Békés Megyei Népújság, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-29 / 202. szám

Kisiparosok Gyomáo Korabeli feljegyzések tanúsá­ga szerint 1821-ben Gyomán, a mesteremberek kilenc céhbe tö­mörültek. Egy-egy használati tárgy még ma is őrzi a haj­dani iparosok munkájának ered­ményét, de a régen volt szer­vezeti életről már csak kusza - emlékeink vannak. A közel­múltban egy épület alapozásakor rozsdás vaskaaettát találtak, amelyben különböző régi papí­rokon üzentek az utókornak. A dokumentumok közt volt a gyo­mai iparos kör alapitó levele és az akkori mesteremberek név­sora is. Sajnos az építkezés so­rán ezek az iratok elkallódtak, de a KIOSZ gyomai szervezeté­nek irodájában egész sor régi bélyegzőt őriznek. — Oroszlánokkal díszített cí­mer, körben pedig felirat: Gyo­mai Ipar Társulat 1875. Ez a legrégebbi emlékünk, s ettől az időtől számítjuk a szervezett éle­tet — mondja Zöld Kálmán, a KIOSZ gyomai titkára. — Édesapám is mesterember volt, tőle tudom, hogy a századfordu­ló idején 3—100 iparos élt Gyo­mán. Később egy nagy székhá­zat építettek, ahol rendszeresen találkoztak a különböző szak­mák művelői. Különösen téli estéken voltak gyakoriak az iparosok rendezvényei. Ma is jó lenne, ha önálló helyiséggel ren­delkeznénk —, ha nem is olyan óriásival, mint a régi székház volt. Most a művelődési házban tartjuk megbeszéléseinket, s ha egyszerre jelen van mind a 109 kisiparos, akkor a nagytermet is megtöltjük. Néhány évvel ezelőtt igen ma­gas volt közöttünk az átlagos életkor, de sokan nyugdíjba mentek, s ma már csak két olyan szaktársunk van, aki 65 évnél idősebb. Viszonylag sok fiatalember rendelkezik nálunk iparengedéllyel: 16-an vannak, akik harminc évnél fiatalabbak. Az utánpótlás viszont pillanat­nyilag nem biztosított, mert nincs egyetlen szakmunkástanu­lónk sem. Pedig a mai fiatalok életét össze sem lehet hasonlí­tani a régi tanoncok sorsával Tíz, kiemelten fontos szakma ta­nulóit, mint például a cipész, bá­dogos, szűcs és látszerész mes­terség művelőit, a KIOSZ külön ösztöndíjjal is támogatja és anyagi segítséget kapnak a ta­nulókkal foglalkozó mesterek is. Miiii!esi!Hces(siuuatnESMiM*«a«(i|HB«a munkát vállalt, később „stem­perezett”, azaz bélyegzett a munkanélküliek táborában. — Egyszer jött egy német, 24 taxija volt. Azt kérdezte, nem mennék-e e! hozzá, a javítómű­helybe. Elmentem. Egy idő múlva ismét stempe- rezett, majd egy lakatosüzembe került. — Volt egy testvérház, abban béreltünk lakást... A testvérház afféle társasház volt, de nagyon sokat kellett fi­zetni érte. Hoffmanp egy na­gyobb céghez került esztergá­lyosnak, ahol több pénzt ígértek. Ágyútalpakat készítettek, mint­ha tényleg nem ért volna rpég véget a háború. — A vállalkozó egy ember után húsz márkát kapott a megbízóitól. Nekünk 2,80-at fi­zetett belőle. Az övé volt a ha­szon, a miénk a munka. Aztán egy kályhagyárba ke­rült, majd . végleges munkahe­lyére. a Langen u Sohn-hoz, Krefeld Linbe. — Nem volt rossz ez a mun­kahely, pénzt is kerestem. Bé­reltem egy kis lakást. Az élé­tünk enpek a kis lakásnak a fa­lai közé szorult. Még Ausztriá­ban meglett a kislányunk, csak a családomnak éltem, De már évekkel ezelőtt megvettem ezt a kis telket itt Szeles bén. s ter­vezgettünk, hogy házat építünk A gyomai kisiparosok nem­csak a lakosság igényeinek jobb kiszolgálásáért, hanem társadal­mi aktivitásukért is elismerést érdemelnek. Legutóbb például a községi óvoda és a napközi ott­hon konyhájának építéséhez já­rultak hozzá társadalmi munká­jukkal. A szervezet tagjainak megbecsülését jelzi, hogy a di­csérő oklevelek mellett többen megkapták a Szakma Kiváló lefestene címet, Zöld Kálmán pe­dig a Könnyűipar Kiváló Dolgo­zója lett. — Nekünk, kisiparosoknak is haladnunk kell a világ fejlődé­sével — mondja a kitüntetett tit­kár. — Amikor például én kezdtem a műszerész és villany- szerelő szakmát, akkor az egész községben talán, ha egy porszí­vógép volt. Eleinte kerékpár­szereléssel is foglalkoztam, ma viszont többnyire rádió- és tv- készülékek javítása a dolgom. Ebben a szakmában sose lehet abbahagyni a tanulást, hiszen ál­landóan új, modern típusokat kell megismerni. A becsületes munka mellett a szakma magas szintű művelésével keli meg­nyernünk a lakosság bizalmát. A. T. Grúz faépítészet Grúziában kormányrendelet írja elő a hagyományos nemzeti faépítészet emlékeinek megőr­zését. A több évszázados múltra visz- szatekintő grúz faépítészet vi­lágszerte ismert. A köztársaság számos területén máig is épség­ben maradtak a többszáz éves faházak, gazdasági és háztartási eszközök, kultikus tárgyak. Mindegyiket érdekes szerkezet, egyszerű, de ügyes készítési mód jellemzi. A mai építészek fel­használják, sőt tovább fejlesztik az ősi faépítészeti hagyományo­kat. Így például a régi grúz la­kóházak jellegzetes kupolás te­tőzetéhez hasonló díszük a tbi­liszi sportpalotán is. (BUDAPRESS—APN) (tBa}!eiaaaaMMSisscsa9!si!!s«iiaef!«isii>* A ház el Is készült, Hoffman- nék már benne laknak, csupán a külsejét kell rendbe tenni. Szelestén, a szülőfaluban, pár száz méterre az arborétum közepén álló kastélytól, ahol hajdanában a báró úr lakott. — Milyen volt odakint az életük? —* Volt jó is, rossz is. — Miért? Mi volt a rossz? — Az uram kitűnő munkás, megesett, hogy érte jöttek a gyárból. Legtöbbször még vasár­nap is dolgozott. Keresett is szé­pen, mégsem éreztük jól ma­gunkat. Sokat fizettünk a laká­sért, a kosztért. Főleg az utóbbi években feje tetejére állt min­den. Mi idehaza építkeztünk, de Krefeldben meg kellett élnünk... Hoffmannak kétszer volt in­farktusa. Magdaléne, a kislányuk, most huszonhárom éves. —■ Nem kívánkozik vissza? — Nem, nem. Soha nem aka­rok Németországba menni, itt van az én hazám — mondja hü bátlan magyarsággal, A szülőket dicséri, hogy a kint született gyermek ennyire tisz­tán, szépen beszéli az anyanyel­vét. Ha semmit nem árulnának el magukról, akkor is sok min­dent megsejthetnénk Hoffman- nékról, kitartó, álhatatos és tü­relme* negyedszázadukról, amelyben állandóan készültek haza. fFolytatjuk) Sikerrel hárultak a tanfolyamok Ülés! tartott a HNF megyei#elnökség© Tegnap Békéscsabán a megyei székházéban tartotta ülését a Ha­zafias Népfront Békés megyei Elnöksége. Részt vett az ülésen dr. Fábián László, a HNF Or­szágos Tanácsának munkatársa is. A testület elsőként azt az írá­sos anyagot vitatta meg, amely elemezte a népfrontvezetők ez évi • továbbképzésének tapaszta­latait. Megállapította, hogy az aktivisták politikai felkészítése, a feladatok megjelölése volt a fő cél az év folyamán lezajlott továbbképzéseken. Mindenütt különös figyelmet fordítottak az MSZMP XI. kongresszusa anya­gának ismertetésére. A nép­fronttanfolyamokat két csoport­ra osztották. Az első kétnapos továbbképzésre tavasszal került sor, amikor a városi, nagyköz­ségi és községi népfrontbizott­ságok titkárainak és elnökeinek IDEGENFORGALMI szem­pontból megyénkben legjelen­tősebb hely Gyula, amelynek gyógyfürdőjében az elmúlt év­ben csaknem 800 ezren fordul­tak meg. Várható, hogy ez év­ben a kedvező időjárás hatá­sára ez a szám tovább emel­kedik. Bár ennek a forgalom­nak tekintélyes részét a belföldi turizmus jelenti, nem elhanya­golható azoknak a külföldiek­nek a száma sem, akik üdülés, pihenés, gyógyulás vagy ép­pen szórakozás miatt keresik fel á várost. Bár az idegenforgalom és a bűnözés nem együttjáró fogal­mak, mégis a statisztikából az derül ki, hogy a turizmus nö­vekedése érezhető a bűncselek­mények alakulásában is: 1.973- ban 35 esetben szegték meg a vám- és devizaelőírásokat, egy évvel később már 253 bűntett, illetve szabálysértés fordult elő. Különösen nagymértékű a nö­vekedés a vámszabálysértésnél. Milyen módon követnek el leg­gyakrabban bűntettet, illetve szabálysértést? Általában a már „klasszikusnak” számító módon. Forintot csempésznek ki, valu­tát, aranyneműt, ruházati cikket és szeszárut hoznak be vagy a megengedettnél többet, vagy a behozni kívánt holmikat „elfe­lejtik” felírni a vámáru-nyilat­kozatra. Egyik dobozi lakos is úgy hozott magával az NDK-ból egy 20 ezer forint értékű gépet, hogy azt eltagadta a vámszer­vek elől. AKADNAK külföldi állam­polgárok, akik visszaélve jóhi­szeműségünkkel, a vendégjog­gal, nemcsak üdülésre, pihenés- nésre használják magyarországi tartózkodásukat. Megpróbálják kijátszani törvényeinket. Ha­tárőreink, valamint a vám- és pénzügyőrség éberségének kö­szönhető, hogy nem sikerült többek között azoknak az egyip­tomi állampolgároknak 'a ter­vük sem, akik termoszba rejtve 25'ezer forintot akartak 500 fo­rintos bankjegyekben átcsem­pészni az országhatáron. A gyulai határátkelő-állomé' son is — éppúgy, mint másutt — a szolgálattevők igyekeznek udvariasan, gyorsan intézni a ki- és beutazók vámvizsgálatát. Ez azonban nem jelenti azt, hogy megfeledkeznének az ilyen BÉKÉS Minimal 1975b AUGUSZTUS 29. adtak hasznos útmutatást, fel­adataik jobb ellátása érdekében. A második tanfolyamsorozat május-j^-júniusban zajlott le, amikor is a népfrontbizottságok, valamint a nőbizottságok vezetői közösen ismerkedtek a XI. kong­resszus határozataival Ennek a tanfolyamnak az is feladata volt, hogy a párt 1970. februári határozatát — mely a nőpoliti­kái kérdésekkel foglalkozik — közösen beszéljék meg a mozga­lom aktivistái. Ezek a továbbképzések igen hasznosak voltak és sikerüket nem csak a részvétel aránya, hanem a jó hangulat, őszinte hangvétel, politikai légkör is elősegítette. Az elnökségi ülés jelentést fo­gadott el az országgyűlési kép­viselőválasztásról, majd beje­lentésekkel ért véget. helyen kötelező éberségről. Fel- készültségünknek köszönhető, hogy tavaly 52, az idén fél év alatt már 20 esetben kezdemé­nyeztek büntetőeljárást vám- és devizabűntett alapos gyanúja miatt. Egyre inkább tapasztalni azt is, hogy a külföldi állampolgá­rok a magukkal hozott és aján­déknak mondott cikkeket külön­böző helyeken értékesítik. Az is előfordult nemegyszer, hogy a magánházaknál elszállásolt külföldiek a magukkal hozott cikkeket házigazdájuk vagy an­nak ismerősei révén árusítják különböző munkahelyeken. Ez épp olyan tiltott dolog, mint a magánemberektől a valutavá­sárlás. Ezt pedig azért is érde­mes megszívlelni, mert azon túl, hogy tilos, előfordult már, hogy a vásárolt valuta hamisítvány volt. EGYIK alapelvünk, hogy ál­landóan fejlesszük a szomszédos országok népeivel a baráti kap­csolatokat. Ehhez a kétoldalú közeledéshez kormányunk min­den segítséget, támogatást meg­ad. Am mi Is csak olyanoknak nyújtunk baráti jobbot, akik baráti szándékkal érkeznek hozz zánk. A turizmust államközi szerződések, törvények szabá­lyozzák. Akik megszegik az elő­írásokat, a törvényeket, azokkal szemben a törvény szigorát kell alkalmazni, mint ahogy azt al­kalmazzák isi szerte a világon. Béla Ottó Bélmegyeren hétfőnként száraz, kenyeret esznek. So­kat rágódtam ezen. Valami különös népi hagyomány életben és tiszteletben tartá­sára törekszenek talán a bél- megveriek? Vagy ebben a bő­ségben a Békésről megtett, nem egészen 20 kilométeres * úton száradnak ki a veknik és cipók" Végül is megkérdeztem a tanácselnököt. Ö azt mond­ta, egyszerűen arról van szó, bőgj' rásózzák a községre azokat a kenyereket, ame­lyeket szombaton nem tud­nak már Békésen eladni. Hát ilyenek az emberek! Miért kell mindjárt mindent Boysiolgálat kellene Milyen öröm, ha névnap, születésnap, házassági évfor­duló vagy egyéb nevezetes év­forduló alkalmából csenget a postás, hozza az üdvözlő-, meg­emlékező dísztáviratot. Ilyen­kor persze ajándékozni is szo­kás. Apró figyelmesség a vi­rág vagy egy doboz bonbon. Néha azonban az ajándéko­zás, jobban mondva, az ajándék eljuttatása — bármennyire is szeretnénk elkerülni — kényel- mentlenséget, gondot okoz. Előfordulhat, hogy az ünne­peltet valamilyen elfogultsá­gunk miatt nem tudjuk szemé­lyesen. köszönteni. A meglepe­tésről, az üdvözlésről azonban nem akarunk lemondani. El kellene tehát valahogy juttatni az ajándékot. De hogyan? Budapesten, Miskolcon, Sze­geden vagy . más nagyvárosban ezt már régen megoldották. Van boyszolgálatuk... Békéscsabán is volt egy eh­hez hasonló. Nem tudni, miért, megszűnt. Lehet, hogy a mun­kaerőhiány miatt? Bár nyári szünidőben ez sem lehetne aka­dály, hiszen a diákok szívesen vállalnak ilyen könnyű mun­kát. amely mellesleg egy kis zsebpénzt is hoz... A virágbolt ugyan néha, a vásárló kívánságára, valame­lyik dolgozója révén eljuttatja a címzetthez, a megrendelt vi­rágcsokrot. és van úgynevezett házhoszszállítás is, például az iparcikkboltokban, ez azonban ma már nem elég. Az igények nagyobbak nemcsak Békéscsa­bán, hanem megyénk többi vá­rosában is. Nem lenne haszon­talan dolog, egv a TÜSZSZI- hez hasonló iroda létrehozása. A szolgáltatásoknak ezernyi Válfaja van, s egy boyszolgálat- nak bizonyára lenne létalapja. Igaz, mondhatnánk azt is, ez nem olyan eget rengető dolog, meg vagyunk nélküle. De mi­lyen kedves lenne, ha csinos formaruhába bújtatott fiú vagy lány csengetne be az ünnepelt- hez. kezében a virággal, aján­dékkal. Nagyobb az öröm is, ha valamit ünnepélyesebbé te­szünk. Ehhez járulna hozzá a boyszolgálat, csak lenne, aki vállalná ennek a megszervezé­sét és fenntartását. Bármelyik szövetkezetnek vagy vállalatnak megérné. Bizton állíthattuk, nem lenne rossz üzleti befekr tetés! rosszhiszeműen magyarázni? Rágjuk csak mégegyszer jó! meg! Milyen is az a friss ke­nyér? Meleg. Most vették ki a kemencéből. Ha kettévág­juk, még gőzöl is. Illatozik. Ha egy ilyen friss kenyér­szeletre kacsazsírt kenünk, az menten elolvad. Ezt meg­enni. Micsoda egészségtelen dolog! Püffedés, gyomorfá­jás, fekély. Hát ettől kíméli meg Bél* megyeri a békési kenyér- szállító. Egyelőre még c*ák hétfőként — de nincs semmi veszve: az ellátás javítását már többször megígérte... (kőváry) Ötszázforintos a termoszban Jtágódás — száraz kenyéren

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents