Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-15 / 164. szám
HOST IDŐSZERŰ Az almamoly Kifejlett hernyóinak összegyűjtése céljából rakjunk fel az alma-, a körte-, a birs- és a diófák törzsére alma- molyfogó öveket, s 10—12 naponként cseréljük. A birsfákról metsszük le és égessük el a mo- miliával fertőzött hajtásokat Ezek jól felismerhetők a megbámult, elszáradt, levelekről. Ugyanez a teendő a körtefákon található szivarsodró eszelény jellegzetes szivarjaival isA szilva- és a ringlófákat ismét permeteznünk kell. A korai ringló gondos kezelése különösen fontos, mert a szüret előtt ez az utolsó alkalom, hogy megelőzzük á szilvamoly és a kaliforniai pajzstetű kártételét. 0,25 százalékos Safidon 40 WP-vel, 0,4 százalékos Safidon 30 EC- vel, vagy 0,2 százalékos Sevin 85 WP-vel permetezzünk. Az őszibarackfák védelmére ügy válasszuk ki a növényvédő szereket, hogy hatásosak legyenek a legveszélyesebb károsítok ellen, ugyanakkor betartható legyen a szüret előtti várakozási idő is. Ezért a július első felében érő fajtákat 0,2 százalékos Orthocid, 0,3 százalékos Thiovit, J,1 százalékos Unifosz 50 EC ol- iataval, a később érőket pedig rosszabb hatástartalmú rovarölő szerek: 0,2 százalékos Sevin 85 WP, 0,25 százalékos Safidon 40 WP és gombaölő szerek: 0,1 százalékos Karathane FN 57, 0.03 százalékos Mores tan, illetve 0,2 százalékos Dithane M—45, vagy 0,08 százalékos Fundazol 50 WP felhasználásával védhet- jük. A sövények és a termőkaros orsófák lekötözését és hajtásválogatását most már mielőbb fejezzük be. A sok termést hozó ágakat támasszuk alá. ügyeljünk, hogy a karók ne sértsék a kérget 'Á termő gyümölcsfák adót rendszeresen szedjük össze és semmisítsük meg a lehullott, fertőzött gyümölcsöt. Ezzel is elejét vesszük a kártevők és betegségek terjedésének. A letermett szamócatövekről kaszáljuk vagy sarlózzuk le a leveleket, csak a tőrózsa' maradjon meg. Az ágyúst alaposan tisztogassuk meg. A fiatal, újonnan telepített szőlőben a tövekhez húzott földet mindenütt távolítsuk el. Ha több hajtás fejlődött, csak a két legerősebbet hagyjuk meg. A magasművelésűre kialakított fiatal tőkék törzséről gondosan dörzsöljük le az előtörő hajtásokat, hogy ne gyengítsék a törzs erősödését. Ellenőrizzük a kötözéseket, és ahol elszakadt vagy erősen meglazult, javítsuk ki. Egyúttal csípjük vissza a hónaljhajtásokat 2-3 levélkére. Ne távolítsuk el őket teljesen, mert fontos szerepük van az asszimilációban és a fürtök fejlődésében. Rendszeresen irtsak a gyomokat, kapával vagy vegyszerre? így a növényvédelem is hatásosabb lesz, mert a kórokozók kevésbé szaporodhatnak eL Szőlőtőkéinket a peronoszpő- rán és a lisztharmaton kívül most a szőlőmolyok ellen is védenünk kell. A kombinált hatású permetlevet 0,2 százalékos Dithane M—45 vagy Ortho— Phaltan-f-0,3 százalékos Thiovit, avagy 0,1 százalékos Karathane FN 57 és 0,2 százalékos Ditrifon 50 WP felhasználásával készítsük. Zivatart vagy jégverést követően azonnal védekezzünk a szürke- és a fakórothadás ellen. Ortho—Phal tan porozót (17—28 dekagramm/100 négyzetméter mennyiségben vagy Fundazol 50 WP-t 0;0B százalékos permeűé- ben) használjunk. Szabadföldön az őszi érésű paradicsom palántáit ültessük ki, a determináltakat 95x30x30 centiméter, a féldetermináltakat 120x30x35 centiméter ikersor- és tőtávolságra. Az igen korai ter- mesztésűek szedése után 25—30 milliméter vizet adjunk. A sárgadinnye másodrendű hajtásait a rajtuk fejlődő termések fölött két levélre csípjük vissza, az indákat kapavágásnyi földdel rögzítsük. A helybevetett uborkát is kezdhetjük szedni. Rendszeresen öntözzük, mert vízhiány esetén a termések keserednek. Csak a salátauborkát hagyjuk 15 centiméternél nagyobbra nőni, a fürtösöket 9 centiméter alatt szedjük. A nedves, csapadékos idő következtében ismét permeteznünk kell az uborkát a szögletes levélfoltosság ellen. A védekezésre 0,5 százalékos Rézoxiklorid 50 WP-t használjunk.- A másodvetésű uborka magját, a csírázó növényeket megtámadó kórokozók ellen Orthociddal (0,3 gramm/10 dekagramm vetőmagmennyiséggel) csávázzuk. A spárgatöknek 60 milliméter vizet adjunk. Karós- és bokorbabot, csemegekukoricát másodterményeknek még vethetünk. A fővetésű gyökérzöldségeket szedhetjük, másodvetésük még időszerű. Az őszi- és a téliretek vetése sem késő. A fcellernek' 35 milliméter vizet adjunk. Az étkezési hagymát ismét permeteznünk kell a peronosz- póra ellen a Dithane M—45 0,2 százalékos vagy a Zineb 0,4 százalékos oldatával. A permetlébe tegyünk nedvesítő szert is. Vigyázzunk: a szedés alatt levő zöldhagymaágyásokat nem kezelhetjük! Egy kiváló kertész: Zatykó Ferenc emlékére Zöldségtermesztésünket még napjainkban Ív érheti vád fogyatékosságai miatt, de ezekkel együtt azt kell mondanunk, hogy hagyományos mezőgazdasági kultúra, amely igen nagy élőmunka-ráfordítást igényel. Kertészeti szakembereink mindig arra törekedtek, hogy a hagyományos technológiákat új, korszerű módszerekkel egészítsék ki. E szakemberek sorában elismerésre méltó hely illeti meg Zatykó Ferencet, aki tizenöt évvel ezelőtt, 1960. július 2-án halt meg Budapesten. Zatykó Ferenc megyénkből származott el, Orosházán született, 1898. november 11-én. A műkertészi diplomáját 1919-ben szerezte meg, s utána a Földművelésügyi Minisztérium kalocsai paprikakísérleti állomásán vállalt állást. Innen a bajai kertészképző*iskola tanári állását töltötte. Jó felkészültségét hamarosan értékelték és meghívták a Kertészeti Tanintézet budaörsi telepére, ahol igen körültekintő szakemberre volt szükség a törzsgyümölcsös felújításában. Ide 1933-ban került, és a vállalt munkát a szakmai kívánalmaknak megfelelően végezte. Kecskemétre 1935-ben került, ahol a Gazdasági Szaktanítóképző Intézetben kertészeti szaktanári feladatkört látott el. Kecskemétről az útja ismét Budapestre vitte, és 1940-től a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, mint zöldségtermesztési szakelőadó. A második világháború minden pusztító zivatarát sikeresen átvészelte és a megújuló szaktárca újjászervezésében aktívan közreműködött. Az igazi kutatómunkával sajnos csak élete utolsó szakaszában találkozott, amikor 1950- ben a Kertészeti Kutatóintézet zöldségtermesztés osztályának tudományos osztályvezetőjévé nevezték ki. Zatykó Ferenc szakmai kiválósága ettől kezdve tárulkozhatott ki igazán, azonban már csak egy röpke évtizedre. Kutató tevékenysége során sikeresen oldotta meg a zöldségfélék öntözésének kérdését, de igen figyelemre méltó eredményeket ért el a tápanyag-visszapótlás megoldásában is. Vízigény szempontjából három csoportra osztotta a zöldségeket. Az erősen vízigényesek között találjuk a káposzta- féléket. Közepesen vízigényesek pl. a vöröshagyma, a petrezselyem, a hónapos retek stb, A harmadik csoport a kevéssé vízigényesek. Megállapította, hogy feltétlenül öntözést kíván hazai körülményeink között a zöldpaprika, a káposztafélék, a zeller és néhány másodvetésű. Nem feltétlenül kívánnak öntözést, de bizonyos körülmények között ajánlatos a következőknél: paradicsom, uborka, fejes saláta, retek, sárgarépa, petrezselyem stb. Öntözés nélkül is eredményesen termeszthetők: a dinnyefélék, a hagymafélék és a spárga. A tápanyag-visszapótlásban olyan korszakos megállapításokat tett, hogy azok még ma is használhatók a zöldségtermesztésben. Kutatási területeit ismertetve mindig hangsúlyozta, hogy a termesztési eredmények magasabb szintre emeléséhez több lépcsőfokra van szükség és ez meghatározott időt igényel. Ez részint úgy érhető el, hogy a hagyományos technológiákat szisztematikusan kell továbbfejleszteni, ugyanakkor már az iparszerű eljárások megoldásán is fáradoznunk kell. Már az 1950-es években eny- nyire előremutató szakvélemény! Zatykó Ferenc rövidre szabott élete sajnos elég hamar véget ért, 62. életévében halt meg Budapesten, 1960, július 2-án Dr. Bátyai J. A csabai bemutató A MÉSZÖV és a békéscsabai ÁFÉSZ rendezésében július 12- én, szombaton délután Békéscsabán, a Lencsési úti KlSZ-tá- borban szervezték meg a hobbikertészek; ankétjét. Az újszerű kezdeményezés a rossz idő ellenére jól sikerült. Sokan kíváncsiak voltak a szakmai előadásokra, melyeket Szabó András kertészmérnök és Borbély László növényvédelmi szakmérnök tartott. Kovács Györgyné és Za- horán Jenő a kisgépek alkalmazásáról beszélt. Az AGROKéR kisgépbemutatóval, az ÁFÉSZ vetőmagboltja pedig a legújabb növényvédő szerekkel és vásárlással egybekötött szakkönyvkiállítással tette teljessé a napot. Kép, szöveg: Balkus Imre I Az új telepítésű szőlő gondozása Az új telepítésű és fiatal szőlőt még lelkiismeretesebben szükséges gondozni, mint a termőkorban levőket. Ha ugyanis a tőkék nem erősödnek meg kellően még fiatal korban, nem kapunk elég termőalapot, s a termőrefordulás elhúzódik. A házikertben is a magasművelés a korszerű módszer. Ez csak támrendszerrel valósítható meg. Ha nem készítettük el a telepítés előtt, óvatosan — as. hogy a hajtásokat letörjük — pótoljuk a hiányt A kötözés során két erős ha+ tást hagyjunk meg, ugyanis legcélszerűbb egytörzses tarét nevelni, s a másik hajtás marad biztosítéknak. Ha sajnáljuk eltávolítani a többi hajtást, csak azt érjük el vele, hogy egyik sem erősödik meg kellően, Tanuljunk öntözni Általános tapasztalat, hogy a kerttulajdonosok elég jól ismerik növényeik tápanyagigényeit a különböző trágyaszereket és azok hatásait Igyekeznek is megadni mindent: szervestrágyát komposzt ami házilag előállítható és a műtrágyáikat is. A tápanyagokkal jól, ellátott talaj néha mégsem úgy „viselkedik” — ahogyan azt a kertbarát elvárná. Gyengén fejlődik a káposzta, idő előtt lehull a gyümölcs, keveset hoz a szőlő. És ékkor hangzanak el a keserű miértek. Az ok egyszerű: nincs elegendő oldószer, nedvesség a talajban. Megeshet — és ezt konkrét laboratóriumi vizsgálatok bizonyítják —; hogy tápöűs talajban szabályosan éheznek egyes növények. A tápanyagokat ugyanis kizárólag oldott állapotban tudják a gyökérszőrök felvenni és a „konyhára” juttatni. Tehát öntözni kell! A másik lényéges kérdés: mennyit? Szélsőséges példa, hogy az egyik kerttulajdonos minden este egy kanná vízzel permetezte meg termő kajszitá- jának alját. A gyümölcs természetesen még zöld állapotában lehullott. Tudnunk kell, hogy a gyümölcsfák talajrétegét legalább 50—60 centiméter mélyen szükséges átnedvesíteni ahhoz, hogy annak hatása Í6 legyen. Ez négyzetméterenként 50—60 liter vizet jelent. Egy nagyobb koro- nájú fa esetében 10—12 hektoliter vizet egyetlen öntözés alkalmával. A szőlő talaját is legalább 40—50 centiméter mélyen nedvesítsük át. A sekélyebben gyökeresedő szamócaágy ás egy négyzetméterére sem szabad 30 —40 liter víznél kevesebbet adni. Nyáron, rekkenő hőségben külön számoljunk az elpárolgással is, tehát növeljük a vízadagot A harmadik tudnivaló: milyen gyakran öntözzünk? Ha az előbbi követelményt, se alaposságot betartjuk, az esetben. a gyümölcsfáknál és a szőlőnél évente 2—3 locsolással elérhetjük a kívánt célt Fáknál a fejlődési szakaszokhoz igazodjunk Különösen sok vizet kíván a virágzás, a hajtás- és a gyümölcs- növekedés. Ha ilyen időszakokban a légköri csapadék hiányzik, a hiányt nekünk keil pótolni. Két-három héttel a gyümölcsérés előtt már semmiképpen ne öntözzünk, mert ez már karára lenne a gyümölcs minőségének és veszélyeztetné a hajtások időben való beérését Szőlőnél a hajtásnövekedéskor, a virágzás után és a bogyóérés kezdetén hasznos a vízutánpótlás. A virágzás idején végzett öntözés rosszabb kötődést, a bogy óérésíkori locsolás repedést okozhat — mindemellett számítanunk kell a nagyobb gombafertőzés veszélyére is. Sokféle öntözési mód ismert, - ezeket részletesen nem tárgyalhatjuk. Egyet azonban tartsunk szem előtt: Az alsóbb talajrétegek csak azután nedvesednek át, hogy a felettük levők már elérték a telítettséget. A locsolócsővel végzett munka ezért nem hozza meg a gyakran remélt eredményt. A rövid idő alatt kiszórt nagy tömegű víz vastagon megállhat ugyan a talaj felszínén — a beiszapolás látszatát keltve — miközben még csak a felső néhány centiméter nedvesedéit át Érdemes ezt ellenőrizni! A helyes öntözéshez nemcsak tudásra, de türelemre is szükség van. A régiek szerint nem is ‘tudomány ez már, inkább művészet. De ezt is tanulni kell! S ne szégyeljünk tanulni. Ebben többek között segítségünkre lehet Nyújtó Sándor: öntözzük kertjeinket című könyve is. Kulin hitre
