carlos Lorcát. Ricardo Lccrost, a Szo­cialista párt letartóztatott veze­tőit. A Chilei Szocialista Párt kül­döttsége elismeréssel szólt a magyar kommunistáknak, a ma­gyar nénnek a chilei hazafiak harca iránti cselekvő szolidaritá­sáról és támogatásáról. Magyar felszólalás az ENSZ-ben „A Magyar ' Népköztársaság ENSZ-küldöttsége őszinte sajná­latát és elégedetlenségét fejezi ki amiatt, hogy a Vietnami De­mokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Köztársaság ENSZ- | felvétele mind máig nem nyert megoldást” — jelentette ki az ENSZ-közgyülés plenáris ülésén Szarka Károly miniszterhelyet­tes. A magyar küldöttség veze- ■ tője hangsúlyozta, hogy a világ- szervezet tagállamai v túlnyomó többségének támogatása ellenére a két ország tagfelvételét sem­mivel serp igazolható módon megakadályozták. — Meggyőződésünk — mon­dotta —, hogy a közgyűlés nem­csak felvételük jelentőségét ve­szi fontolóra, hanem megfelelő határozottsággal az ügyet a Biz­tonsági Tanács elé is visszautal­ja. Mind a VDK, mind a Déb- vietnami Köztársaság minden vonatkozásában megfelel az alapokmány új tagállamok fel­vételére vonatkozó előírásának. Felvételük határozottan erősíte­né az Egyesült Nemzetek Szer­vezetét és célját: a béke ,és a nemzetközi biztonság megszilár­dítását. — A Magyar Népköztársaság ENS/2-küldöttsége — hangoztat­ta Szarka Károlt miniszterhe­lyettes — sürgeti a közgyűlést, tegye meg a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy megva­lósuljon a tagállamok abszolút többségének e két állam ENSZ- felvételét illető követelése. ♦ Jakov Malik, a Szovjetunió ál­landó ENSZ-kéoviselője kijelen­tette, hogy Vietnam bátor népe nehéz utat tett meg és hőstette előtt fejet hajt az egész haladó emberiség. A Szovjetunió kül­döttsége miközben támogatja a két vietnami ál*am ENSZ-fel­vételi kérelmét, ; óból indul ki, hogy az teljes mt kben meg­felel a világszervezet fő eéljá-. nak, az igazi béke és biztonság szavatolásának a földön Tanácskozás az európai biztonságról PXP-uyilatkozat a kormányalakítás után Lisszabonban szombaton köz­zétették a Portugál Kommunis­ta Párt KB Politikai Bizottsá­gának nyilatkozatát az új kor­mány megalakításáról. A nyilat­kozat rámutat: a jelenlegi fel­tételek közepette bármilyen kormány politikája csak akkor lehet sikeres, ha megfelel a for­radalmi folyamat érdekéinek, a szocializmus irányába fejlődő' új demokratikus Portugália fel­építéséhez fűződő érdekeinek. A PKP támogatta Azevedo új miniszterelnök kormányalakítási erőfeszítéseit, mert tekintetbe vette, hogy a’ jelenlegi katonai­José Pinheiro de Azevedo ten­gernagy, portugál kormányfő (Telefotó — AP—MTI—KS) politikai helyzetben ennek a kormánynak egyetlen alternatí­vája csak a jobboldali erőket tömörítő kormány létrehozása, vagy a „hatalmi vákuum” fenn­tartása lehetett volna. Ez ked­vező feltételeket teremtett vol­na a reakció támadásához, sőt egy ellenforradalmi fordulathoz. A PKP tagjainak az Azevedo- kormányban való részvételét mindenekelőtt azzal lehet ma­gyarázni, hogy a kommunista párt a portugál forradalom ér­dekeit a pártérdekek fölé he­lyezte. A kommunista párt a kor­mány előtt álló feladatokat a következőkben látja: az ellen- forradalmi tevékenység elleni harc, a demokratikus rend vé­delme az egész nemzeti terüle­ten, az olyan forradalmi vív­mányok megszilárdítása, mint az ipar államosítása és az agrár­reform. A nyilatkozat a továbbiakban rámutat, hogy a párt vélemé" nye szerint az új kormány ösz- szetétele távol áll attól, hogy megfeleljen annak a befolyás­nak, amellyel a forradalmi for lyamat fejlesztésében érdekelt politikai erők rendelkeznek. A kommunista párt kritikusan vi­szonyul a demokratikus néppárt tagjainak a kormányban való részvételéhez, mert ez a párt nyíltan fellép a forradalmi fo­lyamat kibontakozása ellen, és tevékenysége összefonódik a re­akció tevékenységével. Mind­azonáltal a kommunista párt jóvá fogja hagyni a Miniszter- tanács vagy bármely miniszté­rium által hozandó pozitív in­tézkedéseket, függetlenül attól, hogy ki vezeti az adott minisz­tériumot, és mindig fel fog lépni minden olyan akció ellen, amely az általánosan egyeztetett kor- mányjjlatform programtételeivel ellentétes. A nyilatkozat befejezésül hangoztatja: o néptömegek ak­ciói, a munkásosztály, a mező­gazdasági proletariátus, az ösz- szes dolgozók sztrájkjai, nagy­gyűlései és megmozdulásai ki­nyilvánították azt a szilárd el­tökéltségüket, hogy szembeszáll- nak a fasiszta erőszakkal és az ellenforradalom támadásával, megakadályozzák a jobboldali erők érdekeit szolgáló politika folytatását, megvédik a de­mokratikus szabadságjogokat és a forradalom más vívmányait. Tőkés gazdaság - 1975 A Gordiusi csomó A jelenlegi gazdasági hely­zetben az „infláció vagy kon­junktúra” dilemma megoldása is szinte megoldhatatlan prob­lémát jelent a tőkés országok gazdasági vezetői számára. Még jobban bonyolítja még nehezeb­ben feloldhatóvá teszi ezt az ellentmondást a munkanélküli­ség helyzete. Ha a jelenlegi gazdasági visszaesés a régi „hagyományos’^ válságok képét mutatná, a munkanélküliség egy okkal több lenne arra, hogy gazdaságélénkítő programokat vezessenek be. Hiszen már ez év elején körülbelül 15 millió volt a munkanélküliek száma a tizenkét legfejlettebb tőkés országban. Ebből több mint hétmillió az Egyesült Államok­ra, további ötmillió pedig a Közös Piac országaira jutott. Egészen mostanáig — nyár derekáig — a vezető tőkés or­szágok mégis az inflációt te­kintették a „főveszélynek”. Vázlatosan kifejezve, az a'ap- vető gazdasági érvelés az volt. hogy a munkanélküliség álta­lában a dolgozó lakosság 3—8 százalékát érinti, viszont az infláció a társadalom egészét. Úgy vélték, hogy az előbbi í-vuk-it, tv>mlasztia a tőkés tár­sadalom szerkezetét, mint a munkanélküliség. Július—au­gusztusban azonban bizonyos szemléletváltozás következett be, mert néhány vezető tőkés országban a munkanélküliség arányszáma kezdte elérni vagy túlhaladni azt a határt, ame­lyet a politikusok és szociológu­sok társadalmilag robbanékony­nak tekintenek! Az Egyesült Államokban pél­dául kiszámították, hogy mi­után a konjunkturális élénkü­lés bizonyos jelelnek hatására móius és július között 9,2 szá­zalékról 8,4-re csökkent a mun­kanélküliek arányszáma, au­gusztusban ismét 8.6 .százalékra eme’kedett! Az amerikai köz­gazdászok persze ma már mesz- sze túl vannak azon, hogy — mint valamikor — az 5 száza­lékos munkanélküliséget tekint­sék a „tűrhetőség határának”. Az viszont az ország politikai és gazdasági vezetőit erősen el­gondolkodtatta. hogy 1975 vé­gére 8.5 százalék lesz a mun­kanélküliek aránya. 1976 ta­vaszán, amikor az elnökválasz-'' tási hadjárat megkezdődik, még mindig 7.6—8 százalék körüli munkanélküliséget várnak. En­nek rvfóitlkai lelentőségét ©)£?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents