Békés Megyei Népújság, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-28 / 201. szám

Találkozunk a kiállításon Holnap feltárulnak a fris- ( sen festett és olajozott,„ halai- í más vaskapuk: augusztus 29-től fogadja látogatóit az országos mezőgazdasági és éleímiszeripa- ri kiállítás és vásár. Sokan már megváltották belépőjegyüket, kedvezményes utazási igazolvá­nyukat, pontosan tisztázták a pesti rokonokkal, hogy mikor ér­keznek. A mezőgazdasági kiállítás meglátogatása nálunk évszáza­dos hagyomány. Nincsen ebben semmi rendellenes, hiszen az el­múlt három emberöltő során immár a hatvarinyolcadik orszá­gos mezőgazdasági kiállítást ren­dezik hazánkban. Eseménye ez a városi embernek is. Ennek magyarázata: a múlt században vagy századunk korábbi évtize­deiben még „mezőgazdasági or­szág” voltunk, azután pedig szinte a közelmúltig mindig iz­gult a munkás is, hogy meg- lesz-e a kenyér, siker reményé­ben indulhat-e az asszony a henteshez? Persze nem vagyunk naivak. Tudjuk, hogy a kiállítás várható tömegsikere nem feltétlenül a grafikonos táblázatoknak, vagy a bemutatott tudományos kísér­leti eredményeknek lesz majd köszönhető. A rendezők azonban most is sértődés nélkül és kész­séggel szolgálják ki a tömeg­igényt. Aki Budapesten .az Al- bertirsai útra látogat, ezidén is összehasonlíthatja az ország kü­lönböző vidékein uralkodó ha­lászlé — vagy birkagulyás főzé­si szokásokat. Most is lesz 500 mázsás disznó és egyszerre 5 paripát uraló ördöglovas. Engedjék azonban most meg nekünk, hogy ez alkalommal ar­ra kérjük a kiállítás minden lá­togatóját: ezidén fordítson egy kicsit nagyobb figyelmet a fő mondanivalóra is. Ez a 60. OMÉK ugyanis több szempont­ból rendhagyó. Hosszú szünet, 5 év után rendezik meg. Régi he­lyén lesz ugyan, de ez a régi hely teljesen megújult, közben ugyanis odaköltözött a Budapes­ti Nemzetközi Vásár is, ez lett az ország egyetlen igazán fon­tos vásárközpontja. Van# is mit bemutatni. Az előző kiállítás óta eltelt 5 év alatt a magyar mezőgazdaság igen nagyot lé­pett előre, besorolt a világ fej­lett mezőgazdaságai közé. Az eredményeket — amelyek az egész ország eredményei ■— be­mutatják az Albertirsai úton. És bemutatják azokat az eszközö­ket is, amelyeket ez a mezőgaz­daság ma használ. A bemuta­tókon vagy a gépek naponkénti felvonultatásán olyan masinákat láthatnak a vendégek, amelyek alig hasonlítanak már nemhogy a hagyományosokhoz, de az év­tizeddel ezelőttiekhez is. Meg­lepődve tapasztalhatják a mun­kások, hogy ezek bizony gya­korlatilag már ipari eszközök, egy a szántóföldeken folytatott iparszerű tevékenységek kellé­kei. Nem kell már izgulni minden­napi kenyerünkért és ritkán éri kellemetlen meglepetés a hen­tesüzletbe tartó asszonyokat. Azok azonban, akik a mezőgaz­dasági termelés mesterségét űzik, ezzel sem elégedettek még. Szeretnénk feliratkozni a legfej­lettebbek listájára. Ennek útjait; módjait szintén bemutatja a ki­állítás, többek között az igazi eredményekhez nélkülözhetetlen nemzetközi együttműködés lép- ■ csőfokait is. Olyan tennivalók ezek, amelyek országos . ügyek, közvetve, de erőteljesen érintik minden magyar állampolgár életszínvonalát és életformáját. Szintén új vonása lesz ennek a kiállításnak, hogy nem csupán a nagyüzemi témákkal foglalko­zik. Feltárja, ügyes kis eszközei­vel ábrázolja és bemutatókkal 1976. AUGUSZTUS 28. segíti a kisüzemi gazdálkodást is, a t.éesztagok háztáji termelé­sétől kezdve egészen a hobbi- kertek témaköréig. ÍSlíát: találkozunk az or­szágos mezőgazdasági és élelmi- szeripari kiállítás és vásáron, nem is olyan soká, augusztus 29-e és szeptember 14-e között. Bizonyosak vagyunk abban, hogy egymilliónál többen le­szünk. akik átlépjük a kiállítás kapuit, és remélhető, hogy ezen a kiemelkedő jelentőségű ren­dezvényen megdöntjük az eddig is igen magas látogatási rekor­dot. F. B Anyagi segítség a kismamáknak Dévaványán a különböző mun­kahelyek szép példát mutatnak abban, hogyan becsülik meg a gyermekgondozási segélyen lé­vő édesanyákat. A téglagyár­ban és még több munkahelyen ezek az asszonyok a benti dol­gozókkal egyidőben kapják meg a fizetésemeléseket. Tizenhárom hónap után 600 forintos segély­ben is részesítik a kismamákat. Az Aranykalász Termelőszövet­kezetben pedig könnyebb mun­kakört biztosítottak a gyerme­küket egyedül nevelő és a sok- gyermekes édesanyáknak, ezen kívül minden évben szociális segélyben is részesítik őket. Tarhosi mozaik Tarhoson a Békést Vésztővel összekötő út mellett egy régi, még a századfordulón épült nedvesfalú cselédházban van a Békés és Vidéke Körzeti ÁFÉSZ vegyesboltja, presszója, italbolt­ja és felvásárlóhelye. A lakos­ság érthetően elégedetlen emi­att és évek óta kifogásolja azt is, hogy a vegyesbolt áruellátá­sa nem megfelelő. Fábián Mihálynak, a községi tanács vb-titkárának a tájékoz­tatása szerint az ÁFÉSZ az idén több mint 200 ezer forint költ­séggel felújította az épületet. A tanács ugyan a lakosság kíván­ságának megfelelően új üzlet­ház létrehozását kérte, s fel is ajánlott az ÁFÉSZ-nak telket, meg 100 ezer forintot, de a leg­utóbbi vb-ülésen az ÁFÉSZ megbízottja ki jelentette, hogy új építkezésre egyelőre nincs pénz. A vb azonban továbbra is fenntartja ezt az igényét. Elkészült ' a szép, központi fűtéssel ellátott óvoda épülete, amelyet hamai'osan berendez­nek. A tanács és a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár békési gyárának a Kossuth-brigádja már játszótéri felszerelést is ajándékozott a gyermekeknek. A 30 személyes óvodában egy óvónő és egy dajka neveli, gon­dozza majd az apróságokat. Étkeztetésüket a szomszédban lévő iskolai napközis konyhá­ról oldják meg. Már elkezdhetik a szülők az udvar rendezését, parkosítását is. Még néhány nap és a gyer­mekek elfoglalhatják birodal­mukat, az anyák pedig nyugod­tan dolgozhatnak munkahelyü­kön. Sáfrány László, az iskola • igazgatója a községi tanács tár- ! sadalmi elnökhelyettese is. Fá- ! bián Mihállyal keresem fel az ! otthonában. : Az iskoláról beszélgetünk. Ar- ; ról, hogy a központi épületet ; rendbehozták, szeptember 1-én ; kezdődhet a tanítás. Megtudom ! azt is, hogy a berkei iskola át- J alakítását nem fejezték be. Ké- ! són kezdték a munkát az épí- j tők. Talán év végéig elkészül- : nek. Azért — ha nehéz körül- : mények között — a tanítás ott ; is megkezdődik. Dolgozók iskolája nem lesz az ■ idén. Tavasszal 17-en fejezték ! be az általános iskola 8. osztá- í lyát, s ez volt talán a kllence- , dik tanfolyam. A legjobb tanú- j ló C. Balogh Imre 52 éves tsz- • tag volt. A felnőtt tanulók nagy- • részt „elfogytak”. Aki még ta- ■ * nulásra szánja el magát, Béké- ! sen, az 1. számú iskolában je- ! lentkezhet. . » m m A község belterületén 250 ház : van. Az új házak íürdőszobá- * sak, a régieket pedig bővítették fürdőszobával. Mostmár minden utcában van 'vízvezeték és vagy 120 lakásba bevezették a vizet. És sorra kö­vetkeznek a többiek... A Békés megyei Növényvédő Állomás tarhosi telepét a bé­kési szakmunkásképző intézet vette át, amely itt munkásto­vábbképző központot létesített. A főépületben most tantermeket és lakószobákat alakítanak ki, aztán októberben megkezdődik majd a tanítás. Komáromi Sándor, a tovább­képző tanfolyam vezetője a ter­vekről így beszél: — Egyszerre három 30—35 hallgatóból álló tanfolyamot szervezünk, amelyek — a té­maköröktől függően — jnéhány hetesek vagy több hónaposak lesznek. Tervezünk egyebek közt növénytermesztő gépész, szálas­takarmány és lucernalíszt- készítő gépkezelő, szemestakar­mány és száritóberendezés-ke zelő, növényvédő és méregrak- tár-kezelő továbbképzést. Az állam: gazdaságokat és a tsz-eket már értesítette a mun­kástovábbképző központ. Pásztor Béla lljabb utak, járdák Vésztőn Vésztőn az idén jelentős ösz- szeget fordítottak új utak építé­sére, illetve a régiek felújításá­ra. A költség mintegy 320 ezer forint volt, ebből csupán a Vár- konyi út felújítására 150 ezer forintot költöttek. Ezen kívül a járdák rendbehozására 105 ezer forintot. Gondoskodnak újabb facseme­ték. díszcserjék, rózsatövek ül­tetéséről is. Az idén összesen 18 ezer forintot fizettek ki ilyen célra, a park fenntartási költség pedig 76 ezer forint. A lakosság aktívan vesz részt a nagyköz­ség szépítésében, ezt bizonyítja a társadalmi .munka értéke, amely meghaladja az egész évi tervet. Ez év első felében ugyan­is összesen 1 egymillió 422 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Ezerrel több vagon! A KISZ felhívására júliusban ócskavasgyűjtési akció kezdő­dött. A vashulladék az ország minden tájáról a Kohászati Alapanyaggyártó Vállalat telepeire érkezik, ahol az értékes alapanyagot válogatják és tömbökbe préselik. Az akció sikerére jellemző, hogy a vállalat legnagyobb feldolgozó tele­pére júliusban 2240, az átlagosnál ezerrel több vagon ócska­vas érkezett (MTI Fotó — Csíkos Gábor felv, — KS) Pósfaí H, lános: Hontalanok zsákutcája Kirándulás Kelet-Európába Attila nincs még hároméves. Szépen beszél, tisztán ejti ki a szavakat. Angolul nem tud. Édesanyja nem engedte óvo­dába járni, nehogy elfelejtse a magyart! A kisfiú Perivaleben, Nagy-Britanniában született 1972. szeptemberében. Félénk idegerséggel bújik anyja ölébe. Reszket. Attól fél, hogy el kell válnia édesanyjától? Miféle él­mények riasztgathatják csöpp­nyi szívét? Fejét dacosan any­ja ölébe fúrja akkor is, amikor csokival kínálják. Nem, nem akarja elhagyni ezt a két ölelő kart. Hiába veri a déli nap oda­kint a kertet, hiába leng a nagypapa eszkábálta hinta a kert közepén, Attila most nem akar hintázpi, nem akar hem­peregni a zsenge fűben. Az a bácsi, aki szemben ül anyuká­val, ki tudja, nem ragadja-e karon, s viszi el valahova mesz- sze ... A két kis öreg tétöván éli a gerendás mennyezet alatt. — Itt laknak, egyelőre itt laknak nálunk — mutat körbe a nagymama. — Aztán majd meglátjuk. Néhány éve neki vágtak *ők is a nagy útnak. Irénke hívta-invi- tálfa őket: jöjjenek, nézzenek meg bennünket a Nagy Szigeten. A két idős ember sokáig kéret­te magát, mert életükben alig hagyták el a simonyi határt. Az­tán mégis nekivágtak, legalább meggyőződnek róla, hogyan él­nek Londonban a gyerekek. At­tila akkor még nem volt. Irén ke dolgozott, ők úgy tudták, hogy valamilyen patikában. Pe­dig' nem patika volt az, csali egy amerikai vállalkozó gyógy- szercsomagoló üzeme. Irénke férje, Kálmán, a Hoover cégnél állt akkor alkalmazásban. \ ház szép volt: emeletes, ké­nyelmes. Fölül a szobák, alul a mellékhelyiségek, a garázs. Két kocsijuk is volt a gyerekeknek. Az egyiken Kálmán, a másikon Irénke indult a munkahelyére reggelente. A két kis öreget ott­hon hagyták, amíg ők dolgoz­tak, a papa-mama kitakarította az emeletes házat. Látszólag minden rendben volt a Mor- mington 111-ben, London Green- fordi külvárosában. A szülök azonban, valahol a lelkűk mélyén már akkor meg­sejtették: valami mégsincs rend­ben. Most, négy évvel később, amikor Trénke és a kisfiú már a gerendás mennyezet alatt hajtja álomra a fejét, ezt mond­ja Csizmazia László, a nagypa­pa: — Az emeletes házban is lehet valaki boldagtalan, s a kunyhó­ban is boldog. — Hát igen — teszi hozzá a nagymama, Irénke édesanyja. Öt gyermekük volt. Egy Cell- dömölkön, egy Tokorcson, egy a fővárosban, egy itt a szomszéd­ban rakott fészket. Irénke is in­nen röppent ki. Sokáig a sömjé- ni gyermekotthonban óvónőskö- dött, aztán egy affér miatt Za- laszentgrótra kérte magát. Ott élt majdnem tíz évig. S akkor jött Kálmán, a hazát cserélt magyar, az angol állampolgár. Autóval jött, szépeket mondott, gazdag világról áradozott. Né­hány hetes udvarlás után meg­tartották az esküvőt, s 1969-ben konzuli útlevéllel a férje után ment Angliába. — Éppen ma hat éve — jegyzi meg Irénke, s az arcán átsuhan az emlék. Ez az arc még így is szép, bár a gyötrel­mek nyomot hagytak rajta. Ez az asszony majdnem hat éven át éjt nappallá tett azért, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents