Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-31 / 178. szám

Hibaszázalék nulla Puskás Éva a gépíró-világba jnokság 5. helyezettje Puskás £va munka közben A közelmúltban lezajlott gép­író-világbajnokságon Puskás Éva, a Békés megyei Tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának előadója előkelő he­lyen végzett. A csinos, fiatal, szőke, lányt arról faggatom: ho­gyan jutott el a nagy vetélkedő­re. — Gépelni mindig nagyon sze­rettem. 1972-ben érettségiztem a békéscsabai Közgazdasági Tech­nikum ügyviteli tagozatán. Nem vagyok hivatásos gépíró, de na­ponta gépelek. Szeretem a szép, tiszta, külalakra tetszetős kéz­iratokat. Magamtól mégsem gon­doltam volna soha versenyre. A Közalkalmazottak Szakszerveze­te a felszabadulás 30. évforduló­jára versenyeket szervezett. Előbb háziversenyeken, majd vá­rosi, megyei és országos döntőn mértük össze tudásunkat. A szakszervezet — a munkahelyi vezetőkkel egyetértésben — ér­tékes jutalmakkal inspirált a jobb munkára. No meg sokat számít a jó munkahelyi légkör is. Én nagyon szeretek itt dol­gozni, jól érzem magam, ezért tudok odafigyelni a pontosságra. A világbajnokságra meghívást kaptam. Milyen érzés volt a világ élen­járóival együtt dolgozni? — Rendkívül izgalmas. Nyolc­van ország 250 gépírója verseny­zett 50 féle nyelvcsoportban. Feltűnően sók volt közöttük a férfi. Alkalmam volt megfigyel­ni ügyességüket. Oly fürgén járt az ujjuk, hogy nem is lehetett figyelemmel kísérni. Láttam na­gyon modern elektromos írógé­peket. Én mechanikus gépen versenyeztem. Az első helyezett egy spanyol férfi lett, rajta kívül török és csehszlovák gépírók előztek meg. A rendező szervek gondoskod­tak arról, hogy gyakorolhassunk. A részvételi díjat a szakszerve­(Fotó: Szekeres András) zet fizette, így egy egész hetet tölthettünk Budapesten. Érdekes előadásokat hallottunk, gyakor­lások közben pihentetőül a gép­írás jelentőségéről, fejlődéséről. Színes filmeket is vethettek e témáról. Beszélgetés közben megmutat­ta oklevelét, amiről leolvashat­tam: Puskás Éva az INTERSTENO 31. kongresszusa keretében 1975 júliusában megrendezett 11. gép­író-világbajnokságon a kézi haj­tású gépen versenyzők hibátlan­sági világbajnokságának 5. he­lyezettje. A sebe'sségi világbaj­nokságban 27. helyen végzett. Jogot nyert arra is, hogy a leg­közelebbi gépíró-világbajnoksá­gon mint versenyző részt vehes­sen. — A zsűri nagyon szigorú volt — magyarázza. — A sebességi számításkor minden hibás le­ütésre 100-at levontak, a hibát­lanságinál pedig 500-at. Nekem egyáltalán nem volt hibás leüté­sem. Olyan hihetetlen az egész. Ügy tűnik, mint egy kellemes álom. Szerencsére az oklevél és a gyönyörű kristályváza örök­időkre megőrzi a számomra fe­lejthetetlen nagy találkozót. Na- ’ gyón boldog vagyok, hogy eljut­hattam a világbajnokságra. Az ott szerzett taDasztalatok tovább­ra is a precíz munkára ösztö­nöznek. ♦ * • Megyénkből egyébként a vi­lágbajnokságon részt vett még Kokavecz Andrásné. a Közalkal­mazottak Szakszervezete megyei bizottságának gépírónője, Zaho- rán Pálné, a megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osz­tályának! dolgozója és Perei Pé- terné, a megyei bíróság géoíró- ja. A verseny eredményeiről ők is oklevelet kaptak. A R. UMiiíHusiliMeeimmis Rádió jegyzet Mecénásuk az állam Jó társadalmi közérzetünk­höz az is hozzátartozik, hogy fiatal, tehetséges művészeink lehetőséget kapnak képessé­geik felélesztésére. Az állam, mint a szocialista közösség képviselője, jelentős anyagi erőkkel támogatja a pályakez­dő művészeket. Az ösztöndíjas fiatalokról szólt hétfő délután o Kossuth Rádióban a Húszas stúdió: Mecénásuk az állam címmel sugárzott műsora. Az időszámításunk előtti első évszázadban élő Maece­nas, gazdag római lovag, a művészetek bőkezö pártolója volt. Udvarában gyakran ven­dégül látta Vergiliust és Ovi- diust is. Példáját az idők során többek követték. Magyaror­szágon báró Hatvani Lajos 1980 Nyugat címmel irodaírná folyóiratot alapított és anya­gilag segítette Ady Endre köl­tői munkásságát. A szerencsés kevesek mellett sajnos, min­dig többen voltak, akikhez nem juthatott el a fejedelmi ajándék: Csokonai ifjan ellob­bant, Déryné echós szekerén járta az országot, Székely Bertalan évekig cégtáblafes­téssel kereste kenyerét, József Attila nyomorgott és Derko- vits Gyula formálisan éhen halt. A múltban a véletlen műve volt csupán, ha egy művész pártfogóra lelt, ma pedig ál­lamunk tervszerűen támogat­ja a tehetségeket. A műsor­ban említett és megszólalta­tott ösztöndíjas fiatalok — töb­bek közt a megyénkből indult Pardi Anna és Sárándi József költők — valamennyien zöld utat kaptak az érvényesülés­hez. Alkotómunkájukhoz az állam biztosítja az anyagi ala­pot, a. művészek dolga pedig, hogy gondtalanul gyümöl- csöztessék tehetségüket. Ez mindnyájunk közös érdeke. (Andódy) Gyulai Várszínház "75 A gjulai vásáron 4 folklórjáték bemutatója\ holnap este A Gyulai Várszínház idei műsorának utolsó bemutatója | lesz holnap este fél kilenc óra­kor. A gyulai vásáron című, kétrészes folklórjáték a várszín­ház egyik új kezdeményezésé­nek folytatása-, tavaly Békési esték címmel láthatott népmű­vészeti műsort a közönség. A középkorban kapta Gyula város a vásártartás jogát. Fel­jegyzésekben maradt ránk. hogy a végvár környékén a török hó­doltság évei alatt is voltak vá­sárok, távoli keleti kereskedők­kel. A vásár nemcsak az áruk kicserélésének helye volt, ha­nem az egymástól távol lakó emberek a sátrak alatt, a mu­tatványos bódék előtt cserélték ki tapasztalataikat, mesélték el egymásnak életük történetét. Born Miklós koreográfus-ren­dező és Vavrinecz Béla zene­szerző-zenei munkatárs eay ilyen középkori vásárt álmodik a gyulai vár sok évszázados fa- >ai mellé és közé. Távoli vá­rosok kereskedőit, népi iparo­sait is meghívták Gyulára. A vár mellett kis vásárt rendez­nek be; ahol a műsorra gyü­lekező közönség vásárolhat is. A folklórjáték keretét a laci­konyha adja, immár a színpa­don. A kitűnőnek ígérkező műsorban a gyulai Körös, a bé­késcsabai Balassi, a szegedi ÉDOSZ táncegyüttesek, Bige József, furulyaművész, a déva- ványai Nácsa János népmű­vész, egy bukovinai csángó­énekes, az eleki román öreg táncosok, az eleki német Rö­pülj páva kör tagjai lépnek a közönség elé. A gyulai vásáron című két­részes folklórjátékot szombaton és vasárnap este megismétlik; ezzel a műsorral zárul a Gyulai Várszínház idei programsoro­zata. Felkészülés a következő évre az SZMT-nél Már a következő évre készül­nek a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa kulturális, agi- tációs és propaganda osztálya munkabizottságának tagjai. Augusztus 4-én, hétfőn kez­dődik az üzemi letéti könyvtá­rosok kéthetes alapfokú tanfo­lyama, amelyet Szegeden rendez­nek meg. A megye üzemi könyvtárosainak egyharmada ismerkedik majd a szakszerve­zeti nevelő munka időszerű fel­adataival, elvi és gyakorlati* se­gítséget kapnak munkájukhoz. A naponkénti előadások mel­lett gyakorlati tapasztalatokat felhasználva látogatnak el Sze­ged üzemi könyvtáraiba, hogy hasznosíthassák az ott szerzett ismereteket is. Már az úi szakszervezeti ok­tatási év előkészítésével foglal­kozik a munkabizottság. Az 1975. októberétől 1976. májusáig tartó oktatási év munkájában több mint 300 alapszervezet vesz részt. Az oktatás anyaga az MSZMP XI. kongresszusának dokumentumai lesznek. Az elő­adókat főként az üzemekből kérik fel. Szeptemberben kezdődik az iskolarendszerű felnőttoktatás. A nagyobb vállalatoknál kihe­lyezett általános iskolai tanfo­lyamokat szerveznek. Az a cél, hogy minél többen végezzék el az általános iskolát, hiszen ez az egyik előfeltétele annak, hogy később szakmát tanulhassanak. Természetesen ehhez sok se­gítséget nyújtanak az üzemek és a vállalatok a kollektív szerző­désben meghatározott ösztönző „szerekkel”: tanulmányi se­gélyt, ösztöndíjat, pótszabadsá­got, ingven tanszereket biztosí­tanak a tanuló munkásoknak. A Fáklya új száma A Fáklya új száma vezető he­lyen foglalkozik a Szojuz—Apol­lo közös szovjet—amerikai űrre­püléssel. A legszakavatottabbak — Alekszej Leonov űrhajós, James Flacher, a NASA igazga­tója és mások — ismertetik az űrrepülés előkészítésén fárado­zó szovjet és amerikai „agytörsz- tök” tevékenységét Megemlékezik a lap a Szovjet Haditengerészeti Flotta Napjáról, méltatva a Flotta érdemeit a Nagy Honvédő Háború nehéz éveiben, s ismertetve a modem szovjet hadiflottát. Színes — riport-cikk-interjú — összeállítás mutatja be Lvov és Pécs sokoldalú kapcsolatait. A 4 NCPUJSiCb tata jűuijs sí. két város sokban hasonló egy­máshoz: mindkettő gazdag törté­nelmi múlttal rendelkezik. Az összeállításból megismerhetjük Pécs testvérvárosának minden­napjait. gazdag kulturális életét, gazdaságát, iparát. A technikai-tudományos érde­kességek között a lap bemutat­ja az elmés szerkezetű „csend- szűrő-berendezést”, s megszívle­lendő tanácsokat ad egészsége­seknek és betegeknek egyaránt a szívműködés és időjárás kapcso­latáról. A kklturális rovat az augusz­tusban Budapestre látogató szov­jet cirkusz csillagait íjiutatja be; a sportrovatban az emlékezetes Kijevi Dinamo—Fradi mérkőzés egyik szereplőjével, a fiatal fut- halltehetség Oleg Blohinról ka punk képet: a pályázati rejtvény aktuális fejtörőt közöl. (APN — KS> PÁSZTOR FERENC: Fiúk a Leshegyen (REGÉNVl 32. Lassan előkerült még öt asz- szony. Már csali ötöt kell meg­lelni. Azok közül is csak né­gyet, mert postás Kati felsza­ladt már az erdészlakba. — Fiúk, ide hozzám. Le a zubbonyt, itt van az enyém is. Adják oda gyorsan ezeknek a szerencsétleneknek. Fejszét, fű­részt elő. Be kell hatolni a ház­ba. Világítsanak. Biztos vannak még benn a szobákban. Ingujjra vetkőzve, fújtatva, lihegve dolgoztak a határőrök. Előkerült egy asszony. A féle­lemtől ájult el. Maróti inni adott neki. magához tért. Még hármat meg kell találni. — Ide, emeljék ezt a törzset — kiáltott az őrnagy és egy kis fejszével a silányabb agak­tól szabadította meg a fenyőt. Már majdnem szabad bejárás volt a házba. Nagy reccsenéssel eltört egy tetőtartó gerenda. Három-négy katona követte az őrnagyot, benyomakodtak a ház ba. Az egyik szoba mennyeze te leszakadt. Szerencsére nincs benne tégla, kő, beton. Csupa fából készült ez a valamikor er­dészlak. A leszakadt mennyezet törmelékei között két asszony feküdt. Mindketten csendesen jajgattak. — Fáj valamijük, tudnak be­szélni? — kérdezte az őrnagy és egyszerre mindkettőnek a fejét emelte fel. Ismeri, sokszor látta őket a serénykedő csapat­ban. — Jaj a lábam ... — Eltört a karom, nem tu­dom emelni! Nyöszörgött a két asszony. Nem csoda, ha bajuk is esett, mert a kettétört gerenda egy része megcsaphatta őket. Desz­kák, a mennyezet gyalulatlan, otromba fái mind lehullottak. Óvatosan, figyelmesen bonto­gatták a törmelékeket,, üggyel- bajjal szabaddá tették a két asszonyt. Mozdulni is alig tud­tak, alaposan megnyomhatta őket a fa. Maróti Zoltán egy vaságy mellett birkózott. — Mit csinálsz Zoltán? — Gyertek fiúk, segítsetek, itt is van valaki. — Van hát, nyöszörgött egy asszony. Rám esett az ágy. Nem fáj semmi, csak nem ka­pok levegőt. Valami puhaság van rajtam. Jaj, csak azt az ágyat emeljék fel, hogy kibúj­jak. Ennek az asszonynak szeren­csére nem esett baja, hacsak az ijedtséget nem tekintjük. A két sebesültet a fiúk kézbe kap­ták, köpenybe takargatták, úgy vitték ki az udvarra. Már-már derengett valamicske világosság, amikor megérkezett Balogh. Még gurult a kocsi, amikor kétségbeesetten kiugrott. — Fiúk, Kati itt van? Nem esett baja? — Ne félj Balogh, Kati volt a legbátrabb. Fent van már az erdészlakban, ö riasztotta /toli bácsit, az meg nekünk szólt. Ne ijedj meg, semmi baja Ka­tinak — vigasztalta a sofőrt az egyik katona. Aztán előkerült az őrnagy is. Vérzett a homloka, sáros, piszkos latyak csurgóit a fejéről, válláról. Az inge ca­fatokban lógott róla. Balogh megjött? — Jelen. Itt vagyok őrnagy elvtárs. ^ — A két sebesült asszonyt azonnal vigye a városba, a kór­házba. A rádióba szólt. — Hal­ló őrs! Hall engem? — Jelentkezem őrnagy elv­társ, szólt vissza a törzsőrmes­ter. — Azonnal telefonáljon a kórházba, készüljenek fel, vár­ják a sebesülteket. Nem tudni, mi bajuk, a gerendák alól szed­tük ki őket Zoltán. Ugorj fel

Next

/
Thumbnails
Contents