Békés Megyei Népújság, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-30 / 203. szám

Egy esős nyári nap Geszten GESZT KIVÁLÓ HAJÁRŐRKÖZSÉG A FENTI szöveget frissen festett tábla hirdeti a község szélén. Geszt 1968 óta viseli a Határőrközség címet. A XI. pártkongresszus és a felsza­badulás 30. évfordulójára meghirdetett verseny ered­ményeként most az ország­ban elsőnek Geszt kapta meg a Kiváló Határőrközség jel­vényt. A lakosság segítségé­vel szigorú határrendet tar­tanak, s a gazdasági ered­ményeik is megfeleltek a kö­vetelményeknek. Csendes hétköznap dél­előtt érkeztünk a Tisza-gró- fok egykori falujába. Az ap­rószemű, áztató eső egy pi­cit az őszre emlékeztetett. A boltba, az ártézi kútra igyek­vő asszonyok óvatosan lép­kedtek a sáros, csúszós jár­dán. A tanácsházával szemben tágas családi ház épül. A te­tőn szorgalmasan kopácsolt az ács. A hamarosan1 átadásra kerülő új ÁBC-áruházban vízvezeték-szerelők szorgos­kodtak. Befutott a Gyulai Húsipari Vállalat hatalmas kocsija, s a tőkehús, a hús- készítmények, töltelékáruk egész sora került a boltok hűtőpultjaiba. A HAZAK előtt szebbnél .szebb kerítések, mögöttük sok-sok nyíló virág Hasonlóan szép tarka virágszőnyeg fo­gad a műemlékké nyilvánított Tisza-kastély ősparkjában és aa Arany János-emlékház környékén. A kastélyban egyebek között tágas művelő­dési terem várja a szórakoz­ni vágyókat. Az őspark kö­zelében, évszázados tölgy-, gesztenye- és szilfák árnyé­kában rendezték be a korsze­rű sporttelepet, az öltözővel, mosdóval. Mellette épül a tágas ifjúsági klub, amely­hez a KISZ megyei bizottsá­ga, a helyi tanács, az ÁFÉSZ és az Egyetértés Tsz ad anya­gi segítséget. Itt építik fel az elkövetkező években a járási úttörőtábort, s tavasz­tól őszig veszi birtokába az Alföld egyik legszebb tábo­rát A kastélyparkon átsétálva az egykori intéző lakásban találni az Egyetértés Tsz iro­dáját Mutatják az ablakot, amelyen át annak idején, szombat délutánonként fi­zették a napszámost. Akár ese,tt, akár fújt, hosszú sor- | ban álltak megszolgált ga- I rasaikért. Nem véletlen, hogy 1945. tavaszán —» amikor hazánk nyugati részén^ még dúltak a felszabadító har­cok, Geszten is leverték a karókat az új gazdák. A 30 évvel ezelőtt szét­parcellázott grófi birtokon ma az Egyetértés Tsz gazdái- % kodik. Bár mindössze nyolc aranykoronásak a földek s a gyenge adottságú szövetkeze- ! tek közé tartozik, jók a ter­melési eredmények. .Iparsze­rű termeléssel, a jó agrotech- nikai eljárások alkalmazásá­val, korszerű gépekkel elér­ték, hogy silókukoricából és cukorrépából ezekben a na­pokban hektáronként 400— 400 mázsát takarítanak be. AZ ÉVI összjövedelem zö­mét a növénytermesztés adja. A szövetkezet jól képzett, fiatal vezetői célul tűzték az állattenyésztés gyors fejlesz­tését. 1700 anyajuhot tar­tanak, s a szaporulatot pe- csenyebáéányként exportra adják. 116 Dália húshasznú tehén legel a feljavított lege­lőn, illetve a müréten. Alkal­mi legelőt is telepítettek: tar­lóba vete,tt csalamádéból ete­tik a jószágot. Tervszerűen halad a rét-, legelőjavítás is. A grófi „örökségből” szár­mazó öreg ólakat, istállókat gépesíteni nem tudják, ezért főleg a fiatalok nem szívesen mennek állattenyésztőnek. Egyébként is nagy az elöre­gedés a szövetkezetben. Évek óta minden általános iskolai 8. osztályt végzett fiatal továbbtanul. Többségük nem is tér vissza szülőfalujába. A hiányzó munkaerőt korsze­rű gépekkel pótolja á szö­vetkezet. Ennek köszönhető, hogy a tagság évi átlagkeresete a kö­zösben meghaladja a 22 ezer forintot. Ezt jól kiegészíti a háztáji. A rendkívüli szorgalmáról ismert gesz­ti lakosság évente a háztáji portákról ezernél több hízott sertést és legalább 150—180 hízott marhát érté­kesít. A szövetkezet által' Nyíló virág az Arany Já- nos-sírkő előtt fenntartott tejcsarnokba na­ponta kétszer viszik a friss tejet — ugyancsak háztáji gazdaságokból. A lakosság életszínvonaláról a legtömö­rebben Bagdi Sándor, az Egyetértés Tsz tagja fogal­mazott: — Pár évre átruccantam, mint erdész Dobozra. Ami­kor hazajöttem, alig akartam megismerni, hogy ki hol la­kik. Nemcsak az új házak miatt, hanem a felújított, korszerűsített régiek mia,tt is. Itt most az a módi, kinek szebb a háza, a kerítése, a berendezése. A bútorok, az emberek ruhái városba is beillenének. ARRA IS büszkék le­hetnek a gesztiek. hogy szép, korszerű az or­vosi rendelő, a fogászati rendelő. Jó az általános is­kolai ellátottság, s’az óvodába minden gyermeket felvesz­nek. A község vezetői le- fényképeztették azt a nádte­tős öreg házat, amelyben egy idős házaspár el. Ha majd iebontásra kerül, legalább a fiatalok lássák: milyen kö­rülmények között éltek szüle­ik, nagyszülőik. Ary Rózsa Aa Egyetértés Tsz juhásza terelgeti nyáját Eltékozolt energiák A zt már tapasztalni: anyag­gal, eszközzel úgy-ahogv Célszerűbben próbálunk sáfárkodni, de a szellemi munka értéke, becsülete csekély, azaz jónéhány helyen hagyják pazar- lódni, fölösen elemésztődni a ki­művelt emberfők termelte ener­giát. Mondhatjuk kevésbé képlete­sen a példa erejével: a létesít­mény rossz elképzelésből kiin­dulva készült — ennek ellenére két zsűrin is átjutott — tervét irattárba dobták, újat kell csi­nálni helyette. Elveszett több ezer munkaóra ezzel, de persze „csak” a társadalomnak, mert hisz’ a hebehurgyák, a mulasz­tásban közreműködők csorbítat­lanul megkapták javadalmazá­sukat. Azután: ül a tervező, gyártmányszerkesztő asztalnál a mérnök, majd átballag a rajz­asztalhoz. Amit leskiccelt, azt szabályos műszaki rajzba ülteti át, s azért ő — mekkora órabé­rért! —, mert nincs elegendő műszaki rajzoló. Napokon át a műhelyben tipródik a gyártás­fejlesztési osztály munkatársa — történetesen két. gépészmérnöki és közgazdasági diplomával — s az új berendezések elhelyezését irányítja. Megtehetné egy tech­nikus is, de nincsen. Illetve jó­kora a táboruk a gyárban, ám mással vannak elfoglalva, olyas­mivel, amit tapasztalt szakmun­kások is elláthatnának. Ez utób­biak azonban anyagmozgatással foglalatoskodnak, ami viszont a segédmunkások dolga lenne... A népgazdaságban — a szo­cialista szektorban — a felsőfokú végzettségűek száma meghaladja a 300 ezret! Az egyetemi diploma megszer­zéséig az állam 800 ezerj forintot költ a jövendő szakemberre! Egy évtized alatt megkétszere­ződött a felsőfokú műszaki isme­reteket elsajátítottak csoportjel, de — amint azt egy reprezenta­tív vizsgálat megállapította — minden száz főből 16 olyan mun­kakörben dolgozik, amelynek alig van, vagy semmi köze nincs eredeti képzettségéhez. S akkor még nem szóltunk a középfokú végzettségűek 400 ezres seregé­ről, amelyben megint sok csa­1111 11 1,1 1 i- ........... p atnyi ember azt csinálja, ami mellett nyugodtan félreteheti az eredeti szaktudását. Mindenekelőtt a termelővál­lalatok, szövetkezetek és intéz­mények feladata, hogy a meg­levő szaktudással — gazdálkod­janak! A megfelelő embert a megfelelő helyre régi igazsága ez, ám sokszor cáfol a gyakor­lat. H agy lyukú rostán hullik át annyi érték szülője, az emberi tudás és képesség. Leintik, sőt, szinte lebeszélik az újat akarót, az adottal elégedet­lent. Éles, alkotó elméket fognak szürke rutinfeladatok igájába, adminisztrációval tölti ideje jó részét a kutató, az oktató, a gyártásszervező. S nemcsak azért, mert közfelfogásunk a kelleténél sokkal kisebb jelentő­séget tulajdonít a szellemi mun­ka hatékony kamatoztatásának, hanem azért is, mert maga a vállalati, intézményi szervezet sem kényszeríti ki ezt. Nem, mivel szervezetlen, fölös párhu­zamosságokkal kuszáit, mert nem alkalmazza — nem is is­meri! — azokat a vezetési tech­nikákat, melyek világosan kije­lölik a feladatókat és a feltéte­leket, a viszonylatokat és a fe­lelősségeket. Lehet, sok munkahelyen úgy érzik a szellemi foglalkozásúak, hogy túlterheltek, rengeteget dolgoznak. Ám valódi, vagy ál- terhek ezek, hasznos, vagy ha­szontalan a munka, amit csinál­nak? Tőlük nem kérdik, hát nem kérdezik ők sem maguktól, le- gyijjtve, idegcsillapítókat szed­ve „robotolnak”, s csak nagy- néha támad fel bennük a vágya­kozás: értelmeset, szépet, tudá­suknak, képességüknek megfe­lelőd hasznosat alkotni! incs nagyobb vétek, mint megnyesni a szárnyakat, , ami magasba emelne. Nincs fárasztóbb, lélekölőbb az értelmetlen munkánál, s a leg­többet az pazarolja el közös ja­vainkból, értékeinkből, aki nem tesz meg mindent, hogy a szel­lemi munka valóban az legyen, amit megjelölése közöl. M. O Szeptember 1-ial május 1-ig Ifjúsági munka verseny Orosházán A KIOSZ orosházi városi bi­zottsága egy korábbi határoza­ta alapján 1975. szeptember 1- től 1976. május 1-ig terjedő időszakra munkaversenyt hir­detett a város alapszervezetei számára. A verseny célja, a KISZ Központi Bizottsága áp­rilisi határozata végrehajtásá­ban tapasztalt lendület folya­matosságának biztosítása, a fiatalok aktivitásának fokozása a gazdasági és politikai mun­kában, az alapszervezeti élet minőségi javításában. A ver­senyt — amelyben kilencven- két alapszervezet vesz részt — a rétegsajátosságok figyelembe­vételével öt csoportban szer­vezik: a harminc főnél na­gyobb, valamint az ennél ki­sebb létszámú ipari, a mező- gazdasági, az egyéb (hivatali, intézményi, közlekedési, ke­reskedelmi) területen dolgozó és a középiskolai alapszerveze­tekben. Ennek megfelelően történik majd az értékelés is, csoportonként adják ki az első dijat, a verseny zászlót és az ezer forint pénzjutalmat. A versenykiírásban az 1975— 76. évi akcióprogram teljesíté­se. a következő időszak prog­ramjának előkészítése, az egyé­ni vállalások közösségi megbí- zatásssá emelése szerepel. Kö­vetelmény a termelőmunkában való helytállás, az igazolatlan hiányzás, a késés megszünteté­se, a szocialista és az egyéni munkaversenyben való részvé- teL Az adott alapszervezet csak úgy’ pályázhat sikerrel az első helyre, ha minden tagja legalább egy kommunista mű­szakban részt vett és tíz óra társadalmi munkát teljjsüett. Ugyancsak az eredményes sze­replés teltétele, hory minden alapszervezet hozzájáruljon a vietnami szakmunkásképző épí­téséhez. Ezenkívül a szervezett­ségre, a politikai oktatásokon való részvételre, az úttörő­közösségekkel kialakítandó kapcsolatra, a szervezeti élet javítására vonatkozó feltétele­ket tartalmazza a kiírás. A verseny időtartama alatt az értékelő bizottság rendszere­sen látogatja az alapszervezete­ket, figyelemmel kíséri munká­jukat. Az értékelés pontozásos rendszerben vtörténik, a díjakat május második felében ítélik oda. Békés megyei Szikvíz és Szeszipari Vállalat üzemképes Nysa 501 mikrobusz gépkocsiját eladásra felkínálja At megegyezés szerint Ér­deklődni a vállalat köz­pontjában, Békéscsaba, Luther u. 5/b. Telefon: U-242. Fotó: Demény

Next

/
Thumbnails
Contents