Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-13 / 163. szám
Magyar szamovár f Bátrak — akik féltek te afnBiWto %ui9a^esfL WraBgepaia atcaá Kftpontjáftaa benra- feittáfe » legújabb tesaekefc » kétliteres Visegrád teaszamo(MTI fotó—KS® Gyulai Várszínház A történelem pengééire állítja az embereket... Beszélgetés Sándor János rendezővel A Békés megyel közönség régóta ismeri Sándor János Jászai- díjas rendezőt. A hatvanas években a Jókai Színház rendezője, majd főrendezője volt. Ma a szegedi Nemzeti Színház az alkotótere. Kapcsolata Békés megyével nem szakadt meg: minden év nyarán vendég a Gyulai Várszínházban, a „vígabb” művet állítja színpadra. Az idén Görgey Gábor: Törököt fogtunk című művének plakátján szerepel Sándor János neve. Rendezői elképzeléseiről, szándékáról, a készülő darabról beszélgettünk. — Hogyan találkozott először Görgey tragikus komédiájával? — Görgey Gáborral eleddig tíz közös munkánk volt, a Törököt fogtunk a tizenegyedik. A komédia Gyula városának pályázatára készült, én is jelen lehettem az alkotásnál, segíthettem a dráma elkészülésében. — A Törököt fogtunk műfaji meghatározása kicsit szokatlan. Mit rejt a „tragikus komédia” fogalma? — Példát mondanék. Ha télen, a síkos járdán valaki megcsúszik, majd pár pillanatnyi egyensúly-keresés után hasraesik, az a többi járókelőnek nemegyszer mosolygásra késztető jelenet. Aztán kiderül, hogy az illető eltörte a lábát: a komikus helyzet átcsap a tragikumba. De gondoljuk csak végig: hétköznapjaink és történelmünk is telis-tele van ilyen és hasonló eseményekkel, dolgokkal. A műre jellemző, hogy a mohácsi ütközet utáni években játszódik, illetve játszódhat. Mert élő és. elképzelhető személyek adnak találkozót a színpadon. Ügy gondolom, igen Izgalmas lehet részt venni egy ilyen „találkozón”: hogyan viselkednek ezek az emberek így, egymás között? Ezért is törté- ssdsRÄ ffiűaa darab, a kosztümök, a gyulai vár nemcsak egyszerű díszlet, hanem szerves része az előadásnak. A mondandó túlnő a koron: az alku valahol mindig becsületlen dolog, a tisztaság kötelező, amelynek feladása esetleg jóvátehetetlen lehet. Gyapjas várában — ugyanis ez a képzelt színhely, valójában a török-kori Gyula vára — „munkanélküliek” a zsoldosok, ezért nem kaphatják meg fizetségüket. S hogy mégis megkaphassák, alku születik. Ha úgy tetszik, ma már nevetségesnek tűnő üzlet. A történelem végsősoron pengeélre állítja az embereket, amelynek egyik oldalán a komikussá válható sors, a másikon a tragikus végkifejlés áll. Erre épül tehát Görgey művének alapja. — Az idei nyáron — július 19- -tői, nyolc estén — mai magyar szerző művét játssza a Várszínház „vígabb” darabként. Ez azt jelentené, hogy újabb korszak kezdődik a Várszínház történetében? — Feltétlenül. Lezárult a klasszikus vígjátékok „korszaka”, ha szabad ezt a folyamatot így nevezni. A mai szerzők műveinek folyamatos bemutatására megvan a biztosíték: Gyula minden évben szeretné meghirdetni a drámapályázatot. — Mit kérhet a rendező a nézőtől? — A velünk való együttját- szást. Nem abszurdot mutatunk be, hanem katarzisra épülő, „hagyományos” játékot. Azt is jelenti, hogy Görgey Gábor — ha elcsépelt is a kifejezés: — új arcát mutatja meg a közönségnek. Tehát: jól szórakozzanak, érezzék jól magukat a nézők ebben a játékban. Ezt kívánom, kívánjuk, ezt szeretnénk megvalósítani az előadásban résztvevők, mi, valamennyien. (Komcsi) Felszerelését ellenőrzi Ber&eska Mihály, Kiss István, Bocskai István és Bodor István — Bánszki György edző irányítása val (Fotós Demény Gyulai — Féltetek-«, amikor «I6sb8p elhagytátok a gépet? — Igen — hangzik szinte egyszerre négy fiatalember válasza, de szégyenérzetnek nyoma sincs bennük. — Persze, hogy féltünk — vallják —, aki azt mondja nem félt, az valótlant állít Nos, ez a négy „félős”, barnára sült izmos, jól megtermett, alig húszon túli fiatal most éppen két hétig naponta W—15 kilométert fut, 3—4-et úszik, száz lövést ad le célra, • ötször emelkedik a magasba repülőgéppel, hogy azt elhagyva — 800 méterre a földtől — megcélozza az MHSZ békéscsabai repülőterét, annak pár méteres célkeresztjét, és annak is a középpontját. Az országos ejtőernyők négytusa válogatott edzőtáborának tagjai ők. Nem akármilyen fegyvertényt hajtottak végre, amikor bejutottak a keretbe, hiszen az egész válogatott tíz tagú, s ebből négyen az MHSZ Békés megyei Repülő és Ejtőernyős Klubjának tagjai. De kik is ők? Beraczka Mihály: — Hat éve ejtőernyőzöm, 420 ugrásom van, az ingatlankezelő vállalatnál dolgozom. Én is féltem, hiszen nem csak a levegő a természetes eleme az embernek. Aztán jött a romantika, szóval nagyon jó újból és újból zuhanni, csodálatos felülről nézgelőd- ni a földre, s most az egész mint sport a leglényegesebb, a minél jobb eredmény. Nagyszerű felhőben zuhanni, persze nem összefüggőben, és nagyszerű spirálokat, hátraszaltókat csinálni vagy éppen hason zuhanni, széttárt karokkal, lábakkal (Egyébként Kiváló Dolgozó, KlSZ-csoportbizalmi a Kuli eh Gyula Szocialista Festőbrigád tagja). Bocskai István: — Művezetőként dolgozom a közúti igazgatóságnál. Egyszer Kiss Istvánnal kijöttünk megnézni akkori vízműs osztálytársunkat, Ondrejcsik Mihályt, aki most katona. És mi is itt „ragadtunk”. Ennyi az egész. Hetvenkettő tavaszán ugrottuk az elsőt. Huszonegy éves vagyok. Nagyon szép dolog az ejtőernyőzés. Melyik volt a legemlékezetesebb ugrásom? Hát nem volt különösebb, mind szép. Nagyon szép. Kiss István: — Á tervező vállalatnál vagyok, szintén 21 évesen, 365 ugrással. Miért szép? Talán mert olyan szabad az ember... Persze közben vagy 180 kilométerrel is zuhaFelszáüáa előtt li; gyón tetszett nekik, de belenyugodtak. A gép újabb „fordulót” tesz Felbőg a légcsavar, s a nagytestű gépmadár méltóságteljesen magasba emelkedik a fiúkkal. A válogatott keret edzője az országosan is elimert, szintén békéscsabai Bánszki György; — Nagyon szoros a programunk. Rendkívüli igénybevétel mindennap hajnaltól estig, Mindenkitől hatalmas energiát kíván. Nem akarom összehasonlítani állóképességüket más sportolókéval, de... Szóval hajtanak a fiúk, hiszen a formá- bahozó edzőtábor után, szeptember 3-tól 6-ig mintegy 60 résztvevővel Békés,Csabán lesz az országos bajnokság. Ezen dől el, ki az a négy válogatott kerettag, aki Bulgáriáha utazik. Ugyanis Mihajlovgrádban rendezik meg szeptember 14-től 24-ig a szocialista országok legjobb ejtőernyőseinek négytusa versenyét Terepfutás, úszás, lövészet, ejtőernyős ugrás. Mindez csak sport? Nemcsak az: honvédelmi sport hiszen a most edzőtáborozó tíz fiatal és a többi ejtőernyős a haza védelmére képzi magát. A repülőtér melletti országúton hosszú járműsor áll: felnőttek, gyerekek nézik az égbolton hintázó, tarkaemyőjű bátrakat akik féltek. Most jut eszembe, egyikőjük azt mondta: — Gyermekkoromban erre utaztam szüleimmel, és mi is megálltunk egy kicsit. Alikor határoztam el, hogy ejtőernyős leszek,.. V, Z nőnk, amíg ki nem nyitjuk az ernyőt. Földet 4-5 méter per másodperces sebességgel érünk. Ezt is külön tanulni kell. Bodor István: — Hetvenhá- romtól 260-szor ugrottam. A fórgácsolóban dolgozom diszpécserként. Hé, álljanak meg „kiesett egy ember! — kiált az égre nézve, ahol már bomlik is ki egy ejtőernyő. — Szóval az elején én is féltem, de nem fordult meg a fejemben, hogy visszalépek. Akarat kérdése túljutni a nehéz perceken. Most 800 méterről ugrunk, 600-nál nyitjuk az ernyőt, és az kábé 500-nál borul teljesen az ember fölé. Szüleim? Először nem nafrány a célkereszt
