Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-13 / 163. szám

■astocMf I T © A * I? * K ® c // — cK «teeasaeae^imaajc«—aaaaeaaaaaa»—«*«caa»ac*a»»»aaatt»aa«>a*a«»aa«3»a««3aaaaJaa>aac<w«aaaaBea8a—aaaeaaaamwiMHM* iaaaaaaaaaaau aaa—aaaaa—aaaaaaaaaaa^ayiaaa—aaaaaaaaaafcaaaaaaaaaaaaaaaaeaaaaseattaaaaeaMseBtw»— Nagytakarítás — Fiacskám, nem láttad a Pistikét? (Jelinek Lajos rajza) SZÉK Zeneóra — Jöjjön drágám, megtanítom dobolni.;; (A Quick karikatúrája) »8i=3iisseseB=saeasa=Ba8eeeaea3«Deoafle8es*eeMeae«ei?eaee»ssoaBaaea«®SBBB®BBBsoBa®«*sB«a*» Foglalkozás és szerelem Az ékszerész = egy csecsebecsét vesz a nyakába. Az ítélőbíró = önmagát ítélj életfogytiglani szabadságvesztésre, A búvár = elmerül a boldogságban. A vasutas = végre jegyet vált. A magasugró = majd kiugrik a saját bőréből, A karmester = keresi a nagy harmóniát. A tudós = saját élete problémáját oldja meg A főszakács = boldogsággal fűszerezi napjait. A közjegyző = az anyakönyvvezető előtt hitelesíti ballépését A vadász =■ beleesik saját csapdájába, a szerelem vermebe, A villanyszerelő = világosan latja élete célját, A jeges = szíve felolvad. Az építész. =a= a boldogság várát építi. A turista = rátalál az élet igazi ösvényére. A lesipuskás = a tilosban jár. A hajós *= kiköt a boldogság révében. Ki Oíotért eladó — rózsaszínű üvegen át nézi a világot Dénes Géza gyűjtés® ! : » : : m : : ■ i ! ■ ■ \ i I s ? e § I r T : ff Tréfák, anekdoták Két zsebtolvaj beszélget: — Tegnap egy csodaszép lány­nyal sétáltam. Gyönyörű arany­lánca volt! — Mutasd! — mondja a másik. **♦ Szóval a te híres könyvtárad­ban csak egy könyv van! — Igen, ebben van felírva, mi­lyen könyveket adtam kölcsön a barátaimnak. *»• A bolondokházában csöng a te. leíon. Egy férfi kérdezi: — Halló! Van valaki a 109-es szobában? — Nincs — hangzik a válasz. — Kiváló! Ügy látszik meg­szöktem! • •• Drágám, az utóbbi időben gyakran jársz későn haza. Talán már nem szeretsz! — Természetesen szeretlek drágám. Csak néha pihenek egy kicsit. Allatkertben: — Pistike, ne menj olyan kö­zel ahhoz a jegesmedvéhez. így is eléggé meg vagy fázva! • •• — Nagyon jól fogja érezni ma­gát a házunkban. Közvetlenül az ablakunk alatt van a folyó és az ablakból horgászhat! — Ilyen közel van a víz? 2s mi van akkor, ha árad a folyó? — Ugyan már! Nézze csak: itt van a ház és csak itt van a folyó! *** — Miért nem nézi meg a film­jeit, ha elkészülnek? Hiszen a főszerepet játssza bennük — mondja a rendező a színésznek. — Már megbocsásson, de a szerződésben az áll, hogy csak játszani fogok. Az nem, hogy meg is kell néznem a filmeket! • «« — Professzor úr, kérem, hány óra van? — Borzasztó ez a szklerőzis? Reggel még tudtam, most meg semmi kincsért nem jutna eszembe! — Ez a televíziós készülék 4500-ba kerül, ez meg 4700-ba — mondja az eladó. — És mi a különbség a kettő között? — kérdezi a vevő. — Kétszáz korona. *** — Ebből a levesből tíz tányér­ral kellett volna főznöd, nem kettővel! ................................. — Annyira ízlett? — Nem, de akkor éppen el­találtad volna, hogy mennyi só kell bele. **« Ugo Tognazzi felesége mondta egyik barátnőjének: — Furcsa szerzet a fér­fi minden életkorban! Ha a hétéves fiam beteg, dü­höng. ha nem veszem fel­nőttszámba. A férjem pedig ak­kor van magánkívül, ha beteg­ségében nem kezelem gyerek­ként «*• — Mit látok? Már megint egy új kalap! Honnan van? — Vásároltam. — És honnan vetted rá a pénzt ? — Találtam. — Hol találtad? — A pénztárcában .;. Mit vettél a feleségednek a születésnapjára ? — Shakespeare összes műveit — No, akkor ez igazi meglepe­tés lesz! — De még milyen! ö egy bun­dára számított. (Ford.: Háry Judit) *** ELŐSZÖR FALUN — Mondd papa, a kanca — a nőstény ló? • — Igen. — A csődör a hím? — Igen. — A gyerekek pedig a csikók? — Ügy van. — De hát akkor melyik csak úgy egyszerűen a ló? *** BONYOLULT KÉRDÉS — Apa, egy fiú azt mondta ne­kem, hogy az ember az majom­tól származik. Igaz ez? — Igen, ezt mindenki tudja. — De ki volt az első ember, aki észrevette, hogy ő már nem- majom? Fö A TAKARÉKOSSÁG — Apa, örülnél, ha megtaka­rítanék neked egy dollárt? — Természetesen, fiacskám. — Akkor máris megdicsér­hetsz. Emlékszel, azt ígérted, hogy ha ezen a héten jó osztály­zatot kapok, adsz nekem egy dollárt. Hát megmaradhat a dol­lárod! (Peters Magda fordításai) Tisztességtelen verseny Szöveg nélkül (A Stern karikatúrája) 4 kaméleon Az iskolában a gyere­kek megtanulnak kisci- cát, hernyót, hervadt fa­levelet, lepkét, körtét, csigát, futrinka bogarat festeni, de a kaméleon­ról mindig meqfeledkez nek. Abban a tévhitben rejlik ennek az oka, hogy kaméleont festeni túlsá­gosan fárasztó. Azonban — micsoda tévedés! Egyetlen állatot sem olyan könnyű megfeste­ni, mint éppen a kamé­leont. Nem kell tűnődni a szín kiválasztásánál, bármilyen szint vesz az ember, mindig eltalálja. Megeshetik, hogy jön a kaméleon és panasz­kodni kezd; mar engedje meg, miért fest engem kéknek, mikor én sárga vagyok. Válaszoljátok nyugodtan: elnézést, de hisz’ ez az ön tegnapi portréja. Teljes lelki nyugalommal mondhat­játok ezt, nem kockáz­tattok semmit, hiszen a kaméleon nem tartja a fejtben, hogy nézett ki tegnap és inkább majd másra tereli a szót. Kis szorgalommal rak­Milos Maeourek: ÁLLATTAN tárra Is festhetünk ka­méleon képeket. De le­gyünk előrelátónk: mi van akkor, ha a kamé­leon kockás abroszra te­lepszik? Pingaljunk te­hát kockás kaméleono­kat is, nem veszíthetünk vele semmit. Persze, nyerni sem nyerhetünk. A kaméleo­nok nemigen vásárol­ják képmasaikat. Érthe­tő is: nem ismerik fel magukat. Kellemetlen ez más tekintetben is. Mi­kor például két ismerős kaméleon találkozik, rit­kán állnak le beszél­getni. Meg sem látják egymást. És "ha sok ka­méleon is jön össze né­ha, úgy fest a helyzet, hogy nincsenek ott. In­nen a tévhit, hogy a ka­méleon becses állat. Pe­dig ugyanolyan állat, mint a többi, és ugyan­úgy a tantervbe tarto­zik, mint a csigák, kis- cieák, hernyók futrinka bogarak. Érdekes, hogy a pompás narancssárga, zöld és rózsaszín kamé­leonok haláluk után egy­formák. Spirituszba téve semmitmondó, szürke színűek. A cetkai A cethal tulajdonkép­pen egy óriási hal, épp ezért szemléltetni lehet rajta olyan dolgokat is, amit egy kis halon észre sem vesz az ember, s így a hal-iskola igazgatója elhatározta, hogy enge­délyt kér az óriás cettől egy tanulmányi kirándu­lásra, hogy a kis halak­nak legalább némi fogal­muk legyen arról, hogy is néz ki a máj meg a gyomor. Az óriás cetnek sincs semmi kifogása a kirándulás ellen, távol áll tőle, hogy lebecsülje a művelődést, a kis ha­lak meg egészen magu­kon kívül vannak, me­sélik otthon, holnap ki­rándulás lesz a cetital gyomrába, és az anyu­kák lelkűkre kötik, ren­desen viselkedjetek, ve­letek megy a tanító né­ni, és még mit gondolna, s reggel az egész iskola ott gyülekezik az óriás cet szája előtt, és ponto­san nyolc órakor a cet­hal kitátja a száját és a tanító néni magyarázni kezd a halacskáknak, ez itt fölöttetek a felső száj­padlás, figyeljétek meg, milyen szép vörös, most pedig továbbmegyünk, ez itt a torok, nem nyú­lunk semmihez, és a ta­nító néni hangja vissz­hangzik a hatalmas ter­mekben, a halacskák meg ámulnak-bámulnak, s mikor a gyomorba ér­nek, azt suttogják ma­guk elé, hogy itt hali meg apuka és nagyapó, meg Feri bácsi és Ancsa néni, s mindegyikük szörnyen meg van ille- tődve, és azt gondolják magukban, lehet, hogy hogy mi is itt végez­zük, ha megnövünk, de az még soká lesz. ad­dig még sokat kell ta­nulnunk. Fordítottat Bojtér Endre

Next

/
Thumbnails
Contents