Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-18 / 167. szám
Pihenő műszak közben A kamun Béke Tsz Vörös Csillag Szocialista Brigádja a betakarítási munka közben egy kis pihenőt tart. Tízóraiznak az akácfa alatt (Fotó: Demétiyl Beköltöztek az új szolgáltatóházba Gyulán Üres karikák Központi elhatározást, tör- : vényt, párthatározatot, kor- : mányprogramqt önmagában — ; a társadalmi mozgások egésze- ■ nek, az összefüggések figyelem- : be vétele nélkül — jól végre- ; hajtani nemigen lehet A ; «xarvasmarha-tenyésztés fej- 5 lesztésének kiemelt programját S megvalósítani anélkül, hogy az ; 1974. decemberi párthatározat ; pontjainak érvényt szereznénk, ■ ugyancsak elképzelhetetlen. E kis bevezető előrebocsátá- ! sa után különös megvilágításba ; kerülnek azok a megállapítá- sok, amelyekre az állaitenyész- J tési felügyelőség a mezőikovács- j házi járás tsz-eiben a szarvas- ; «marha-program végrehajtását ■ felülvizsgálva jutott. A vizsga- S lat során kiderült, hogy a járás : hat közös gazdaságában össze- ; sen 1545 tehenet tartanak. De i *385 férőhelyen. Vagyis 840 íé- j rőhely üres. Erre a tényre még ; az sem ad különösebb vigaszta- ■ lást, hogy a statisztika egy né- ! hány tartásra alkalmatlan is- > tállót is nyilván tart. Ugyanis : az 1545 tehénből száznál is több ; azoknak a száma, amelyek csak \ „hasukat hizlalják”, tejet, bor- ■ jut nem adnak. Sajnos a helyzet tsz-enként : vizsgálva sem sokkal rózsásabb. : A felmérés szerint a battonyai * Dózsa Tsz-ben 82, a battonyai : Petőfi Tsz-ben 85, a kevermesi ; Lenin Tsz-ben 135, a végegyházi ■ Szabadság Tsz-ben 154. a me- ! zőkovácsházi Üj Alkotmány : Tsz-ben 270 és a nagybánhe- ; gyesi Zalka Tsz-ben 93 az „üres ■ karikák” száma. Ennyi férő- j helyre nem kötöttek be jószá- : got a karikákra. És amilyen a kép a tsz-ekben, • ugyanolyan a járásban is. tud- ! níillik, ha valamennyi istállót : feltöltenék a gazdaságok, 5100 ; tehén „termelne” a mezőkovács- j házi járásban. (Az előirányzat • 1980-ra 5200 tehén.) Ezzel szem- : ben a 401 nem termelő tehén ■ mellett a járásban 1133 férőhely ■ áll üresen. Ezek közül, ha csak ! minden második „használható”. ; a 401 nem termelő tehénnel jj együtt is ezerrel kevesebb a I termelő tehenek szarna a ko- í vácsházi járásban annál, mint : amennyi lehetne. Az még félig-meddig érthető — ; de csak is üzemi szempontból • — hogy a „rossz” teheneket a : gazdaságok nem adják le, mert ; akkor az egyedenkénti 20 ezer ■ forintot is vissza kellene fizet- I ni az államnak. Kevésbé értbe- ; tők viszont az üresen csüngő ; karikák. Mert mit is jelképezhetnének? : A kormányprogram megfele- : lő végrehajtását, a takarékos- : Ságra intő párthatározat meg- ■ tartását aligha! (kővár yj Új színfolttal gazdagodott Gyula, és a város lakossága is gazdagabb lett, hiszen korszerű körülmények között kapja a szolgáltatást a Béke sugárúti új saolgáltatóház átadásával. Július 14-én ugyanis a Békés megyei Szolgáltató és Termelő Szövetkezet gyulai egységeinek egy része beköltözött az új épületbe. Itt kapott helyet a fotórészleg, a ruhatisztító-felvevő, az órás, illetve a női és férfifodrász. Az új épületre 4,5 millió forin tot fordítottak, s a korszerű berendezés pedig 400 ezer forintba került Fél éti alatti 1780 hajtómű Teljesíti terveit a békéscsabai HAFE A Hajtóművek és Festőberendezések gyárának békéscsabai 5. számú gyárában 1973-tól kezdődően jelentős változások játszódtak le. A kereslet alakulásához igazodva a mezőgazdasági hajtóművek mellett az ipari hajtóművek gyártása került mind jobban előtérbe. Az idén azután tovább bővült a békéscsabai HAFE gyártási profilja és így nemcsak a mezőgazdasági gépekhez készítenek különböző hajtóműveket, hanem szállítószalagok, keverő művek, toronydaruk működtetéséhez nélkülözhetetlen. hajtóműveket is gyártanak. Az első fél évben végül is a békéscsabai gyárban 930 ipari es 800 mezőgazdasági hajtómű készült el. A fentieken kívül kooperációs termelés, alkatrészgyártás és a felületvédelmi (festő) berendezések vezérlőegységeinek előállítása köti le a gyár kapacitásainak fennmaradó egyharma- dát. Mindez az év első felében csaknem 34 és fél millió forint árbevételhez juttatta a HAFE 5. számú gyárát, több mint hat j százalékkal haladva meg az elő | irányzatot. A kooperációs termelést .is számítva számottevő növekedést ért el a békéscsabai gyár a termelésben, hiszen a tervezett 35 millió forinttal szemben a negyvenmilliót is meghaladta a teljes termelés értéke az idei első fél évben. A nyereségtervet a gyár kollektívája öt százalékkal teljesítette túl és ma már 2600 forintnál is több az egy dolgozóra jutó átlagkereset havonta. A mostani fel evben a korábbinál nem kisebb feladatok várnak a HAFE szorgalmas gárdájára, hiszen az 197o-re célul tű zött 82 és fél millió forintos termelési értéket 14 millió forintos nyereséggel kell előállt taniuk, miközben új termék — a motoros hajtóművek — gyártását kell megkezdeniük és a csigahajtóművekkel folyó próbálkozásaikat is folytatni szeretnék, Az előirányzatok teljesítését ugyanakkor nehezíti az a tény, hogy a profilváltozással keletkezett elfekvő készletektől a gyár még mindig nem tudott megszabadulni és takarékossági tervüket is — a másfél millió forintos megtakarítást — is csak akkor tudják teljesíteni, ha készletgazdálkodásukat az év végéig sikerül előírásszerűve tenniük. Mindenesetre a célok megvalósításának személyi feltételei a HAFE békéscsabai gyárában adottak. Ezt nemcsak a gyári szakmunkásképzés folyamatossá ga bizonyítja és biztosítja, hanem a 10 szocialista és szocialista címért küzdő brigád is garantálja. Ugyanezt igazolja a gyári újítások statisztikája is, amely szerint 1971-től 1975 első negyedévéig a dolgozók összesen 69 újítási javaslatot nyújtottak be. Az eddig elfogadott és bevezetett 29 újítás egymillió 240 ezer forint költség-megtakarítást eredményezett. Az ismertetett eredmények minden bizonnyal elmaradnak az 5. számú gyár kollektíváját jellemző teljesítőképesség felső határától, fejlődésükben viszont • mégiscsak kecsegtetnek azzal a reménnyel, hogy a — profilváltozás miatt is — fiatalnak számító gárda felnő feladataihoz. K. E. P. Víz és kenyér Á gépkocsi ablakiból a délelőtti szikrázó napsütésben kré- tarajzként terülnek szemünk elé Dévaványa körvonalai. A község határában, az út mentén aranysárga gabonatáblák rin- ganak, a távolban porfelhő jelzi az aratókat. A település utcái csaknem kihaltak. Egy-egy vontató, teher autó veri csak fel az út porát. Néhol trécselő asszonyok és a vakációt élvező gyerekek hangoskodnak. Az elmúlt esztendők aratójára emlékeztet az út szélén a füvet kaszálgató bácsika. — Adj isten — válaszol üdvözlésemre az öreg. Leteszi a kaszát, kék kötényében megtör - li a kezét, majd hatalmas, érdes tenyerét nyújtja. — Mi járatban? — kérdezi. Elmondom szépen, sorjában. Feljegyzem a nevét: Márcsai Lajos. Türelmesen végig várja, majd amint az i-re teszem a pontot, már mondja is. — A vöm, a lányom, meg a nagyobbik unokáim a tsz-ben dolgoznak. Most van az aratás. Egyedül vagyok itthon. Van egy kis jószág a háznál, gondoltam vágok nekik egy kis zöldet. — Mióta tud kaszálni? — Nocsak, mindjárt... — megpödri a bajuszát, majd megigazítja csula kalapját, s közben számolgat. — A tavaszon töltöttem be a hetvenhatodik évemet. Szüleim cselédek voltak, nekem is korán kellett mennem dolgozni. Hát úgy 13—14 éves forma lehettem, amikor megpróbálkoztam a kaszát húz ni. — Fiatal korában milyen volt az aratás? — Nehéz Akkortájt nem gépekkel arattunk. Kaszákkal! Párba voltunk beosztva. Látás- tul-vakulásig dolgoztunk az uradalomban. Manapság minden más. A hogyishívjákok ... na.. — ... Kombájnok... — segítem ki. — .... az az, mindent egy füst alatt bevégeznek. Mindezt a gyerekektől hallom. Na es a termés! Szinte hihetetlen. Annak idején csak néhány mázsát arattunk holdanként. Es sorolja az összehasonlítást. Az árnyékba húzódunk, s néhány percig még beszélgetünk, majd a bácsika kimért, egyenletes mozdulatokkal húzza tovább a kaszát. — Nem próbálja meg? — szó! búcsúzáskor.-őA község két termelőszövetkezetében szinte már hírmondója sincs a kaszásoknak. Emlékezni, emlékeznek még a múlt időkre, de csak az idősebbek. A magamfajta fiatal csak filmekből, hallomásokból és történelemből ismeri a kézi aratást. A Lenin Tsz-ben délelőtt csaknem minden kétkezi dolgozó, vezető a határban volt. Szervezték az aratást, a szállítást. — Akad bőven munkánk — kezdi Nothoíf Sándor Eőagronó- mus. Elmondta, hogy a közös gazdaság az idén 2425 hektáron termesztett gabonát, s ebből 1980 hektár a búza. A körülményekhez képest jól haladunk a betakarítással. Az őszi árpát 42 mázsás, a repcét 12 mázsás, a tavaszi árpát 30 mázsás átlagterméssel arattuk le. Búzából is jó, 35 mázsás átlagterméssel, 500 hektárról takarítottuk be á termést, jó minőségben. A járásból egyedül a mi szövetkezetünk exportál a nyugati országokba kenyérgabonát. Eddig 120 vagonnal szállítottunk a gabonafelvásárlónak A főagronómus elmondta, hogy 11 SZK—5-ös és két SZK—4-es kombájn több gabonatáblán dolgozik. Mindig ott aratnak, ahol a talajviszonyok megengedik. — Belvíz? — Sajnos az is van, mintegy 570 hektárt borít összefüggő belvíz. Megpróbáljuk lecsapolni, de sajnos kevés reménnyel. Az aratás gyorsítására a Lenin Tsz segítséget kap más közös gazdaságoktól. A talaj előkészítést folyamatossá tették, s ezt a munkát segíti majd az a két RÁBA-Steiger 250 lóerős traktor is, amely a napokban érkezik a közös gazdaságba. A község másik termelőszövetkezetében is hasonlóak a gondok. Amikor a „vezérkart’ kerestük, azt mondták: — Mindenki kint van a határban, itt bent, a központban mostanában nemigen fordulnak meg. A bejáratnál egy MTZ két pótkocsival kanyarodik a szűk udvarba. Az éktelen zajban már nem kérdeztem meg harmadszorra a „pilóta” nevét. Porosán, izzadtan ült a vezetőfülkében, kockás inge testére tapadt. — Szinte fenekertien a sár — kiabált. — Teljes teherrel alig tudunk közlekedni. — Közben én is kiabálva érdeklődőm, kii hol látott. — A párttitkár is kint van — visszhangozta az udvar. S mielőtt azt hitték volna, veszekszünk, odébb álltam. Délután a pártirodában találtam Dómján Jánost, a szövetkezet párttitkárát. — Aki teheti, a területen se- gítkezik a szervezésben, irányításban és természetesen, az aratásban. — Mi a helyzet a betakarítással? — Nem a legrózsásabb. A 2325 hektár búzának körülbelül negyedrészét arattuk le, igaz terven felüli átlagterméssel. A 174 hektárnyi őszi árpát már betakarítottuk: hektáronként 12 mázsás átlagterméssel fizetett a repce. A búzán kívül van még aratni valónk, 27 hektár rozs és 30 hektár zab. A tsz gabonáját nyolc SZK— 4-es kombájn és a napokban érkezett négy Class Dominator aratja. Belvízzel az Aranykalász Tsz is küzd. Mintegy 470 hektár kukoricát és napraforgót borít összefüggően a víz. Néhol 50 centiméteres magasságban áll a földeken, s az eddigi felmérések szerint mintegy 180 hektáron már nem számíthatnak termésre. A gabona szállítása is nehéz, a felázott talajon néhol tengelyig süllyednek a megrakott járművek. A községi párttitkárnak, Szűcs Lajosnak és a tanácselnöknek, Molnár Istvánnak kevés ezekben a napokban a szabad ideje. Mind a ketten szívükön viselik a település sorsát, többek között az aratás és a belvíz gondját. — Július első harmadában több mint 100 millimeter csapadék hullott — kezdi a beszélgetést a párttitkár. — A község déli részét elborította a víz, a csatornák nem győzték nyelni a lezúduló csapadékot. A belvíz mellett az átvonuló vihar is gondot okozott. Sok a belvizes ház, ezekben a kárt folyamatosan, háról házra járva mérik kel a szakemberek. A természeti csapással a község gondjai csak nőttek. A víz elvitte a pénzük egy részét. Kevesebb jut iskolára, óvodára, bölcsődére. Pedig valamennyire égetően szükség van a községben. Víz és kenyér. Ha az előbbiből sok vagy az utóbbiból kevés van, az gond. Mind a kettő az élet egyik része — Dévaványán is — mint a megye más községeiben —, küzdenek az egyik ellen a másikért, mindenki a maga helyén. Szekeres András
