Békés Megyei Népújság, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-17 / 193. szám

fey látta a hete* hírmagyarázónk, Pélfl József fimerikabarát politikus Banglades élén - flntikommunista terror Porfigáliában - Kissinger vádjai- Új „ingázás” a Közel-Keleten fi hét végének szomorú szenzációja lett: Bangladesben államcsínyt hajtottak végre. Az új, állam nagy nemzetközi tekin­télynek örvendő, a népet szol­gáló vezetőjét, Mudzsibur Rah­man sejket meggyilkolták ... A nyugati hírügynökségek a sorok közül kiérezhető elégtétellel közölték, hogy a puccs végrehaj­tói azt a Khandakar Musztak Ahmedet nevezték ki az állam új elnökévé, aki Amerika-barát politikus " hírében áll, s akinek első dolga volt, hogy a népi köztársaságot vallási alapon ál­ló Iszlám Köztársaságnak ne­veztesse el. Még élénken emlékezetünk­ben él a harc, amelyet Mudzsi­bur Rahman vezetésével a ben- gálok a pakisztáni kormány el­nyomó uéalma ellen folytattak. Pakisztánt akkor az amerikai imperialisták éppúgy támogat­ták, mint Pekingben a maoisták. Ez a felállás azóta sem válto­zott. A magyax-ázaí: a független Banglades szoros kapcsolatot teremtett a Szovjetunióval és a szocialista országokkal, s Indiá­val is jószomszédi viszonyt ala­kított ki. Márpedig Washing­tonban és Pekingben egyformán szeretnék v szembeállítani a szubkontinens népeit, államait. Banglades világpolitikai je­lentősége abban rejlik, hogy az Indiai-óceánra, illetve annak úgynevezett Bengál-öblére te­kint. Chittagong rendkívül fon­tos kikötő. Mostanában — ész­revehettük — mindinkább ki­bontakozik a politikai-diplomá­ciai, áttételesen pedig a katonai küzdelem is az Indiai-óceán térségének megszervezésére. Természetesen korai lenne még végleges véleményt formál­ni a daccai dráma előzményei­ről, még inkább a következmé­nyeiről. A világpolitikai érővi­szonyok olyan nagy egészet al­kotnak, amelyben Banglades viszonylag rész-tényező, sorsa még nem dőlt el: meg kell vár­ni a bengál nép szavának ér­vényre jutását. fl bangladesi fordulat egy pillanatra el tudta terelni a fi­gyelmet a por.ugáliai válságról. Pedig az a hét közepére már robbanásig feszültté vált: az or­szág északi (elmaradott és a klerikális . reakció befolyása alatt álló) részein állandósult a kommunistaellenes terror, a fegyveres erők mozgalma meg­oszlottá vált, az új kormány tehetetlennek bizonyult, az im­perialisták alig félreérthető mó­don kezdtek el beavatkozással fe­nyegetőzni „a portugál demok­rácia megvédésére”... A Fegyveres Erők Mozgalma két irányzatáról beszéltek a hé­ten a legtöbbet — és ez irány­zatok hangadói beszéltek is a ' legtöbbet. Egyik oldalon Carval­ho tábornok, a biztonsági erők főparancsnoka próbálja elfo­gadtatni elképzelését, amely — úgymond — a nép és a Fegyve­res Erők Mozgalmának közvet­len kapcsolatát Sürgeti — a po­litikai pártok, igy a kommunis­ták kikapcsolásával. A másik oldalon Meló Antunes őrnagy, a korábbi külügyminiszter „mér­sékelt” álláspontját találni. An­tunes nyíltan antikommunista. Portugáliát meg akarja tartani a nyugati táborban. A két irányzat ütköztetése nyilván ar ra .is jó, hogy közben és ezáltal megpróbálják visszaszorítani Vasco Goncalves tábornok, a miniszterelnök híveit. Az új kormány pedig, éppen Goncalves vezetésével, a forra­dalmi reformok folytatását ha­tározta el. A legnagyobb portu­gál monopólium államosítása is megtörtént. A portugál kommu­nisták pedik újra meg újra kö­vetelik a törvényesség betartá­sát, az antikommunista boszor­kányüldözés megfékezését, s mindezek alapjául az antifasiszta népi egység visszaállítását Kissinger az Alabama ál­lambeli Birminghamben nyilat­kozott. Szavai elárulták: (ami­hez persze nem sok kétség fért) az USA azokat a portugáliai erőket támogatja, amelyek anti- kommunisták, s amelyek a Fegy­veres Erők Mozgalmának hala­dó szárnya ellen támadnak. Kissinger azzal vádolta a Szov­jetuniót hogy „közvetve vagy közvetlenül beavatkozik” a por­tugál belügyekbe. Bizonyíték­kal elfelejtett szolgálni. Azt vi­szont természetesnek ítélte, hogy az USA akár be is avat­kozzék, hiszen Portugália az Egyesült Álamok „régi barátja és szövetségese”. Az amerikai kül ügy miniszter egyébként arra készül, hogy új­rakezdi közel-keleti „ingázását”. Mindenesetre a nyugati sajtó egybehangzóan azt írja-, hogy Je­ruzsálemben és Kairóban mind több készség mutatkozik az új csapatszétválasztási megállapo­dás megkötésére. Izrael vala­mennyit visszavonulna a Sinai- félsziget sokat emlegetett, stra- • tégiailag fontos hágóihoz, áten- 5 gedné az elfoglalt Abu Rodeisiz-i ! olajmezőt is, cserébe viszont so- : kát követel. Először is azt, hogy ; a kairói kormány kötelezze el ; magát hároméves teljes fegyver- j nyugvásra, az erőszakról való le- | mondásra; másodszor: menjen j bele az egyiptomi kormány abba, | hogy az ENSZ-erők mellett izra- j éli radarmegfigyelők is ott le- ] gyenek a kiürített területen, j amerikai polgári ruhás „szakér- ] tők” irányítása alatt; harmad- i szór: Egyiptom tartoznék íeiszá- i mclni az izraeli áruk és Izraellel együttműködő cégek 'arab boj­kottját. És még így tovább .., fi csaaafszátválasziás megállapodás fő ellenzéke ma a Palesztinái mozgalom, de a Szí­riái kormány sem hajlandó bele­menni abba. hogy a Golan-fenn- sík kimaradjon a részleges meg­állapodásból. Még Jordánia ki­rálya is mellőzve érzi magát. Lesz még tehát dolga a közvetí- tőnek. Elufazoff a pa!e§zíinai felszabadulási szervezel küldöttsége A Magyar Szolidaritási Bi­zottság meghívására augusztus 14—16 között küldöttség élén látogatást tett Budapesten dr. Faruk Kciddumi Asszad, a Palesztinái Felszabaditási Szer­vezet Végrehajtó Bizottságának tagja, a Politikai iroda vezető­je. Dr. Faruk Kaddumit fogadta Pullai Árpád, az MSZMP KB titkára. A Palesztinái delegáció látogatást. tett Garai Róbert külügyminiszter-helyettesnél és megbeszélést folytatott dr. Mol­nár Bélával, a Magyar Szolida­ritási Bizottság alelnökével. Az imperialistaellenes harcban folytatott együttműködés és szolidaritás szellemében meg­tartott találkozón és megbeszé­léseken áttekintették a Közel- keleti válság időszerű fejlemé­nyeit, s a magyar—palesztin kap­csolatok kérdéseit. A PFSZ kül­döttsége szombaton elutazott Budapestről. (MTI) Testvéri szolidaritás a chilei néppel A% Országos Béhetanécs elnökségének állásfoglalása Az Országos Béketanács elnök­sége a chilei helyzettel kapcso­latban állásfoglalást tett közzé, amelyet megküldött az Egyesült Nemzetek Szervezetének és a Béke-világtanácsnak. Az állás­foglalás. hangsúlyozza: Chilében a hatalmat bitorló fasiszta kato­nai junta, a demokrácia minden formáját felszámolva, súlyos vál­ságba sodorta az országot. A ma­gyar nép és békemozgalma nagy aggodalommal, a chilei nép irán­ti.- testvéri érzésekkel és mélysé­ges felháborodással kíséri mind­azt, ami Chilében végbemegy. A fasiszta terror példátlan mé­reteket öltött, tömegek szenved­nek. A nemzetközi és ahazai mo­nopoltőke érdekeit kife'jező és a CIA-val szorosan együttműködő Pinochet-rezsim titkosrendőrsége kínzókamráiban minden vád­emelés nélkül chileiek ezrei tűn­nek el. Rendkívül súlyos veszély­ben van az élete Luis Corvalán- nak, a chilei nép hű fiának, aki műtétje után megrendült egész­ségi állapotban is börtönben sínylődik. Pinocheték, fasiszta terrorral^ akarták megfélemlíteni a chilei népet. Csalódtak. A nép többsé­ge a fasizmus ellen van, szem- befordult a juntával, nem nyu­godott bele helyzetébe — hang­zik az állásfoglalás, amely hang­súlyozza: — A magyar békemozgalom — együtt a Chilével szolidáris erők­kel — cselekvő együttérzéséről biztosítja a chilei népet. Meggyő­ződésünk, hogy Chilében a fa­sizmus terroruralma átmeneti jellegű, követeljük Luís Corva- lan, Jósé Cademortori, Anibal Palma, Miguel Lawner, Fernan- dó Flores és a többi bebörtönzött chilei hazafi szabadonbocsátá- sát. (MTI) Fegyveres összetűzéseket jelentenek Bangladesből Helyzetjelentés az államcsíny után Bangladesből, ahol pénteken hajnalban katonai államcsínyt hajtottak végre, meggyilkolták az ország elnökét, Mudzsibur Rahman sejkét, s megdöntötték kormányát, szombaton reggel kevés új információ érkezett. A hírek zöme a katonai ellenőrzés alatt álló bangladesi rádió által közölt hírekre szorítkozik. A Reuter angol hírügynökség Üj-Delhiből keltezett összefogla­lója szerint tartják magukat a meggyilkolt Rahman elnök hívei és az új rezsim támogatói közötti fegyveres összecsapásról pénte­ken elterjedt hírek. Ezek szerint a határmenti Tripura államban, Agartalában lezajlott összecsa­pásnak legkevesebb 200 halálos áldozata volt. A Reuter Üj-Delhi tudósítója az új bangladesi kormány össze­tételéből arra kövétkeztet, hogy a pénteki puccs fő célja Mudzsi­bur Rahman sejk s néhány köz­vetlen munkatársának eltávolí­tása volt. Az új kabinetben he­lyet foglaló tíz miniszter és hat államminiszter ugyanis kivétel nélkül tagja volt az előző kor­mánynak is. Nem tagja az új végrehajtó testületnek Manszur Ali volt miniszterelnök — akit meg nem erősített hírek szerint meggyilkoltak — és a külföldön tartózkodó Kama! Husszein kül­ügyminiszter. Az összes indiai lapok felhív­ják a figyelmet arra: a puccsis­ták egyik első intézkedése volt, hogy az ország nevét Banglades Népi Köztársaságról „Banglades Iszlám Köztársaságra” változtat­ták. * A New York Times szombaton vezércikkben kommentálta a bangladesi fejleményeket. Egye­bek között azt írta Musztak Ah­mednek, mint a Rahman-kabinet volt miniszterének, szintén vál­lalnia kell a felelősséget a meg­döntött kormány gyengeségeiért Ám Musztak Ahmedben nincs meg az a személyes vonzóerő, az a dinamizmus, amely a néhai Rahman elnököt képessé tette arra, hogy „három és fél nehéz esztendőn át legalább összetartsa az országot”. + Khandakar Musztak Ahmed államfő elnökletével szombaton megtartotta első ülését az új bangladesi kabinet — közölte a daccai rádió. A katonai ellenőrzés alatt álló rádió hozzáfűzte még, bogy a 40 perces kabinetülésen „áttekintet­ték a pénteki hatalomátvétel után az országban kialakult ál­talános helyzetet, s azt kielégítő­nek tartották”. Daccában szombaton három órára felfüggesztették a kijárási tilalmat, hogy a lakosság élelmi­szereket vásárolhasson. (MTI) 40 éve történt A népfronteszme születése A Komintern VII. kongresszusára emlékezve Volán 8. sas. Vállalat pályázatot hirdet osztályvezető-helyettes munkakőt9 betöltésére A feladat önállóságot, szervezőkészséget, tervezési gyakorlatot igényel. Felsőfokú végzettségűek, de főként közgazdászok, rendszerszervezők jelentkezését várjuk. Érdeklődni a munkaügyi osztály vezetőjénél lehet. Békéscsaba. Szarvasi u. 87. 40 évvel ezelőtt — egy hóna­pon keresztül — ülésezett Moszkvában a Kommunista In- temacionálé VII.' kongresszusa. A világ minden részéről 65 kom­munista párt több mint félezer küldötte elemezte, vitatta, majd határozta meg a világot pusztu lássál, .világháborúval fenyegető 1 fasizmus elleni harcnak, a né­pek antifasiszta összefogásának programját, a népfrontpolitika stratégiáját. A világ, s főleg Európa népei ezekben az években aggódva fi­gyelték a nácik németországi győzelme után kontinensünk kö­zepén egy új háborús tűzfészek megjelenését, a fasiszta barba­rizmus mind nagyobb térnyeré­sét. József Attilával együtt tet­ték fel g kérdést; „...mi les? még, honnan uszulnak ránk új ordas eszmék, fő-e új méreg, mely kö­zénk hatol”. A fasizmus támadásával szem­ben a kommunisták vezetésével azonban gyorsr i szerveződtek az antiíasizmus rői. Ezeket a kezdeti eredmén két, az itt szerzett tapasztalatokat és a fa- sizmus osztálytermészetét volt hivatva meghatározni és a világ közkincsévé tenni a Komintern VII. kongresszusa. A tanácskozás főreferátumát a náci vezérekkel bátran szembe­szálló, a világ haladó erőinek szemében nagy tiszteletben álló kommunista, a lipcsei per hőse, Georgi Dimitrov tartotta. Joggal állapította meg, hogy a fasizmus, amely a forradalmi harcok és a nagy gazdasági válság miatt meggyengült imperializmus utol­só mentsvára, politikai eszköze, nemzetközi veszéllyé, a legve­szedelmesebb és legkegyetle­nebb ellenséggé vált, amellyel valaha is a nemzetközi munkás- és demokratikus mozgalom szembekerült. A fasizmusról, osztályfunkciójáról adott átfogó elémzéssel eloszlatta azokat a tévhiteket, amelyek jórészt gá­tolták az ellene folyó harc ered­ményességét. A kongresszus a francia és spanyol antifasiszta szociálde­mokrata és más demokratikup erők körében rqegnövekedétt an­tifasiszta tendenciákra felfigyel­ve és támaszkodva állapította meg, hogy lehetséges, egyben szükséges a munkásegység, majd ehnek nyomán’az összes antifa­siszta erőket tömörítő népfront , megteremtése. Éppen e fontos meghatározás nyomán a kong­resszuson kibontakozott széles­körű vita tette lehetővé, hogy a kommunisták tisztázzák a szo­ciáldemokrata pártokhoz és a polgári demokráciához való he­lyes viszonyt. A részvevők éle­sen bírálták, változatlanul eluta­sították a szociáldemokrata pár­tok antikommunista, szovjetelle- •nes, a fasizmus elleni aktív har­cot elutasító politikáját, egyben azonban végleg elvetették az egyes kommunista pártoknál még mindig észlelt „szociálfasiz- mus” elméletét és gyakorlatát. Keresték azokat a lehetőségeket, amelyek a munkásmozgalom két szárnya közötti együttműködést országonként és nemzetközi mé­retekben is megjavítja. Állást foglaltak a fasizmus által fenye­getett polgári demokrácia védel­me, mindenekelőtt a legszéle­sebb, a dolgozó tömegek érdekeit szolgáló demokratikus jogók megőrzése mellett. A kongresszus küldöttei abból a helyes felfogásból kindulva, hogy kizárólag a munkásság és az őt támogató szegényparaszt­ság erőfeszítéseivel a fasizmust legyőzni nem lehet, kimunkál­ták a kommunista pártok új szö­vetségi politikáját, a népfrontot. E koncepció lényege: tömöríteni a munkásosztály vezetése alatt az antiíasizmus zászlaja alá mindazokat a társadalmi osz­tályokat' és rétegeket, beleértve a fasizmust elutasító burzsoázi-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents