Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-15 / 164. szám
Három nap az Északi-középhegységben Kirándult a raabai »soeialiata brigádok klubja Sanyorogva, óvatosan lépked-1' Slink a nedves, csúszós lépcsőn lefelé, a hegy gyomrába, amikor megnyílt előttünk az Aggteléki- cseppkőbarlang ajtaja. Többen borzongva húzták össze kabátjukat, ahogy megérintette őket a titokzatos mélység hűvös lehelle- le. A kinti kánikula után hideg j volt a barlang átlag hőmérséklete, a 10 Celsius fok. Fiatal kísérőnk a környék táj- i szólásával, ízes-palócosan ma- ) gyarázta a barlangrendszer eredetét, történetét A „Hangverseny terem" — mint megtudtuk — 500 méter hosszú, amelyből 400 métert csó- nakázónak alakítottak ki. Az 1200 férőhelyes nézőtéren álltunk, amikor a magnetofonon felcsendült Bach közismert műve, a d-moll toccáta és fuga. A nézőtér elsötétedett, s mi ekkor dsodálkoztunk rá igazán a színes reflektorokkal megvilágított furcsa formájú, színpadi cseppkőfigurákra. Az arcokon ámulat, s megilletődöttség keveredett. A zene hatása a kitűnő akusztikájú környezetben sokszorosára nőtt. A hátakon borzongás futott végig, Kicsinek, nagyon kicsinek éreztük magunkat ezekben a percekben. « A kilenc éve felfedezett „Csipketerem” — mint gyermekkorunk mesepalotái — megannyi csillogó függőcseppkővel ékesítve fogadott minket. Ámulva figyeltük a le-lehulló, alkotó vízcsep- peket, melyek létrehozták, s még mindig alakítják, formálják mindezt. / — Nem hittem, hogy ilyen létezik .« — CsodálatosIC — Erre csak a természet képes ... — suttogják néhányan a klub asszonyai közt, Káprázó szemmel léptűnk a napvilágra, s még az impozáns Cseppkő Étteremben — ahol va- , csoráztunk — sem tudtunk a Iá- j tottak hatása alól szabadulni, pe- < dig a zenekar szépen játszott..j Bohus János bácsi — az egyik j lelkes klubtag — magasra emelt ; kézzel, széles jókedvében egyre az dalolgatta: „János legyen, fenn a János-hegyen .. Aprócska faházak a hegy oldalán, megbújva a frissen zöldelő fák árnyékában. Előtte füves terület, ahol esténként átutazó vendégek verik fel sátraikat. Itt az Aggteleki campingban szálltunk meg a békéscsabai Szocialista Brigádklub 49 tagú kirándulócsoportjával. Másnap a Jósvafőx barlangszakaszon folytattuk „felfedező utunkat” a cseppkövek mesés birodalmában, miután 246 lépcsőn leereszkedtünk a Somos-hegy mélyébe. Az Acheron és a Styx folyó által kimosott 24 kilométeres barlangrendszernek ez a fiatalabb szakasza, tiszták, csillogóak a cseppkőképződmények. A két kilométeres földalatti középtűra során egy mellékágra is letértünk. Itt láthattuk a föld eddig ismert cseppkövei közt a legnagyobbat, a „Csillagvizsgálót”. Sokunknak jutott eszébe, ha ez ledől, itt a világ vége... Ám a 25 méter magas és mintegy 911 / tonna súlyú kőmonstrum nem mozdult. Riasztó némaságban állt ott a letűnt évszázadok szemtanúja, őrizve a múlt titkait. Később idegenvezetőnk — egy kedves öreg ember — megállította a csoportot: — Aki fázik, most szóljon — mondta, s biztatóan elmosolyodott. Már többen készültek kezüket magasba nyújtani, amikor újra megszólalt: — Nos, aki fázik, takarózzon be ezzel az irhabundával, amely ide van kiterítve! A falra mutatott, egy érdekes cseppkőképződményre. A siker teljes volt. A kacagás futótűzként szaladt végig a társaságon, ám nem állt a hosszú sor végén, hanem Pihend a HTlafaredi Hámori tó partján betöltötte a környező labirintusokat, hogy aztán legyengülve elhaljon a távoli, ismeretlen mélységben. Az „Óriás terem” méreteivel ejtett ámulatba minket. Görcsösen kapaszkodtunk a védőkorlátba, a szédítő mélység és magasság szinte vonzott. Néhány fényképezőgép még kattant egyet, aztán minden elnémult [ Egy keskeny folyosón haladva az egyik asszony halkan mesélte: — Akár a rossz álmaimban. Csak megyek, megyek a hosszú labirintusokon, s nem tudok a végére jutni. 5*2 Délután a Szalajka patak völgyébe tettünk kilenc kilométeres sétát. A tovafutó vízből a pisztrángok vidám játéka kötötte le figyelmünket. A patak néha nekiiramodva futott le egy-egy apró vízesésen, hogy aztán huncut csobogással tovatűnjön a távolba. Kertész Ferenc, a klub vezetője és a fekete Barcsa Gizi — aki a Férfi Fehérneműgyárban munkásnő — a siető patak láttán kedvet kapva, levették cipőjüket, s versenyt futottak. Gizi győzött..: Lefelé haladva láttuk, amint a kisvasút szuszogó pöfögéssel kapaszkodik a hegytetőre, a fáradt kirándulókért. Ezen az estén farkasétvággyal ültünk a vacsorához. A levegő és | a mozgás megtette hatását... Kertész Ferenccel mindenki egyetértett, amikor a vacsora végén így szólt: — Kellemes két napot töltöttünk itt. Remélem, az utolsó is így sikerül és akkor le a kalappal a szervezés előtt. « Elbúcsúztunk Aggtelektől, i Autóbuszunk ablakából láttuk, amint kedves hegyi falvak futnak el mellettünk. Már távolról észrevettük a lillafüredi Palota Szállót, amint méltóságteljesen kiemelkedett a fák dús koronái' közül. Közelebb érve a Hámori tóban gyönyörködtünk. A Szinva patak vízesésénél a bátrabbak egészen közel merészkedtek a zuhogó vízhez, hogy ott keressenek felüdülést a nagy melegben. Mindenki vidám volt, csak Hegedűs néni panaszkodott--Már megint hol az uram? Amikor Egerben kirándultunk, akkor is addig bámészkodott, míg elmaradt a csoporttól. Pedig meg akarom mutatni neki ezt ■a három vázát, amit a gyerekeknek vettem. Nem időzhettünk sokat, autóbuszunk Miskolctapolca felé indult tovább. Kaposi Lászlóné, aki egyébként a Bameválnál brigádvezető, s most nótafának nevezték ki, elfoglalta megszokott helyét a mikrofon mellett, s vidám énekbe kezdett. A többieket sem kellett biztatni, « A Barlangfürdőben töltöttünk még néhány órát, hogy aztán félüdülve, frissen induljunk haza, Békéscsabára. Szeghalmon a hangulatos Pákász-tanyán vacsoráztunk. Vörös Sándor —‘ az alkalmi fotós — az utolsó filmkockákat is elfényképezte. Az egyik asztal végéről sörös címkék in- j dúltak el hátlapjukra írva: „Ebből a nedűből ittunk. Szóc. bri- gádklub.” — írja alá mindenki, hadd irigykedjenek az otthoniak — kiáltotta a klubvezető. Még egy kis nótázás, táncolás — mert melyik kirándulásról maradhat el mindez — s aztán végleg búcsút mondtunk a szép napoknak. Volt mit mesélni otthon.« Nagy Agnes 4 mindenkinek Rövidesem megjelenik „A társadalombiztosításról mindenkinek” című Népszabadság különkiadványa. Ebben a július 1-ével hatályba lépett, a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvénynek & végrehajtási rendelkezéseinek valamennyi társadalombiztosítási ellátással kapcsolatos szabályai feldolgozásra kerültek. A szerzők az anyagot 8 részre csoportosítva, kérdésfelelet formájában tárják az olvasók elé. közérthető, népszerű formában. A kiadvány 128 oldalon, 5 forintos áron lesz kapható a hírlapboltokban, hírlapárusoknál Kis természetjárók a tarhosi erdőben Á Tarhosi Gyógypedagógiai Intézet mögött húzódó erdős területen találtam rájuk, a húsz kis természetbarátra. A sátrak között labdáztak éppen. Egy másik kis csoport az égjük sátor előterében figyelt valamit. Madárka gubbasztott Gyurko- vics Feri kezében, azt lesték. — Szegénykét először én találtam meg — magyarázza Marik Pali — aztán elengedtem, hátha úgy megmarad. Nem mehetett messze, hiszen Tirják Laci újra rátalált. — Valaki leöntötte petróleummal — veszi át a szót a másik „felfedező”, Laci — azért nem tud repülni Most hazavisszük, hátha megmarad, és ha megnőtt, elengedjük. Mert még nőnie kell Szerintem kiesett a fészekből.« Mesélnek, egymás szavába vágva. Élmény van bőven, amiről év közben hallottak a békéscsabai ifjúsági és úttörőház természetvédelmi szakkörében, mindazt látják most itt, az erdőben. A szép idő, a jó levegő lepirította a vidám kis arcokat A kérdésre, milyen itt az élet egymást túlharsogva válaszoknak!: — Nagyon j6, kár hogy kevés az idő. Egy hét alatt megszerettük ezt a nomád életet. Sokfelé jártunk már. A feketerigók fészkeitől kezdve a bogarakig minden van itt Ellátogattunk Bélmegyerre, a gémtelepre is. Laczó Palinak az éjjeli őrség tetszik a legjobban. Ékről mesél: — Az égjük éjszakára azt mondták, hogy meglepetés vár minket. Persze izgultunk, hogy biztos a zászlónkat viszik el. Lestek az őrök minden neszre. Hogy mi volt- a meglepetés? Az, hogy nem volt meglepetés — mondja kacagva. Az élmények sorolása nem ér véget. Arad belőlük a szó. — Hajnalban kelünk és figyeljük az örvösgalambot. Mindig ugyanazon a helyen alszik... — Hosszúfokon fürödtünk, és egy ekkora harcsát láttunk — mutatja kezévé! az egyik szöszke gyerek — Éjjel is érdemes felkelni. Akkor őzet lehet látni és sok-sok denevért «J Ezután még megtudom, hogy az alma, a körte és a kukorica nagyon jó tűzön sütve, és hogy a gomba milyen finom. Azt sem felejtik elmesélni, hogy éjjel őrtüzet gyújtanak, hogy ne legyen hideg, és így jól lehet látni a „terepet” Egy üveg is előkerül, amelyben hatalmas hőscincér rója véget nem érő útját körbe- körbe. Réthp Zsiffmond muzeológus, a tábor vezetője a következő évben is szeretne hasonló tábort szervezni az általános iskolásoknak és a középiskolásoknak is. Az a célunk, hogy természetet kedvelő és védő embereket neveljünk fiúkból és lányokból. Az idén hozzászoktak a sátorozáshoz, és ahhoz, hogy ilyen környezetben vannak. Jövőre tovább léphetünk, madarakat fogunk gjűrűzni A további programról megtudom, hogy búcsútábortüzet is gjűjtanak, és a szellemi totót ennek fényében rendezik meg. Akinek a sátra a legrendesebb, aki a legtöbbet tanult, könyvjutalmat kap. Ha valaki kimarad, nem lesz szomorú bizonyára, hiszen az élmények, s az itt tanultak még sokáig elkísérik. Amikor elbúcsúzunk, tovább röppen a labda, s a kismadár is bizonyára egy meleg kezecskébe zárva bóbiskol valahol. W, A Munkával ünnepelték a vasutasnapot A 25. vasutasnap alkalmából Budapesten vasárnap a BVSC Szőnyi úti sporttelepén gazdag kulturális és sportműsor szórakoztatta az érdeklődőket. Egész nap atlétikai versenyek, kispáSzabályozták a színházi vendégszerepléseket A kulturális miniszter — j egyetértésben a munkaügyi miniszterrel, a pénzügyminiszterrel1 és a Művészeti Szakszervezetek Szövetségével — szabályozta a színházi vendégszereplést, a vendégrendezést és a vendégtervezést. Az utasítás hatálya kiterjed a színháznál munkaviszonyban álló és más színháznál vendégszereplést — rendezést vagy tervezést vállaló színészre, illetve rendezőre, díszlet- és jelmez- tervezőre. A miniszteri utasítás kimondja: a művésszel színészi, rendezői, valamint díszlet- és jelmez- tervezői feladat elvégzésére a színházak vág}' a színaázjellegű intézmények nem létesíthetnek másodállást vagy mellékfoglalkozást; ezekre a feladatokra megbízási szerződés köthető. Az a színházigazgató, aki más színházzal munkaviszonyban álló művészt „vendégként” kíván foglalkoztatni, köteles ezt a munkáltató színház igazgatójának előzetesen bejelenteni. A vendégszereplés — a rendezés és a tervezés —, ha azt a munkáltató színház igazgatója nem tiltotta meg, írásbeli megállapodás alapján, megbízási jogviszony keretében, megbízási díj ellenében történik. Az utasítás egyúttal részletezi a színészek vendégszereplésekor, a rendezők vendégrendezésekor, a díszlet- és jelmeztervezők vendégtervezésekor kifizethető díjazás mértékét. Különbséget tesz abban, hogy a művész a lakóhelyén levő színháznál vagy más színháznál végzi-e a vállalt feladatot. Színészek esetében próbadíjként az egy előadásra megállapított díj 50 százaléka fizetendő. A díjazott próbák száma legfeljebb 25 lehet. A díjazásban — figyelemmel a feladat nagyságára és művészi jelentőségére, valamint a színház anyagi lehetőségeire — a művész és a színház igazgatója állapodik meg. Az utasítás hatályba lépett. (MTI) lyás női és férfi labdarúgó-mérkőzések zajlottak. A Magyar Honvédelmi és Sportszövetség vitorlázó repülőgép kiállítással, ejtőernyős bemutatóval, légpisz- tolylövészettel egybekötött programot rendezett. A kulturális műsor délután kezdődött: a kicsinyeket a Móka Miki zsebszínháza szórakoztatta. A zenét az Osztrák Vasutasok Fúvószeneka- ra szolgáltatta. A Szegedi MÄV Igazgatóság dolgozói közül sokan munkasikerrel köszöntötték a vasutasna pót: vasárnap több mint 1300 vagon ki- és berakodását bonyolították le. Főként a terület jellegzetes termékeit, zöldséget és a gyümölcsöt szállították el, s megindultak az első gabonaszállítmányok is. Az év végéig ösz- szesen tízmillió tonna áru továbbításáról gondoskodnak a szegedi vasutasok. (MTI) 6 19Í3L JÚLIUS 15
