Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-22 / 170. szám

Könyvvásárok Varsóban I Varsóban a közelmúltban ren­dezték meg a XX. nemzetközi könyvvásárt. A Tudomány és Kultúra Házának tágas termei­ben és folyosóin 15 000 négyzet- tnéternél is nagyobb területet foglaltak el a könyvek, ame­lyek minden évben gazdagabb választékot nyújtanak. Tavaly 26 ország vett részt több, mint 120 080 könyvvel, idén pedig 29 ország 140 000-nél is több kiad­vánnyal. Az eltelt 20 év során kiala­kult a varsói könyvvásár sajá­tos profilja: a tudományos, mű­szaki és orvosi irodalom bemu­tatása. Ez a szakosodás annak a következménye, hogy Len­gyelország az említett területe­ken az eredmények kicserélé­sére törekszik, s igyekszik hoz­zájárulni a tudományos-műsza­ki haladáshoz. Borravaló­krimi Sokféle módja ismeretes a borravaló-szerzésnek. „Tartja a markát”, „Kinézi a pénzt a zsebből” és így tovább... szok­tuk mondani. Ezek a helyzetek köztudottan olyankor fordulnak elő, ha valaki nem, vágy nehe­zen akar adni. Manapság távol vagyunk már attól, hogy az legyen a problé­ma: adunk vagy nem adunk. Ez régen volt, még abban az idő­ben, amikor ilyen feliratú táb­lácskákat lehetett látni szerte az országban: „ÖNTUDATOS DOLGOZÓ NEM AD ÉS NEM FOGAD EL BORRAVALÓT!” Azóta a borravaló és az öntudat fogalma olyan messze került egymástól, mint Makó Jeruzsá­lemtől. Legfeljebb az a kérdéses, hogy mennyit? S eddig azt hit­tük, ezt ki-ki maga dönti el, pénztárcája és a kapott szolgál­tatás foka szerint. Azonban Szi­lád Gizella esete, amelyet meg is írt a Népszabadságnak, mást mutat. Levele szó szerint a következő: .,E hónap 2-án reggel a Nyugati pályaudvarnál beültem a JB 37—93 rendszámú taxiba. Kőbá­nyára igyekeztem. Amikor cél­hoz értünk, a taxióra 28 forintot mutatott. Harminc forintot fizet­tem, s ki akartam szállni. Ez azonban meghiúsult, mert el­kapta a csuklómat a kocsi veze­tője, s azt követelte* hogy adjak még 10 forintot. Nagyon meg­döbbentem, s odaadtam a pénzt, de nem tudok napirendre térni a dolog felett. Nem a 10 forint, hanem a módszer miatt, amit a gépkocsivezető megengedett ma­gának.” Nem akar hinni az ember a szemének. Borravaló — erőszak­kal? Ahhoz már csak-csak hozzá­szoktak az utasok, hogy egyesek becsapják a kocsiajtót köszönés nélkül, mert két-három forint nekik nem pénz; de hogy az utas csuklóját elkapva, megha­tározza, sőt követelje a borra­valót valaki: ez túlmegy min­den határon. Nem szabad eltűr­ni. Már csak azért sem, mert vannak rendes és becsületes ta­xisofőrök, akik udvariasan meg­köszönik a puszta viteldíjat is. Ismerek jó párat közülük. Ugyanis nem szoktam borrava­lót adni. Sem nekik, sem más­nak. Öntudatból? Nem. Sokkal inkább azon egyszerű oknál fog­va — hogy nekem sem ad sen­ki! Vass Márta a Döntött Legfelsőbb Bíróság Hírek a Volán életéből EGY ELVALT ASSZQNY az egyik vidéki járásbíróságon előterjesztett keresetében el­panaszolta, hogy volt férje, akit havi gyermektartásdíj fizetésé­re köteleztek, jogellenesen kül­földre távozott és így a bíró­ság által megítélt összeget több mint egy éve nem kapja meg." Az anya állításai bebizonyo­sodtak és a járásbíróság elren­delte a gyermektartásdíjnak az állaim által történő ideigle­nes folyósítását. Döntését az­zal indokolta, hogy az apa disszidálása miatt a követelés behajthatatlan. A jogerős vég­zés ellep a legfőbb ügyész tör­vényességi óvással élt, amely­nek a Legfelőbb Bíróság helyt adott és a járásbíróság végzé­sét hatályon kívül helyezve új eljárásra, valamint új határo­zat hozatalára utasította. Az első ilyen ügyben hozott legfelsőbb bírósági' határozat iránymutatóul szolgáló indo­kolása szerint a múlt évi mi­nisztertanácsi rendelet értel­mében, ha a kötelezett isme­retlen helyen tartózkodik vagy a gyermektartásdíj más okból átmenetileg behajthatatlanná válik és a gyermeket gondozó szülő nem tud kellő tartást nyújtani, a bíróság az illető kérelmére — az ügy összes körülményeinek alaposa mér­legelése után — elrendelheti a tartásdíjnak az állam által tör­ténő ideiglenes folyósítását. Az előzetes eljáráshoz tartozik azonban, hogy a bíróság utasí­tására a végrehajtónak meg kell állapítani, hogy a tartás­díjat miért nem lehet behajta­ni. Ebben az esetben azonban az eljárt bíróság a végrehajtási lapot nem töltötte ki, és így nincs bizonyítva, hogy a disszi- dens apa rendelkezik-e vagy sem olyan vagyonnal, ami a tartásdíj fedezetéül szolgálhat. A bíróság azt sem tisztázta, hogy az illetővel szemben al­kalmaztak-e vagyonelkobzást, illetve van-e olyan vagyona, ami — jogszabály alapján — ellenérték nélkül az állam tu­lajdonába került. Ebben az esetben ugyanis az állam felel az apát terhelő, s lejárt, illet­ve a jövőben esedékes tartás­díjért. Az sincs tisztázva, mi­lyenek az anya jövedelmi vi­szonyai, ami pedig a döntés egyik előfeltétele. Mindezeket a járásbíróságnak az új- eljá­rásban kell megállapítania, s csak azután hozhat megfelelő új határozatot. TRAGIKUS BALESET tör­tént az egyik dunántúli város határában. Egy személyautóve­zetője — előzés közben — ké­sőn vett észre egy menetirány szerint gyalogosan, szabályosan haladó idősebb férfit. Hiába fékezett, a szerencsétlen em­bert elütötte, s az illető oly súlyosan megsérült, hogy kór­házba szállítása után meghalt. Az autóvezetőt két évi sza­badságvesztésre ítélték és a vezetéstől három évre eltiltot­ták. Ilyen előzmények után az el­hunyt özvegye mind az autó­vezető, mind az Állami Bizto­sító ellen a járásbíróságon pert indított. Előadta, hogy a tár­sadalombiztosítási szervek ré­szére ideiglenes havi özvegyi nyugdíjat folyósítanak, de a kiskorú gyermekük részére járó árvajáradék ügye még elinté­zetlen. Ezért kérte a bírósá­got: kötelezzék a gázolót, illet­ve a biztosítót, hogy gyermeké­nek havi járadékot fizessenek. A járásbíróságnak a keresetet elutasító' jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a követke­zőképpen döntött; _ — _ A gépjárművek kötelező felelősségbiztosításáról szóló 1970. évi kormányrendelet ér­telmében a károsult igényét az Állami Biztosítóval szemben a bíróság előtt közvetlenül is ér­vényesítheti. Ez azonban a bal­esetet okozó jármű üzemben­tartójával szemben nem szol­gálhat alapul a kereset elutasí­tására. Az anya részére megál- állapított özvegyi nyugdíj a gázolót nem mentesíti az árvá­val szembeni járadékfizetési kötelezettsége alól. Tévedett te­hát a járásbíróság, amikor a baleset okozójával szemben a keresetet ezen a címen is el­utasította. A továbbiakban a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra: az árva járadék kérdésé­ben mindaddig nem lehet ha­tározni, amíg nincs megálla­pítva, hogy az elhunytat ter­helte-e gyermektartási kötele­zettség továbbá, hogy a kis­korú részére valóban nem ál­lapítottak-e meg árvaellátást. Azt is tisztázni kell, hogy a gyermek milyen körülmények között folytatja iskolai tanul­mányait, részesül-e ösztöndíj­ban, kollégiumi elhelyezésben stb., mert ez az összegszerű­ség megállapításánál jelentős tényező. Mindezeket a járásbí­róságnak az új eljárásban kell tisztáznia. H. E. Tizenkét új munkabrigád alakult Az idén 12 új munkabrigád alakult a Volán 8. sz. Vállalatá­nál és ezzel 103 brigád 969 tag­ja tevékenykedik eredménye­sen, s teljesíti munkavállalása­it. Nekik köszönhető, hogy si­kerrel teljesítette a vállalat a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny vállalásokat, s hogy az anyag- és enegiataka- rékosságban is jelentősek az eredmények. A brigádvállalások is azt bi­zonyítják, hogy a szocialista bri­gádok tagjai nem a szó, hanem a tettek emberei. A Jedlik Ányos ifjúsági szocialista brigád jelszava a takarékosság, a jó minőség. Ez tűnik ki vállalásuk­ból is. Az MSZMP Békés me­gyei Bizottsága kongresszusi ok­levelével kitüntetett szocialista brigád vállalta: Az autóvillamossági felújító műhely az egy órára eső 70 fo­rintos termelési értéket szemé­lyenként 84 forintra, az adagoló felújító műhely pedig az egy órá­ra eső 200 forintos termelési ér­téket személyenként 240 forintra kívánja éves átlagban teljesíte­ni, a jó minőség tartása mellett. Vállalták továbbá, hogy az ada- golós gépjárműveknél öt-hat százalékos üzemanyag-megtaka­rítást érnek el az adagolók javí­tásával és beszabályozásával. Hogy ez így is lesz, biztosíték erre eddigi példamutató munká­juk. Kétszázhatvankét hallgató végzett eredményesen Eredményesen zárta az elmúlt szakszervezeti, politikai oktatá­si évet a VSZT-én belül műkö­dő agitációs, propaganda és kul- túrbizottság. Ez a szakszerveze­ti vezetés és a szakképzett elő­adók érdeme. A politikai tanfolyamok téma­köre szorosan összefüggött a vál­lalat gazdaságpolitikai koncepci­ójával, s hasznosan segítette a dolgozó ember szocialista arcu­latának kialakítását. Megtár­gyalták a kongresszusra való felkészülést, a kongresszusi irányelveket, a programnyilatko­zatot és a kongresszus határoza­tit. A legeredményesebb és a legnagyobb érdeklődésre szá- mottartó tanfolyam: „A munka­helyi élet időszerű kérdései” volt. Hasonlóan sikeres volt a „Közös ügyünk a szervezettebb, hatékonyabb munka” címmel megtartott konzultáció. A Volán 8. sz. Vállalatnál megtartott szakszervezeti, politi­kai tanfolyamokon 262 hallgató végzett eredményesen és vala- menyien jól hasznosították mun­katerületükön az ott tanultakat Jutalomkirándulás Csehszlovákiába A szakszervezeti aktívák egy csoportja utazik Bácskai László VSZT-titkár vezetésével — a Volán 8. sz. Vállalattól — július 24-én öt napos jutalomkirándu­lásra Csehszlovákiába. A válla­lat szakszervezeti tanácsa ezzel kívánja jutalmazni és elismerni az aktívák négy évi mozgalmi munkáját, valamint eleget kíván tenni a CSAD besztercebányai Közlekedési Vállalat meghívásá­nak, és viszontlátogatást tesznek a testvérvállalatnál. A negyven fős szakszervezeti küldöttség ellátogat Kassára, Poprádra, Rozsnyóra és Beszter­cebányára. Közelebbről szeret­nék megismerni a CSAD dolgo­zóinak munkáját, eredményeit s vállalat szakszervezeti életét. Balázs István Í j középületek Szarvason A közelgő tanévben több új épülettel gazdagodik Szarvas. A gimnáziumban 1 millió 800 ezer forintért elkészült ä kor­szerű műhely, ahol a diákok gyakorlati foglalkozásaikat tart­hatják. A száz diáklányt befogadó kollégium építése is jó ütem­ben halad. A tervek szerint az új tanévben foglalhatják el helyüket a tanulók. A 6 millió 789 ezer forintos költségű épít­kezés fölött a KISZ vállalt védnökséget. A szakmunkás­képző-intézet - fiataljai építő­táborral segítik a munkát. KISZ-védnökséggel épül az úttörőház is. A nyári időszakban szintén diákok segítik, hogy minél előbb kész legyen az út­törők 8 millióba kerülő ottho­na, melynek átadási határideje november 39. PÁSZTOR FERENC: Fiúk a Leshegyen (REÜENY) 24. — Dehogy. Hupka csak mo­solyog a satnya bajusza alatt. Mert satnya neki. Mindig haj­nali kettőkor borotválkozik, nem lát rendesen, s emiatt csálé a bajsza. Hupka szófukar, inkább hallgatni szeret, meg bólogatni. Mellette szoktam rá a beszédre. Mindig biztatott, beszélj már Laci, elharaptad a nyelvedet. Kérem én a Hupká- tól megtanultam, hogyan kell megfiaztatni a pénzt. Hupka mindenhova bejár. Négyszáz lakónak visszük az újságot. Négyszáz lakó, az minimum ezer ember. Ezer embertől ren­geteg információ befut. Egyik­től megtudjuk, hogy van egy eladó telke. A másiktól meg­tudjuk, hogy venne egy telket. Közvetítünk, egyik sem kíván­ja ingyen. Ugrik egy kis do­hány. Egyik lakó megkér, hogy szerezzünk már neki ten­geri herkentyűt, mert hi­ánycikk. A másik la­kótól megtudjuk, hogy van neki tengeri herkentyűje, de nem tud tőle megválni a szent­nek sem, itt rohad a nyakán. Mondjuk, hogy sebaj, adja ide bizományba, majd mi túladunk rajta. Ném kap érte annyit, mint a tengeri herkentyűben szűk időben, de nem fizet rá. A kereslet és kínálat nagy zűr­zavarában Első Hupka tisztes polgári haszonkulccsal bonyo­lítja ezt a viszonylag egyszerű árucsere-forgalmat. így lettem büszke családom szégyene, számkivetettje, és OTP-fiókja. Bezzeg most,, hogy a haza szolgálatát választottam, most aztán ríttak, szaladgáltak az ismerősökhöz, hogy kivakar­janak a seregből. Már majdnem sikerült nekik. Behívattak a kiegészítőre, hogy u^yan mond­jam már meg, tényleg nem aka­rok katona lenni? Mondtam. Ki mondta? Ki az a pimasz, aki engem megakadályozna abban, hogy teljesítsem hazafias köte­lességemet? Nem azért, mintha túlságosan fuldoklottam volna az öntudattól. De az öreg Hup- kától megtanultam egy bölcs dolgot. Soha ne a könnyebbel kezd, vedd előre a nehezét. Az újságot is mindig a harmadik­ra vittük először, nem a föld­szintre. Lefelé olyan kényelmes volt. így tehát tartottam ma­gam a hupkizmushoz. Essünk túl a nehezén! Igazam van, őr­nagy elvtárs? — Jól van Bagócs! Más szo­kásokat nem szedett fel? Nem vált nazarénussá? inRiKMiiKHiHiuiHimm: — Ugyan; az magánügye a Hupkának. — Nem vegetáriánus? Mert nálunk mindennap eszü-nk húst! — Bolond lettem volna, imá­dom a jérce mellet! — Nagy akasztófavirág ma­ga, Bagócs! — Őrnagy elvtárs, mintha csak az anyámat hallanám. — ő is azt mondta, és úgy meg­siratott, amikor elhozott a fe­kete vonat. Mondtam, nyugi mutter, nem vagyok én cukor­baba. örülj, hogy végre olyan egzisztencia lettem, amit nem kell restellned a kikulimászolt dilis barátnőd előtt. Tudod mi­lyen sikkes lesz, ha azt mon­dod: óh, kedvesem, Lacikám, a nagy fiam, katona. Olyan fess. mint a János vitéz! — Nem Háry Jánost mond majd? — nevetett a parancs­nok, mert szórakoztatta ez a nyílt arcú mosolygó szemű, csu­pa derű, csupa huncutságra kész fiú. — Nem tetszik hinni a Hup- kát? ír majd. Beszámol min­denről. Itt egy levele, még a kiképzésen kaptam tőle. „Tisztelt üzlettársam! Olyan gyönyörűen fejlődnek a ribizkék, hogy öröm nézni Szereztem egy másik kicsapott diákot. Mamlasz, lusta és szem­telen. Öregúmak mert nevezni. Azt a rossz motort elpasszol- tam, jár belőle neked is egy li­la. Intézkedj, hová küldjem! A Kuglerék macskája kinyúlt. Legalább nem vágódok el a piszkán, hogy a guta üsse meg. Szabó tanár úr elvesztette a fogsorát. írd meg már annak a fusizó fogtechnikusnak a címét. Izsóné lemondta a Nők Lapját. Nem baj. Két hónap múlva új-

Next

/
Thumbnails
Contents