Békés Megyei Népújság, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-19 / 220. szám

Zrenjanini íróvendégek Békés megyében Szerdán este héttagú írókül- döttség érkezett Békéscsaba test­vérvárosából, a jugoszláviai Zrenjaninbol. Az írócsoportot Draguljob Novakov, a zrenjanini kultúrközösség főtitkára vezeti; tagjai: Slavics Zoran, Sajtinac Radijov, Zorics Vojislav. Milen- kovics Milorad-Sum és Tutorov Milan írók, valamint Fehér Fe­renc költő. A vendégek tegnap, csütörtö­kön a sarkadi gimnázium ifjú­sági klubjában irodalmi esten vettek részt. Ma délután 4 óra­kor a békéscsabai Rózsa Fe­renc Gimnázium klubjában ta lálkoznak az iskola fiataljaival. E délutánon fogadja a testvér- város íróit Babák György, a bé késcsabai Városi Tanács elnök- helyettese is. Ma, pénteken este 7 órakor a békéscsabai Megyei Könyvtárba várják a csabai irodalombaráto­kat: a zrenjanini íróvendégek műveiből Bicskey Károly és Ma- day Emőke színművészek olvas- - nak fel. Grúz népdalok Tbilisziben tizenöt kötetes grúz népdalgyűjtemény kiadása kez­dődött meg. Az átfogó kiadvány bemutatja a grúz zenei folklór fejlődését, a népdalok jellegze­tességeit a VIII. századtól egé­szen napjainkig. Grúziában mindig kedvelt szó­rakozás volt az éneklés. Számos népdal írásban is fennmaradt, már a VIII—X. századból. A köztársaságban ma mintegy 300 énekkar működik. A legis­mertebb kórusok, a „Gorgyela”, a „Rusztavi” és a „Grúz ritmu­sok” a külföldi közönséget is megismertetik a grúz nép dalai­val. A Grúz Zeneszerzők Szövet­sége minden év tavaszán meg­rendezi a grúz dalok hetét. (BUDAPRESS—APN) Ez a „szokott módon" annyit jelentett, hogy négy-öt legény városi gúnyát öltött magara, a ruha alatt, megtűzdelték övüket tőrökkel, aztán szekérre rakták a portékát, és megindultak Vá­radnak. Másnap valóbán elkezdődött a prémek válogatása. Györköt is befogták a munkára, ő kötözget- te össze ötösével, Gergely szám­lálta és rótta vesszőre fajtán­ként, nagyságrendként, Gál meg cipelte a kocsira. A többiek har­sogó jókedvvel öltözködtek, hogy városi ember külsejét mutassák. Györk ugyancsak kedvre de­rült, amikor meghallotta, hogy ő is mehet a többiekkel Váradra. — örülsz-é, kócos? — taszí­totta hátba Gál — Világot látsz, pocok! Csak azdán jól ügyelj minden szavamra! Rajtad lesz a szemem. Hosszú volt az út. Györk eddig azt hitte, hogy Várad legfeljebb egynapi járásra van. Annyit em­legették a legények ezt a várost, annyiszor bejárták, megfordul­tak ott, hogy a fiú úgy vélte, itt lehet valahol a szomszédban. Bizony kétszer is leszállásoltak éjszakázni. Harmadnap dél tájban értek Váradra. Györk itt már szoron- gani kezdett, nem lesz-e bajuk, nem ismerik-e fel valamelyikü­ket. Félelme még jobban foko­zódott, amikor elérték a város hatalmas kapuját, és a boltíves falak mentén megpillantotta az őrt álló katonákat. Valami tíz­tizenöt vitéz ácsorgott ott, néme­lyik vasvértben, láncszemes nyakvédővel, gömbölyű sisakkal, mások könnyű posztódolmány­ban. testhez feszülő nadrágban, vékony bőrű csizmában. Báfd- iaikra támaszkodva vagy falnak vetett háttal nézelődtek; meg Tűzharc a majorban A parancsnoki harcállás- pont az erdő szélétől valami­vel beljebb van. Igazoltatás után léphetünk csak a sátor­ba. Bent villany ég és hal­kan zizeg a rádióadó. A sá­tor oldalfalán térkép, rajta az akció terve. Zengő Ferenc, a mezőkovácsházi járási mun- kásőregység parancsoka ad tájékoztatást. Feltételezés szerint területükre nyolc-tíz fős ellenséges csoportot dob­tak le. Az éjszaka hajnali há­rom órára az egység blokkí- rozta a Mezőhegyesi Állami Gazdaság 48-as majorja kö­rüli erdőt, amelybe az ellen­séges csoport bevetette ma­gát. Reggel, 6 óra körül jár az idő. A szántások fölött pára gomolyog. Az előző napi eső­áztatta fáknak levelei csil­lognak a vasárnap reggeli napsütésben. Madárcsivitelé- sek szakítják meg a csendet és néha egy-egy száraz ág reccsenése. Az erdőnyiladék lÄlilllli? * ....... • '■>V* s . ; ■■ v Az éleslövészet eredménye: kiváló! szélén felszólítanak bennün­ket, álljunk meg. Aki ránk­szól, lát bennünket, mi azon­ban csak a hangját halljuk. Aztán előlép a bokor takará­sából. Munkásőr, teljes harci . felszerelésben. A felderítő kutatócsoport legszélsőbb tag­ja. Mellette — láthatatlanul — ott húzódik a kutatólánc. Amint később Csete József alegységparancsnoktól — aki civilben cukorfőző munkás a Mezőhegyesi Cukorgyárban — megtudjuk, a kutatólánc előtt több felderítő őrs halad. Az Az elfogás pillanata (Fotó: Lányai) megállítottak egy férfit vagy nőt, kérdezgették őket, nevetgél­tek. Vidáman, könnyelmű há- nyavetiséggel végezték dolgukat, de legfőképpen unatkoztak. — Mit visztek, cimborák? — kurjantott feléjük az egyik őr. Félvállra vetett farkasbőr kaca­„ellenség" a major irányába vonul. A major ugyanolyan, mint a többi állattenyésztési kis központ. A hosszú istállóban , versenylovak dobognak, s a diófákról néha egy-egy érett dió koppan a földre. Külön­ben csend van, vasárnap reg­geli békés csend. Ebbe ropog gánya úgy lógott rajta, mint egy ■ * , De.K.,s. C.S- darab rongy. Gál régi ismerős- : ^>í; e fülsértőén a geppisz­tolysorozat. Mi nem látjuk, rongy ként köszöntötte: — Jófajta szőrmét’ meg pré­met Benedek kalmárnak! A vitézek nevettek. — Megnősült ám a vén kap- pan, tudjátok-é? — Csak nem kergült meg az honnan tüzel az „ellenséa”, de a munkásőrök már felfe­dezték. Boros János alegység­parancsnok — civilben az ál­lami gazdaság dolgozója — rádión í»1 ®nti a harcállás­az ősz kecske? — kérdezte tét- | t k helyzetet és meo tetett bosszúsággal Gál. — El- * P?1"”. 8 Ze?et Cs m.eg ment az esze vénségére? ; alakítja az elfogó csoportot.- Na hallod? - kacagott a • * széna pajta sze erői ismét katona. — Csak ahogy lenni szó- : lövések hangzanak. Termé- kott. Fiatal asszonykát vitt a : szetesen a fegyverekben csak házába! : vaktöltények vannak, hiszen — De hát minek? Hiszen nem * gyakorlatot hajt végre a mun­tud ő már azzal semmit sem : kásőrség mezök(jvá6psházi egy- kez.deni. : sége. Az elfogócsoport viszo­Közben odaértek a kapu ár- ■ nozza a tüzet. Egymást fe- nyékába. Az őrt álló vitézek kő- . dezve kúsznak, szökellnek zül kettő Is odasétált a szekér mellé. Az egyik ráhunyorított : Gálra í- : — Hogy minek kell a me- ; nyecske? Hát... dísznek. Meg az- ; tán ismered az öreg kalmárt, \ huncut annak minden porcikája. t Most azt hiszi, hogy felserken : majd az üzlet, szívesebben jár- ! nak hoz.zá az emberek, ha ott • vagyon egy ilyen kis begvos t gyöngytyúk. He-he... Mi? — és J mellbe taszította Gált. Gál vigyorgott, csippentett a | szemével és oldalra vágott te- 5 kin tétével a társai felé. — No, ez derék! Megnézzük. | istenemre mondom, megnézzük, £ miféle madárka énekel a vén ! kecske kalitkájában. (Folytatjuk) 1 fedezéktől-fedezékis a raun- kásőrők. A hosszú beton ita­tóvályú takarásában hárman A Földrajztudományi Kutatóintézet Alföldi Csoportja november 30-ig szerződéssel, adatrendszerező munkakörbe közgazdasági érettségivel rendelkező fiatalt KERES FELVÉTELRE. Jelentkezni: Békéscsaba, Tanácsköztársaság 22. sz. alatt. közelítik az „ellenség” fész­két, tőlük balra, az erdő szé­lén ketten bekerítést hajtanak végre. Erősödik a fegyverro­pogás, s a major apró jószágai ijedten hallgatnak el, az is­tállóban egy-egy ló nyerít. Megmozdul a széna, s a „hí­vatlan” vendég felemelt ke­zekkel bújik ki rejtekhelyéről. Az elfogócsoport tagjai szabá­lyosan lefegyverzik, megmo­tozzák és kísérik Boros János alegységparancsnokhoz. A „vallatásnál” kiderül, hogy az ellenség többi tagja a Battonyai út felé menekül. Többszöri kitörési kísérlet után azonban őket is elfogják a munkásőrök, A gyakorlat jól sikerült. Ez a véleménye Gabnai István­nak, a Munkásőrség Országos Parancsnoksága kiképzési osztály vezetőjének, Tóth Pál megyei parancsnoknak és Szabó István elvtársnak, a párt mezőkovácsházi járási bizottsága első titkárának is. A mezőkovácsházi munkás­őrök, közöttük a battonyai, kétegyházi, eleki alegységek munkásőrei jól elsajátították az 1975. évi kiképzési terv­ben meghatározottakat. A gyakorlatról visszafelé jövet, utunk a kétegyházi lő­tér mellett vezet. Itt is zajlik a gyakorlat. A békéscsabai városi munkásőregység éles­lövészetet hajt végre, ök előtte való nap, szombaton végezték el a harcászati gya­korlatot, s amint mondták, bőrig ázva értek haza. Ez azonban ne,m zavarta a csa­bai. mezőberényi munkás- őröket abban, hogy a harc­szerű éleslövészetet kiváló eredménnyel hajtsák végr;e. Bolyánszki János Csikkek Az egyik oldalon reklámozzák, a másikon tiltják a dohányzást. Van már dohányzók és nem do­hányzók tábora. Ahol az előb­biek vannak tiílsúlyban, ott már betiltották — legalábbis érte­kezleteken, étkezőhelyeken — a cigarettázást. Nemrég a tv egyik műsorában volt egy nagy vita arról, hogy a munkahelyen ki­nek hogyan árt, ha társai fújják a füstöt. Nem akarok most vitát Indí­tani a dohányzás ártalmairól — ezt meghagyom az arra illetéke­sebbeknek — csupán egy apró­ságra szeretném felhívni a fi­gyelmet. A cigarettának a füs­tön kívül van egy másik mellék­terméke; a csikk. Megtalálható a lakásban — már ahol dohá­nyoznak — a lépcsőházban, a szórakozóhelyeken, az éttermek­ben, no és az utcán. Itt van a legtöbb. Soha sem hittem volna, hogy vannak, akik ebből is élvezetet csinálnak. Vagyis a csikk dobá- lásából. Egyesek valóságos mű­vészei ennek. Pöccintik, repítik, célba dobnak vele, persze soha sem oda esik. ahová tulajdon­képpen kellene: a szemétgyűjtő­be. A buszmegállóknál láttam do­hányzó embereket. Várakozás közben szívják a cigit, s ha jön a busz. már eloltani nincs ide­jük. még egy gyors slukk, s re­pül a csikk, ki tudja hol áll meg... A boltok előtt Is gyűlnek, gyü­lekeznek a cigarettavégek, elég csak végig menni Békéscsaba fő­utcáján. A bejáratok elölt gar­madával díszelegnek, csak egy helyen nincs ilyen, az Universal Vas- és Edényboltja előtt. Ki tudja honnan szerezték, de ötletes csikktartót szereltek fel. Nem hivalkodó, csak egyszerű kis alkotmány, s milyen érdekes, mégis minden dohányos észre­veszi. Akik felszerelték, éppen odatették, ahová kell. A holtba betérők kénytelenek meglátni. Nem lehetne máshol L felszerel­ni ezeket a kis tartókat? K .1. Ki segít Józsin? A kórház fehér adjunktus —, hiszen sebt nálam. Mert én ágyain nyögő bete- még csak két hete még csak 75 éves va- gek. A bejárati ajtó- hozták be, nincs még gyök, de Józsi már hoz közeli ágyon már olyan erőben. a 81-ikei tapossa, javul a néni, mert — De aranyos ad- — Nos, adok kapu olvasgat, olykor sé- junktus úr — könyö kilépőt, de csak egy tálgat, s amikor be rög tovább a néni feltétellel. Ha meg­tolják az ebédet, ha —, haza kell men- ígéri, hogy nem a fogához való az étel, nem, mert az a sze■ saját lábán, hanem kétszer is kér. Pedig rencsétlen ember, taxival megy haza. alig két hete hozta mármint az uram _ Megfgerrm ara. be a mentőkocsi, na- otthon olyan árván s ad,unklus ÚTi pokig nem evett ak- von, talán főtt ételt hálásan köszönöm. kor- tr Megéri nekem az a A bejárati 'ajtó M> bent fekszem. harminc forint taxi­kinyílik. Fekete ke- — Ugyan Van kJ- dlj rates szemüvegével főzde, talponálló ét- Mikar „diunk- keresztülpásztázza a terem Nem enged- ^Xvábbmegy a kórtermet a belepő hetem.,. m kórterembe. nír^ieiH nnaon ° születese Zsuzsa néni felugrik ajtó melletti agyon napja is ma van — . • é fekvő nénire esik a kapcsol gyorsan Zsit- aa uM u■ z^ e s, tekintete, az már zsa néni —, s egy ,ct terem kozepere felül az ágyon, össze- évben egyszer, leg- szalad, s ott égnek kulcsolt kézzel kö- alább a születése emelt két karral ki- nyörög: napján legyen, aki ömlik belőle a gon­— Adjunktus úr, segít Józsin. dolal: nagyon kérem, tes- Józsi tehát a fér- — Megéri nekem sék nekem csak met je. Tudja, érzi már az a taxi. De most estére kimenő enge- ezt az adjunktus, aztán jaj neked, Jó- délyt adni Reggel Most mit tegyen? zsi, ha rajtakaplak! hitre visszajönnék. Még megkérdi: — Ma este megtudom. — Nem szabad, Hány éves a Józsi? 'miféle szoknyás se- Zsuzsa néni — mond- Pardon: a férje! gít rajtad, Józsi! ja határozottan az — Hat évvel idő- Dénes Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents