Békés Megyei Népújság, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-23 / 197. szám

Világ proletárja» 1975. AUGUSZTUS 33., SZOMBAT Ära: 1,— forint XXX. ÉVFOLYAM, 197. SZÄM jViAs ÜTÖRÖK _ ÚTÉPÍTŐK (3. oldal) ★ ÉLETKÉPÜK A 900 ÉVES DOBOZRÓL- (4. old.) ★ A CSABAIAK HAJÓJA (5. oldal) Láthatatlan kincs: az idő Láthatatlan, ámde mérhető. Az óra mutatójával, a naptár lapjaival, s ezer más módon is. így például: a gyártás kez­detekor — a hatvanas évek elején — egy hűtőszekrény előállításához átlagosan '40 óra kellett. Ma erre négy órát fordítanak. Ha ez a csökkenés nem következik be, akkor a jelenlegi havi ter­meléshez — 35—37 ezer da­rab, tavaly összesen 417 ezer •— 1,4 millió óra szükségel­tetnék. Ami alig lenne keve­sebb, mint a papíripar ösz- szes munkásainak áprilisi óra­telj esi tménye. S harmada an­nak/amit a villamosenergia­iparban felhasználnak. Hol találnának ennyi embert, s mi pénzbe kerülne!? Az elmúlt percet, órát, na­pot nem lehet többé vissza­hozni. Ezért kincs — még­pedig pótolhatatlan -— az idő. Ám, hallott-e már valaki olyat, hogy kergetnek egy embert, s azt kiáltozzák: éi- " lopott ezer órányi időt magá­tól, a társadalomtól!? Vic­ces? E „viccre” sűrűn kínál­kozna alkalmunk! Egyetlen munkanapon 7300 kárpitozott ülőbútor, 25 ezer női kosztüm és ruha készül el vagy — további példaként ■— egymillió izzólámpa. Csak­hogy idén, az első fél évben a textilruházati iparban ja­nuárban teljesítették a leg­több munkaórát, ugyanakkor a termelés ebben a hónap­ban volt a legalacsonyabb! Furcsa? Csipetnyi abból a keserű tubákból, melyet idő­pazarlásunk miatt felszippan­tunk. Leintik a gyártástervezőt,, ne bíbelődjön azzal, miként takaríthatna meg egyetlen percet az alkatrész forgácso­lásakor. Hagyja hát, s utólag ki gondol arra, hogy ez az alkatrész tízezer számra ké­szül már. • mégis érdemes lenne azt a hatvan másod­percet — több tízezerszer , hatvan másodpercet — meg­takarítani? Sokan abban a tévhitben élnek, az idő in­gyen van, nem kell fizetni érte. Pazarlását, bő markú mérését viszont nagyon is megfizetjük. A beruházások megvalósí­tási ideje az indokoltnál két- két és félszer hosszabb. Az építőipari gépek állásidejé­nek — mint ezt egy vizsgá­lat megállapította —, kéthar­mada "belső, azaz vállalati és kooperációs szervezetlenség következménye. Ezek és a hasonlók a nyíl** p*cséke!$s közé sorolhatók. S akkor m%? hol vannak a rejtett tékozlá­sok, a munkahelyen tétlenül töltött percek, félórák, a se- lejtbe beleölt műszakok, a rossz tervek okozta várakozá­sok?! A Gazdaságkutató Inté­zet számításai szerint a mun­kaidő 20—25 százaléka vész eL Ez annyi, mintha a tény­legesen számontartott egy­millió 745 ezer ember he­lyett csak 1,4 milliót fog­lalkoztatna az ipar. S ez még csak az ipar... Egyéni életünkben köny- nyen felismerjük az idő mú­lását, hiszen gyorsan eltelik szabadságunk, elillan néhány szabad óránk, ha összefutnak teendőink, azt tartjuk, meg­halni sem érünk rá. Azt azonban, hogy az idő közös, társadalmi méretű érték, csak kétkedve fogadjuk el, ha megtesszük egyáltalán. Hiszen „nem kerget a tatár”, „megvár a munka”; kínálják a mentséget hamis bölcses­ségeink. Észre kellene ven­nünk: ha az óránk .késik, bosszankodunk. Ha mi ké­sünk valamilyen feladatunk­kal, mindig lelünk rá ma­gyarázatot. Tavaly az iparban 2,3 mil­liárd munkásórát teljesítet­tek, s ez valamennyivel ke­vesebb, mint az 1970. évi mennyiség volt. A munkaidő- alap nem bővült, s a jövőben sem lehet számítani erre?. Más népgazdasági területe­ken úgyszintén az kerül elő­térbe, mi történik a munká­ra fordítható, lényegében vál­tozatlan számú órák alatt. A munkaidő-veszteségek egy része elkerülhetetlen, mert a szabadság, a beteg­ség is csökkenti a munkaidő alapot. De szükségszerű-e, hogy ügyes-bajos hétköznapi dolgaink túlnyomó részét csakis munkaidő alatt intéz­hetjük él? Mert hivatalok, szolgáltató vállalatok, intéz­mények még mindig nem elég öntevékenyek annak ke­resésében, hogyan lehetne a közös kinccsel szűkmarkúb­ban bánni. S mert ez a ké­nyelmesség hagyománnyá me­revedett, mert - ezt megszokta az állampolgár, saját munká­jában sem tulajdonít külö­nösebb jelentőséget annak, hogy múlnak az órák, s ha­szontalanul tejnek el. Egy ember, esztendőnként átlagosan 260 napot dolgozik. Forma és papír szerint, s a fennmaradó 105 napot a va­sárnapok, ünnepek, a sza­bad szombatok, a szabadság töltik ki. A forma szerint 260 napból mennyi telik tényle­ges, hasznos, társadalmat és egyént gyarapító munkával? Kevesebb, mint lehetne, mint kellene. Mai gondjaink, ne­hézségeink közepette még in­kább megnő a jól felhasz­nált és az elpocsékolt idő arányának jelentősége, flz ország összefogott Megyénk öszibúza-vetőmag ellátására Elkezdődött a szállítás — Ä saját vetőmagtételek minősítése az OVF-nél A vetőmagnak termelt búza jelentős részét már megvizs­gálták azért, hogy mennyire al­kalmas újravetésre. A tapaszta­latok szerint — sajnos — ezek nagy rüszét a gyenge csírázóké­pesség miatt még súlypótlékkal sem lehet elvetni. A szokatlan nyári csapadék várható hatása ez. A megye szövetkezetei eddig 1046 vagon búzavetőmagot igé­nyeltek a Vetőmag Vállalat Dél­magyarországi Területi Központ­jától. Ez a mennyiség majdnem kétszerese a tervezett igények­nek. Ha ugyanis elfogadható az évjárat, akkor a megye gazdasá­gaiban évente 500—550 vagon búzavetőmagot igényelnek fajta- felújítás címén. A szokatlanul nagy mennyisé­gű vetőmag beszerzése idehaza, J3ékésben szinte lehetetlen. A ve­tőmagtermelő gazdaságok, köz­tük a békéscsabai, a mezőhegye- si és a Hidasháti Állami Gazda­ság, valamint a telekgerendási Vörös Csillag Tsz és a mező­kovácsházi Üj Alkotmány Tsz készlete nem fedezi a megnöve­kedett igényeket. Ezért az or­szág fogott össze megyénk őszi- búza-vetőmag ellátására. Szol­nokról, Dombóvárról, Egerből, Székesfehérvárról, Debrecenből és a Pest megyei Monorról szál­lítanak vetőmagot megyénkbe a Vetőmag Vállalat Területi Köz­pontjai. Az eddigi jelzések azt tanúsítják, hogy a megnöveke­dett igényeket maradéktalanul kielégítik. A szállítás elhúzódá­sa várható, de október 1-ig va­lamennyi termelő gazdaság meg­kapja az igényelt vetőmagot — mondotta Schmidt János, a Ve­tőmag Vállalat dél-magyarorszá­gi, orosházi központjának igaz­gatója. Az őszibúza-vetőmag szállítá­sát a vállalat elkezdte. 118 va­gonnal már a helyszínen van, 286 vagont előkészítettek, a mi­nősítő bizonyítványt várják, s utána nyomban útbaindítják. Több vetőmagtételre MÉM-en­gedményt szükséges kérni, mert a vetőmag szabvány alatti érté­kű, így csak súlypótlékkal hoz­ható forgalomba. Azok a szövetkezetek, melyek egy évvel korábban elsőfokú szaporulatot kaptak saját par­cellás vetőmag-előállításra, csí­rázásra és gombafertőzésre, most ellenőrzik a minőséget. A gya­korlati tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a csávázott minták vizsgálata jobb eredményt hoz. Ezért ajánlatos a Békés megyei Növényvédő Állomás szaktaná­csa alapján csávázni és minősí- I tésre bocsátani a vetőmagot A vetőmag felügyelőség Békéscsa­bán végzi ezeket a vizsgálato­kat. Mivel a vetőmag minősége nagyon változó, várható, hogy a saját parcellás tételekből többet kizárnak a továbbszaporításból. Vetőmag nélkül azonban ezek a gazdaságok sem maradnak, mert a Vetőmag Vállalat erre a hibalehetőségre számolva orszá­gos tartalékkészletet alakított ki. A következő időben jelentkező igényeket ebből elégítik ki. D. K. Koszorúzások a román hősök sírjainál Ion Cotot, a Román Szocialis­ta Köztársaság budapesti nagy­követe, Constantin Cimbru ta­nácsos és loan Puscas katonai attasé a román nemzeti ünnep alkalmából pénteken megkoszo­rúzta a Rákosligéti temetőben nyugvó román hősök sírját. A koszorúzáson jelen voltak a Kül­ügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a Fővárosi Tanács, és a XVII. kerületi tanács kép­viselői. Az ünnep alkalmából a román nagykövetség képviselői az or­szág különböző részein koszorút helyeztek el a hazánkban nyug­vó román hősök sírjain. (MTI) Megyei tömegszervezetí delegáció átázott Aradra Pénteken, augusztus 22-én há­romtagú .tömegszervezeti kül­döttség utazott megyénkből a testvéri Arad megyébe a Romár. Szocialista Köztársaság felszaba­dulásának 31. évfordulójára. A delegációt Nagy József, a Haza­fias Népfront Békés megyei Bi­zottságának elnöke vezeti. Tag­jai: Pagyoga Lajosné, a Közal­kalmazottak Szakszervezete Bé­kés megyei Bizottságának titká­ra és Kibédi-Varga Lajos, a KISZ Békés megyei Bizottságá ­nak titkára. A tömegszervezeti delegációt a magyar—román ha­táron Nyári Sándor, a Hazafias Népfront Békés megyei Bizott­ságának titkára búcsúztatta. Lesz bőséges téli alom A kamut! Béke Tsz-ben nagy mennyiségű és jó minőségű szalmát takarítottak be aratás után. A kazlak nagy részét az állat szállások köré rakták, hogy legyen bőségesen télen is alom. (Fotó: Demény)

Next

/
Thumbnails
Contents