Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-11 / 161. szám
VÉRES FARSANG A török hódoltság idején három részre szakadt Magyarország történelme bővelkedik drámai fordulatokban. A két világhatalom, a Habsburg- és az oszmán birodalom ütközési pontján levő Erdély példája szemléltető módon jelzi a történelmet formáló erők hullámzását. Bethlen Gábor és a Rákócziak nevéhez kapcsolódó „aranykor”, a viszonylagos nyugalom időszaka előtt szapora kilengésbe lódult az erőviszonyok változását jelző rendszer mutatója. A belső viszályoktól feszített korszak olyan uralkodót is adott Erdélynek, mint az ingatag jellemű Báthori Zsigmond. A XVI. század utolsó éveinek tragikus időszakát, Báthori Zsigmond ellentétektől terhes alakját tükrözi Veress Dániel: Véres farsang című történelmi drámája, mely a hatalommal történő visszaélés módjait kutatja. A dráma középpontjában Báthori Zsigmond, a hibás lángész áll, aki fékevesztett kényúr módjára játszadozik az emberi életekkel, a hatalommal és önmagával is. Leghívebb embereit szemrebbenés nélkül adja hóhérkézre, hiszen szerinte a hatalom legfőbb titka az, hogy az emberek rettegjenek. A tébolyult farsang igazi áldozata tulajdonképpen az erdélyi nép, a kisemmizett, rászedett jobbágyság, székelység, a favágók és a havasi pásztorok. Tizenkét éves hagyományához híven a Gyulai Várszínház ebben az idényben is magyar történelmi dráma előadására vállalkozott. Veress Dániel alkotásának életre keltése ezúttal magyarországi bemutató előadás, melyet Sík Ferenc rendezésében láthat a várszínház közönsége. Vitára ingerlő élmény ez a bemutató. Megrázó erejű, magas feszültségű jelenetekhez odasorjáznak olyan pillanatok is, amelyek szinte teljesen kivonják a nézőt a színházi varázsból. Nagyszerű például az előadásban többször is megjelenő regős, aki hangulatilag rendre helyrebillenti a színpadi játékot; emlékezetes az erdélyi nép friártírságát idéző jelenet; rendezői bravúr, hogy „fölfedezték” a vár belső tereinek akusztikai hatását; ám a formai elemek túlhangsúlyozása mégis zavaró hatású. Az előadás kezdetén látott „bevonulásnak”, a Jancsó- filmekre emlékeztető színpadi jövés-menésnek még van ugyan esztétikai tartalma — a tetszetős emberi mozgás önmagában is szép —, de amikor az erdélyi nép bohócnak maszkírozott képviselői sorozatosan egy négyzet alakú ponyvával jelennek meg, amelynek a közepén lyuk található, akkor bizony a néző törheti a fejét, vajon mit jelent mindez? És amíg töpreng. a cselekmény már régen messze jár. (Igaz, később kiderül, a lyukba többen is bedugják a fejüket.) Vagy: a díszletként szolgáló hatalmas kockák érzék1 ete- sen teljesítik feladatukat, jelzik a jezsuita keresztet, s átalakíthatok nászra hívó heverő alkalmatossággá is, de amikor a ki- és berohangáló másféle bohócok látszólag csak különböző mértani szabályok szerint rendezgetik az idomokat, akkor már mindenki saját elgondolása szerint értelmezheti a színpadi látványt. (Zárójelbe kell tenni a következő megfigyelést: ezen az előadáson még a szünet is a ..formabontás” áldozata lett. A közeli bástya-presszóba igyekvő közönség ugyanis a jelmezes színészekkel egvütt fogyaszthatja el a feketéiét. Bár tudja mindenki hogv a színpadon szereplők színészek, de a szúnyogIglódi István, Báthori Zsig- montí szerepében Szalay Edittel (Fotó: Demény) füstölő cigarettázások, és a szünetben, a borkóstolóban együtt lehörpintett kisfröccsök elmossák az első rész illúzióját. Több áhítatot, kedves barátaim, ott a színház környékén, Thália vártemplomában is!) Az előadás leginkább vitatható pontja tehát az a szemle- l e t, ahogy a művészek a történelmi drámát bemutatják. Bizonyára nem véletlen az eredeti cím: Véres farsang. Ám ezen az estén inkább csak a farsang látható. Groteszk, szélsőséges stílusban játszanak el egy történelmileg tragikus kort. Nem a komor pompa, vagy a színpadon csöpögő vér hiányzik az előadásból, hanem az állandóan jelenlevő drámai feszültség. Meg kell vallani: sajnos csak ritkán érezhető az a sajátos áramkör, amely a jó színházi előadásokon összeköti a nézőteret a színpaddal. Az erdélyi nép képviselői — Csíkos Gábor, Bősze György, Nagy Gábor, Fülöp Zsigmond és Lukács József megformálásában — szándékosan eltúlzott eszközökkel jelzik a nagy akarások s az örök megtorpanások népét. Vásári komédiásokat mímel ez a társaság, s ez a felfogás elsősorban a történelmi hűséggel ellenkezik, hiszen Báthori Zsigmond mégiscsak velük győzte le a gyurgyevói csatában Szinán nagyvezér seregét! A Pákozdy János. Bicskey Károly. Körösz- tös István. Bángyörgyi Károly és Groteszk játék a Gyulai Várszinházban Gálfy László által életre keltett fejedelmi tanáesurak jelenléte tartja egyensúlyban az előadást, amíg ki nem végzi őket a bakó. Hús-vér emberek: pletykálkod- nak, merész terveket szőnek, ország sorsáról döntenek és saját bőrüket féltve fejet hajtanak a pusztító önkénynek. A bemutató legjobb színészi teljesítményét Dózsa László nyújtja, aki Báthori Boldizsárt alakítja nemcsak az asszonyfaló főkapitányt mutatja' be, hanem érzékeltetni képes az uralkodásra és parancsolásra született férfi rátermettségét is. Alakításának varázsa még akkor is ott volt a színpadon, amikor szerepe szerint már vele is végzett a bakó. A főszereplő, Iglódi István hatalmas energiával veti magát a játékba. Égő idegeivel ott remeg a várudvar valamennyi zugában, színészi munkájából ezúttal mégis hiányzik az a művészi erő, amely hitelessé tehetné Báthori Zsigmond alakját. A Mária Krisztina Habsburg főhercegnőt Sunyovszky Szilvia keltette életre. Alakítása láttán önkéntelenül a néző eszébe jut a régi szólás: házasodj Ausztria! Szalay Edit a velencei kurtizán szerepében a világlátott szép nőt hozta a színpadra, aki sokat tud az urak dolgairól és ezért életével kell fizetnie. Báthori Boldizsár feleségét a kelleténél egy kissé riadtabban játszotta Máriáss Melinda. Színészi telitalálat viszont a Huszár László által formált Jósika István, a hatalom fényétől elvakított udvaronc figurája. Méltán dicsérhető Bárány Frigyes és Kézdy György stílust váltó, cseppet sem groteszk alakítása. A díszlettervező Vata Emil legfőbb érdeme, hogy eredeti szépségében hagyta élni a régi várat. A változó helyszínek illúzióját különböző fényhatások segítségével így is sikerült megteremteni. Az előadás hangulatát híven szolgáló jelmezeket Schaffer Judit tervezte. Andódy Tibor Megyénkben első olkolommal Kettős alkotótábor Békésen A Békési Művelődési Központ alkotók klubjának régi terve valósult meg, amikor hét elején megnyitották az első békési nyári alkotótábort. A képzőművészeti és amatőrfilmes tábor nemcsak megyénkben, de országosan is jelentős esemény. A művelődési központban tartott megnyitón Vámos László, a Békési városi Tanács elnökhelyettese mondott üdvözlő beszédet. — Békés városa már eddig is számos' eredményt ért el kulturális életében. Bizonyítja ezt — a cigányklubtól kezdve az alkotók klubjáig az a tenniakarás, amellyel arra törekednek, hogy az oly sok tehetséget adó Viharsarok meg is tartsa tehetségeit. Az . alkotók klubjának kezdeményezésére jött létre a július 7-től 14-ig tartó tábor, azzal a szándékkal, hogy megismertesse, megszerettesse a vendégekkel Békés városát és a vidéket. A szakmai vezetők ismert művészek: Mengyán András iparművész és Raffai Anna, az ismert néprajzi filmrendező. A tábor résztvevői Békés megyei, szegedi, nagykanizsai, budapesti alkotók. A program lehetőséget ad mindenkinek az alkotás mellett a továbbképzésre is. A Megyei Művelődési Központ által szervezett, kedden kezdődött háromnapos előadássorozat előadói között volt Koszta Rozália festőművész, Németh Lajos művészettörténész, Rideg Gábor, a Művészet című folyóirat főszerkesztője és Bencze Gyula, a Képzőművészeti Főiskola tanára. A táborozok hétfőn városnézésen vettek részt. A hét folyamán megismerkedtek egy békési parasztszobával, bejárják a környező vidéket. Az amatőrfilmesek helytörténeti, néprajzi filmet forgatnak Békésről, közben Buglya Sándor, a Magyar Amatőrfilmesek Szövetségének főtitkára és dr. Kárpáti György filmrendező tart előadást aktuális kérdésekről. Július 13-án, vasárnap Prí- bojszki Mátyás citeraművész ad ajándékhangversenyt a tábor résztvevőinek a Bélmegyer-fás- pusztai kastélyban, amelyet birkavacsora és baráti találkozó követ. » A festők, szobrászok, fafaragók műveikből a tábor zárásaként kiállítást rendeznek, a filmesek az ott készített alkotásaikat mutatják be vasárnap. Az MSZMP városi bizottsága és a városi tanács fogadásával záródik július 14-én az első békési nyári alkotótábor. P. J Megjelent a Szovjetunió júliusi szama Elöljáróban két miniszteri nyilatkozatot olvashatunk a folyóiratban. Patolicsev külkereskedelmi .miniszter a szovjet külkereskedelem lehetőségeiről és távlatairól; Guzsenko tengerhajózási miniszter pedig a szovjet tengeri flotta fejlesztéséről számol be. Hét nagy oldalon sok képpel illusztrálva, átfogó képet kaphatunk a tudományos intézmények kutatóinak munkájáról. Képes riport mutatja be a Szov jetunió legnagyobb kálisó kitermelő és műtrágyagyártó létesítményeit. Kőbalták az atomkorban címmel érdekes beszámolót olvashatunk a leningrádi régészeknek a kőkorszaki technikával kapcsolatos kutatásairól. Előzetest közöl a lap a szovjet—amerikai kooprodűkcióban készülő Kék madár című filmről. A júliusi számban háromrészes bűnügyi riport indúl: árnyék a parkban címmel. A folyóirat mellékletében egyebek között részletes képes riport számol be a „Ki tud többet a Szovjetunióból a Szovjetunióról” országos középiskolai vetélkedő döntőjéről. PÁSZTOR FERENC: Fiúk a Leskema (REGÉNY) 15. Á napokban jelent meg a „Szarvasi Vasmunkás" A Szarvasi Vas-, Fémipari szövetkezet lapjának legutóbbi száma a napokban jelent meg. Többek között elemző cikkben foglalkozik az anyag- és energiatakarékossággal, az üzem- és munkaszervezés kérdéseivel, va lamint az üzemi és szocialista brigádok életéről közöli írásokat. — Jelentem, most nem az a fontos. Aranybányát találtam. Ketten voltunk. Velem volt Gerswin is. — Gerswin? Az, aki a Kék rapszódiát írta? — Dehogy is az, az aki eltolta a rádiót és egyszer elaludt kapuőrségben. Faludi Sándor határőr. Földim. Egy helyen lakunk. Abban a fiúban is rengeteg a kereskedelmi hajlam. — Mondd már! Találkoztatok a Nelson Rockefellerrel is? Felajánlotta fele olajkirályságát, és páncélszekrényét? — Jelentem, arról van szó, hogy a leshegyi kőbánya mellett, nem messze a Talkum üzemtől, találtunk egy barlangot. Annyi járata, annyi' folyosóivá van, hogy hihetetlen. Még szerencse, hogy igen nagy gyakorlattal rendelkező barlangkutató vagyok. Valamikor, megboldogult civil koromban minden időmet a barlangok felfedezésére szenteltem. Nagyon jól ismerem, melyik kőzetek származnak a Miocénből, melyek maradtak ránk a Pleisztocénből, melyek képződtek a víz és mész jelenlétében a földtörténet legújabb korában. Nos, jelentem. Ebben a barlangban annyi a denevér, hogy se szeri, se száma. Fürtökben lógnak alá a gömbüstökről. Rájuk világítottam, olyan nyivákolást rendeztek, mint a csipás macskák. Milliószámra tanyáznak ott ezek a bőregerek. Jelentem, nem butaság, nem jelentéktelen tényező. Namármost. Aki csak egy kicsit is használja a kókuszát, az azonnal felfedezi a nagy lehetőséget. — Tenyésszünk denevéreket, és adjuk el kanári madarak helyett a városi énekesmadár áruházban ! — Jelentem, ennek a fele sem tréfa. Mert mit mondanak nagyjaink, akik az ország ügyesbajos dolgait kormányozzák? Arccal a fejlett, nagyüzemi mezőgazdaság felé. A föld minden kincsét fel kell tárni a dolgozók asztalára. — Süssünk denevérpörköltet? ' — Jelentem, nem móka ez, komolyan gondolok mindent. Ahol denevér van, ott jelen van a biológiai törvény is, mármint a táplálék átalakulása vérré, csonttá, rostokká, egyébbé. A táplálék jelentékeny része azonban nem hasznosítható az égés biztosítására, hanem salakként eltávozik az állati szervezetből, s ha eltávozik, valahol felhalmozódik. Ahol felhalmozás van, ott nyilván érték is jelentkezik. Itt a kulcs. A barlang tele van denevér guánóval. Elsőrendű, tiszta, értékes denevér guánóval. Egy csipetnyi denevér guá- nó, és a konyhakerti növények úgy növekednek, mintha húznák, mintha felgyorsítanák az időt. Kitermeljük, szerződést kötünk egy jó- ravaló termelőszövetkezettel, de jobb, ha kertészettel, a pénzt a közös kasszába tesszük, ebből fedezzük azokat a kiadásokat, amik a katonák szociális ellátására, a szórakozásra, kulturális igényeinek kielégítésére szükségesek. A mi guánótelepünkhö7 képest a Galapagos-szigetek csak olyan vidéki budinak számítha tők. — Mindenekelőtt veszünk rajta egy ébresztőórát is, hogy Su- hajda István felébredjen, egy korbácsot, hogy kiverjük belőle ezt a mocskos kalmárszellemet, meg egy füzetet, ceruzát, aminek segítségével kiszámolja, hogy annak a madárszamak a kitermelése, elszállítása sokkal többe kerül, mint a szakboltokban kapható nagyerejű foszfát, műtrágya és más vegyszerek. Kedves Suhajda, a meleg vizet nem kell feltalálni. Csak ki kell nyitni a csapot, s jön magától. — Letörtem. Az ember gyötri magát, járatja az agyát, hogy a társadalom hasznos tagjává vál-
