Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-02 / 153. szám

Jelvények aranykosarával

A Magyar—Szovjet Baráti Társaság megalakulásának harmincadik évfordulóján Békés megyéből nyolcán kapták meg a társaság aranykoszorús jelvényét. Közülük három: a kun- ágotaí Bercsényi Termelőszövetkezet, valamint a DATE szarvasi öntözéses-meliorációs főiskolai kara MSZßT-tagcsoportJdnak ügyvezető elnöke és a Volán S. számú Vállalat munkaügyi osztályának vezetője.

Tetszettek az egyszerű 'és hatékony módszerek

Gál Dezső, a termelőszövetkezet elnökhelyettese 1971-ben Penza megyében járt, a lunyi- nói kolhozban. Látványosan győződhetett meg arról, hogy „betonvárak” nélkül, szerfás ólakban is meghízik a sertés. Méghozzá olcsóbban. Tehát, hogy egyszerű eszközökkel — mindenfajta nagyzolás nélkül — is lehet jól dolgozni.

Ugyanezzel a tanulsággal szolgált a szovjet gépek megbízhatósága. Nemcsak Lunyinóban, hanem Itthon is. Mindenki számára a szövetkezetben. A barátságnak Kunágotán éppen a szovjet traktorok, kombájnok megbízhatósága lett az egyik legerősebb pillére.

Ehhez járultak olyan tények, hogy filmnapokat rendeztek a testvéri ország alkotásaiból, a községbe hívtak szovjet katonaművészeket, vendégül láttak lu- nyinói kolhoztagokat; a szovjet utakról visszaérkezők rendszeresen beszámoltak élményeikről; egy idő óta pedig a tsz szocialista brigádjai gondozzák a szovjet hősök melékművét, sírhelyét.

A tagcsoport legközelebbi tervei között szerepel, hogy egyik brigádjukat elküldik a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában megalakult szocialista brigád klubba — most nagy a versengés, kié legyen a megtiszteltetés. A penzai és szovjet barátaiktól kapott emléktárgyakból kiállítást rendeznek a kultúrott- honban. S még egy céljuk: Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedő, amelyen nemcsak politikai és művészeti, hanem technikai, műszaki kérdésekre is felelniük kell majd a versenyzőknek. Az utóbbi témák indoka: gépparkjuk nagyobbik fele szovjet importból való ...

Az óra nem

íejeződik be csengetéskor

Különös az életútja dr. Németh Sándornénak, a szarvasi főiskola nyelvtanárának, lánynéven Irirta Vlagyimirovna Sztyepanovának. Moszkvában, a Tyimirjazev Akadémián ismerkedett meg aspirantúrán levő férjével, s már csaknem két évtizede, hogy Magyarországon van az otthona. Szinte jelképes érvénye volt tehát, amikor munkatársai, diákjai ügyvezető elnöknek választották.

— Szeretek oroszt tanítani — mondja —, azt hiszem, ez természetes. S nemcsak a nyelv törvényeivel igyekszem megismertetni hallgatóinkat, hanem szülőföldemmel is. Ez az igyekezet a tanítás után sem szűnik meg. Nem kell persze óriási dolgokra gondolni — de hát a két ország lakói táján éppen akkor kerülnek legközelebb egymáshoz, amikor nem „programszerű” eseményekről van szó.

— Például milyenekre gondol?

— A leendő óvónőkkel közösen rendeztünk találkozót. Orosz és magvar dalokat énekeltünk. teát főztünk. Sokan akkor tudták meg, hogy a teát nem szamovárban csinálják.

— Hanem?

— A szamovár csak arra való, hogy forrón tartsa a vizet, amivel az előre elkészített teasűrítményt hígítjuk. Ilyen és ennél komolyabb félreértések, tévedések máskor is előfordulnak, pedig á tartalmas kapcsolatokhoz, a barátsághoz elengedhetetlen egymás pontos ismerete, Ebben van nagy szerepük a tagcsoportoknak.

— Elégedett-e a főiskolások nyelvtudásával?

— Amelyik hallgató gyenge középiskolai alapokkal jön hozzánk — itt sem igen szereti ä nyelvet. Aki viszont többet tanult meg , belőle vagy járt a Szovjetunióban — kedveli és eredményesebben is sajátítja el . . . Nagyon-nagyon jó érzés, ha szovjet vendégek érkeznek a főiskolára, vagy a mi diákjaink utaznak Herszonbs szakmai gyakorlatra — és a magyarok tolmács nélkül is elboldogulnak.

A szemé’yes élmények a legfontosabbak

Szemenkár Mátyásáé néhány esztendeig orosz tanítási nyelvű iskolába járt. így aztán később eredetiben olvashatta az orosz és szovjet irodalom alkotásait. Elsősorban Csehovot kedvelte meg — ha egy lakatlan szigetre kerülne, ahová egyetlen könyvet vihetne magával, az feltétlenül Csehov novellas kötete lenne, benne A 6-os számú kórteremmel.

Az olvasmányok után személyes élmények következtek. Volt a moszkvai VIT-en és később Is többször járt a Szovjetunióban. Sokakkal itthon ismerkedett meg. Obrazcovval, a csodálatos bábművésszel például éppen Békéscsabán. Öt aztán Moszkva környéki otthonában is felkereste. A legjobban az hatott rá, hogy Obrazcovból hiányzott minden mesterkéltség, távol állt tőle minden fenn'né.iá- zás. Ez különben — mint mondja — a legtöbb szovjet ismerősére ugyanígy vonatkozott Valamennyien roppant közel állnak a mindennapi élethez, a valóban fontos dolgokat tartják a legfontosabbnak.

Munkahelyén magánemberként, s a csabai Penza Klub

Mai tévéajánlatunk

'0.00: Szojuz—Apollo Riportműsor I. rész

Július 15 én fellövik és ösz- izekapcsoljálk a Szojuz—Apollo űrhajókat. Ennek' az eseménynek a magyar tv-nézők is részesei lesznek. De ezt megelőzően a Magyar Televízió négyrészes riportműsorba® ismerteti aiz űrprogram első nagy nemzetközi együttműködését. A tévé riporterei jártak az előkészületek pgtnhelyén, a Csillagvárosban és

Houstonban. Riportokat, interjúkat készítettek a közös űrrepülés' „szereplőivel”. A stúdióban pedig felépítettek egy méretarányt szovjet és amerikai űrhajót.

Csillagászok, rakétaspecialisták, űrkutatók -kommentálják az eseményeket.

Az első összeállításban Szentesi György mérnök-őrnagy bemutatja a szovjet és az amen kát űrhajót. (KS)

titkáraként a személyes kapcsolatokat tartja a két nép barátságát gazdagítani képes legdöntőbb tényezőnek. A saját tevékenységében pedig azt, hogy igyekszik jól fordítani írásban és szóban. Még az esetleges nyelvbotlásokat is minél pontosabban tolmácsolva. Mert az esetenként elkövetett hiba is hozzátartozik az emberhez. Márpedig tulajdonképpen egymás minél jobb megismeréséről van szó.

©

Hárman a nyolcból. Hasonlók a másik öt kitüntetetthez. És hasonlók sokban a megyében élő százakhoz, ezrekhez. Ahogy a tengerhez hasonlit a tenyerünkre kapott néhány vízcsepp.

(daniss)

Kisiparos-utánpótlás - tanulmányi ösztöndíjjal

Közismert, hogy más ágazatokhoz hasonlóan utánpótlásgondokkal küszködnek a kisiparosok is. Különösen ot£ szorongat a tanulóhiány — elsősorban községekben és falvakban, ahol a különféle szolgáltatások ellátását a lakosság — állami vállalat, szövetkezet hí.ián a helybeli kisiparosoktól várja. Éppen ezért biztatóak azok a kezdeti sikerek, amelyeket a KIOSZ egy közelmúltban tett intézkedése eredményezett.

Három hónapja a KIOSZ elhatározta, hogy tiz különösen fontos szakmában a szervezet saját erejéből is hozzájárul az utánpótlás nevelésének előmozdításához. Azokat a tanulókat, akik e szakmák valamelyikének elsajátítását ez év szeptemberében kisiparos műhelyében kezdik meg, havi 250 forint ösztöndíjban, míg az őket oktató mestereket havi 300 forint képzési pótlékban részesíti.

A KIOSZ-hoz most sorra befutó jelentések tanúsítják, hogy a biztatásnak megvan a foganatja: rendre érkeznek be a szerződések. A legtöbbet ' eddig a bádogos szakmában kötötték, de vannak fiatalok, akik a manapság hiányszakmának számító cserépkályhásnak, kádernek stb. jelentkeztek.

Ma érkezik haza az úttörővárosból a békéscsabai úttörő-fuvószenekar

Újsághír: Június 20-án „szolgálattevő” táborozásra utazott a zán- kai úttörővárosba a békéscsabai ifjúsági és úttörőház fúvószenekarának 36 tagja. A pajtások július 2- ig lesznek az úttörővárosban, ahol táborozásukkor különféle rendezvényeken szolgáltatnak zenét, s teszik ünnepélyesebbé hangszereik megszólaltatásával a zá/nkai eseményeket.

Szerkesztőségünk tegnap levelet kapott Zán- káról. A levelet az alábbiakban közöljük.

Az ifjúsági és últörőház fúvószenekarával június 20-án reggel külön autóbusszal indultunk a zánkai úttörővárosba. A zenekar feladata a város lakóinak szórakoztatásáról való gondoskodás két héten keresztül. Már megérkezésünk napján zenével vártuk vonattal érkező pajtásainkat a vasútállomáson. Feladatunk még a táborba látogató delegációk fogadása a központi épületnél vagy a hajóállomáson.

Legjelentősebb szereplésünk az volt, amikor az ünnepélyes városnyitón léptünk fel. Mi szolgáltattuk az indulókat a térre felvonuló, dísz- egyenruhába öltözött. 3 ezer pajtásunk fegyelmezett, szinpompás menetéhez és a városzászló felvonásához. Ezt a nagy, több mint egyórás műsort felváltva adtuk a szintén itt táborozó orosházi úttörő-fúvószenekarral.

Ezután próbák és újabb szereplések következtek. Részt vettünk két tihanyi hajókiránduláson, * a hajón egész műsorunkat el- játszottuk,

nagy sikerrel. Három estén segítettük az altá- borok közös játékát a város főterén, ahol egy- egy estén 6—700 pajtás játszott, szórakozott. Erre az alkalomra egy új dalt is megtanultunk.

A szerepléseken kívül természetesen más programokon is részt vettünk, így a 30 év — 30 akadály című akadályversenyen, amelyen szép eredményt értünk el. Fürdésre sajnos eddig alig maradt időnk, reméljük a hátralevő napokon még sor kerülhet rá.

A sok szereplés és program elég fárasztó és zsúfolt, de úgy érezzük, hogy megéri a fáradságot, mert sok élménnyel gazdagodva térhetünk haza július 2-án délután. A filmhíradó felvételt készít zenekarunk munkájáról. A városzáró ünnepségen az orosháziakkal mi szolgáltatjuk majd a zenét, és végül az utolsó napon mi búcsúztatjuk el pajtásainkat a vasútállomáson, ahonnan különvonatok viszik őket Budapestig.

Előre

Kovács Annamária ifivezető

PÁSZTOR FERENC:

Fiúk a Lesltegyen

(REGE NY)

7.

—c Olyan kort éltünk át, amit még soha eddig. Átvettük a hatalmat, gyakoroltuk, amit soli a nem csináltunk eddig. Ez ilyen áldozatokkal, ilyen lemondásokkal. ilyen helyzetekkel is járt Ha az apáink cselekedeteit mérlegeljük. ezt nem szabad kihagyni a számításból.

Készenlétben állunk a folyosón . Mindez eszembe jutott, amíg arra várok, hová kell mennem, hová osztanak be, merre kell futnom, vagy melyik terepjáróra parancsolnak fel. Az udvaron már csaholnak a kutyák. Az egyik Sátán, Fekete, nyugtalan állat. Tele van izgatott feszültséggel. Meglátja/a terepjárót, -máris ugrik, elhelyezkedik a vezetőülés mögött, a helyén.

— Pusztai tizedes! Az egyes kutatócsoportot vezeti. Ha vadtól származnak a jelzések, azon- nalj jelentkezzenek. Vigyenek a kocsin két vattakabátot. Lelhet, hogy megint két kölyök lógott el hazulról. Induljanak.

Indultunk. Ez az utazas min denhez hasonlítható, csak autókiránduláshoz nem. Csúszkáltunk a domboldalon, mintha megbillent korcsolyapályán járkálnánk. Időnként nagyokat zökkennek a kerekek, s nem megy tovább a szerkezet a megváltónak sem. Ugrás, nekifeszülünk, toljuk a kocsit, felugrálunk s tovább. Még szerencse, hogy Balogh, a mindentudó gépkocsivezető ismeri a környéket, akár a tenyerét. Forog, köhög, csúszkál a kocsi, de azért haladunk. A kanyarokban ránk tör a , félelem, egy sarokba szóródunk, ’mintha fahasábokat szállítana a terepjáró, de nem lehet ilyen helyzetben finomkodni. Sietni

kell. Lehet, hogy ilyen apróságokon múlik, s valakit megmentünk egy végzetes tévedés következményeitől. Az is lehet, hogy vaklármia volt az egész, hiábavaló futás a nagy igyekezet. De sokszor futottunk már, a vezetékek között egy riadt, félig megfagyott, félig agyonszúr káJt őzet találtunk.

Jön egy kanyar, aztán neki- iramodunk egy erős lejtőnek.

Csoda, hogy mennyit kibír egy kis terepjáró. Majd szétesik az erőlködéstől, de megy, halad előre. Hátratekintünk a kocsi mögé, valóságos felhőt kavar maga mögött a négy kerék. Nekünk ez idén is kijut a télből. Csak győzzük. Hatan ülünk a ponyva alatt. Senki nem szól, senki nem tesz megjegyzést. Ilyenkor csak a kutyásnak illik szólni. Ö is csak annyit mond, amivel feltétlenül nyugalomra tudja inteni Sátánt.

— Maradj nyugton. Helyeden maradsz, te ördög. Nyugalom, nyugalom, öreg fiú. rögtön ott leszünk. Majd futhatsz még any- nyit. hogy a lelkedet is kileheled.

öt perce tart a szánkózás, a forgás ebben a szabadtéri dodzsemben. Még legalább ennyi, és ott leszünk, ahonnan a jelzése két kaptuk. Balogh ügyesen manőverez. Jó sofőr. Ügy bánik ezzel a kocsival, mintha testrésze, mintha a lába lenne. Kiül az arcára, ha úgy gondolja, hogy egyszer-egyszer többet követel a motortól, mint amennyit el kell bírnia. Sziszeg ha véletlenül belehajt egy buckába, vagy gödörbe, olyan képet vág, mintha neki fájna. Káromkodik, ha egy- egv bukkanó fölött nagyokat koppannak a. lengéscsillapítók.

— Mit bámulsz, ennek is lelke van. ezt sem lehet agy«uhajszol- ni, mint egy bolondot — kötekedik velem Balogh, pedig egy szót sem szóltam, még a pillantás' mban sem lelhetett rosszalljs