Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-06 / 157. szám
«BHcnHinHSHisn iMmummMmMminHinMintimmnii Minket is érdekel a család költségvetése! Engem érdeke! a család költségvetése! — mondta szánté sértődötten egy csepeli kMány, amikor a többiek egyöntetűen megegyeztek abban, hogy „a család gondjai nem tartoznak a gyerekre, az a felnőttek dolga, gyerek ne avatkozzék bele!” A pénzzel kapcsolatban az utóbbi időben Szarvason, Kispesten, Székesfehérvárott, Csepelen és as V, kerületben beszélgettem úttörőkkel. Kell-e. jár-e egy úttörőnek zsebpénz, ha igen, mennyi? Mire költi egy „józan” gyerek a pénzét? Mennyire követelőzhet, mennyire divatozhat egy tizenéves lány vagy fiú? Vegyen-e részt a család költségvetésének_ a tervezésében? Ki a takarékos, ki a könnyelmű, a pazarló?... E ’ kérdések körül forogtunk, és véleményük sokszor a család belső ügyeit is tükrözte; Ezért nem írok a vélemények mellé nevet, viszont érdemes nektek is egyet-kettőt megfontolnotok közülük. — Én megkapom a napi tízesemet, a többi nem érdekel, a lakás, a ruha, a kocsi úgyis csak őket érdekli. • — Ami 2-3 naponként leesik aputól vagy anyutól, abból én nem fogok takarékoskodni, ha valami nagyon megtetszik, arra úgyis kikö- nyörgöm a pénzt. — Nekem nem kell zsebpénz, egy tizenhárom éves fiúnak elég az, amit erre vagy arra adnak. __ — * Legtöbb osztálytársam mindennap más ruhacsodában jön iskolába, én se hordhatok egy cuccot hetekig! — Engem nem érdekel, vesznek-e telket, meg kocsit, nekem adják ide a pénzt, ha valamire kell, ők aztán mehetnek minden vasárnap a telelőre víkendházat építeni. Én tudom, hogy havonta mennyi kell a lakásrészletre, a fűtésre, a villanyra, ennivalóra, meg ruházkodásÉrdemes-e 50 éven felül nyelvet tanulni?- A mi időnkben még ‘a Balatonra, a fővárosba se jutottunk el, nemhogy a határon túlra merészeltünk volna gondolni. — így az öregek. S ebben a kis szemrehányásfélében némi büszkélkedés rejlik. Lám-lám, mégis halad az élet, az ő gyerekeik már útrakelnek. Nem tudok róla, készült-e statisztika az utazók korát illetően. Tény, hogy a tizenévesektől — a hetvenévesekig, sőt néha még idősebbek is — évente egyre többen kerekednek fel, hogy tájakkal, emberekkel ismerkedjenek. • Vajon sikerül-e a szándék? Élményekben gazdagodva tér- nek-e haza? — jutott eszembe az egyik nemzetközi vonatnál ellesett bűcsúzkodásnál. Aki utazik — felkészült-e rá időben? Beszéli-e az illető ország nyelvét? Vagy csupán átsuhan a látnivalókon,/ rábízva magát az idegenvezetők kissé sablonos mondanivalójára? Telik-e az élményanyagból a hosszú téli estékre?... Nézzük a nyelvismeretet. A TIT országosan széles körű nyelvtanfolyamot indít. Van, aki egy alig megtanult nyelvet kíván tökéletesíteni — van aki újat tanul. A lemorzsolódók zöme huszonéves. 50 éven felül, bár a jó kiejtés elsajátítása nagyobb energiát igényel, kitartóbbak a hallgatók, eredményesebben tanulnak. Téves tehát az a felfogás, hogy csupán fiatalon szabad nyelvtanuláshoz fogni — később már nincs értelme, amúgy se sikerül... Ebből csupán annyi az igazság hogy míg a fiataloknál a nyelvvizsga letétele, a magasabb kereseti lehetőség a haj- tóerő — az idősebb generáció inkább az utazások során kí-> vánja hasznosítani a nagy szorgalommal megszerzett beszéd- készséget. Esetleg a világirodalom egy-egy gyöngyszemét óhajtja eredetiben olvasni. Az úticél, a kiválasztott or- _ vagy város megismerő- i sében nagy segítséget nyújtanak a „Panoráma” kiadványok. Nem az a döntő, hogy a leendő világjáró „fújja”... a földajzi szélesség és hosszúság hányadik fokánál található például Párizs — de az ismerkedő-olvasás hozzájárul e város élményanyagának elraktározásához. Hogy ne csak a kirakatok pompája, de az Arc de Triomphe tetejéről, vagy a Notre-Dame tornyából látott panoráma is megmaradjon... Ha e néhány gondolatból sikerül bármi keveset, akár a nyelvtanulás, akár az utazásra készülésben hasznosítani — akkor nem csupán szabad időnket töltjük tartalmasabban, de előbb-utóbb megillet benünket: „A KULTURÁLTAN UTAZÓ NÉP” jelzője. S ez talán nem is kevés... G. Molnár Edit Ha a szülők dohányoznak Húsz német szülészeti- és gyermekklinikán érdeklődtek 5200 asszonytól a terhesség első három hónapjában folytatott életmódjukról, valamint ők és férjeik szokásairól, például, hogy mennyit dohányoztak. Ezek után rendszeresen ellenőrizték a terhességet és a gyermek fejlődését. Arra a megállapításra jutottak, hogy ahol az apák dohányoztak, a magzat- halandóság nagyobb volt á normálisnál akkor is, ha az anya nem dohányzott. A sokát dohányzó apák gyermekeinél ezen kívül kétszer olyan gyakran léptek fel fejlődési rendellenességek, mint a nemdohányzókénál. A dohányzó apák is befolyásolják születendő gyermekük egészségét — állapították meg a kutatók — miután1 kimutatták, hogy a gyermekek torzfejlődése a sokat dohányzó apák esetében kétszer olyan magas volt, mint a nemdohányzóknál. Az a megállapítás, hogy a dohányzó terhes anyák magzatuk egészségét veszélyeztetik, már régen elismert dolog. Köztudomású, hogy csökken a magzat növekedése, kisebb lesz a testsúlya, gyakoribb a koraszülés és a csecsemőhalandóság. Angol orvosok gondos tanulmányozás után azt is kimutatták, hogy a dohányzó vérében magasabb a széndioxid-tartalom, mint a nemdohányzóéban, sőt bizonyos vizsgálatok szerint a magzati vér fokozottabban köti meg a veszélyes gázt. A szén- monoxid erősebben kötődik a vörös vérsejtek hemoglobinjához, mint az oxigén, ennek következtében a dohányzó anya magzata a méhen belül oxigénhiányban szenved. További következményeket okoz az a tény, hogy ez a hatás az újszülöttben tovább érvényesül és anyagcserezavarokat okoz. Csökkenti a dohányzás az anyatej vitamintartalmát is. A nemdohányzó anyák tejében négyszer több a C-viíamin, mint a dohányzókéban. A gyermeket váró szülők tehát: születendő gyermekük testi épsége, egészsége érdekében mindezekre is gondoljanak. Talán így könnyebben le tudnak mondani káros szenvedélyükről. k. e. A fiatalok divatja 1. Parmer alapanyagból Készült, tűzéssel díszített, maxi hosszúságú szoknya. Szegőzött, csipkével díszített, seszlis megoldású, puffon ujjú blúzzal 2. Kétféle farmer alapanyagból készült nadrágós kosztüm, alatta dekoratív díszítésű pamuttriké — Hogyan születik a divat? — erről kérdezzük a néhány éve megalakult Ifjúsági Divatbizottság munkatársait, Móricz Éva p&zichológust és Uresch Zsuzsa tervezőt. — Az Ifjúsági Divatbizottság, melynek az egyik feladata, hogy itiimiiiumtacii Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy nagyon szegény ember. Annyira szegény volt, hogy nem tellett neki új kalapra, pedig a régit eladta a molnárnak, hogy avval szitálja a lisztet. Egyszerre elhatározta ez a szegényember, hogy elmegy világot látni, szerencsét próbálni. Ment, ment, egyszerre egy erdőben találta magát, öt furcsa külsejű emberrel szemben. Megkérdezte tőlük, hogy mit csinálnak, mivel foglalkoznak. Azt mondja az egyik: — Fáért jöttem az erdőbe. Látod azt az öt fát? Azokat kitépem, ezzel a hatodikkal pedig összekötöm őket. Meg is tette. Ekkor előállt a második, és azt mondta: — Célba akarok lőni. Ott az a veréb két mér- földnyire innen. Ki akarom lőni a bal szemét. Ki is lőtte. A szerencsés ssegényemher hordó a vállára vette és gyorsan eliszkoltak a pa. lotából. A király majd megpukkant mérgében, hiszen a kincseskamrából mindent kiürítettek. Valamennyi katonáját utánuk küldte, hogy hozzák vissza az aranyat. A hat jőbarát észrevette a sereget. A ma-i lomforgatóra néztek. Az meg fogta magát, visz- szafordult, fújt egyet. Nem láttak aztán semmit. Ügy eltűnt a csapat, hogy még hírmondónak se maradt belőlük. Az aranyat pedig elosztották szépen csendesen egymás között. A szegényember haza_ ment a falujába, vett egy szép kis házat, földet, és még egy ezüst szitát is vett a molnárnak, mert a kalap már másnap há_ rom felé szakadt. Beck Zoltán gyűjtése segítse, irányítsa a fiatalok öttöükö- dósét, általában a 14—25 évesek öltözködésével foglalkozik. A tájékoztatáson kívül fontos feladatunk az ízlésnevelés. Fiatal korban nagyon sokan hajlanak túlzásokra. A felnőttek egy része viszont a. saját fiatalkori ruháját szeretné viszontlátni a lányokon, fiúkon. Mi megpróbáljuk a két véleményt ősz- szehangolni és természetesen gondolunk a kevés pénzből gazdálkodó fiatalokra, diákokra, a pályakezdő lányokra, fiúkra — mondották beszélgető partnereim. — A bizottságban tizenhárom vállalat képviselteti magát. Az elmúlt évek során sikerült jó kapcsolatot teremteni az ipar és a kereskedelem, valamint a kereskedelem és a vásárlók között. Ennek eredményeként a divatbemutatókon látott ruhákat, cipőket, táskákat az üzletekben is megtalálhatják a fiatalok. — A divat születése elég összetett dolog — mondták. Egy-egy ruhadarab először és néha sokáig csak & tervező fantáziájában létezik, aki nemcsak a nemzetközi divatot kíséri figyelemmel, de gyakran nyúl vissza ötletekért, formai megoldásokért a régi korok divatjához is. Amit a tervező a mappájában megrajzol, még csak terv. Igazán élni akkor kezd a ruha, ha már elkészítik, felveszik, a manökenek bemutatják a divatbemutatókon. Az Ifjúsági Divatbizottság csakúgy mint az elmúlt években, az idén is sok iskolában, ifjúsági klubban, építőtáborban rendez divatbemutatókat. „Ha meghívnak bennünket, szívesen megyünk, hiszen a célunk az, hogy minél több fiatal ismerje meg az új divatot, az ízléses öltözködést” — mondották az IDB munkatársai. Egy kis előzetes tájékoztatást — szóban és rajzban — azonban mi is adunk. A szoknya természetesen már nem mini. A legrövidebb is takarja a térdet és hullámzóan bő. Sok a fodros gallér, zsabó. Azt is megtudtam, hogy a romantikus ruha akkor a legdivatosabb, ha olcsó fármeranyagból készül. Csipke díszíti a bő szoknyás vagy nagyon bő nadrágos farmerkosztümöket. Ez talán nekünk szokatlan; de ha megnézzük a régebbi divatot láthatjuk, hogy akkor is került csipke és hímzés jócskán a legvastagabb, otthon szőtt vászonra is. Nem árt müg tehát egy kis hímzés vagy csipke a farmernek sem, de azért néha a mosás, vasalás sem. . „ Fílippinyi Éva 1975. JÚLIUS ra, és azt is tudom, hogy fog-e jutni rá, ha valamit szeretnék kapni. Így aztán engem nem szokott kellemetlen meglepetés érni — mondta még szavai igazolására a már említett csepeli kislány. Elétek állítottam néhány tipikus véleményt. Hogy pajtásaitok közül kinek van igaza, nyilván már ti is megpróbáltátok eldönteni, pedig nem könnyű! Egyik részük a ..gondtalan gyermekéle,t” mellett kardoskodik, ami érthető is, hiszen szüléitek biztosítani akarják számotokra mindazt, amit esetleg ők maguk nem kaphattak meg, az egyik gyerek még zsebpénzt sem akar, nyilván nagyon kevésből kell kijönnie családjának. A másik gyerek pedig ki akarja venni részét a család gondjaiból. Éil 3kiU)rá! csalódtam! — panaszolta egy kispesti nyolcadikos. — A nyáron egy hónapig dolgoztam, 1230,— forintot kerestem. Anyáék soha sem akartak nekem „menő' cuccot” venni, s amíg dolgoztam, állandóan tervezgettem, mire költőm el a pénzeméit? Vizslakölyök, farmerdzseki, bunkó topogó és természetesen egy valódi Levi’s farmer jött számításba. Tudtam, hogy lesz, amire nem jut. Tizenkét százassal a zsebemben, kivágtattam a Tangóra. Rögtön találtam valódi Levi’st, örökgombosat. 1100-at fizettem érté. A tenyerem még mindig sebes. Hát csak ennyit ér egy havi munka?! R CSCPßli kislány tudja, hogy először apunak kell kabát, aztán fontos még ez vagy az, és csak azután következhet az ő farmerja. Tudja, hogy ezeregyet őrültség Levi’sért adni, tudja, hogy egyhavi keresetnek mennyi az értéke, hogy apu és anyu hányszor annyit keres, mint a kispesti fiú. Ö nem fog csalódni, ellenkező- ‘ leg nagyon, nagyon örül majd egy Super Rióénak 550- ért. G. A. ! A jó futó társuk rögtön beállt, és mindjárt el is hagyta a többi futót. Mikor a célba ért, leült egy kőre pihenni. El is aludt volna, de a jó céllövő kilőtte a követ alóla. Aztán mind a hatan bementek a királyhoz a jutalomért. A király először is megvendégelte őket, de úgy befűttetett a kályhába, hogy élő ember onnan ki nem jött volna, ha ötödik társuk félre nem csapja fején a kalapot. Így aztán nem történt semmi baj, vígan jöttek ki a szobából. Azt mondta később a király, hogy annyi aranyat kapnak, amit egyikőjük el tud vinni. Hetvenkét zsákot összevarrtak, teletömték nrn nmtíjJ a faA harmadik a szájával ; fújdogált, és a távolban három szélmalom látszott, amiket meghajtott. ' A negyedik lekapcsolj ’ ta fél lábát, és azt j mondta: , — Féllábbal is futok 1 olyan gyorsan, hogy egy nyulat megfogok. ! Az ötödik félrecsapta . fején a kalapot, mert ha t rendesen tartotta, olyan , hideg lett, hogy a mada- ; rak megfagytak a levegőben. Mikor a szegényember meglátta mindezt, azt mondta, hogy menjenek együtt szerencsét pró. "m bálni. Elindultak hát, és a kilencedik napon a ki. rály városába étiek. Ott éppen versenyfutás volt.
