Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-09 / 159. szám
lány, akiért százezer íorintot Ígérted Fél év után Öten A Baromfifeldolgozó Vállalatnál mint az óra -fogaskerekei, úgy járnak a magas pályán a szalagok. Kezdetben még a lábuknál felfüggesztett csirkék furcsán himbálóznak a tovagördülő pályán, a sor végén azonban már szépen becsomagolt konyhakész baromfihúsként indulnak a hűtőbe. A szal- lagok mellett dolgozó emberek — zömmel nők — serénykednek. Pontos, kiszámított mozdulatokkal végzik munkájukat. Mindig figyelniük kell, hiszen a szalag folyamatosan jár. Megállás nélkül. Fehér köpenyek, tisztaság. A Baromfiipari Vállalat orosházi gyáregységében vagyunk. — 'ir — A délelőtti műszak után öt, Gádorosról bejáró munkással beszélgetünk az egyik irodában. Mindjárt ők kérdeznek: — Ugye azért akar rólunk írni, mert cigányok vagyunk? — Igen. Azért is — mondom. — pedig nincsen ebben semmi különleges. Ügy dolgozunk, mint a többiek. — Éppen ezért is szeretnék önökkel beszélni.« 4z „önök” szót furcsának találják, ezért megkérnek: tessék minket magázni. Hamar kiderül, hogy ebből sem lesz „szabályos” riport vagy interjú. Nem baj, csináljuk szabálytalanul. S ha a formabontásnál vagyunk bevallom, hogy dr. Gulyás Mihály, az orosházi Városi Tanács cigány-koordinációs bizottságának tagja az, aki régóta mondogatja: írjunk már a Barneválban dolgozó cigányokról! Megérdemlik, hiszen szorgalmasan, becsületesen dolgoznak, a munkahelyi közösség befogadta őket. Jó példájuk megérdemelné a nyilvánosságot. Tessék, most együtt vagyunk a négy munkásnővel és egy fiatalemberrel. Kérdés nélkül egymást túlharsogva mondják: — Azt írja meg, hogy az autóbusz mindennap annyira tele van, hogy sokszor fel sem férünk rá! És nagyon sokat kell érte fizetni! Jó volna, ha a vállalat több hozzájárulást adna!... — Magnetofont nem hozott magával? Kár, mert a Jancsi fiam szívesen ráénekelne. Hallotta már őt a Horváth Pista is, és mondta, hogy szép a hangja. Kiderül, hogy Nagy Julianna öt éve dolgozik a vállalatnál, és jól érzi itt magát. Két hónappal ezelőtt behozta a Jancsi fiút is, azóta a fiatalember együtt dolgozik az édesanyjával. Ketten közel négyezer forintot keresnek. Szeretnének OTP-köl- csönnel házat építeni. Nem gondolnak valami nagy lakásra, csak szoba, konyha és kamra legyen. Szóval, egy tisztességes kis ház. — Engem már hívtak szocialista brigádba is, de nem mentem, mert nincs időm arra, hogy a többiekkel kirándulni járjak meg társadalmi munkára. De azért örültem, hogy hívtak engem is — mondja az édesanya. Rövid unszolásra a Jancsi legény is belekap egy cigánynóHIRDETMÉNY! A DÉMÁSZ békéscsabai üzemigazgatóság felvételre keres vidéki munkahelyekre VILLANYSZERELŐKET. SEGÉDMUNKÁSOKAT. Jó kereseti lehetőségek! Naponta történő haza- szállításról gondokodunk! Felveszünk továbbá GYORSÉS GÉPlRÖNOKET. Jelentkezés az üzemigazgatóság munkaügyi csoportjánál, Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 46. sz. Gádorosról Farkas Magdi a szalagnál tába. Szépen hajlik száján a dal, talán érdemes lenne tanulnia az éneklést. Az énekszóra a lányoknak is megjön a vidám kedvük. A két testvér, Farkas Magdi és Margit legszívesebben mindjárt népi együttest alakítana. Mondják, nem is olyan régen volt Gádoroson ilyen tánccsoport és nagy sikert arattak. Tanulniuk se kellett a táncot, az benne van a vérükben. A tanulás egyébként se erős oldaluk. Farkas Margit intelligens, értelmes kislány, mégis csak négy osztályt végzett. — Tíz éves koromban küldtek iskolába, addig alig beszéltem magyarul — mondja. — A társaim mind olyan picik voltak mellettem, hogy szégyeltem magam köztük. A tornát és az éneket szerettem, de legjobban annak örültem, amikor már nem kellett iskolába járni. Nővére, Magdi, igazi egzotikus szépség. Finom vonalú ar-c ca, fehér fogsora, éjfekete szemei bizonyára sok férfiszívet megdobogtatnak még. — Mire költik a keresetüket? — kérdem Magditól. — Ruhákat vásárolunk mindért! — Arra nem gondolnak, hogy jó lenne egy kicsit a takarékba is tenni a pénzből? — Majd gyűjtenek a fiúk — mondja Magdi. — Nálunk az a szokás, hogy a legények megveszik a lányt a szülőtől. Értem már ígértek százezer forintot, de nem mentem férjhez, mert nem tetszett a fiú! Nézegetem Magdit. Szép lány, szentigaz, de az a százezer forint sok egy kicsit a bemutatkozáshoz... Legnehezebben Pisont Gizella szokta meg a rendszeres munkát. — Először még fegyelmit is kaptam — meséli, pedig csak két percre mentem el a helyemről. Tudom, hogy miattam nem állhat le a szalag, de azért mégis súlyosnak tartottam a büntetést. Tavaly aztán már nem haragudtam, mert üdülőjegyet is kaptam. Szombathelyen voltam a barátnőmmel. Jól éreztük magunkat és nagyokat nevettünk, voltak ott német fiúk, akik olasznak néztek bénnünket. El is határoztam, hogy bármi történjen, elmegyek Olaszországba. Persze, sok csirkét kell addig kibeleznem, amíg összegyűlik a pénz egy ilyen utazásra... — ~ér — A délelőtti műszak után öt Gádorosról bejáró munkással beszélgettünk. Ez volt a beszélgetés. Szabálytalan, de annál érdekesebb. Andódy Tibor K étegyháza áruellátásáról Kétegyháza kereskedelmi és i vendéglátóipari egységei ez év április 1. óta a Gyula és Vidéke Általános Fogyasztási és Érté- j kesítő Szövetkezethez tartoznak. 1 A kétegyházi tagok száma 1275, j akik 210 ezer forint részjegy- [ alappal rendelkeznek. A nagyközségben húsbolt, élelmiszer- bolt, ruházati szaküzlet, háztartási bolt, négy vegyesbolt, vendéglő, cukrászda, eszpresszó, büfé, két italbolt, valamint felvásárló telep és szikvíz üzem áll a lakosság szolgálatában. Az igények és a forgalom állandó növekedését jelzi, hogy fél év alatt élelmiszerből 7 millió 350 ezer. ruházati termékekből 3 millió 580 ezer, vegyesiparcikkből pedig 7 millió 442 ezer forintot forgalmaztak. Összességében ezekből a cikkekből a tavalyi év első fél. . évéhez képest 8 5 százalékkal emelkedett a vásárlás. Élelmiszerből az ellátás jónak mondható. Annak ellenére, hogy a helyi sertéshizlalda három hónappal ezelőtt megszűnt, a húsipari vállalat a húsmegrendeléseket teljesíti. Töltelékáruból — az o'cső lecsókolbászból. bácskaiból, kenőmájasból — azonban nem tudják az igényeket kielégíteni. Kevés van a kétegyházi élelmiszer- és vegyesboltokban gyulai és csabai kolbászból, szegedi szalámiból is. Gondot okoz a tej és tejtermékek, a kenyér biztosítása. Ugyanis a boltvezetők nem tudják kellőképpen felmérni a napi fogyasztást, ezekből az alapvető élelmiszerekből. Így gyakran előfordul, hogy a délutáni órákban nem lehet kenyeret kapni Kétegyházán. A ruházati cikkek forgalma kedvezően alakult ugyan, de elég sok áru hiányzott a ruházati bolt polcairól. Nem lelte-' tett kapni például különböző ágyneműanyagokat, fólia asztalterítőt, férfi fekete öltönyt, zefir inget, pamutharisnyát, gyermek-harisnyanadrágot és 27—34 méretű gyermekszandált. A vegyes iparcikkek forgalma mindössze 517 ezer forinttal volt több. mint az előző fél év azonos időszakában. Ez azzal magyarázható, hogy ebben az árucsoportban található a legtöbb hiánycikk. Ilyenek a hengerelt és húzott áruk, a szeg, a kerékpár és alkatrészei, varrógép, horganyzott és műanyagcső, fürdőszoba-berendezés. Nem volt elegendő építőanyag sem a községben. Pedig nagy szükség lett volna rá, hiszen' 1974-ben mintegy 100 lakóház szenvedett belvízkárt. Elsősorban falazó- és kötőanyagok, ajtók, ablakok hiányoztak. A szállítási szerződéseket azonban még a károk felmérése előtt kellett megkötni a szövetkezetnek. A vendéglátóipari egységek forgalma hat hónap alatt elérte a 3 millió 143 ezer forintot. Ebből az ételfogyasztás 248 ezer forint volt, 32,9 százalékkal kevesebb, mint 1974. első fél évében. Itt közrejátszott az a tény, miszerint a helyi cukrászüzemet megszüntették, a süteményeket a gyulai üzemből kapják. Míg az elmúlt években — főleg a' nyári hónapokban — nem volt megfelelő mennyiségű sör a községben, addig ez a gond az idén szinte teljesen megszűnt. Egy település kereskedelmi ellátottságát nagyban befolyásolja az üzlethálózat korszerű; 6ége. A szövetkezet 2 millió forintot kapott a SZÖVOSZ-tól, egy milliót pedig a Magyar Nemzeti Bank folyósít a Dózsa utcában felépítendő ABC áruház és egy iparcikk bolt létrehozásához. — seres — PÁSZTOR FERENC: Fiúk a Leshegyen (REGÉNY) Mezőkovácsházi egységünkbe középiskolai, vagy felsőfokú végzettséggel rendelkező munkaerőt VEZETŐKÖNY VELŐI BEOSZTÁSBA FELVESZÜNK. Ajánlatokat „Sürgős” jeligére a Lapkiadóba kérjük beküldeni. 13. A sutyori arra is jó, hogy az ember idemenekítse a múltját. Ezekben a kicsi zugolyokban található a legtöbb száz, meg kétszáz esztendős kakukkos óra. faragott almárium, szúette tulipános láda, egy-egy legendás hírű vadkan agyara, no meg a dédapa díszes, szépen megrajzolt díszoklevele arról, hogy ezernyolcszáz valahány környékén legjobb borát ebben a borházban érlelték. Mindben van ílven legalább egy. Mindnek gazdája úgy tartja számon, hogy nála terem a borok királya. A Leshegynek ezer legendája van, s ezek nemcsak ránk maradtak, hanem születnek is a szemünk láttára. Még az ősszel, szabad napon, félrehúzódtam az őrs mögött, a cserjés szélén. Lefeküdtem a napra tanulni. Nem messze tőlem asszonyok, lányok dolgoztak. Maróti Zoltán főerdész dirigálta őket. Két újonc arra sündörgött a nők felé. Leültek mellettük, beszélgettek. Nagyokat nevettek, hangoskodtak, élcelődtek. Egyszer aztán ezt hallom ki a szóváltásból: — Nagy fiskális maga kiska- tona — mondja az egyik asz- szony. — Ha nem hisz nekem, kérdezze meg a Pusztait, azt az öreg katonát, a maguk tizedesét. Jött is a katona. Suhajda. Istenverése ez az ember. Ennek mindig másként áll az esze, mint kellene. Fűt mond, de fát gondol. Elém áll, nagy mesét kerít a dologhoz. — Arról van szó, hogy az itteni nép, hogy úgy mondjam, egy kissé elmaradott a babonák, mendemondák tekintetében. Némi természettudományos okítás végett kellene valami szolid szervezkedést kezdeményezni. Mert a minap azt hallom az egyik tiszteletreméltó falusi asz- szony szájából, hogy holmi li- dérc kísértetekről beszélnek, akik ebben a közigazgatási térségben alávaló emberrablási kísérletet hajtottak végre. De azt sem átallják, hogy ebbe a boszorkányügybe belekombinálják az őrs személyi állományának jobbik felét. Nevezetesen az ön becses neve került szőnyegre Mondom neki: — Idefigyelj, Suhajda. Lényegében véve igazat méltóztatsz locsogni, csak annyira nagy feneket kerítesz neki, mint ide Lacháza. Az a lidérc-kísértet ügy csaknem hiteles. Érdekel? — Tehát. Él Lesihegyen egy tiszteletreméltó csiszár, Varga Nagy Dénes. Nagyon rendes ember, de minden holdtöltekor rájön a rossz és teleszívja magát Noha- borral, mint a pióca. Beszivott állapotában pedig önveszélyes helyzetekbe sodródik. Azon a bizonyos napon például elhatározta, hogy termésköveket ás elő a földből és abból épít a borházhoz lépcsőt. Dolgozott Dénes, benne meg a noha. Fázott, hát tüzet rakott a kőrakás mögött A tűz ellobbant a kőrakás növekedett, Dénes erejét megfeszítve hordta össze. Vastag bőrkötény volt rajta, itt ilyenben dolgoznak a férfiak. Az egyik dobása kissé rövidre sikeredett, a noha súlya alatt is megrogy- gyant a térde, így aztán a kő nem a helyére, hanem kissé közelebb esett le, a bőrkötény végét leszorította a többi kőhöz. Varga Nagy Dénes lepányvázta magát, mint valami makrancos csikót. Rángatta magát, feszítette volna a testét, hogy megszabaduljon terhétől. Igen ám, a dobás olyan szerencsés volt, hogy roggyant térddel, súlypontját elveszítve, nem tudott erőt kifejteni, a kő meg nagy volt és makacs. A rángatássa! csak annyira jutott, hogy a rakás másik oldalán feléledt a tűz, szikrázni kezdtek a zsarátnokok, lilás fények lobbantak elő a hamu közül. Mindennek a fészkét Dénes nem láthatta, mert a tűzrakást eltakarták a kövek, em-
