Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-20 / 169. szám
Passuth László (Résziéi) w rr ESOISTEN SIRATJA MEXIKÓT Sül© István Háztetők Á mi Petőfink Gyermekek rajza Petőfi Sándor verseihez A címlapon egy kilencéves gyermek rajza, de gyerekek készítették a kötet összes illusztrációját. Sőt éppen a rajzok miatt született a kötet. „A mi Petőfink” című könyv egyik méltatója így ír: „A kötet nemcsak arra alkalmas, hogy a nagyszerű kiállítás iegértékesebb darabjait megőrizze (a Móra Kiadó a Petőfi Múzeum gyermekrajz-kiállítására ér kezett lapok közül válogatott — a izerk.), hanem arra is, hogy a nagy költő versei sajátos, a felnőtt számára eddig talán megközelíthetetlen szépségükben, fantáziateremtő erejükben bontakozzanak ki.” így igaz, de ezúttal nem á mesés szépségű könyvel akarjuk méltatni. Bár forgatásakor azonnal eszünkbe jutott, hogy nemcsak itthon lehetne tankönyvünk, hanem külföldön is remek Petőfi-kalauzul szolgálhatna ... Miért? Mert csak az igazán nagy művészek tudnak olyan szépen, világosan (mókásan, játékosan) beszélni valamiről, mint a krétával, ecsettel, ceruzával bánni tudó gyerekek. Minden gyerek- rajzról tiszta öröm és hit sugárzik. Meg bátorság, kísérletező kedv, s nyoma sincs a csináltságnak, a spekulációnak. De hát ezt annyian tudják. S akik netán meg nem figyeltek erre, azok elég, ha megnéznek egy gyermekrajz-kiállításl. Ezekre a kiállításokra nem kell vadászni, évente több gyermekrajz-kiállitásról is hírt adunk. A gyermekrajzok az iskolákban már régen helyet kaptak. Űjabban köztintézményekben is látlia tunk belőlük. így van ez a baráti országokban is. (A berlini Pedagógusok 'Házának például sok -emelet magas lépcsőfeljáróját díszítik gyermekrajzok.) Tudomásunk szerint azonban nyomdát ritkán kapnak a kis remekek. Pedig — mint a megőrzött katalógusok, s főleg a Móra kötete bizonyítják — érdemes közkinccsé tenni a legjobb gyermekmunkákat. Milyen jó lenne például, ha az annyit kárhoztatott dísztáviratok (olykor fáradt, gyenge vagy esztétikai értéket egyáltalán nem képviselő) lapjai között gyermekrajzokkal is találkoznánk. A posta több ezer rajz közül válogathatna, ha meghirdetné az anyák napi dísztávirat pályázatát. De minden családi ünneppel kapcsolatban van élménye, és érvényes mondanivalója a gyermeknek. A sportról már nem is beszélve. És, ha már itt tartunk, megkérdezhetjük: a képeslapok rikító rózsái, vagy bágyadt virágai helyett nem szívesebben küldenénk barátainknak, ismerőseinknek egy-egy vidám fantáziadús gyermekrajzot? Csupán két — egészen kézenfekvő — felhasználási területét említettem a gyermekrajzoknak. Bizo nyos, hogy több volna. ,,A mi Petőfink” című kötet I nemcsak a költő haifasát a gyerekekre igazolja vissza, azt is bizonyítja, hogy mennyire érzik világunkat. Még semmi, senki nem rontotta el őket. Főleg a pénzért való versengés nem. Biztos, hogy gyermeki, fogékonyságukat a legtöbben nem őrzik meg majd felnőttként. Ezért is fontos, hogy mi őrizzük produktumaikat. De biztassuk a mostani kicsiket is a rajzra. ök persze másként fognak rajzolni, mint nap jaink általános iskolásai, de nem kevésbé lesznek őszinték és gyerekek. A művészeteknek vannak nagy és kevésbé jelentős korszakai. A gyermekraj zoknak aligha. Mert ezek a rajzok nem rosszak és nem jók, egyszerűen csak gyermekiek. De soha nem gyermetegek. Gyarmati Béla Szomorú buckák futóhomokja kergetőzött. a szélben, a kiaszott partvidék apály szárította hajtásaiban milliárd sZúnyogfé- szek. Ezen a tájékon épült fel estére a sátortábor. Reggelre megélénkült a környék. Bennszülöttek kacagva alkudoztak, megrázták a felkínált csengőket, átnéztek a kristályüvegen, kicsavarták a kendő végéből az elrejtett aranyszemecs- két, zöld vagy vörös követ, s mire a katona utánakapott — ők már sisakjára, kardjára mutogattak. így tartott a vásár délig, mikor követek jöttek, s jelentették, hogy a nagyúr, Teuhtitle, gondoskodik sápadt arcú barátairól, s holnap, napkelte után saját személyében megnézi, nem szenvednek-e valamiben szükséget? Feltámadás estéje volt. A katonák kukoricakenyéren böjtöltek. Mire megerősítették a tábort — Krisztus már feltámadott. Szurokba mártott fáklyákat vittek, lemeztelenítették fejüket, s a tengerpart fövenyén énekelve, ágakat lengetve megindult a húsvéti precesszió. Cortés leszúrta a vastag gyertyát, kezébe véve a hatalmas tálat, saját személyében szolgált a katonáknak, mint ezt megkívánta a kegyes szokás. Estére csend lett, az emberek megbékéltek, s a tisztek osztozkodásra hívták a korona hivatalnokait. — Húsz lányt kaptunk a tabascóbeliektől. A főkapitányt illeti egyötöd, ergo négy lány, négy marad a koronának, a többi megoszlik a kapitányok és az emberek között. — Vajon ki mondhatná meg egy leánynak az árát, amin osztozunk? — El keliene őket árverezni ... — Ajánlanék húsz aranyat egyért-egyért ... — Urak, fókapitányi jogomnál fogva magam számára csak egyet igényiek, akinek megnyitotta a F- 'varga Mária Régi malom Szentlélek tüzes nyelve a száját.. Azt, akinek Marina a neve. Támaszt-e ez- ellen valaki kifogást? Alvarado mosolygott: — Kegyelmességed nem választ épp behunyt szemmel ... A tisztek nevettek, feloldódott az alkuvás feszült hangulata. A jegyző írásba szedte a haditanács határozatát. A tisztek természetben választhatnak, aki lemond róla — pénzben kapja meg, ami reá esik. Ordaz és Öli legyintettek: nem kell nőzsákmány. Sandoval felnézett: — Mit fog szólni Olme- do atya? — Jobb, ha a lányok urakhoz kerülnek, mintha mindenki prédájába lennének ... katonaringyónak. Bgirlar összeterelte az indián nőket,' s tolmácsolta a maga módja szerint. — Akinek vállára ráteszi ura kezét — azt követi, és annak engedelmeskedik. Ha nehéz sorotok — tűrni fogtok, ha nem tudnátok elviselni, a jó atya segít rajtatok! Cortés vette át a szót. — Az Ür, nekünk, spanyoloknak egyaránt mérte ki jogainkat, s azzal arányosan kötelességeket. Kegyelmetek ne feledjék, hogy e szolgalányok leikéért feleniük kell az Ítéletkor. Ajándékportékák ezek, nem szerencsepiacon vett rabszolgák, úgy jutottunk hozzájuk, az Űr akaratából. Azért mindnyájan védelmem alatt maradnak, aki bűnökre fertőzi őket — nem méltó arra, hogy birtokában maradjon. Hátuk megett egyszerre megszólalt Olmedo atya halk, szomorú hangja. — Még csak az imént támadott fel Megváltónk, s ti már úgy osztozkodtok ezeken az ártatlanokon, mint latrok Krisztus köntösén. Én tehetetlen és gyenge vagyok ahhoz, hogy titeket szelídítselek, tagadom, hogy kisebbik rossz az, ha csak egy ura van egy lánynak, s nem kerül ki martalóc katonák közé. Ez a ti katonaerkölcsötök. Az enyém azt mondja az örök írással: ne paráználkodj! Vagy talán azt hiszitek, hogy nem bűn az, ha indiánlánnyal vétkeztek, s köny- nyebb a test esendösége, ha rézbőrű nővel követed el? Kívánom, ne váljon valóra a jóslatom, de ezek a lányok még átkot és rontást fognak hozni, viszályt szítanak embereink között. 0 királyi jegyző vette át a szót. — — Atyánk hívta fel figyelmünket arra, amit a törvény ereje is bizonyít. A szolgalányok, mihelyt beléptek a Szentegyházba — személyükre szabadok, s rendelkeznek sorsuk felett. Bár erre a mostani esetre nem intézkedik hazai jogunk... itt az történt, hogy idegen, pogány törzsfőnök a saját törvényes jurisdictiója szerint ajándékozott nekünk.. rableányokat, tehát az 6 joguk szerint az ajándékozás ténye már konstituálta- tott... mégis esetleges jogi vitának elejét veendő tolmácsolja Aguilar testvér a leányoknak mindazt, amit mondani rendelünk. Lares, a számtartó közbeszólt : — Vajon nem téved-e kegyelmed? Hiszen a rabnők kiskorúak, s nem jogosultak az Institutiók szerint sem saját személyükre nézve dönteni! De ki rendelkezik a kiskorúval, ha nem lelhetők fel szülei... ? Valójában csak ura tehetné... Ha meg ő rendelkezik, akkor nincs is szükség itt külön aktusokra .., Cortés hallgatta egy darabig a csűrő-csavarókat. Salamancában érezte magát, amikor a kis Gáspáréval vívtak meg heves jogi csatákat — Kegyelmetek szertehasogatják a szőrszálakat... De az Úristen azért adta nekünk, spanyoloknak az értelmet, hogy ésszel és karddal is hadakozzunk ... B (ráfér a lányoknak magyarázata: a szó olyan, mint a madár: elrepül, nem tudja megfogni senki sem. „Atyáitok képekben fogták meg az eltűnő gondolatot A spanyolok jelt adnak a hangnak. Ez az írás. Minden embernek neve van, és ezt a nevet le szokták írni. Ha leírják, ami felette állt, az ő akaratával történt. Minthogy ti nem tudtok írni: én írom a ti ne- véteket erre a papírra, értettétek ?” Marina megfogta karját: — Engem atyám tanított gyermekkoromban ... mint kell lemetszeni a fák kérgét, és színes festékkel belevésni a jelemet. Megmutatta, miként kell rajzolni az agavelapra ... Akarod, hogy megpróbáljam? A jegyző kalamárisában friss, bogyókból préselt, lila színű tinta állt. Manna belemártotta a lúdtollat — gyors és biztos kezevoná sávul szépen kis virágcserepet rajzolt, liliomokkal, felettük kapuformát, tetején madárral, melynek szétnyíló farka leért a földig. Letette a tollat. A tisztek értetlenül bámultak a cso- dajelre, mintha démon já téka lenne. < — Mit jelent ez, Marina? — Ez az én jelem. Virágos Kapu leánya, Malinalli, azaz egybekötözött virágoscserép. Cortés magára maradt, nézte a protocollum alján már feketévé lett különös rajzot. Úgy feküdt a fehér lapon a két egymástól elütő jel, mint két idegen világ, mely egymást nem értheti meg soha. Passuth László 197». lúlius 15-én volt 75 éves. Mexikóról irt könyve első történelmi regénye. Ma már hatalmas könyvtárak fogiák össze — főként Amerikában — » majdnem áttekinthetetlenné bővült prekolum- bián irodalmat, de a prekolumblán kultúrákkal és viszonyokkal foglalkozó tudomány a regény születésének idején, a harmincas években még csak néhány tudós szűkebb körű, s közérdeklődésre alig azámífcó munkaterülete volt, s így Passuth László regényét nemzetközi síkon is az Úttörő munkák közt tartják számon.
