Békés Megyei Népújság, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-24 / 198. szám
Ja minden brigád ilyen volna..." I jegyzet | Fiatalok vagy öregek Több mint 50 millió forint az idei termelési terve Békéscsabán a vasipari szövetkezetnek. Hogy ez a terv valóra is váljon, abban nagy szerepe van a Március 15. nevet viselő brigádnak. Szerszámkészítő és gép- karbantartó lakatosok, akik úgymond, mindent megcsinálnak, megjavítanak, az ajtókilincstől a bonyolult gépekig. Sok függ tehát tőlük. Az is, hogy ^milyen a gépek műszaki állapota, milyen gyorsan javítják a hibát. Különösen fontos ez akkor, amikor „kulcsgépről” van szó, ha olyan gép válik hasz- aálhatalanná, amelyet azonnal nem pótolhatnak másikkal. Azt mondják róluk, hogy mindig segítenek, elég egy szó vagy csak annyi, hogy nagyon kellene... s hiába telt le a nyolc órájuk, maradnak, ne legyen munkakiesés. De kik is ők? Kilenc taggal alakult 1971. március 15-én a jelenleg 15 tagú brigád. Az alapító tagok, Simon Sándor brigádvezető, Laszkó István és felesége, a két Balogh Mihály (mert ketten is vannak egyforma nevűek), Szabó Sándor, Pintér Béla, Erdész László és István Tibor azóta is a kollektívában dolgoznak, -s nem is akárhogy. Társaikkal együtt megszerezték előbb a zöld-, azután a bronzkoszorús szocialista brigád címet, tavaly dicsérő oklevelet kaptak a városi pártbizottságtól, s az idén már a második brigádzászló tulajdonosai. Felszabadulásunk 30. évfordulója alkalmából a megyei tanács emlékplakettet adományozott a város szépítéséért végzett társadalmi munkájukért. . — Forintban nehéz lenne meghatározni társadalmi munkánk értékét — mondja Simon Sándor brigádvezető. — Többek között fémvázas padokat készítettünk a közterekre, emlékérmeket csináltunk, jó kap- ! 'csolatot alakítottunk ki a TÜSZSZI-vel, s ha igénylik segítésünket egy-egy társadalmi ünnep, rendezvény előkészítéséhez, szívesen rendelkezésre ál«SKBOSssnasssBasBSsanaaaBosBBBaaaBeasBUBMCBBE irányú fellépésének eredményeként — sikerült érvényesíteni azt az egyetlen helyes elvet, hogy a Duna igazgatásában kizárólag a leginkább érdekelt államok — ■ a parti államok — vegyenek részt. Ebben a szellemben írta alá az új Duna-egyezményt Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia, Románia, Bulgária, Ukrajna és a Szovjetunió. (Ausztria 1960-ban csatlakozott az egyezményhez, az NSZK pedig megfigyelői minőségben képviselteti magát a Dunabi- zottságban). Maga az egyezmény részletesen szabályozza a dunai hajózást. Eszerint minden állam kereskedelmi hajói szabadon közlekedhetnek a folyamon. A parti állam folyamszakaszán bármely két kikötő közötti személy- és árufuvarozás joga viszont kizárólag a parti államot illeti meg, (ez az ún. cabotage joga). A hadihajók azonban csak erős korlátozások mellett vehetik igénybe a Dunát. Nem parti állam hadihajói ugyanis egyáltalán nem, parti államok hadihajói is csak a saját folyamszakaszon közlekedhetnek. Parti állam hadihajóinak másik állam folyamszakaszára való átlépése csakis az adott parti állam előzetes engedélye alapján lehetséges. Természetesen a hajózás szabályai mellett sok A brigád tagjai közül többen párttagok, KISZ-tagok, s Rozek József KlSZ-vezető- ségi tag is. Szakmai továbbképzésre is járnak, s ősztői hárman tanulnak majd marxista egyetemen. — Nemcsak a munkában vagyunk együtt, hanem összetartunk a magánélet egy-egy szakaszában is — mondja Simon Sándor. — Ha valakinek gondja, baja van — segítünk. Pl., ha valaki költözködik, vagy az egyik munkatársunk éppen most járdát épít majd, hát ott leszünk mi is. Együtt vannak. Együtt szerepeltek és szerepelnek jól a különböző vetélkedőkön. Kirándulnak, moziba, színházba járnak, fociznak; sakkoznak. A napokban négyen jelentkeztek véradásra. Munkájukat , nemcsak üzemen belüli jutalmazásokkal ismerik el, hanem városi, sőt megyei szinten is. Ez az írás csupán keresztmetszet a Március 15. brigádról, amelyről a szövetkezet párttitkára, Erdész László tömören ennyit mondott: — Jó lenne, ha minden brigád ilyen volna.. . Vitaszek Zoltán A dombegyházi Petőfi Tsz vezetőinek életkori átlaga — elnöktől a brigádvezetőig — szinte meg sem haladja a 30 évet. Az örménykúti Petőfi Tsz föag- ronómusa, a Békéscsabai Konzervgyár, a Békéscsabai Kötöttárugyár főmérnöke, a híres Kner Nyomda műszaki és számviteli vezető gárdája — hogy csak néhány példát ragadjunk ki — ugyancsak a fiatalokat képviseli a megye vállalatainak vezetői között. Nem érzem kivételnek ezeket az „eseteket”, csupán azért hozakodtam elő velük, mert a minap egy fiatalokból álló baráti társaság arról vitatkozott, nyitva áll-e a pályakezdők előtt a megalapozott és megérdemelt érvényesülés, szakmai kiteljesedés útja? A társaság egyik tagját, egy ifjú mérnököt a fenti példák nem igen győzték meg. Saját helyzetéből kiindulva — hatodik éve dolgozik már egy, az élettől lemaradt technikustömérnök beosztottjaként —■ azt állította, hogy az idősebb kollégák, főleg a „főnökök” féltik pozíciójukat az újonnan megjelenőktől. Érthető, ha a fiatalok közönyössé válnak. Mit válaszolhatnánk a fentiek szerint érvelő fiatalembernek? Tagadhatatlan, hogy vannak önző, karrierista, mások tudására féltékeny öregek. Ám vannak olyan fiatalok is, akiket nem tör le, nem kedvetlenít el, nem tesz közönyössé az, ha öregekbe, középkorúakba, vagy rosszakaratú fiatalokba „ütköznek”, hangm megvívják a maguk harcát, bizonyítanak. És vannak öreg vezetők is, akik támaszkodnak a jó eszű, jól képzett fiatalokra. Tagadhatatlan annak a megállapításnak az érvénye is, amely a XI. kongresszuson hangzott el: ha a fiatalt komolyan veszik, akkor komolyan megfelel a bizalomnak. Ha viszont eleve úgy ítélik meg, hogy nem komoly ember, akkor megmutatja: tud ő nem komoly is lenni. Itt is érvényes a kölcsönös bizalom! Tegyük hozzá: nem csak hogy érvényes, értékes is. Mert arról mindenkinek lehet elképzelése, mekkora veszteség a frissen szerzett tudást nem megbecsülni, elnyomni, fel nem használni. Milliók veszhetnek el, ha egy- egy poszton nem a megfelelő ember áll.‘ Legyen az öreg, középkorú, vagy fiatal! A megítélés mércéje — bárkiről legyen is szó —• a tudás, s nem az életkor kell, hogy legyen! (kőváry) Mérlegen a minőség I közétkeztetés színvonala lünk. Egy évvel ezelőtt ^3-4 napig még éjjel is dolgoztunk társadalmi munkában. Jelenleg irodaházunk homlokzatára vassziluettet készítünk, valamint egy 2 méteres csillagot. — Hetvenegy óta a brigád 9-ről 15 tagúra nőtt.» — Igen. Például most már együtt dolgozunk Kovács Isván- nal, aki nálunk lett szakmunkás, s feleségével, aki műhelyadminisztrátor. Két házaspár is van a brigádunkban, s a két asszonyon kívül nincs is több nő. Velünk dolgozik még Rozek József, Nikora Illés, Mező Ferenc és Mester, Károly, aki jelenleg katona. Természetesen vele is tartjuk a kapcsolatot. Mindnyájan patronáljuk a 8-as számú iskolát. Tanévkezdés előtt és a téli szüetben ajtókat, ablakokat, zárakat, csapokat, lámpákat, kapcsolókat, villanyvilágítást javítunk. Az úttörők, kisdobosok pedig eljönnek rendezvényeinkre, szerepelnek kürtöseik, s énekelnek, szavalnak. Az 1-es iskolának májusban tornaállványt adtunk. A brigád tagjai nagy gondot fordítanak az anyagtakarékosságra. Sok esetben egész berendezést „fabrikálnak” új anyag nélkül. — Nem „neki a raktárnak”, hanem felkutatjuk, használhatóvá tesszük a régi alkatrészeket, anyagokat — mondjuk. Egyéni és közös újításaik közül az idén hármat, tavaly pedig négyet fogadtak el, ezzel jelentős megtakarítást elérve. Egyik jelszavuk: Egymásra vigyázni! Munkájuk annyira változatos, nem rutinmunka, hanem szinte óránként változik, hogy különösen nagy elővigyázatosságra van szükség. Ügyelnek a védőberendezésekre, még az előírásokat Is „túlteljesítik”. Balesetvédelmi oktatás negyedévenként kötelező. Ök viszont havonta megtartják. S nemcsak közvetlenül munkavédelmi oktatáson vesznek részt, hanem polgári védelmi ismereteket is szereznek. Most készülnek meghívni valakit, hogy tartson gyakorlattal egybekötött előadást, mert szerintük nem elég csak hallgatni és olvasni a témáról. dBBBeaaee&aeeaaeeeaaeeascaaaaseeeateeBBBaaaaaai egyéb kérdés is felvetődik. Így * pl. gondoskodni kell a folyóme- ■ der karbantartásáról, hydrome- ■ teorológiai szolgálat működésé- i ről, hajózási térképek készítésé- ; ról stb. * 9 Budapesten a Dunabizotíság Mindezeknek a feladatoknak | az • ellátására, koordinálására : hozták létre a belgrádi egyez- : ménnyel a parti államok egy- j egy képviselőjéből álló egységes j Dunabizottságot. A bizottság székhelyeként az ■ egyezmény Galacot jelölte meg. * 1953-tól azonban — a bizottság ! javaslatára — Budapesten mű- • ködik a Dunabizotíság. A bizottság eddig is sokrétű, : hagy jelentőségű feladatköre a : jövőben csak tovább növekszik. ■ A KGST-vel nemrégiben kötött ■ együttműködési szerződés ön- ■ magában is kifejezésre* juttatja ■ a Duna szerepét Közép-Európa ! — -de mindenekelőtt a szociális- | ta országok — együttműködésé- : ben. Az ezredforduló előtt pedig I már a Duna csatornahálózat ki- * építésével — közvetlen össze- * köttetésbe fog kerülni a Rajná- \ val és az Elbával is — mint- 5 egy reprezentálva a Kelet és a S Nyugat együttműködésére vo- 1 natkozó helsinki elveket. László * Nehéz, zsíros ételeket fogyasztunk — hangzik gyakran a kritika, s nem alaptalanul. A korszerű táplálkozás csiga- lassúsággal hódít teret. Legsajnálatosabb, hogy a „szakácsművészet” az életkori sajátosságokra sincs tekintettel. A miértre keresett választ a Békés megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A gyermekek korszerű táplálkozása Vannak örvendetes tények. Megyénkben a közétkeztetés gyors ütemben fejlődött A vállalatok, az üzemek konyhákat, étkezdéket létesítettek. Sokat tett a közétkeztetésért az Alföldi és a Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat, valamint az ÁFÉSZ-ek. A bölcsődé?, az óvodás és az iskolás korú gyermekek étkeztetésé is többé-ke- vésbé megoldódott. Napjainkban már nem arról van szó, hogy a jelentkezőket elutasí- ják. A közétkeztetésben részesülők száma igen magas, s év- ről-évpe emelkedik. A minőséggel van probléma. A bölcsődés korú gyermekek élelmezését a tanácsi és a vállalati kezelésben levő konyhák biztosítják. A vállalati bölcsődék étrendje jobb, választékosabb. Több biológiailag értékes alapanyagot használnak fel. Egyes- bölcsődékben azonban kevés gondot fordítanak az életkori sajátosságoknak megfelelő fehérjedús és változatos étkeztetésre. A felnőttek szokásait követik: bableves, füs- töltkolbász, sárgaborsó-főzelék, burgonyaleves szerepel az étlapon. A 3—18 évesek élelmezése is sok kívánnivalót hagy maga után. A napközi otthonos, valamint a gimnáziumi és kollégiumi konyhák jóval több gyermeknek főznek, mint amennyi a terv szerinti kapacitásuk. Ezt még tetézi az is, hogy naponta több korosztályt kell ellátniuk. A főétkeztetés ételei azonosak minden korosztálynál, csak a tízórainál van eltérés. Az óvodások tejet, tejterméket kapnak, az általános iskolások péksüteményt. A nagy szénhidrát tartalmú ételeket hagyományos eljárással készítik. Sok zsírt hasz- nálnak fel. A tej, tejtermék, zöldség, gyümölcs, hal, baromfihús felhasználása alig növekszik. Nem törekszenek a helyes táplálkozási szokások kialakítására. Sőt, a Művelődésügyi Minisztériumnak a gyermekek korszerű táplálkozására vonatkozó Irányelveit a konyhavezetők többsége nem is ismeri. A főszakács ízlése7 Milyen a felnőttek közétkeztetése, egészségesebb, változatosabb-e az étrend? A népi ellenőrök vizsgálata szerint az üzemi konyhák kalóriadús ételeket készítenek, biológiailag értékes nyersanyagok beszerezésére viszont kevés gondot fordítanak. A húsáruk zsírosak, á tejtermékek aránya elenyésző. AZ étrend egyáltalán nem mondható változatosnak. Az adagok mennyiségét, néhány kivételtől eltekintve, alig ellenőrzik. Így hát nem csoda, hogy az ételek összetétele és elkészítési módja nem mindig azonos azzal, ami az étlapon van feltüntetve. A Békés megyei és az Alföldi Vendéglátóipari Vállalatnál sem sok változás történt az utóbbi években. Némáiéin ugyan több biológiailag értékes alapanyagot használnak fel, de ez nem a tudatos irányítás következménye. Ezen a téren elsősorban a fogyasztók igényének lenne perdöntő szava. Ám ennél is nagyobb súllyal esik latba az éttermi vezetők és a főszhká- csok ízlése. Ugyanis ők döntik el, hogy milyen nyersanyagot kell vásárolni. Bármelyik termelő vagy kiskereskedelmi vál- lalalttal tarthatnak kapcsolatot. Az anyagbeszerzés azonban nem szerződéses, hanem eseti megrendelés alapján történik. Azaz előrelátó tervezés nélkül. A vállalatok és az ÁFÉSZ-ek üzletpolitikájukban megfogalmazták a választék bővítését, a technológia fejlesztését, a kivitelezés azonban erősen sántít. Az étrend elsősorban az olcsó alapanyagra, az élelmiszeriparban nagy tömegben gyártott levesekre, főzelékekre, konzer- vekre épül. Az ok: az üzletpolitikai célok végrehajtását nem ' ellenőrzik. A vállalatok a pénzügyi terv teljesítését, az ÁFÉSZ-ek pedig az újabb vendéglátó egységek létesítését t”** ják szem előtt. Ennek tudható be, hogy ez év áprilisában a KERMI több étteremben súlycsonkítást és minőségromlást állapított meg. A bajok forrása A korszerűbb, egészségesebb étrend kialakítását gátolja a ■szokás. Erre azonban még legjobb indulattal is csak felnőttek esetében lehet hivatkozni, Nevetséges lenne, ha a gyer- mekétk«ztés terén mutatkozó foghíjakat ezzel a lepellel akarnánk eltakarni. Legtöbb baj forrása a hozzáállás és a szakképzettség hiánya. A vállalatok, az üzemek nem fordítanak kellő gondot a rendszeres továbbképzésre. A konyhák felszerelése hiányos. A hűtőgépek befogadó- képessége sem kielégítő. Noha az utóbbi években a bölcsődéket, az óvodákat bővítették, új kollégiumokat létesítettek, a konyhák korszerűsítése ezzel a folyamattal nem tartott lépést. A vendéglátóipari vállalatok és az ÁFÉSZ-ek pedig a trurifmus- ból származó forgalomnövekedésre , való tekintettel a presz- szók, az éttermek korszerűsítésére, bővítésére fordítják elsősorban a figyelmüket. Lényegében a megnövekedett forgalom kényelmessé tette őket. Azaz nem ösztönzi a vállalatokat és az ÁFÉSZ-eket arra, hogy az ételek választékát bővítsék és javítsák a minőséget. Nem nyújt kellő alapot az árakra való hivatkozás sem. Hiszen a jelenlegi árrendszer lehetőséget ad a korszerű táplálkozás térhódítására. Közismert, hogy a tej felhasználásának milyen jelentős szerepe van az egészséges étrend kialakításában. A Belkereskedelmi Minisztérium egyik rendelete éppen ?zzel kapcsolatos. A fogyasztás emelkedését a kereskedelmi vállalatok premizálhatják. Ennek ellenére a tej felhasználása nem emelkedett. Pedig különösen a gyermekélelmezésben sok étel alapanyagául szolgálhatna. Nem lehet eltekinteni attól sem, hogy a vendéglátóipari vállalatok és az ÁFÉSZ-ek nem ösztönzik a dolgozókat a korszerű étrend kialakítására. A jutalékot ugyanis á teljes forgalom után kapják. s-rérl! János /
