Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-27 / 175. szám
TARKA HAS4B0K BIZONYÍTOK Import &z&ae.qnélkül Szovjet testvérlapunk, a Penzanszkaja Pravda szerkesztőségéből kaptuk e rajzokat — alkotójuk, Valerij Vasziljevics Jelisztra- tov megkímélt bennünket a tré ás képaláírásokban általában rejlő fordítási nehézségektől. .. mindkét karikatúra önmagáért beszél ugyanis, aláírásuk ennek megfelelően: ,JSzöveg nélkül". Akárhogy is vizsgálom, csak az a véleményem, hogy műveszeti életünk egyre inkább kiteljesedik. Persze ezt nem elég csak kinyilatkoztatni, hanem bizonyítani is kell. Remélem azonban, hogy az alábbi konkrétumok engem igazolnak. Itt van például a festészet. Senki sem vitathatja, hogy e téren hatalmasat lépett előre művészetre szomjas népünk. Különösen a portré festészetünk utolérhetetlen. Úgy lefesteni embereket — méghozzá hátulról —, mint ahogyan azt számosán gyakorolják nálunk, az már a piktúra csúcspontja. Emellett a lefestés- nek nagy számú és műértó közönsége is van, akik szívesen tartanak anliétot mások portréjáról. Irodalmunk is jelentős új műfajjal gazdagodott, a körülírással. Különösen a határidőcsúszások és a terv nem teljesítési mosakodások időszakában virágzik ez az új műfaj, amikor is n körülírás valóságos remekművei születnek. Nyugodtan merem állítani, hogy e műfajban világviszonylatban is az élen vagyunk. Világirodalmi berkekben is elismert tény, hogy a mulasztáso kat úgy körülírni, ahogyan azt nálunk számosán tudák, egyenesen uiólérhetetlen. És nincs az a Courts Mahler regény, ami jobban hatna az illetékes olvasók könnyzsacskóira, mint egy- egy ilyen remekmű. Páratlanul fejlődött az előadó- művészetünk is. Egyre többen vannak, akik órákig tudnak beszélni anélkül, hogy bármit is mondanának. A semmit így kifejteni már kész művészi tökély. Külön öröm, hogy egy-egy ilyen előadóművészünk gondolkodásra is készteti a hallgatókat, mert ugyancsak törni kell a kobakot, ha azt akarják, hogy valamit felfogjon a tudatuk. Színművészet terén se állunk rosszul, a kiváló egyéniségek száma egyre növekszik. Különösen a futballnapokon láthatunk remek alakításokat. Ahogyan Zutty III. és sok-sok társa eljátssza a pályán a haldoklási jeleneteket, abból a világ összes rendezői tanulhatnának. Alakításuk annyira élethű, hogy már a vonaglás kezdetekor futólépésben indul a pap az utolsó kenettel, sót a temetkezési vállalatnál megkezdik a gyászjelentés szövegezését. Azt hiszem nem véletlen az sem, hogy a játékvezetők már eleve feketében jelennek meg a pályán, hogy elsőnek fejezhessek ki mé7ységes együttérzésüket a hátramaradottaknak. Színművészetünk fejlődéséről a körzeti orvosok is elismerően nyilatkoznak Egy kis táppénz^ reményében olyan remek alakítások szü'etnek, hogy nem egyet akár Oscár-díjjal is jutalmazhatnának. A táppénz mellé jól is jönne. A bizonyítási eljárást egyelőre befe eztem, de ettől függetlenül a művészetek fejlődése zavartalanul folyik. OKI l■aBa8SBS&aeeassaasa5Iss9s8BaBeBBBeaa■eaeaaBBs■s■8s» ÜZLETI Picasso Párizsban felkereste egy régi ismerősét és meghívta törzsvendéglőjébe ebédre. Ebéd közben Picasso ismerőse elmondta. hogy szeretné felkeresni egyszer rue vaugirard-i lakásán és megkérdezte a festőt, nem tudná-e megmondani, merre kell mennie. Picasso néhány gyors vonássá! felvázolta a kávétiáztól EBÉD a lakásáig vezető utat az abrosz- ! ra. í — Azt hiszem, a legjobb, ha ; az abroszt most magammal vi- ! szem — jegyezte meg ismerőse. : — Nem tennéd meg, hogy gyor- : san szignálod ezt a vázlatot? ; — Látom, százezer frankra van • szükséged — jegyezte meg lakó- : nikusan Picasso. cA hői'qáiz Szerintem a horgászás a sakk mel lett a legkényelmesebb sportok közé tartozik. Mindig úgy nézek a horgászokra, amint a víz partján keleti nyugalommal üldögélnek, mint a szektánsra, aki kényelmi szempontok szerint választja meg hitét. S hogy a horgászásnak van jövője, azt az is bizonyítja, hogy nyugaton már apácák is horgásznák. A horgászt arról lehet felismerni, hogy a bal felső karjukon, a bicepsz körül kék foltot viselnek. Ez a halászzsákmány nagyságának szemléltető ábrázolásától képződik. Ekkora pontyot fogtam, ni! — csap a horgász jobb nyitott tenyerével a bal mukszlija alá. S mivel minden horgász önérzetes, a kék folt elmaradhatatlan akkor is, amikor a kifogott hal ábrázolására a kisujja is elegendő volna. Egyszer találkoztam egy horgásztárssal a HALBOLT kirakata előtt■ Mereven leste az üveg mögötti négyszögletes akváriumban lustálkodó pontyokat. — Szintén horgász? — fordult felém szakmai közvetlenséggel. — Igen is, meg nem is! En ugyanis nem horoggal, hanem hálóval hala szók. Lekicsinylőén nézeti rám, én viszont alaposan szemügyre vettem a hőségtől felgyürt ingujja fölött a derűs kék foltot. Tehát én most egy hős horgasztars- sal állok szemben. A szürke halászléhalak lomhán úszkáltak, csak néha legyintettek a farkukkal, hogy feljöjjenek a viz tetejére, oxigénért. Az én horgászom most megborzongott’. — Ott! Ott kellene lógni a szélén, abban az árnyékos foltban a gilisztának. Állítom, öt perc alatt horogra akadna. Látja, az a nagy ponty éppen a sötét hely felé tart. Na, most kapja el! A ponty persze mit sem tudott az elméleti horogról. Lomhán libegett víz- szinközelben, miközben hatalmasat táto- j gott. Hirtelen áthú- 1 zódott a bent elsiető ; pincér árnyéka az ; akváriumon: a ponty [ csapott egyet a far- l kával és átsiklott a l tartályon, keresztez- , ve az elméleti horog helyét. Horgászom ekkor felhúzta a térdét. \ majdnem hányát dőlt, ujjai idegesen morzsoltak egy láthatatlan fonalat, amelyen nyilván a halat húzta ki. Már fogta is a zsinór végét és végigsimított a láthatatlan hal pikkelyén. Boldogság sugárzott az arcán. Én is átéreztem örömét: a ponty az övé lett. Háló nélkül. — Fogtam én már különbet is. Például tavaly, a Keleti-főcsatornában. Hajdúszoboszlónál! Ilyet, ni! Jól érzékeltem előre a veszélyt: gyor1 san félreugrottam, mert az én horgásztársam kinyújtotta a bal karját és a mukszlija fölött a bicepszére csapott jobb tenyerének élé vei, pontosán a hatat más kék foltra. ■ \z esetet kifogta Dénes Géz A híres francia közgazdászt, aki cikket írt az áremelkedésről, éjnek idején telefoncsengetés riasztotta fel álmából. — Higgye el, az ön cikke csupa túlzás — közli egy vékonyka hang. — A feleségem és én heti tíz frankból megélünk... — Heti tíz frankból, magyarázza meg, hogyan sikerült ez önöknek? De arra kérem, beszéljen hangosabban, mert jóformán semmit sem hallok .., — Nem tudok hangosabban beszélni. Aranyhal vagyok; az akváriumban! Két bíró együtt dorbézolt, berúgott, és illetlen viselkedésükért letartóztatták őket. Ügy esett, hogy mindegyiknek a másik ügyében kellett ítélkeznie. Az első bíró jelentéktelen pénzbírságra ítélte barátját. Majd a má- rik bíróra került sor. — Hathavi börtönre ítélem — jelentette ki. — Hogyhogy?! — kiáltotta haragosan az elítélt. — Hiszen én két font sterlinget róttam ki Önre. — Igen. tudom, az utóbbi időben azonban túlságosan sok ilyesféle eset tapasztalható. Ez is már a második ilyen ügy a mai napon! • «» — Ide hallgasson, uram, amikor megvettem öntől ezt a kocsit, azt ígérte, hogy egy éven keresztül kicseréli mindazt, ami elromlik vagy eltörik... — Ügy van. — Akkor adjon nekem. legyen szíves négy alsó fogat, egy bal sípcsontot és két bordát! *** A gyerekek odaszaladnak a tanítóhoz: — Jacques a vízbe esett! — Remélem, kihúztátok? — Igen. — És mesterséges légzést végeztetek vele? — Megpróbáltuk, de kitépte magát és elszaladt... *** Az apa kinyitja az ajtót és észreveszi, hogy leánya a barátjával ott áll a küszöbön. Komoran megjegyzi a fiatalembernek: — A fni házunkban az a szokás, hogjí minden este pontosan 11 órakor eloltjuk a lámpát! — Köszönöm, uram — feleli a fiatalember —, nagyon kedves Öntől ez a figyelem. *** Az étteremben az egyik vendég többször sikertelenül próbál egy pohár vizet kapni a pincértől. Kétségbeesésében végül így szól asztalszomszédjához: — Mit gondol, uram, mit kell tennem, hogy mégis hozzanak vizet nekem? — Próbálja meg felgyújtani magát! *** Sűrű köd borítja az utat, két méterre semmit sem lehet látni Két autó halad egymás után mar egy álló órája. Az első hirtelen lefékez és a második nyomban beleütközik. A két vezető kiugrik a kocsiból. — Az ördög vigye el, hát szabad ilyen hirtelen lefékezni, minden ok nélkül?! — kiáltja a má sodik vezető. — Hogyhogy minden ok nél kül?! — felel kérdéssel az első — Nézze csak meg jobban: hi szén én már a garázsomban va gyök! *** A kis Jacquest megkérték hogy segítsen nagymamájának . házi munkában. Néhány per múlva anyja kimegy a konyhá ba és észreveszi, hogy a nagy mama szorgalmasan dolgozil Jacques pedig figyeli. — Hát te miért nem csináls semmit? — kérdezi az anya. — Mert én meg nagymam megosztottuk a teendőket — fi leli a fiúcska. — ő például hágj mát tisztít... — És te? — Én meg sírok... | Nekünk már felhős a nap Elfoglalt házasok : (Kallus rajza) ' (Kallus rajza) Képzelőerő
