Békés Megyei Népújság, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-07 / 184. szám
Soprik a csabai utcái»,, Tisztaság a közért és a köz Jegyzet egy árubemutatóról Árubemutató, termékkiállítás. Ha ilyenekről hall, olvas az ember, egy kicsit mindig elfogja a kétkedés. Mert lehet egy kiállítás szép, ízléses, színvonalasan megrendezett, még sem ér sokat, ha a vevő a kiválasztott árut hiába keresi az üzletekben. Megyénkben évente négy-öt kiállítást rendeznek a kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek, amelyek nagy része bútorbemu- tató. Ezek a kiállítások a forgalom szem’pontjából sikeresek ugyan, mégis azt kell mondani: nem többek egyszerű adás-vételnél. Általában összezsúfolják a különböző garnitúrákat, a hevenyészett színösszeállításokról, a lakószobák hatástalan megkom- ponálásáról nem is beszélve. Nos, a Békés megyei UNIVERZÁL Kiskereskedelmi Vállalatnak a közelmúltban megrendezett Otthon és Család című kiállításán valami újjal találkozhatott a 25 ezer látogató. Önmagában az a tény, hogy a különféle ruházati, kozmetikai cikkeket korosztályoknak megfelelően csoportosítva mutatták be, elég volt ahhoz, hogy nagy hatást váltson ki a közönség körében. Szinte vonzotta az embereket a szabad idő hasznos eltöltését szolgáló áruk és kempingfelszerelések kiállítása. A lakószobák berendezése igazodott a mai lakások méreteihez, a modem formákhoz. A konyha minden lim-lomtól mentesen, tényleg csak a legszükségesebb háztartási eszközökkel volt felszerelve. Persze sok észrevétel, javaslat is felszínre került a bemutató kapcsán. Egy fiatalasszony azt írta a vendégkönyvbe: „Hiányolom a fiúnadrágokat 6-tól 8 éves korig. Amit pedig a boltban láttam, sem az anyag,a, sem a fazonja nem tetszett, nem lehetne praktikusabb, kényelmesebb nadrágokat beszerezni?” Érdemes elgondolkodni azon is, amit egy faipari technológus jegyzett be. Íme: „A kiállítás ötletesen, ízlésesen összeállított bemutató. A bútoroknál nem a kereskedelmi vállalat, de sokszor még csak nem is a gyártó vállalatok, szövetkezetek hibája, hogy a választék még mindig nem megfelelő.” (Seres) Így találja öt a vendég, a betakarítás áhítatában. — Napszámost nem fogad 'el? — kiált rá Zsuzsa és már nekiállna a leghitványabb tökének. — Ha ott kezded, akkor gyere vissza október közepén — nevet vissza az öreg, és leteszi a vesszőkosarat. — Vártalak benneteket. Félretettem néhány szép almát, körtét, szagos szilvát meg őszibarackot. — Ha nekünk ajándékozza a fél kertet, akkor miből lesz a haszon Franci bácsi? — kurjantott kicsit távolabbról Csik András. Lemaradt a szóló végében, nagyon vizsgálgatott egy kiszáradt tőkét. — Ne félts te engem, hallod-e! Olyan még nem volt, hogy Nágel Franci nem találta meg a számítását. De neked van taktikád András. A szebbet küldöd előre, jó követed van. Ügy teszel, mint a piaci kofák. A legszebb gyümölcsöt teszik a halom tetejére ... — Én talán az aprajához tartozom? — Nem mondtam. De ha szépségben versenyezni kellene kettőtöknek, bizony olyan mesz- sze maradnál, mint a bátyus zsidó az úristenhez. No, félre a tréfával. Hol tartatok, meddig jutottatok, mi van a tarsolyban? — Már annyi mindent tudunk Franci bácsi, hogy attól tartok, lassan semmit sem tudunk — nevetett a lény és lengette az iratborítót, amiben iratait tartja Égy tudományos szaklapban olvastam nemrégiben, hogy az utcaseprők olyan veszélyhatásoknak vannak kitéve, mint egy berepülő pilóta. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az utcaseprés, de általában a köztisztasági munka nem éppen a leghigié- nikusabb tevékenységek közé tartozik, egyre kevésbé irigyelhetjük őket. Egyesek szerint Békéscsaba az ország egyik leg- szemetesebb városa. Természetesen ennek igazáról még soha, senki sem győződött meg. Minthogy azt is kevesen tudják, a megyeszékhelyen összesen 55 ember — úttisztító, gépkezelő, rakodó, járművezető — naponta 80 ezer négyzetméter terület tisztaságáért felel, valamennyi lakóház szemetének elszállítását végzi, tehát a munka mennyisége sem különösen csábító. — Nem is könnyen kapunk embert — állapítja meg Gaál János, a Kertészeti és Köztisztasági Vállalat igazgatója. — Jelenleg úttisztítással 19 ember foglalkozik, ez a szám két évvel ezelőtt még 50 volt. Sok a jármű — A város tisztántartása egyre nehezebb — mondja az igazgató. Vegyünk néhány példát: az úttestek mellett rengeteg a jármű. Emiatt a gépi takarítás körülményes, a locsolás is nehezebb. A buszmegállók tisztántartása állandó . napi munka, aminek soha sincs vége. De Soroljuk tovább: Békéscsabán még vannak lovasfogatok, a dömperek szórják a földet, a homokot, sokszor még a meszet, cementet is. Utánuk csak kézi erővel lehet takarítani. Sokan mossák a gépkocsikat az utcákon, otthagyva a sarat, olajfoltot. Nincs vegyszer, ami ezt tisztítaná. Rohamosan l8S81ISSÍESB8SSS5(i!lSBBSSBES8iSíS9aiIBS(#e«BS> Leültek a fa alá, a kerti asztal mellé. Kiteregettek minden papírt, térképet. fényképet, megsárgult újságokat, hivatalos iratok fotókópiáit. Úgy jöttek az öreghez, mintha vizsgázni akárnának előtte. —Most beszélhetünk érdemben is — helyezkedett el az öreg a lány mellett, s kezdte nézegetni a papírokat. — Azt akarom mondani én is — vette a szót a lány, aztán rákezdte. nő a háziszemét mennyisége is, amelyet az utca lakói gyakran a szeméttároló mellé hordanak. Konténeres szállítás — Van fennakadás a munkánkban, ezt mi is tudjuk — ismeri el Gaál János. — Sokszor azon múlik egy-egy szemétszállítás, mert nincs elég rakodónk. Ezért tervezzük a konténeres szállítás megszervezését. A jövő évtől kezdve a Kulich Gyula és a Penza lakótelepen öttonnás konténereket helyezünk el. Egy műszak alatt 15—20 ilyen mozgó szeméttárolót tudunk kicserélni. Ezenkívül még ebben az évben meg kell érkeznie a két nagyteljesítményű IFA seprűgépnek is. Saját erőnkből 3 millió forintot költünk gépek vásárlására, a tanács, a lakásszövetkezet és az IKV pedig 2 millió forinttal segít. A lakosságon is múlik Falevél, por és egy sereg más szemét ellen nincs orvosság. De nagyon igaz: a lakosságon is sok múlik. A szemét nem magától lesz. Eldobálják. — Sok lakás, épület előtt nem sepernek — mondja az igazgató. — A boltok előtt áru- szállításkor ottmarad a ' forgács, a hulladék. A buszmegálló környékén néha bokáig lehet járni a jegyek halmazában. Elkeserítő, hogy míg mi az úttestet tisztítjuk, a már tiszta területre seprik a szemetet Vagyis nem lenne rossz ezt a köztisztaság szót néha ketté választani, s úgy is nézni, hogy az nemcsak tisztaság a közért, hanem egy kicsit a köz is tegyen a tisztaságért. S. S. Kerékkötő kiöntő Másfél évvel ezelőtt — amikor az 1914—75-ös évi tervet készítették — született meg az ötlet a békéscsabai ifjúsági és úttörőház munkatársai fejében; egy természettudományos szobát kellene kialakítani. Akik figyelemmel kísérik a ház munkáját, azok tudják: a város 6— 24 éves korú polgárainak minden kívánságát, igényét lesik, várják, a lehetőségek szerint teljesítik is. És Békéscsabán, az ország sok száz helységéhez hasonlóan, nem éppen a legmagasabb színvonalú az általános iskolák kémiai, fizikai és biológiai szertárainak felszereltsége. Pedagógusok, szaktanárok és diákok fogadták nagy-nagy örömmel a hírt, a ház pedig harmincezer forintot tett félre a szoba kialakításához. A terveket társadalmi munkában egy fiatal mérnök készítette el. A természettudományos szoba azonban eddig nem készült el. S mindennek kerékkötője a nyolc darab úgynevezett asztali laborkiöntő. Laikus megfogalmazásban: olyan porcelán kagyló, csapokkal, amelyet a laboratóriumi asztalba lehet beleszerelni. Nos, a fentnevezett kiöntőket nem sikerült ez idáig beszerezni. Sem a Szerelvényértékesítő Vállalat, sem a MIGÉRT —- amelyek ezek árusításával is foglalkoznak — nem tart raktáron kiöntőt. A „beruházást*’ intéző városi lebonyolító irodának, az ifjúsági ház munkatársainak sem sikerült még kiöntőt felhajtaniuk. A felszerelés, a foglalkozásokat vezető tanárok, az érdeklődő sok száz kisdiák áll az egyik oldalon. A másikon pedig a kérdőjel: mikor lesz kiöntő, mikor kezdődhet meg a sok száz csabai tanuló tudását gyarapító szobában a munka? (Nemesi) Híd az óceánon Az utóbbi években jelentős mértékben bővült a Szovjetunió és Kuba kereskedelme. A két ország kikötői között tavaly csupán száraz teherből több mint 3,5 millió tonnát szállítottak a hajók. Kubában szerszámgépeket és más gépeket, építőanyagokat és iparvállalatok komplett berendezéseit, míg a Szovjetunióba cukrot, nikkelt, koncent- rátumot, dohányárut, a híres kubai rumot és más termékeket továbbítanak. Kuba külkereskedelmi forgat, mának 75 százalékát a szocialista országokkal bonyolítja — s ennek felét a Szovjetunióval. — A legfontosabb fejlemény az, hogy kaptunk egy levelet Lengyelországból. Ettől az embertől, aki ezen a képen szerepel, itt áll nagyapa mellett. Tutka Wladislaw a neve. Lublin mellett él. Azt írja, hogy emlékszik erre az emberre. Együtt volt vele a munkaszolgálatban. Annyit tud róla, hogy sok gyereket hagyott otthon, meg azt is tudja, hogy nagyon beteg volt. Arra már nem emlékszik, mi lett vele, mert a fényképezés után őt annyira elverték a keretlegények, hogy csak a felszabadulás után, a szovjetek kórházában tudott lábra állni. Annyi biztos, hogy a kép a 350/8-as táborban készült. Azt is írja. hogy szívesen találkozik velünk, ha a tábor hajdani helyére, Suchába utazunk. — Mennyivel jutottatok előre? Megtudtátok, hogy él egy ember Lublin mellett, van róla egy fénykép Semmi több. Mert ebből nem derül ki, hogy hová lett a nagyapátok. (Folytatjuk) Álmos kis csoport várakozott augusztus 3-án, , vasárnap reggel 7 órakor Gyulán, a Dózsa György úti diákotthon előtt. Az álmosságnak a „korai” időpont, a várakozásnak az a busz volt az oka, amely a gyulai fotós alkotótábor résztvevőit Szegedre vitte kirándulni. Az augusztus 1-én megnyílt tábor lakói' nagy örömmel készültek az útra, hiszen azon a napon nyílt meg a fotóklub 11. szegedi szalonja. A megnyitón való részvétel volt kirándulásuk fő célja. Megérkezett a busz és sikerült a több mint 30 embernek bepréselődnie. Indulás után kiosztották egymás közt a konzerv- nyitókat, ugyanis ebédre mindenki hidegéle- lem-csomagot kapott. Az ég borús, felhős volt, nem sok jót ígért. JCircuululö aUt&fÁtáb&t' IFJÚ RÉGÉSZEK Csőn err ád megyében, Opusztaszercn régészeti ifjúsági táborban segédkeznek az ásatásoknál az egri, a nyíregyházi, a pécsi és a szegedi tanárképző főiskolák haUgatói. Képünkön: Korom Judit és Szűcs Gabriella leletmentés közben (MTI Fotó: Tóth Béla felv — KS) A szomszédok között derűs beszélgetés kezdődött, a közös fotós- témákról. Kézről kézre jártak a saját fényképek. Senki sem vette észre, hogy Békéscsabára értek. Az autóbusz ablakából mindenki megcsodálta a város nevezetességeit. Már Csorváson járt a busz, amikor végre kisütött a nap. Rövid pihenő, kávézás Orosházán, A beszállás után kiderült, hogy ketten hiányoznak, csak „átugrottak” a piacra, fotózni ... Egy kis izgalom után végre roboghatott tovább az autóbusz Szedred felé Amint a csoport belépett a Bartók Béla Művelődési Központ nagytermébe. akkor kezdte el megnyitó beszédét Horváth Mihály, a szegedi szabadtéri játékok . igazgatója. Az ünnepé-t lyes megnyitás után ad-' ták át a,legjobb kluboknak, fotóköröknek és az egyéni kiállítóknak a díjakat. • Százhatvannyolc szerzőtől 238 kép. Számokban így lehetne leegyszerűsíteni a kiállítást. Mert nehéz szavakba foglalni a képek hatását. Érdemes az augusztus 20-ig tartó kiállítást A kiállításról néhá- nyan máris csatangolni indultak Szeged belvárosába. Az utcán idegesítő zaj... A zaj forrása nem volt más, mint a Széchenyi teien tartott nemzetközi go-kart verseny. Jó néhány tekercs film örökítette meg az Izgalmas küzdelmet.. Ezután ki-ki érdeklődése és kedve szerint fényképezőgéppel a ke- ■ zében vágott neki Sze- ^ged utcáinak. Többel tzon az ankéton vette1" részt, amelyet a fotószalon jövőjéről tartottak. Pontban fél hatkor indult hazafelé a busz, hogy a gyulai vár éjszakai fotózására is legyen lehetősége az alkotótábor tagjainak. Élményekkel, a filmtekercseken az előhívást váró emlékekkel várta mindenki a hazaérkezést. P. J.
