Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-20 / 169. szám
Tovább vizsgálják a köröstaresai vadásztársaság működését Összefogással megyei bemutató vadgazdaság létesül Äz élműit hetekben tanácsi ros, Szarvas és Nagyszénás által A felelősség fele-fele Egy orvoslakás építés ürügyén Vésztőn jön, de kell a gyermekorvos is! vizsgálat volt Köröstaresán a Petőfi Vadásztársaságban. Több szabálytalanságot fedték fel, melyet a tanács illetékesei közöltek a MAVOSZ Békés megyei Intézőbizottságával. A megyei IB július 18-i ülésén állást foglalt amellett, hogy a köröstaresai Vadásztársaság működését az IB Ellenőrző Bizottsága vizsgálja meg. A tapasztalatokat terjessze elő a következő megbesizélésen, majd akkor döntenek afelől, hogy a vadásztársaság működését miként lehetne az előírásoknak megfelelően szervezni. A megye vadásztársaságai szép példáját adták az összefogásnak azzal, hogy 250 ezer forint kölcsönnel támogatják a megyei bemutató vádgazdaság létrehozását Ez a „rezervátum” Kondoromezret. Aleksander eddig 56 000 zlotyt gyűjtött ossza — Mire gyűjt? — kérdem a fiatalembertől. ■— Egy picurka Fiat-ot szeretnék venni, 69 000-be kerül... — Ha csak közben meg nem nősülsz — mondja az apa. — Mert fülig szerelmes ez a srác — mosolyodik el. — Mikor legyen az, hía nem most! — kel fia pártolására az anya. — Lássuk az árakat! — javasolom. — Egy kiló kenyér négy zloty, a tej 2,70-be kerül, a hús (gyakran gondot okoz a beszerzése), 40—60 zloty, a sonka 90, a szalámi, kolbász 44—80 zloty... A gáz, villany, rádió, tévé, telefon havonta 600 zloty. Egy kilowattóra villanyáram 80—90 grosszy (garas, fillér). A férjem beszerelte az etázsfűtést, évente 70—80 mázsa kokszot szoktunk venni, tonnája 570 zloty. — Hogyan él a mai lengyel fiatal? Mivel tölti a szabad idejét, Aleksander?-r- A technikum esti tagozatán tanulok, a kerületi és a gyári futballcsapatban játszom; eredeti szakmám egyébként gépkocsiszerelő. Elnökhelyettese vagyok a Szocialista Ifjúsági Szövetség gyári szervezetének, társadalmi munkásként tevékenykedem a sport- és turistaszövetségben. Ami időm marad, a menyasz- gaogycfnmal töltöm. határolt terület egy részéből alakul ki. A tervekben szerepel egy olyan vadászati központ kialakítása, ahol bemutató vadászatokat rendezhetnek és a korszerű vad- gazdálkodásra taníthatják az érdeklődőket. Az országos kibővített küldöttközgyűlés és a megyei kibővített küldött-közgyűlés határozataiból adódó feladatokról is tárgyalt az intézőbizottság. Külön foglalkoztak a választott testületek működésével, a hivatásos vadászék tevékenységével, a gazdaságvezetők munkájának módszertani segítségével és szervezeti kérdésekkel. Bejelentették, hogy augusztusban Békésen koronglövő versenyt szerveznek. A győzteseket a megyei IB értékes díjjal jutalmazza, — Hirtelenjében nem is tudom, talán négy. A sportos öltözéket szeretem, nadrág, ing ingpulóver... — Ha megnősülne, két évig nem lenne gpndja a ruhára — mondja az édesanyja, miközben _ az asztalra teszi az uzsonnát. — Csak ez van itthon — mentegetőzik. Sonka, szalámi, paradicsom, hidegsült, tojás és az elmaradhatatlan tea, amelyet igen finoman készítenek szerte Lengyelországban ... — Elégedett vagyok — mondja Mieczyslaw Fedków. — Szenvedélyem az autózás, 1500-as Polski Fiat-on járok, reggel együtt megyünk dolgozni a HUTMEN-be; valamikor autó- versenyző voltam, sok országban mefordultam. Magyarországon például kétszer jártunk. Erről jut eszembe: gyárunk a Csepel Műveknek is szállít színesfémtömböket. Jó kis cég a miénk, 2700 dolgozónk évente egy- milliárd zloty termelési értéket produkál! — Mi a kedvenc szórakozása? A feleség válaszol: — Horgászik a drága. De halat is fog ám! A múlt vasárnap 13 pontyot hozott haza, még a szomszédoknak is jutott! Kulcsár László (Következik: A csapláros-tan- székj Hölnasi? Holnapután? Két I hónap múlva megy el dr. Ma- tólcsi Béla közeti orvos Vésztőről? Ez a kérdés foglalkoztatja a nagyközség lakosságát már hosszabb ideje. Oka: „A Rákóczi u. 1/a szám alatt épülő orvoslakást nem az kapja, aki a leg- j jogosultabb lenne rá.” Ilyen ér- j telmű bejelentés érkezett szerkesztőségünkhöz — és még soksok helyre. Most aztán érdeklődik minden panaszfelvevő a maga módján, én is ezt tettem. Sok érdekes dolgot tudtam meg azokon a beszélgetéseken, melyet Fazekas Istvánnal, a nagyközségi pártbizottság titkárával, Komáromi Gáborral, a tanács elnökével és dr. Matól- csi Bélával, a sértett körzeti orvossal külön-külön folytattam. Tapasztalataimat egészítette ki nevezett orvos néhány betegével való találkozásom. Az utóbbiak a beszélgetés során azt ismételgették: „A doktor úr olyan jó ember, 11 éve Vein a községben és az új lakást mégis a most jövő orvos kapja Miért? Miért?” Hogy miért — akkor még erre a miértre aligha tudtam volna csak megközelíthető választ is adni. Olyan sötétnek tűnt előttem minden. Biztatást is az adott: ezek a vésztői emberek tudni akarnak mindenről, hogy aztán tájékozó- dottságukra támaszkodva, helyes ítéleteket alakítsanak ki önmaguknak. Ezért mindjárt meg is jegyzem; az orvos „el akarok menni”, oka nem kizárólagosan az új lakás, az elsőbbségi jog, és a presztízs. Ez ma már csak látszat. De beszéljenek a tények. Abból a meggondolásból, hogy a pártbizottság sem lehet passzív szemlélője annak, hogy területén az állami és gazdasági vezetés hogyan látja el feladatát. így elsőként Fazekas Istvánt, a nagyközség pártbizottságának titkárát kerestük fel. Olyan sok vita van az orvos távozása körül, miért? — volt az első kérdésem. Nem iente meg a kérdésem, bár szívesebben mondaná, hogy nem tud róla, mint említi, ő is j csak úgy hallotta (?!), Dr. Ma- tólcsi Béla hivatalosan nem jelentette be, noha pártunknak tagja és ez kötelessége is lett volna. Nem tudom, mi történt vele, hiszen a községben 11 év alatt ő kapta a legtöbb erkölcsi és anyagi megbecsülést. És sorolja a legutóbbiakat: 1974-ben megyei tanácselnöki dicséretben részesült, majd jutalomként két hétre a Szovjetunióba küldtük, a tanács költségén. Nagyon meg vagyunk elégedve a munkájával, a tanács is, a lakosság is Majd egy kicsit megnyomja a szavakat, mint párttagtól elvártam volna, hogy nekünk is szóljon, ne csak a betegjeinek. Velük sajnáltatta magát, a lakás miatt. Arról viszont nem beszélt, hogy 1976-ban ő is új lakásba költözhetne, ez a dátum korábban az ő egyetértése is volt. Addig is a régi házat, amiben lakik, az ő igénye szerint alakították át, mintegy 250 ezer forintért. De mit szóljon dr. Med- gyesij Ferenc, aki 25 éve lakik itt, rhaszek lakóként. Dr. Varga István pedig saját maga épített. i Hangulat? Az nem valami rózsás. Betegei aláírást gyűjtenek az orvos mellett. Minek, hiszen mi is, a tanács is mellette vagyunk. Jó orvos hangsúlyozom, de ha problémája van, a tanácselnökhöz menjen és mint párttag, a párthoz. Egyet viszont csak helyeselni lehet: zöld utat kapott a gyermekorvosi ellátás biztosítása Vésztőn! Ez a szándék dicséretes, még ha alaki formai hibák csúsztak is a számításba. Dehát azért legyünk türelmesebbek egymáshoz... A beszélgetést Komáromi Gábor tanácselnökkel folytattam a tanácsházán. — Nem könnyű a helyzetünk, — mondja. Magyar betegség, hogy az orvosszerzésre rálicitálunk. Rákényszerültünk nemcsak Vésztőn, hogy az új orvosnak, pedagógusnak többet adjunk, mint a réginek. Jó ez? Dehogy is jó. De ha orvost akarunk, szinte meg kell alázkodnunk. Ezt a kényszerhelyzetünket néhány orvos ki is használja a maga javára. Az egyik mártírt akar csinálni magából, a másik csak palotát fogad el. Hét gyermekes munkásnak meg nem tudunk még OTP-kölcsönt sem szerezni. Ez van. A lakosság a jelölőgyűléseken, tanácstagi beszámolókon éveken át sarkallt bennünket; gondoskodjunk egy gyermekorvosról. De fogorvos is kellene. Persze úgy történt, ahogy szokott, a felkínált lakást a fogorvos sem fogadta el. Gyermekorvosunk még akkor nem volt. Így a már megépült gyermekorvosi lakást odaígértük a fogorvosnak. Hiszen tízezer lakosú községet nem hagyhatunk anélkül. Egyébként jelenleg négy körzeti és egy fogorvos dolgozik itt. Mért is mertük odaítélni azt a lakást? Mert egy évi hirdetés után sem jelentkezett gyermekorvos. Időközben találkoztam dr, Vági Istvánnal, aki korábban már itt helyettesített. Szóba került a gyermekorvoshiány. Kiderült, hogy a felesége, dr. Vági Istvánná, aki általános orvos, jelenleg gyermekorvosi gyakorlaton van. Szakvizsgát tesz rövidesen. Felkínáltuk neki a Kossuth u. 66. szám alatti lakást. Nem fogtadta el, csak ha felújítjuk. Kalkulációt készítettünk. A felújítás 558 ezer forintba kerülne. Ügy döntöttünk, inkább új lakást építünk 700 ezer forintért. Ez két orvosnak is megfelelő lakás, két rendelővel. Dr Matólcsi Bélával beszéltek erről? — Annyiban igen, hogy az ő lakásigényét is számon tartjuk és a korábbi jelzés szerint 1976-ban úi lakásba költöztetjük. Ö az elsőségből presztízst csinál. Jogosságát hangoztatja az új lakásra. Igaza lehet jó orvos. De nincs elveszve semmi. Ki tudunk küszködni még egy orvosi lakást. ígérem, egyszerre épül fel a két lakás és 1976. márciusában ő is új lakásba költözhet. Azzal búcsúztam . július ll-én a tanácselnöktől, hogy ezt a dátumot ő újra* feleleveníti majd dr. Matólcsi Bélának. Hosszas viták, megbeszélések, töprengő tanács vb-ülé- sek lényegét summázzák a fentiek. A tanácselnök türelmetlensége sem alaptalan, amilyen eredményekről szól, és a jövő őszinte számvetéseiből Vésztő nagyközség újabb sikeres évei rajzolódtak ki. Ami még hiányozna a továbbiakhoz, azt a jó észjárású, öntevékeny vésztőiek kipótolják. Hozzászoktak az önsegélyezéshez. Sok mindent megoldottak saját zsebükre. Ezt tanúsítja az 1 millió 440 ezer forint értékű társadalmi munka is, melyet már ebben az évben végzett a lakosság. Ebben sajnos orvosi érdemeket nem tudtak elmondani. Utam az újonnan épült rendelőintézetbe' vezetett, ahol a sértett sértővel, dr. Matólcsi Bélával beszélgettem. így neveztem magamban: sértett sértő. Ugyanis jogosan sértődött meg azon, hogy 11 év után nem őt helyezték első helyre a lakásépítésnél. Sértő viszont az, hogy nem jelentkezett a tanácsnál sem újabb igényével, sem eltávozási szándékával. Sértő, hogy csak betegeinek panaszkodott, talán mindezt emberi csökönyösségből. Beszélgetésünkkor mindenekelőtt azt erősítettem, hogy a 'nagyközség vezetői és a testület milyen pozitívan, foglaltak állást amellett, hogy ő is maradjon és a kívánsága teljesülAmit o elmondott az előzmény történeteként, erősen megszűrt, hiszen zavaros összefüggésben adta elő. Amikor arra a kérdésemre válaszolt, elmenni szándékáról miért nem szólt a párttitkárnak? — így válaszolt: — Ő sem jött ki a lakásomat megnézni. — És a tanácselnöknek? — Neki egyszer a lakásán mondtam, ha nem én kapom az új lakást, elmegyek. Erre persze, ő már nem emlékezik.. — És miért a betegeknek szólt először, akik jazóta aláírást gyűjtöttek? — Kinek mondjam, ha nem nekik, ők tudják, mit tettem ebben a községben. És sorolja a salétromos lakását, bár a tanács költött rá valamicskét, majd dátumokat mond, ígéretes dátumot, hogy 1976 márciusára lakást ígért két éve a tanácselnök. Ht ragadom meg a beszéd fonalát: a tanácselnök ma nekem is azt mondta, hogy ,1976 márciusában egyszerre, a gyermekorvossal együtt kapja meg az új lakást, tetszés szerint építik fel. Az elsőbbséget kívánja, a mostani építkezést leállítja, hogy egyszerre készülhessen el a két lakás. Osszák meg a felelősséget fele-fele alapon, mivel ők nem szóltak, maga meg nem jelentkezett náluk. Ez a legcélszerűbb. De hogy tisztességes-e ez az alku? Inkább kényszer, rálicitálás. Ám ez sem mehet a végtelenségig. Vártam a hatást. Ö egyre hajtogatta: „szeretek itt élni, nagyon szeretek itt élni”. A lakás elfogadására nem válaszolt, csak annyit, alszunk rá egyet... Három nap múlva, július 14- én tudtam meg a választ telefonon: mégsem kell az új lakás, elmegy — ezek a tények eb- i ben az ügyben. ö párttag, 43 éves és mint mondotta, 1948 óta számolják munkásmozgalmi tevékenységét. Ezért meglepő, hogy valamiről megfeledkezett. Nemcsak a lakás, egyéb dolgok is összekapcsolhatják az embereket, például egy eszmének a közös vállalása és szolgálása. Mi lenne, ha a kommunisták nem értenék meg ezt az áldatlan, követelőző állapotot az orvosok letelepítéséhez. Mi kevésbé vagyunk sértődőek, különösen nem félreállóak, ha a társadalom ügyéről van szó. Nem fogadja el a lakást: ő is tudja, mi is tudjuk most már, hogy a lakáshistória ürügy csupán, az „el akarok menni” ürügye. Nem őszintébb és kendőzetlenebb ezt- így kimondani? De akkor minek tévesztették meg az embereket aláírásgyűjtéssel? Miért gyanúsítják meg őket, hogy nincs fantáziájuk? Azt mondják egymásnak, nem kapott új lakást. Még képesek hozzágondolni mindent, ami az elmenő orvos mártírom- ságához kell. És elindítója már látja, miként terjed ez a „remek" ötlet. A távozásnak nem a legjobban megválasztott módja ez. Ez túlságosan szegényes, erkölcsi poggyász. Itt elég volt, másutt talán kevés lesz ... Orvosi munkáját mindenki dicséretesnek tartja, de mint emberi tulajdonságok, nagyon is távol esnek egymástól. Hadd idézzem ismét szavait: „Nagyon szeretek itt élni...” És távozni akar. Nem érzi még, hogy ezzel életének meghal egy darabja, az eltelt 11 esztendő. De a tévedés joga is őt illeti meg. Sß^ dßlgOt adott sok embernek ez az ügy. Mindenki tette a dolgát, a tanács is, de azért a csapdákra nagyon tanulságosan figyelmeztet. Rocskár János 1 mmmsi 3 1975. JULIUS 20 Szeghalmon, a Sárréti Tej-TÖ VAL üzemében valóságos csőrengetegen fut végig a tej a pasztőrözés során. A rövid ideig tortő hirtelen felmelegítés elp tisztítja a baktériumokat, de nem változtatja meg a tej ízét ‘•«!S£es«)eaes£BSsaas£asEtBBaBBsaca*£siiaicftjM»>9nca8as«Bs*B««es»ssaaftaairs*afecssi»aft — Hány öltöny ruhája van? \ •«■■■■■SBaBBKa£qBBBBK!H«BK9**tf*aB**9!S>H«BBWH*aCBaZ*B£SBBaeSSa«tBiÍÍilSilfla*i£flBBa Tej pasztőröző
