Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-15 / 164. szám

Három nap az Északi-középhegységben Kirándult a raabai »soeialiata brigádok klubja Sanyorogva, óvatosan lépked-1' Slink a nedves, csúszós lépcsőn lefelé, a hegy gyomrába, amikor megnyílt előttünk az Aggteléki- cseppkőbarlang ajtaja. Többen borzongva húzták össze kabátju­kat, ahogy megérintette őket a titokzatos mélység hűvös lehelle- le. A kinti kánikula után hideg j volt a barlang átlag hőmérsék­lete, a 10 Celsius fok. Fiatal kísérőnk a környék táj- i szólásával, ízes-palócosan ma- ) gyarázta a barlangrendszer ere­detét, történetét A „Hangverseny terem" — mint megtudtuk — 500 méter hosszú, amelyből 400 métert csó- nakázónak alakítottak ki. Az 1200 férőhelyes nézőtéren áll­tunk, amikor a magnetofonon felcsendült Bach közismert mű­ve, a d-moll toccáta és fuga. A nézőtér elsötétedett, s mi ekkor dsodálkoztunk rá igazán a színes reflektorokkal megvilágított fur­csa formájú, színpadi cseppkőfi­gurákra. Az arcokon ámulat, s megilletődöttség keveredett. A zene hatása a kitűnő akusztikájú környezetben sokszorosára nőtt. A hátakon borzongás futott vé­gig, Kicsinek, nagyon kicsinek éreztük magunkat ezekben a percekben. « A kilenc éve felfedezett „Csip­keterem” — mint gyermekko­runk mesepalotái — megannyi csillogó függőcseppkővel ékesítve fogadott minket. Ámulva figyel­tük a le-lehulló, alkotó vízcsep- peket, melyek létrehozták, s még mindig alakítják, formálják mindezt. / — Nem hittem, hogy ilyen lé­tezik .« — CsodálatosIC — Erre csak a természet ké­pes ... — suttogják néhányan a klub asszonyai közt, Káprázó szemmel léptűnk a napvilágra, s még az impozáns Cseppkő Étteremben — ahol va- , csoráztunk — sem tudtunk a Iá- j tottak hatása alól szabadulni, pe- < dig a zenekar szépen játszott..j Bohus János bácsi — az egyik j lelkes klubtag — magasra emelt ; kézzel, széles jókedvében egyre az dalolgatta: „János legyen, fenn a János-hegyen .. Aprócska faházak a hegy olda­lán, megbújva a frissen zöldelő fák árnyékában. Előtte füves te­rület, ahol esténként átutazó vendégek verik fel sátraikat. Itt az Aggteleki campingban száll­tunk meg a békéscsabai Szo­cialista Brigádklub 49 tagú ki­rándulócsoportjával. Másnap a Jósvafőx barlangsza­kaszon folytattuk „felfedező utunkat” a cseppkövek mesés bi­rodalmában, miután 246 lépcsőn leereszkedtünk a Somos-hegy mélyébe. Az Acheron és a Styx folyó által kimosott 24 kilométe­res barlangrendszernek ez a fia­talabb szakasza, tiszták, csillo­góak a cseppkőképződmények. A két kilométeres földalatti középtűra során egy mellékágra is letértünk. Itt láthattuk a föld eddig ismert cseppkövei közt a legnagyobbat, a „Csillagvizsgá­lót”. Sokunknak jutott eszébe, ha ez ledől, itt a világ vége... Ám a 25 méter magas és mintegy 911 / tonna súlyú kőmonstrum nem mozdult. Riasztó némaság­ban állt ott a letűnt évszázadok szemtanúja, őrizve a múlt tit­kait. Később idegenvezetőnk — egy kedves öreg ember — megállí­totta a csoportot: — Aki fázik, most szóljon — mondta, s biztatóan elmosolyo­dott. Már többen készültek ke­züket magasba nyújtani, amikor újra megszólalt: — Nos, aki fázik, takarózzon be ezzel az irhabundával, amely ide van kiterítve! A falra mu­tatott, egy érdekes cseppkőkép­ződményre. A siker teljes volt. A kacagás futótűzként szaladt végig a társaságon, ám nem állt a hosszú sor végén, hanem Pihend a HTlafaredi Hámori tó partján betöltötte a környező labirintu­sokat, hogy aztán legyengülve el­haljon a távoli, ismeretlen mély­ségben. Az „Óriás terem” méreteivel ejtett ámulatba minket. Görcsö­sen kapaszkodtunk a védőkorlát­ba, a szédítő mélység és magas­ság szinte vonzott. Néhány fény­képezőgép még kattant egyet, az­tán minden elnémult [ Egy keskeny folyosón haladva az egyik asszony halkan mesélte: — Akár a rossz álmaimban. Csak megyek, megyek a hosszú labirintusokon, s nem tudok a végére jutni. 5*2 Délután a Szalajka patak völ­gyébe tettünk kilenc kilométeres sétát. A tovafutó vízből a piszt­rángok vidám játéka kötötte le figyelmünket. A patak néha ne­kiiramodva futott le egy-egy ap­ró vízesésen, hogy aztán huncut csobogással tovatűnjön a távolba. Kertész Ferenc, a klub vezető­je és a fekete Barcsa Gizi — aki a Férfi Fehérneműgyárban mun­kásnő — a siető patak láttán kedvet kapva, levették cipőjü­ket, s versenyt futottak. Gizi győzött..: Lefelé haladva láttuk, amint a kisvasút szuszogó pöfögéssel ka­paszkodik a hegytetőre, a fáradt kirándulókért. Ezen az estén farkasétvággyal ültünk a vacsorához. A levegő és | a mozgás megtette hatását... Kertész Ferenccel mindenki egyetértett, amikor a vacsora vé­gén így szólt: — Kellemes két napot töltöt­tünk itt. Remélem, az utolsó is így sikerül és akkor le a kalap­pal a szervezés előtt. « Elbúcsúztunk Aggtelektől, i Autóbuszunk ablakából láttuk, amint kedves hegyi falvak fut­nak el mellettünk. Már távolról észrevettük a lillafüredi Palota Szállót, amint méltóságteljesen kiemelkedett a fák dús koronái' közül. Közelebb érve a Hámori tóban gyönyörködtünk. A Szinva patak vízesésénél a bátrabbak egészen közel merészkedtek a zu­hogó vízhez, hogy ott keressenek felüdülést a nagy melegben. Mindenki vidám volt, csak He­gedűs néni panaszkodott--Már megint hol az uram? Amikor Egerben kirándultunk, akkor is addig bámészkodott, míg elmaradt a csoporttól. Pe­dig meg akarom mutatni neki ezt ■a három vázát, amit a gyerekek­nek vettem. Nem időzhettünk sokat, autó­buszunk Miskolctapolca felé in­dult tovább. Kaposi Lászlóné, aki egyébként a Bameválnál brigád­vezető, s most nótafának nevez­ték ki, elfoglalta megszokott he­lyét a mikrofon mellett, s vidám énekbe kezdett. A többieket sem kellett biztatni, « A Barlangfürdőben töltöttünk még néhány órát, hogy aztán fél­üdülve, frissen induljunk haza, Békéscsabára. Szeghalmon a hangulatos Pákász-tanyán vacso­ráztunk. Vörös Sándor —‘ az al­kalmi fotós — az utolsó filmkoc­kákat is elfényképezte. Az egyik asztal végéről sörös címkék in- j dúltak el hátlapjukra írva: „Eb­ből a nedűből ittunk. Szóc. bri- gádklub.” — írja alá mindenki, hadd irigykedjenek az otthoniak — ki­áltotta a klubvezető. Még egy kis nótázás, táncolás — mert me­lyik kirándulásról maradhat el mindez — s aztán végleg búcsút mondtunk a szép napoknak. Volt mit mesélni otthon.« Nagy Agnes 4 mindenkinek Rövidesem megjelenik „A társadalombiztosításról min­denkinek” című Népszabad­ság különkiadványa. Ebben a július 1-ével hatályba lépett, a társadalombiztosításról szó­ló 1975. évi II. törvénynek & végrehajtási rendelkezéseinek valamennyi társadalombizto­sítási ellátással kapcsolatos szabályai feldolgozásra ke­rültek. A szerzők az anyagot 8 részre csoportosítva, kérdés­felelet formájában tárják az olvasók elé. közérthető, nép­szerű formában. A kiadvány 128 oldalon, 5 forintos áron lesz kapható a hírlapboltokban, hírlapárusok­nál Kis természetjárók a tarhosi erdőben Á Tarhosi Gyógypedagógiai Intézet mögött húzódó erdős te­rületen találtam rájuk, a húsz kis természetbarátra. A sátrak között labdáztak éppen. Egy másik kis csoport az égjük sá­tor előterében figyelt valamit. Madárka gubbasztott Gyurko- vics Feri kezében, azt lesték. — Szegénykét először én ta­láltam meg — magyarázza Ma­rik Pali — aztán elengedtem, hátha úgy megmarad. Nem me­hetett messze, hiszen Tirják La­ci újra rátalált. — Valaki leöntötte petróleum­mal — veszi át a szót a másik „felfedező”, Laci — azért nem tud repülni Most hazavisszük, hátha megmarad, és ha megnőtt, elengedjük. Mert még nőnie kell Szerintem kiesett a fészek­ből.« Mesélnek, egymás szavába vágva. Élmény van bőven, ami­ről év közben hallottak a békés­csabai ifjúsági és úttörőház ter­mészetvédelmi szakkörében, mindazt látják most itt, az er­dőben. A szép idő, a jó levegő lepirította a vidám kis arcokat A kérdésre, milyen itt az élet egymást túlharsogva válaszok­nak!: — Nagyon j6, kár hogy kevés az idő. Egy hét alatt megszeret­tük ezt a nomád életet. Sokfelé jártunk már. A feketerigók fészkeitől kezdve a bogarakig minden van itt Ellátogattunk Bélmegyerre, a gémtelepre is. Laczó Palinak az éjjeli őrség tetszik a legjobban. Ékről mesél: — Az égjük éjszakára azt mondták, hogy meglepetés vár minket. Persze izgultunk, hogy biztos a zászlónkat viszik el. Lestek az őrök minden neszre. Hogy mi volt- a meglepetés? Az, hogy nem volt meglepetés — mondja kacagva. Az élmények sorolása nem ér véget. Arad belőlük a szó. — Hajnalban kelünk és figyel­jük az örvösgalambot. Mindig ugyanazon a helyen alszik... — Hosszúfokon fürödtünk, és egy ekkora harcsát láttunk — mutatja kezévé! az egyik szösz­ke gyerek — Éjjel is érdemes felkelni. Akkor őzet lehet látni és sok-sok denevért «J Ezután még megtudom, hogy az alma, a körte és a kukorica nagyon jó tűzön sütve, és hogy a gomba milyen finom. Azt sem felejtik elmesélni, hogy éjjel őr­tüzet gyújtanak, hogy ne legyen hideg, és így jól lehet látni a „terepet” Egy üveg is előkerül, amelyben hatalmas hőscincér ró­ja véget nem érő útját körbe- körbe. Réthp Zsiffmond muzeológus, a tábor vezetője a következő év­ben is szeretne hasonló tábort szervezni az általános iskolások­nak és a középiskolásoknak is. Az a célunk, hogy természetet kedvelő és védő embereket ne­veljünk fiúkból és lányokból. Az idén hozzászoktak a sátorozás­hoz, és ahhoz, hogy ilyen kör­nyezetben vannak. Jövőre to­vább léphetünk, madarakat fo­gunk gjűrűzni A további programról megtu­dom, hogy búcsútábortüzet is gjűjtanak, és a szellemi totót ennek fényében rendezik meg. Akinek a sátra a legrendesebb, aki a legtöbbet tanult, könyvju­talmat kap. Ha valaki kimarad, nem lesz szomorú bizonyára, hi­szen az élmények, s az itt ta­nultak még sokáig elkísérik. Amikor elbúcsúzunk, tovább röppen a labda, s a kismadár is bizonyára egy meleg kezecské­be zárva bóbiskol valahol. W, A Munkával ünnepelték a vasutasnapot A 25. vasutasnap alkalmából Budapesten vasárnap a BVSC Szőnyi úti sporttelepén gazdag kulturális és sportműsor szóra­koztatta az érdeklődőket. Egész nap atlétikai versenyek, kispá­Szabályozták a színházi vendégszerepléseket A kulturális miniszter — j egyetértésben a munkaügyi mi­niszterrel, a pénzügyminiszterrel1 és a Művészeti Szakszervezetek Szövetségével — szabályozta a színházi vendégszereplést, a ven­dégrendezést és a vendégterve­zést. Az utasítás hatálya kiter­jed a színháznál munkaviszony­ban álló és más színháznál ven­dégszereplést — rendezést vagy tervezést vállaló színészre, illet­ve rendezőre, díszlet- és jelmez- tervezőre. A miniszteri utasítás kimond­ja: a művésszel színészi, rende­zői, valamint díszlet- és jelmez- tervezői feladat elvégzésére a színházak vág}' a színaázjellegű intézmények nem létesíthetnek másodállást vagy mellékfoglal­kozást; ezekre a feladatokra megbízási szerződés köthető. Az a színházigazgató, aki más színházzal munkaviszonyban ál­ló művészt „vendégként” kíván foglalkoztatni, köteles ezt a munkáltató színház igazgatójá­nak előzetesen bejelenteni. A vendégszereplés — a rende­zés és a tervezés —, ha azt a munkáltató színház igazgatója nem tiltotta meg, írásbeli meg­állapodás alapján, megbízási jogviszony keretében, megbízá­si díj ellenében történik. Az uta­sítás egyúttal részletezi a színé­szek vendégszereplésekor, a ren­dezők vendégrendezésekor, a díszlet- és jelmeztervezők ven­dégtervezésekor kifizethető díja­zás mértékét. Különbséget tesz abban, hogy a művész a lakóhe­lyén levő színháznál vagy más színháznál végzi-e a vállalt fel­adatot. Színészek esetében pró­badíjként az egy előadásra meg­állapított díj 50 százaléka fize­tendő. A díjazott próbák száma legfeljebb 25 lehet. A díjazásban — figyelemmel a feladat nagyságára és művészi jelentőségére, valamint a szín­ház anyagi lehetőségeire — a művész és a színház igazgatója állapodik meg. Az utasítás hatályba lépett. (MTI) lyás női és férfi labdarúgó-mér­kőzések zajlottak. A Magyar Honvédelmi és Sportszövetség vitorlázó repülőgép kiállítással, ejtőernyős bemutatóval, légpisz- tolylövészettel egybekötött prog­ramot rendezett. A kulturális műsor délután kezdődött: a ki­csinyeket a Móka Miki zsebszín­háza szórakoztatta. A zenét az Osztrák Vasutasok Fúvószeneka- ra szolgáltatta. A Szegedi MÄV Igazgatóság dolgozói közül sokan munkasi­kerrel köszöntötték a vasutasna pót: vasárnap több mint 1300 vagon ki- és berakodását bonyo­lították le. Főként a terület jel­legzetes termékeit, zöldséget és a gyümölcsöt szállították el, s megindultak az első gabonaszál­lítmányok is. Az év végéig ösz- szesen tízmillió tonna áru to­vábbításáról gondoskodnak a szegedi vasutasok. (MTI) 6 19Í3L JÚLIUS 15

Next

/
Thumbnails
Contents