Békés Megyei Népújság, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-27 / 200. szám

TÉeiiinybelalorllő gépsorok bemutatója Medgyesegyhózán Hogyan Tehet kiváló minőségű silótakarmányt és szénásat ké­szíteni a termelőszövetkezetek ben egyre jobban gyarapodó ál­latállománynak? Erre a kérdés re keresnek választ ma, au­gusztus 27-én, a medgyesegy- házi Haladás Tsz-ben. A Dél- Békés megyei Tsz-Szövetség, a Békés megyei AGROKER, a Békés megyei Állattenyésztési Felügyelőség, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya és a MAE Békés megyei Szervezeté­nek állattenyésztést szakosztá lya szervezi a programot. Dr. Kovács Gábor tanszékvezető ta­nár a hódmezővásárhelyi felső­fokú állattenyésztési Intézetben mond előadást a legújabb és a legkorszerűbb takarmánybetaka- rításról és -tárolásról. Ezt köve­tően a résztvevők megtekintik a Haladás Tsz tehenészeti telepét, különös tekintettel a tömegta- karmány-ellátásra. Kooperációval a Ifikés piacon Székidomokat préselnek Újkígyóson A gazdaságtalanul termelő ágazatok megszünetésére hozott kormányhatározat alapján Újkí­gyóson felülvizsgálták a sava­nyító üzem munkáját. Rájöttek, hogy ez a segédüzemág nem tud annyit termelni, hogy a költ­ségeket fedezze. Ezért megszün­tették. Helyébe a Budapesti Fa­lemez Művekkel kooperálva székidomot préselő üzejnágat fejlesztenek ki. A munkálatok jól haladnak. A beinduló szék­üzemben 40—50 dolgozó kap munkát napi két műszakban. Mivel a Budapesti Falemez Mű- ^ veknek hosszú lejáratú szerző­dése van székidomokra nyugat- európai vállalatokkal, így,, hosz- szű távon a gyártás és a piac megalapozott. Szeptemberben is fiszezon a COOPTOURIST-nál Nagy érdeklődés a mezőgazdasági kiállítás iránt — Több a külföldi kirándulás, mint tavaly kirendeltség A COOFTOURIST békéscsabai kirendeltségén a nyár végén is nagy a forgalom. Az eddigi jelentkezések szerint szeptem­ber is azonos a főszezonnal, hi­szen egymás után érkeznek újabb igényekkel a mezőgazda- sági, kisipari szövetkezetek és más munkahelyek kollektívái. A belföldi és külföldi utazások egyaránt népszerűek. Szeptem­ber tulajdonképpen a szakmai utak hónapja —, erről adott tá­jékoztatást Kiss Jánosné, a ki- rendeltség vezetője. Szeptem­ber l én például az orosházi Új Élet Termelőszövetkezet ku- koricatermesztési tanulmányút­ra viszi 45 tagját kilenc napra a COOPTOURIST szervezésé­ben Jugoszláviába és Olaszor­szágba. Szeptember 6 án a Ve­gyesipari Vállalat háromnapos erdélyi körútra indít egy cso­portot 43 taggal, 19 én a Kö­rösvidéki Tsz Szövetség szintén Romániába látogat 45 résztve­vővel kilenc napos tanulmány­útra. melynek során a szarvas­marha-tenyésztés nagyüzemi módszereivel ismerkednek meg a szövetkezeti vezetők és más szakemberek. A Körösladányi Vadásztársa­ság 43 tagja lengyelországi szakmai tapasztalatcserére In­dul szeptember végén, kilenc napra. Ütjük során megismer­kednek az ottani vadásztársa­ságokkal és Zakopáne, Krakkó és Katowice nevezetességeivel. . A KISZÖV szintén szeptember végén \ tervez tanulmányutat Lengyelországba. Az első cso­port a lakáskultúrával és a ru­házattal, illetve divattal ismer­kedik. A másik csoport repülő­géppel Varsóba utazik, ahol a bútorgyártással és forgalmazás­sal kapcsolatos ismereteiket bő­vítik a résztvevők. Nagy az érdeklődés az orszá­gos mezőgazdasági és élelmi- szeripari kiállítás iránt is a termelőszövetkezetek és főleg a takarékszövetkezeti tagok köré­ben. Eddig több mint ötezren vásároltak jegyet a COOPTOU- RIST-nél, ezenkívül összesen hat különböző csoportot indíta­a „Bajor házban” énekelt Stot- tevilleben. Ez az életforma már jobban tetszett Jóénak, aki úgy emlékezik: egyszer már mun­kát is vállalt valamilyen ruha­gyárban— Michel Danny Stewensonnal 1973-ban'ismerkedtek meg. Csa­vargó volt ő is. Vele együtt ter­veitek ki Greenportban egy betörést. Kiszemeltek egy há­zat, amelyet majd kirabolnak. — Mike kistermetű fickó volt, bemászott a pinceablakon, en­gem a bejárati ajtón engedett be . . Tévét, lemezjátszót, tíz dollár/ készpénzt, gyűrűket, karórákat vittek el. A sikeren felbuzdul­tak. Jóénak újabb barátai akad­tak, mint Stewart Whalers, Gary Merritt, Tony Zitto, Do­nald Alger és David Parchnak, akik tovább vitték a lejtőn. Rö­vid idő alatt több betörést kö­vettek el Hudson ban, Qatski 11- ben, Kingstor.ban és Green­portban. Az utolsót 1973. jú­nius 15-én, — A börtönben megkeresett két úr. Az mondták, az álla­mi rendőrségtől jöttek. Elém tettem egy listát az alvilág embereiről, mondjam meg, ki­ket ismerek közülük. Senkit nem ismertem. , Akkor azt mondták. dolgozzak nekik. Minden letartóztatottért 25 dol­lárt kapok és nem kell a bör­tönben maradnom nak a megyéből szervezésében. Továbbra is népszerűek a bel­földi utazások, sőt mondhatjuk, úgy is, hogy egyre népszerűbbé válnak. Az idén például lé­nyegesen többen ismerkednek az ország különböző tájaival, el­sősorban Észak-Magyarország- nevezetességeivel, mint tavaly. A kirendeltség egyébként már augusztus végéig nagyobb for­galmat bonyolított le, mint 1974-ben egész évben. K J. Nagyarányú fejlesztés a növényvédő szerek gyártásához Népgazdasági érdek a cukor- répaterület bővítése, a kukorica terméshozamának fokozása. Ez azt is jelenti, hogy több olyan szerre van szükség, amely meg­óvja ezeket a növényeket a kártevőktől. A Sellyéi Agroké­mia Szövetkezet —. amely az idén 100 000 tonna növényvédő szert ad a mezőgazdasági nagy­üzemeknek és kiskerttulajdono­soknak — nagyarányú fejlesz­tést valósít meg ezen termékek gyártásában, hogy az idei 120 millió forintos érték jövőre megközelítse a 200 milliót. A kilencedik is felnő a többivel,.. A rendőrségnek csak addig kellett, amíg használni tudta. Újabb bűncselekménybe keve­redett, s amikor szabadlábra került, akkor tudta meg, hogy a volt haverok vérdíjat tűztek ki a fejére ... Sürgősen mene­külnie kellett. — Meghalni nem akartam, azért jöttem el onnan, Hazul­ról kaptam a leveleket. A szü­leim azt írták, jöhetsz, itthon nem bánt senki Hazajöttem. — Mihez kezd itthon? — Egy jó életet akarok kez­deni — mondja tört magyar­sággal. — Itt nincsenek bolon­dok az utcán, akik lepuffantják [ az embert. Dolgozni akarok rendesen és megtanulni ma­gyarul írni, olvasni. — És mit gondol, sikerül új életet kezdenie? — Biztos. A társaság vitt rossz utakra, jó gyerek vagyok én. Amerikában nem tudtam volna úi életet kezdeni. A nagy- szüléimtől kapok maid n=nzt. lakást veszek. lesz családom nekem is. Szülei, lesfverei megértőén fogadták az Amerikában fel­nőtt hozzátartozójukat. Hisznek neki. A lehetőséget, ahosv a társadalomtól, tőlük is megkan- ta az úi élethez. Az tizemben, ahol dolgozik, nem sokat tud­nak Jóéról. Csak annyit, hogy Amerikábó’ <*tt haza. (Folytatjuk) Tipikus falusi parasztház, szépen kimeszelve. Tágas abla­kain gazdagon áramlik be a napsugár. A széles tornác előtt szőlőlugas, alatta gyermekkocsi­ban kisbaba alussza az igazak álmát. Az udvaron tarka virá­gok nyílnak, a kihúzott kötélen mosott ruha szárad. A kertben gondosan ápolt zöldségágyak „vallanak” a háziasszony szor­galmáról. Itt, e szépen berendezett nagy- bánhegyesi portán él Balázs Ist­ván és népes családja. Az apa immáron 16 esztendeje — a helyi Zaíka Máté Tsz tagja. Az állat- tenyésztésben dolgozik rakodó­munkásként. Az anya ugyan­ott tehenész. Ha valaki először lépi át e szépen berendezett, tiszta ház küszöbét, látja a jól táplált, jól öltözött gyerekeket, az az érzése: itt elégedett, jó módú emberek élnek. — Panaszra nincs okunk — magyarázza Balázs Istvánná. — Dolgozni szeretünk, a forintokat is nagyon beosztjuk. Pedig nem könnyű, hisz kilencen élünk eb­ben a kétszobás, konyhás lakás­ban. Két gyermek már felnőtt és elkerült hazulról, hét velünk él. ök még kicsik. Szeptember else­jén négyen mennek általános iskolába. Mindketten nagyon szeretjük a gyerekeket. Ezért döntöttünk úgy: ha már így ala­kult, szülessen meg a kilencedik is. A gyerekek is megszokták már a nagycsaládot. — Sok gond, baj van velük, de. bennünket a gyarapodásban nem gátoltak — avatkozik s be­szélgetésbe a férj. — Ezt a há­zat is saját erőnkből építettük. Már az OTP-tartozásünkat iá kifizettük­Édesanya! Ez a legszebben csen­gő magyar szó csupa nagybetű­vel illik Balázsnéra. Alakja a sok gyermek ellenére fiatalos, vonásait kisimítja, arcát széppé varázsolja a boldogság. Amikor a házi költségvetésre terelődik a beszélgetés, határozottan mond­ja: — Nagyon meg kell gondol­nunk, mit hova ! teszünk. Ha mindent pénzért kellene meg­vásárolnunk, csak ennivalóra elköltenék havonta ötezer fo­rintot. De az idén is négy. hízót vágtunk, zöldséget, burgonyát termelünk, pótolunk saját erőnk­ből, amit lehet. Csak a nagyját említem: naponta legalább négy liter tejet, 5—6 kiló kenyeret, fél-fél kiló zsírt és cukrot eszünk meg. Rendszeresen főzök. Egészségesek a gyerekek, ez a legfőbb örömünk. Elmondották Balázsék azt is. hogy az állam segítsége sokat jelent. A legutóbbi szülés óta a cslrtádi pótlék meghaladja a 2000 forintot. Ebből pedig sok min­denre telik. így tudják jól táp- lálni, öltöztetni, iskolába járatni gyermekeiket. Ary Róza Étkezési és takarmányozási célra felhasználható [I o. burgonya KAPHATÓ a „Vörös Csillag” M* Tsz-ben 1,20 Ft/kg áron Telekgerendás, Aradi major, Egy bútordarab története Tíz éve lehet, amikor Európa egyik északi államából csomag érkezett Gyulára, az akkor még tanácsi bútoripari vállalatnak. A feladó egy bútorkereskedő volt, aki fiókos asztalt küldött mintának azzal: ha ilyet tudnak csinálni, több ezerre vevő leng­ne. Nagy volt a meglepetés. Egy fejlett tőkés ország még fejlet­tebb faiparának mintadarabjára kezdetben csodálkodó szemmel néztek. Azután ízeire szedték. Vizsgálták az Illesztő csapokat, az enyv minőségét, a méreteket, a megmunkálást, a fa szálainak simulását, a festéket. Azután az egyik vezető azt mondta az embereknek; pórbáljuk meg, tu­dunk-e ugyanil.vet csirtálni? És megpróbáltak. Néhány nap múl­va aa ismét összeálított minta­darab és a Gyulán készített má­sát becsomagolták, s elküldték a kereskedőnek. Az üzletember^ meglepődött. Rövid idő múltán jött az újabb csomag, benne az asztal és a megrendelő, több ezer hasonló­ra. A mintadarab valamelyik ré­szébe a gyulaiak egy titkos je­let véstek. Ahogy kibontották, rögtön ezt keresték. Meglepőd­tek, mert a bútorkereskedő az általa készített fiókos asztalt küldte vissza azzal, hogy azt Gyulán csinálták. A gyulai em­berek tökéletes munkát végez­tek, rendben legyártották és exportra küldték az asztalká­kat. Minőségi reklamáció egy sem volt. Ez a kis történet még ma is szívet-lelket melegítő. Sok te­kintetben az, mert a munka pontosságára, a mintadarabok alapján készített termékek mi­nőségére, a szállítási határidő betartásának fontosságára, a ke­reskedelmi partner megbecsülé­sének jelentőségére figyelmez­tet. Csak a szakma kiváló ké­pességű művelői tudnak ehhez hasonló tettre vállalkozni. Ezek az emberek nemcsak bejártak nap mint nap a gyárba, arra várva, hogy mikor lesz már új­ra elseje, hanem a munkásem­ber szívével, becsületességével dolgoztak. Néhány helyen könnyedén veszik a munka minőségét. Csak amikor reklamálnak, akkor kap­kodnak. A legkorszerűbb gépek termelési lehetőségének kihasz­nálásával is gond van. S ami több mint fájó: egyes vezetők objektív körülményre hivatkoz­va mentik- az ügyben kifejtett eredménytelen ' „erőfeszítései­ket”. Valahol baj van. Talán az üzemi kontroll nem műkö­dik. Rossz szemlélet az is, hogy, ami a vezetőre tartozik a gyár­tás során, ahhoz a beosztottnak semmi köze. Fordítani kellene ezen a fejére állított módszeren úgy, ahogyan tíz évvel ezelőtt a Gyulai Bútoripari Vállalatnál tették: „Emberek! Meg tudjuk-e ugyanezt, ugyanebben a minő­ségben csinálni?” Ez a helyes, ez a mozgósító jellegű munka- szervezés. Ha így közelednének ma is egyes üzemekben az em berekhez, akkor azok megmu­tatnák, hogy közösen, a leg­nehezebbnek mutatkozó felada­tot is játszi könnyedséggel le­het megoldani. A külföldi és a belföldi piac megtartása, a „raktárra” való termelés elke­rülése másként aligha érhető el. Dupsi Károly H BÉKÉS MCTÉLs^ ** 1975. AUGUSZTUS M.

Next

/
Thumbnails
Contents