Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-27 / 175. szám

TARKA HAS4B0K BIZONYÍTOK Import &z&ae.qnélkül Szovjet testvérlapunk, a Penzanszkaja Pravda szerkesztőségéből kaptuk e rajzokat — alkotójuk, Valerij Vasziljevics Jelisztra- tov megkímélt bennünket a tré ás képaláírásokban általában rejlő fordítási nehézségektől. .. mindkét karikatúra önmagáért beszél ugyanis, aláírásuk ennek megfelelően: ,JSzöveg nélkül". Akárhogy is vizsgálom, csak az a véleményem, hogy művesze­ti életünk egyre inkább kitelje­sedik. Persze ezt nem elég csak kinyilatkoztatni, hanem bizonyí­tani is kell. Remélem azonban, hogy az alábbi konkrétumok en­gem igazolnak. Itt van például a festészet. Sen­ki sem vitathatja, hogy e téren hatalmasat lépett előre művé­szetre szomjas népünk. Különö­sen a portré festészetünk utolér­hetetlen. Úgy lefesteni embere­ket — méghozzá hátulról —, mint ahogyan azt számosán gyakorol­ják nálunk, az már a piktúra csúcspontja. Emellett a lefestés- nek nagy számú és műértó kö­zönsége is van, akik szívesen tartanak anliétot mások portré­járól. Irodalmunk is jelentős új mű­fajjal gazdagodott, a körülírás­sal. Különösen a határidőcsú­szások és a terv nem teljesítési mosakodások időszakában virág­zik ez az új műfaj, amikor is n körülírás valóságos remekművei születnek. Nyugodtan merem ál­lítani, hogy e műfajban világvi­szonylatban is az élen vagyunk. Világirodalmi berkekben is el­ismert tény, hogy a mulasztáso ­kat úgy körülírni, ahogyan azt nálunk számosán tudák, egyene­sen uiólérhetetlen. És nincs az a Courts Mahler regény, ami jobban hatna az illetékes olva­sók könnyzsacskóira, mint egy- egy ilyen remekmű. Páratlanul fejlődött az előadó- művészetünk is. Egyre többen vannak, akik órákig tudnak be­szélni anélkül, hogy bármit is mondanának. A semmit így ki­fejteni már kész művészi tö­kély. Külön öröm, hogy egy-egy ilyen előadóművészünk gondol­kodásra is készteti a hallgatókat, mert ugyancsak törni kell a ko­bakot, ha azt akarják, hogy va­lamit felfogjon a tudatuk. Színművészet terén se állunk rosszul, a kiváló egyéniségek szá­ma egyre növekszik. Különösen a futballnapokon láthatunk re­mek alakításokat. Ahogyan Zutty III. és sok-sok társa eljátssza a pályán a haldoklási jeleneteket, abból a világ összes rendezői ta­nulhatnának. Alakításuk annyi­ra élethű, hogy már a vonaglás kezdetekor futólépésben indul a pap az utolsó kenettel, sót a te­metkezési vállalatnál megkezdik a gyászjelentés szövegezését. Azt hiszem nem véletlen az sem, hogy a játékvezetők már eleve feketében jelennek meg a pá­lyán, hogy elsőnek fejezhessek ki mé7ységes együttérzésüket a hátramaradottaknak. Színművészetünk fejlődéséről a körzeti orvosok is elismerően nyilatkoznak Egy kis táppénz^ reményében olyan remek alakí­tások szü'etnek, hogy nem egyet akár Oscár-díjjal is jutalmazhat­nának. A táppénz mellé jól is jönne. A bizonyítási eljárást egyelőre befe eztem, de ettől függetlenül a művészetek fejlődése zavarta­lanul folyik. OKI l■aBa8SBS&aeeassaasa5Iss9s8BaBeBBBeaa■eaeaaBBs■s■8s» ÜZLETI Picasso Párizsban felkereste egy régi ismerősét és meghívta törzsvendéglőjébe ebédre. Ebéd közben Picasso ismerőse elmond­ta. hogy szeretné felkeresni egy­szer rue vaugirard-i lakásán és megkérdezte a festőt, nem tud­ná-e megmondani, merre kell mennie. Picasso néhány gyors vonássá! felvázolta a kávétiáztól EBÉD a lakásáig vezető utat az abrosz- ! ra. í — Azt hiszem, a legjobb, ha ; az abroszt most magammal vi- ! szem — jegyezte meg ismerőse. : — Nem tennéd meg, hogy gyor- : san szignálod ezt a vázlatot? ; — Látom, százezer frankra van • szükséged — jegyezte meg lakó- : nikusan Picasso. cA hői'qáiz Szerintem a hor­gászás a sakk mel lett a legkényelme­sebb sportok közé tartozik. Mindig úgy nézek a horgászokra, amint a víz partján keleti nyugalommal üldögélnek, mint a szektánsra, aki ké­nyelmi szempontok szerint választja meg hitét. S hogy a hor­gászásnak van jövő­je, azt az is bizo­nyítja, hogy nyuga­ton már apácák is horgásznák. A hor­gászt arról lehet fel­ismerni, hogy a bal felső karjukon, a bi­cepsz körül kék fol­tot viselnek. Ez a ha­lászzsákmány nagy­ságának szemléltető ábrázolásától képző­dik. Ekkora pontyot fogtam, ni! — csap a horgász jobb nyi­tott tenyerével a bal mukszlija alá. S mi­vel minden horgász önérzetes, a kék folt elmaradhatatlan ak­kor is, amikor a ki­fogott hal ábrázolá­sára a kisujja is ele­gendő volna. Egyszer találkoztam egy hor­gásztárssal a HAL­BOLT kirakata előtt■ Mereven leste az üveg mögötti négy­szögletes akvárium­ban lustálkodó pon­tyokat. — Szintén hor­gász? — fordult fe­lém szakmai közvet­lenséggel. — Igen is, meg nem is! En ugyan­is nem horoggal, ha­nem hálóval hala szók. Lekicsinylőén né­zeti rám, én viszont alaposan szemügyre vettem a hőségtől felgyürt ingujja fö­lött a derűs kék fol­tot. Tehát én most egy hős horgasztars- sal állok szemben. A szürke halászlé­halak lomhán úszkál­tak, csak néha le­gyintettek a farkuk­kal, hogy feljöjjenek a viz tetejére, oxigé­nért. Az én horgá­szom most megbor­zongott’. — Ott! Ott kellene lógni a szélén, abban az árnyékos foltban a gilisztának. Állí­tom, öt perc alatt horogra akadna. Lát­ja, az a nagy ponty éppen a sötét hely felé tart. Na, most kapja el! A ponty persze mit sem tudott az elméleti horogról. Lomhán libegett víz- szinközelben, miköz­ben hatalmasat táto- j gott. Hirtelen áthú- 1 zódott a bent elsiető ; pincér árnyéka az ; akváriumon: a ponty [ csapott egyet a far- l kával és átsiklott a l tartályon, keresztez- , ve az elméleti ho­rog helyét. Horgá­szom ekkor felhúzta a térdét. \ majdnem hányát dőlt, ujjai ide­gesen morzsoltak egy láthatatlan fonalat, amelyen nyilván a halat húzta ki. Már fogta is a zsinór vé­gét és végigsimított a láthatatlan hal pik­kelyén. Boldogság su­gárzott az arcán. Én is átéreztem örömét: a ponty az övé lett. Háló nélkül. — Fogtam én már különbet is. Például tavaly, a Keleti-fő­csatornában. Hajdú­szoboszlónál! Ilyet, ni! Jól érzékeltem elő­re a veszélyt: gyor1 san félreugrottam, mert az én horgász­társam kinyújtotta a bal karját és a mukszlija fölött a bicepszére csapott jobb tenyerének élé vei, pontosán a hatat más kék foltra. ■ \z esetet kifogta Dénes Géz A híres francia közgazdászt, aki cikket írt az áremelkedésről, éjnek idején telefoncsengetés ri­asztotta fel álmából. — Higgye el, az ön cikke csu­pa túlzás — közli egy vékonyka hang. — A feleségem és én heti tíz frankból megélünk... — Heti tíz frankból, magya­rázza meg, hogyan sikerült ez önöknek? De arra kérem, be­széljen hangosabban, mert jó­formán semmit sem hallok .., — Nem tudok hangosabban beszélni. Aranyhal vagyok; az akváriumban! Két bíró együtt dorbézolt, be­rúgott, és illetlen viselkedésükért letartóztatták őket. Ügy esett, hogy mindegyiknek a másik ügyében kellett ítélkeznie. Az első bíró jelentéktelen pénzbír­ságra ítélte barátját. Majd a má- rik bíróra került sor. — Hathavi börtönre ítélem — jelentette ki. — Hogyhogy?! — kiáltotta ha­ragosan az elítélt. — Hiszen én két font sterlinget róttam ki Ön­re. — Igen. tudom, az utóbbi idő­ben azonban túlságosan sok ilyesféle eset tapasztalható. Ez is már a második ilyen ügy a mai napon! • «» — Ide hallgasson, uram, ami­kor megvettem öntől ezt a ko­csit, azt ígérte, hogy egy éven ke­resztül kicseréli mindazt, ami el­romlik vagy eltörik... — Ügy van. — Akkor adjon nekem. le­gyen szíves négy alsó fogat, egy bal sípcsontot és két bordát! *** A gyerekek odaszaladnak a tanítóhoz: — Jacques a vízbe esett! — Remélem, kihúztátok? — Igen. — És mesterséges légzést vé­geztetek vele? — Megpróbáltuk, de kitépte magát és elszaladt... *** Az apa kinyitja az ajtót és észreveszi, hogy leánya a barát­jával ott áll a küszöbön. Komo­ran megjegyzi a fiatalembernek: — A fni házunkban az a szo­kás, hogjí minden este pontosan 11 órakor eloltjuk a lámpát! — Köszönöm, uram — feleli a fiatalember —, nagyon kedves Öntől ez a figyelem. *** Az étteremben az egyik ven­dég többször sikertelenül próbál egy pohár vizet kapni a pincér­től. Kétségbeesésében végül így szól asztalszomszédjához: — Mit gondol, uram, mit kell tennem, hogy mégis hozzanak vi­zet nekem? — Próbálja meg felgyújtani magát! *** Sűrű köd borítja az utat, két méterre semmit sem lehet látni Két autó halad egymás után mar egy álló órája. Az első hir­telen lefékez és a második nyom­ban beleütközik. A két vezető ki­ugrik a kocsiból. — Az ördög vigye el, hát sza­bad ilyen hirtelen lefékezni, min­den ok nélkül?! — kiáltja a má sodik vezető. — Hogyhogy minden ok nél kül?! — felel kérdéssel az első — Nézze csak meg jobban: hi szén én már a garázsomban va gyök! *** A kis Jacquest megkérték hogy segítsen nagymamájának . házi munkában. Néhány per múlva anyja kimegy a konyhá ba és észreveszi, hogy a nagy mama szorgalmasan dolgozil Jacques pedig figyeli. — Hát te miért nem csináls semmit? — kérdezi az anya. — Mert én meg nagymam megosztottuk a teendőket — fi leli a fiúcska. — ő például hágj mát tisztít... — És te? — Én meg sírok... | Nekünk már felhős a nap Elfoglalt házasok : (Kallus rajza) ' (Kallus rajza) Képzelőerő

Next

/
Thumbnails
Contents