Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-23 / 171. szám

«

Minden tanköteles végezze el az általános iskolát

Az Oktatási Minisztérium

Szóbeszéd és

Nilyen is a Bánki Donét Ifjúsági Szocialista Brigád?

a lemorzsolódásokról, a tariévvesztésekről

A tankötelezettségi törvény értelmében hazánkban a 16. életév betöltéséig mindenki köteles valamilyen iskolaformában tanulni. Ez természetesen mindenekelőtt azt célozza, hogy az általános iskolát lehetőleg valamennyi tanköteles elvégezze nyolc — esetleg kilenc vagy tíz — esztendő alatt.

A tankötelezettségi törvény végrehajtásának legutóbbi tapasztalatait összegezték az Oktatási s^Tinisztéri um általános iskolai • főosztályán. A részletekről tájékoztatták a Magyar Távirati Iroda munkatársát.

A társadalom szempontjából nem közömbös, hogy az iskolát mennyi idő alatt végzik el. Vagyis, hogy a tanköteles korba érkezve mindenki beiratkozik-e az első osztályba, és közülük hányán jutnak el a legfelső osztály elvégzéséig nyolc tanév időtartama alatt. Ez a hatékonyság egyik lényeges mutatója. -Bármilyen nagyok is az általános iskola eredményei, ma mégis élesen mutatkoznak még a meglevő hiányosságok.

1974—75-ben országos elemzést végeztek, s egyebek között megállapították: tulajdonképpen már a tankötelesek beiskolázása körül sincs minden réndben. Az 1974—75-ös tanévben például a 6—13 éves gyermekek közül 19 055-en — 1,8 százalék — hiányoztak az általános iskolából, be sem iratkoztak. Arányuk a 6 éves korúaknái a legnagyobb.

összességében a nyolc év alatt az általános iskolát el nem végzettek százalékos aránya azonban lassan csökken. Az 1966—67- es tanév első osztályosai közül az 1973—74-es tanév végéig 18,7 százalék — 29 107 kisdiák — maradt le. A becslések szerint közülük mintegy 15 ezren végzik majd el az általános iskola nyolcadik évfolyamát 16 éves korukig. A többiek sajnos véglegesen lemorzsolódnak.

A jövőben mindenekelőtt azt kell elérni, hogy valamennyi tankötelest beiskolázzák.

ftSI

Ismeretes, hogy a tanköteles korba lépő gyermekek kötelező orvosi vizsgálatát miniszteri utasítás írja elő. Indokolt esetben a tanköteles kisgyerek egyes tanév tartamára fölmenthető, ha az iskolába járás az egészségét veszélyezteti. A fölméntés nem a tankötelezettség teljesítése alól mentesít, hanem csupán az iskolába való mindennapi bejárástól. Nem menti fel a tankötelest a tanulástól, ami — a fölmentés ellenére — továbbra is kötelessége a 6—16 éves korú tanulóknak.

Fontos, hogy a 14. életév betöltése után szociális okokra hivatkozva csak nagyon körültekintően elvégzett vizsgálódás és mérlegelés után mentsék fel a tanköteleseket. Másrészt azonban, ha tényleges, rendkívüli indokok alapján fel kell menteni a 14. életévét betöltött tankötelest, akkor a munkáltatónak, az üzemnek, a szövetkezetnek is gondoskodnia kell arról, hogy a tanköteles korú dolgozójuk az általános iskolai tanulmányait befejezze.

A fölmentett 14—16 éves tanköteles fiatalok folyamatos tanulásához az egyik megoldás a dolgozók általános iskolája. Az elmúlt tanévben 3155 tizennégy- tizenöt esztendős fiatal tanult a dolgozók általános iskoláiban. Ezzel a lehetőséggel még abban a tanévben is élniük kell, amelyben a 16. életévüket betöltik — amennyiben addigra nem fejezik be az általános iskolai tanulmányokat. Nagyobb gond az, hogy a 14. életévüket betöltött, fölmentett tanulók, akik nem járnak a dolgozók általános iskolájába — mert nagyon sok településen ilyen nincs is — nem tesznek eleget vizsgakötelezettségüknek. Ezért szükséges, hogy az iskola, a szülők, a munkahelyek, a tanácsok és a különböző tömegszervezetek odahassanak, hogy a fölmentettek osztályozó vizsgájára sor kerüljön, és ez lehetőleg eredményes legyen. (MTI)

Az újságírót mindig valami lyen egyéni indíték ösztönzi írásra. Valamilyen motívum készteti, izgatja a beszélgetés kezdeményezésére, a riport megírására vagy a portré megrajzolására. A Budapesti Mező- gazdasági Gépgyár Békési gyá- . ra technológiai osztály kollektívájából alakult, kétszeres I aranykoszorús Bánki Donát If- 'úsági Szocialista Brigád napóját forgatva, brigádtagokkal és gyáriakkal beszélgetve, több indíték késztetett a tolifogás-' ra, a brigád bemutatására.

(ELSŐ INDÍTÉK: — Több a füst, mint a láng munkájukban. Inkább adminisztrálják magukat, mint dolgoznak — mondták róluk kritikusan. A bírálat jogosságára naplójukban kerestem választ, amelyet szűkszavúan, minden dekoráció nélkül, lényegretörően vezetnek: vállaltuk, teljesítettük. A rövid bejegyzéseket számok teszik érdekessé, érthetővé, bizonyítva, hogy a brigád a ..Szocialista módon dolgozni” követelményének eleget tesz.)

Tizennyolcán vannak, tizenhárom fiú és öt lány. Iskolai végzettségükkel folytatva bemutatásukat: öten mérnökök, nyolcán technikusok és a többiek is valamennyien érettségiztek. Az átlagéletkoruk nem éri el a 25 esztendőt. Fiatalok és szenvedélyesen szeretik amit csinálnak. Valamelyikük idézte, hogy ez viszi előbbre, mert „a szenvedélyek sastekintete behatol a jövőbe, míg az egykedvűség születésétől vak és ostoba!”

A brigád is fiatal, 1971-ben alakult és az elmúlt év december 31-ig Nagy László vezette. Más beosztásba került, s Csökmei Istvánt választották helyébe. A beszélgetést is ő kezdi.

— A brfeád az idei gyártmányainak technológai előkészítését határidő előtt teljesíti, ezzel más oisztályok, műhe Ivek munkáját is segíti, rugalmasan igazodva a gyári igényekhez.

— Például?

— Valamennyi gépünk gyártási technológiáját előírt határidőre kidolgoztuk, ugyanakkor elkészítettük a „Kuli” 35 típusú felszedőgép gyártási leáírá sát is, ami a tervben nem szerepelt — hiszen új gyártmány — kapcsolódik a beszélgetésbe Nyeste Lajos.

— Itt, a következő bejegyzés már a takarékosságra utal — mutatja a brigádvezető. — Az elmúlt évben negyvenféle festékkel dolgoztunk. A közelmúltban tipizáltuk a festékeket és egyúttal a sokféleségüket is csökkentettük. Az egységesített

— ma már csak nyolc-tíz fajta

— festék felhasználására olyan módszert és anyagnormát dolgoztunk ki, amellyel gyártmányaink védettsége és a felület bevonásának minősége nem változott, ugyanolyan tartós maradt, mint korábban. Azanyag- takarékossághoz tartozik és a festékkel is kapcsolatos ötlet, amely Bartyik Béta rajztábláján érett pontos tervvé, majd a műhelyben készülékké: a pneumatikus súlypátfelkeverő- ről van szó.

— Köztudott, hogy a festékek bizonyos idő utón leülepednek és felkeverésük rengeteg időt vesz igénybe és nem mindig sikerül, sok megy veszendőbe.

Ezt akadályozza meg a Bartyik Béla tervezte készülék, amellyel a festékét huzamosabb tárolás utón is használhatóvá lehet termi.

— Megtakarítás?

— Még nem végeztünk számítást — kaptam a választ.

— Soroljuk még a megvalósult ötleteinket? — kérdezik.

— Terveztünk a nehéz fizikai munka megkönnyítésére — természetesen társadalmi munkában — tartószerkezetet a daraboló ollóhoz, zártciklusú gyártási folyamatot dolgoztunk ki az E—295-ös kaszához — mondja Csamai László, a rajztábla mellől.

(MÁSODIK INDÍTÉK: *A

szükséglet közvetlenül az élet lényegéből fakad. Az ember állandóan kieléyületlens égben él, valami mindig hiányzik, mindig akar valamit, törekszik valamire. A szükségletektől nem lebet elmenekülni: megkövetelik a kielégítésüket. Ilyen szükséglete a brigádnak a továbbképzés, vagyis a „Szocialista módon tanulni” követelménynek eleget tenni.)

— A hármas jelszó második követelményét ugvanúgy teljesítjük. mint a többi brigád — mondja Laczkó János, a technológiai osztály vezetője. — Mi is tanuh'nk. mert lépést kell tartanunk a fejlődéssel. Jóma-,

mennyire érdekelnék a történelmi kérdések, mennyire közel állnak hozzám azok a kutatási feladatok, affciket. maga is folytat. Szívesen segítettem volna eddig is. szívesen segítek ezután is. ha egyáltalán szüksége van erre.

— Hogyne lenne szükségem erre, főhadnagy elvtá'-s —* kezdett magyarázkodni Csík.

— Lassú, bizonytalan, nehezen Induló folyamat volt ez. Tetszik tudni ugye. hogy a menyasszonyom, Maróti Zsuzsa történésznek készül. Ősszel már Pesten lesz, felvették az egyetemre. Az természetes, hogy a lehető legtöbbet igyekeztem neki elmondani a családunkról, körülményeinkről, életünkről, mindenféléről. Egyszer, egy

»ilyen beszélgetés közben szóba került, hogy édesapám mennyire nagy tisztelettel őrzi az én nagyapám. emlékét. Makacsul keresi hosszú évek óta halálának, meghurcoltatásának hiteles történetét, temetési helyét. Mindent, ami vele kapcsolatban van. Nem tudom, főhadnagy elvtársnak említettem már?

— Nekem még nem beszélt erről. Ki volt a maga nagyapja?

— Egyszerű munkásember. Egy vidéki gyárban dolgozott. Vasmunkás volt. Apámék öten voltak testvérek. Nehezen éltek. keservesen - nevelkedtek. Sokmindent elmesélt nekem er ről az időről. Aztán jött a háború, jöttek a németek. A nagyapámat is rajtakapták, hog>

!gyüttműködött azokkal, akik »ldugdossák a németek elől a Nyugatra irányított gépeket, kivédik a robbanóanyagot a fel- -obbantásra ítélt üzemek css?J .omái alól. Egy napon, 1944 Sszén, összeszedték a gestapó- ;ok ezeket az embereket, elhajolták a városból, munkaszolgá- atra vitték őket, aztán több nint felét megölték. Közöttük /olt a nagyapám is. Apóm régen készül arra, hogy utána- árjon, keressen egykori tanútat, társakat. Sajnos, eddig lem volt ideje, mindig tele volt nunkával. Tanár egy iparita- íuló intézetben. Csak a vágy, ;sak az apja utáni nosztalgia ;1 benne.

— Tudja, hogy melyik napon, nelyik osztag, merre vitte őket?

— Sokat tudunk már. Zsuzsa rendkívüli szorgalommal iolgozott, gyűjtögetett. A szabadságom nagy részét magam s azzal töltöttem, hogy felkerestem néhány túlélőt, nagyapa régi munkatársait.

— Mit tudnak eddig? — kér iezte a főhadnagy.

— Hosszú, nagyon hosszú len ne az hirtelenjeben, főhadnagy jivtárs. Megpróbálom összefoglalna, bár a papírok, dokumentumok, levelek, címek Zsuzsa nál vannak. Az első lépés: kifaggattuk nagymamámat, amikor otthon voltunk Salgótarjánban. Bemutattam neki Zsuzsát, mint menyasszonyt. Nagyon tetszett neki. Nagyapámról a következőket mondta el.

(Folytatjuk)

Megoldódnak„ az óvodai gondok Vésztőn

:

Vésztőn, a község mintegy 25 termelőegységének összefogásával kb 1,3 millió forintos költséggel új óvoda épül. A gyermekintézmény szeptember 1-t.ől már 66 apróságnak nyújt második otthont, s az oktatási év kezdetétől a település három óvodájában mintegy 370 gyermeket, vagyis minden óvodáskorú jelentkezőt felvesznek!

Az építkezésben eddig is már sokat segítettek a MÁV, a Gyulai VtZIG 2. sz. építésvezetőségének, a Körösmenti Tsz szocialista brigádjai és a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat vésztői dolgozói.

Képünkön: az óvoda tetejének betonozását és szigetelését végzik az építő vállalat dolgozói.

gam a Marxizmus—Leninzmus Esti Egyetem szakosító tagozatának első évét fejeztem be. Brigádtagjaink közül főiskolai felvételre készülnek és szakközépben is vizsgáztak az elmúlt napokban. Természetesen — itt, a gyárban — politikai oktatásban is részt veszünk, mégpédig brigádunk létszámának hetven százaléka.

— A szakmai továbbképzésünkről sem feledkezünk el. önképzés formájában valósítjuk meg úgy, hogy a negyedéves munkaprogramhoz kapcsolódó témákból valamelyik munkatársunk felkészül vagy külső előadót hívunk és együtt hallgatjuk meg a szakreferátumot és így megismerkedünk a szakma fejlődésével.

— Eredményes a továbbképzésnek e formája, nemcsak lát- szattevékenység?

— Semmiképpen sem, példákat tudnék sorolni, hogy a továbbképzésen elhangzottakat „lefordítottuk” gépgyárira, feldolgoztuk és napi munkánkban alkalmaztuk. Ügy gondoljuk, napjainkhoz hozzátartozik a közgazdasági szemlélet és a gondolkodási mód kialakítása. Elősegítésére negyedévenként gyárunk vezető közgazdászai munkánkhoz kapcsolódó előadásokat tartanak a brigádnak

— fejezte be Laczkó János.

(HARMADIK INDÍTÉK:

,.A fejlett szocialista társadalom építése olyan emberek munkáját és aktivitását igényli, akik társadalmi céljaink megvalósításában fegyelmezett, jó munkájuk mellett a közügyekből is kiveszik részüket.... el kell érni, hogy javuló anyagi feltételekkel szocialista módon éljünk.” Idézet az MSZMP programnyilatkozatából)

Enyedi Mária, a brigádkrónikás lapozza a naplót és ismerteti a vállalásokat: — Először 35 óra társadalmi munkát vállaltunk személyenként, majd 20 órával megemeltük fcgyéni felajánlásunkat, amikor a „Társadalmi munkával Békés városért” akció elindult. Szorosan ide tartozik, hogy patronáljuk a Jantyik Mátyás utcai bölcsődét. Együttműködésünket szocialista szerződésben rögzítjük — a gyár valamennyi politikai rendezvényén részt veszünk. — Segítjük a hozzánk került ifjú szakemberek — leendő brigádtagok -r- első lépéseit Szoros kapcsolatot tartunk a hét testvérbrigáddal. a Deltával és az Április 4-gyel, munkánk is kapcsolódik — teszi hozzá magyarázóig. — Részt kérünk a gyári közéletből és megpályázzuk ' a „Kiváló Osztály” címet.

— És a megvalósítás?

— Sorolhatnám, olvadhatnám egymás után a felajánlások időarányos részének teljesítését

— mondja a brigádnapló vezetője. Melyik vállalásra kiváncsi? — és máris sorolja a bejegyzéseket, alig győzöm jegyezni : brigádértekezletet tartottunk, rnegtekintettük dr. Párzsa János kiállítását.., pg- resj András és Laczkó János a szakmunkásképzőn előadó ... Társadalmi munkát végeztünk a bölcsődében ... Pótfelajánlás a kongresszusi versenyben — és mellette teljesítésének igazolása ... Sport- és MHSZ-ver- senyen vettünk részt.. . Nem volt balesetünk . •. Moziban, színházban, hangversenyen voltunk közösen.

Búcsúzóul emléklapot mutat, Enyedi Mária, amelyet hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából kapott a brigád a város szocialista fejlesztésében végzett társadalmi munkájáért. Az emléklapot Makovicz- ki János, a városi tanács elnöke írta alá.

(NEGYEDIK INDÍTÉK: — Kiről, miről ír most — kérdezték a gyárudvaron beszélgetés köz ben. — A technológusokról — válaszoltam. — Ne foglalkozzon velük, nem érdemes. Nem így van — érdemes volt!)

Tóth György