Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-13 / 163. szám
Kifegyhe^aManu! arról beszélt Gizi, ha volt akt hallgatta, hogy ő a legszerencsétlenebb a világon, neki semmi sem sikerül. Azt nem mondhatja, hogy Béluci, a férje rossz ember, mindent megtesz érte, reggel az ágyába viszi a meleg kakaót, de olyan élhetetlen fickó nincs még másik a világon. Állandóan könyvel, mérleget készít, követeléseket hajt be: még álmában is egyenlegről motyog. Es mit ér az egész? A fizetésén kívül nem tud Összehozni semmit. Tíz év alatt magasabb beosztást sem tudott kibulizni magának. öt meg már mindenki kiröhögi, mert ő még mindig azzal az ócska Trabanttal furikázik, amit két éve vettek. Amit meg ő keres itt a vegyesipari vállalat vidéki telepén, mint belső ellenőr, mire elég? colból nézték a jelenetet — Fogja már meg! — lépett közelebb Gizi a szak- szervezeti titkárhoz, miközben annyira felrántotta a blúzát, hogy kivillant szoknyája korca felett a köldöke és fehér bőre. — Maga a dolgozók érdekeit védi; vagy nem? A szakszervezeti titkár sem szólni, sem mozdulni nem tudott, mintha hirtelen megbénult volna. A többiek befelé pukkadoztak, na titkár kartárs, ezután könnyen megkaphatod a di- liflepnit. De szerencséje lett, mert ebben a pillanatban lépett ki a folyosóra Meszlényi Gusztáv, a tagbaszakadt telepvezető. És mint amikor a fuldokló levegőt kap, a szakszervezeti titkár fellélegzett, lába, keze, nyelve rögtön engedelmeskedett, mert nem kellett megfognia • kötött Meszlényi Gusztáv arcáról eltűnt a komolyság. Aztán arra gondolt, bár meghallgathat részjelentéseket is, de nem aprózza-e el magát. De Gizi itt áll az íróasztala előtt és várja a választ. És hirtelen mentőötlete támadt, beszélget egy kicsit ezzel az asszonnyal. Legalább jobban megismeri. Nem akarta bevallani magának. hogy az előző napi eset váltotta ki belőle ezt a szándékot. — Foglaljon helyet — mondta gyorsan Gizinek és felállt az íróasztal mellől. Amíg elhelyezkedtek a műbörfotelekben, eszébe jutott Meszlényinek, hogy sokat hallott Gizi egyszelvé- nyes lottózásáról. Jó ok a beszélgetést a tréfálkozás felé fordítani. — Örülök, hogy nincs kirívó eset — mondta nyugodtan Gizinek, közben SZERENCSÉTLEN GIZI Cserei Púi novellája Vesz magának néhány darab kacatot és kész. De az is milyen? Legtöbb a bizományiból való. — Ha nem viselném ezt — mutatott ilyenkor a bo- rostyánnyakékre — konyha- lánynak néznének. Aztán annyira belemelegedett mondandójába, hogy a nyakán úgy ugrándoztak az erek, mintha rángatná azokat valaki. Senki nem hinné, hogy csak azért játszik egy lottószelvénnyel, mert többet nem áldozhat erre a célra. Pedig két, három lottószelvény igazán piti dolog, és nagyobb az esély a nyereményre. De hát fogukhoz kell verni minden fillért. Elképzelni sem tudja, mi lenne vele, ha gyereket szült volna. Csak megértené már valaki és segítene rajta. Persze az ő bánata másnak semmiség, piti dolog. Kartársnői az ezerszer hallott szóáradatra mindig sajnálkozó arcot vágtak és már kórusban mondták: „Szegény". Közben azt lesték, hogy az ajka alatti gödröcskébe ragasztotta-e Giziké azon a napon a fekete pettyei vagy pedig arccsontja alá az orrához közel. Aztán pukkadozva szétrebbentek, hogy majd valamelyik sarokban kikacagják magukat Gizi vándorszemölcsén. Kartársai' pedig a szakszervezeti titkárt tűz alá vették. — Adhatnál Gizikének segélyt. — Hadd vehessen több lottószelvényt. — Ajánlhatnád osztályvezetői beosztásba. A szakszervezeti titkár vakargatta olykor az állát, mintha gondolkozna valamin és száját félrehúzta, amikor nagysokára szólt. — Ha furcsa, is kartársak, még mindig nem kaptam meg a diliflepnit. Amazok mélyen meghajoltak. azután kibuggyanó nevetéssel szétszéledtek. Egy nyári délutánon, amikor már hazafelé készültek, Gizi kartársai karéjában bizonygatta, hogy milyen ruhában kényszerül járni. — Nézzenek Ide — hajtotta fel derekáról a testéhez simuló bordó színű kötött blúzt —, hogy milyen or dináré anyag ez. Kartársai a blúz anyagában semmi különöset nem találtak, azt látták, hogy fonálból van kötve. Nem is jstggáttlíaJc, csak tisztes táblúzt, sem szólnia, hiszen Gizi is a telepvezetőre lett figyelmes. ösztönösen szétnyílt a kartársak karéja, de ekkor meg a telepvezető torpant meg,, mert szeme megakadt egy pillanatra Gizi köldökén, fehér bőrén. S amit a jelenlevők közül még senki nem vett észre a telepvezetőn, hebegve fűzte a szavakat. — Vé-vége a mun-munka- időnek? Jó pi-pihenést kívánok. Ezután felbomlott a társaság és elindult mindenki hazafelé. Az egyik megjegyezte a szakszervezeti titkárnak: „Még majd Meszlényi kapja meg a diliflepnit". Gizit pedig felvillanyozta a telepvezető hebegése, hát végre észrevette Gusztika? Másnap Gizi kérte a telepvezetőt, ha lenne ideje, szeretne beszámolni neki az utóbbi időben végzett ellenőrzési tapasztalatairól. Meszlényi meglepődött ezen, mert csak rendkívüli esetekben tértek el az ügyrendben előírt beszámolási időponttól. És hirtelen elkomorult. — Valami kirívót fedezett fel? — Ö nem, telepvezető kartárs — húzódott mosolyra Gizi vékony ajka s közben ujjai hegyével körülsimogatta magas szőke kon- tyát. Ezt a parókát másodszor vette fel most. Először a tavasszal arra az ünnepségre. amelyen a megelőző-esztendőben a vidéki telepek közt folyó versenyben elért eredményes munkáért központjuk egy főosztály- vezetője átadta az elismerő oklevelet. baloldalt simogatta szürkülő haját, ott szokott neki felborzolódni és úgy áll, mint a sündisznó tüskéje. — Ezért nem is kell fáradoznia a beszámolással. De ha már itt van, megkérdezem: csakugyan egy szelvénnyel lottózik? Gizi telt arcát pir öntötte el, talán csak nem tartja őt ezért Meszlényi piti- zőnek? A telepvezetőnek kézre jött Gizi zavara. — Nézze, én sem szeretek hazárdírozni. De a játék az más. Az emberi dolog. En is játszok egy szelvénnyel — vidította Gizit, miközben rátette szájára a tenyerét, mintha jelezné önmagának, csak csínján az ilyesmivel. Dehogy lottózik ö, szerem csejátékban soha nem vett részt. De hadd teljen a kedve ennek az asszonynak. Es nevetve mondta tovább: — Mit szólna hozzá, ha együtt játszanánk? Nagyobb lehetne mind a kettőnk esélye. Gizinek most elmúlt a zavara, mert tudta, hogy Meszlényi nem lottózik, de ha így kezdi, akkor ki lehet belőle valamit hozni, és habozás nélkül mondta: „Ha megtisztel telepvezető kartárs, örömmel játszom közösen. Más szórakozásom úgy sincs.” — Akkor itt van a rám eső összeg — vette elő Meszlényi Gusztáv a pénztárcáját. — Vegye meg a két szelvényt. Aztán majd kitöltjük. Felállt, jelezve, hogy vége a diskurzusnak, mert még a közös lottózásban is munkatársa jobb megismerésének a lehetőségét vélte látni, bár közben hesseget- nie kellett maga elöl azt a képet, amely fel-felvillan- totta Gizi felhúzott blúzát s az alóla kivillanó fehér bőrét. Amikor Gizi már az ajtókilincset fogta, akkor jutott Meszlényi eszébe, hogy három napja meghívót küldtek a központtól s a mellékelt levélben jelezték, ha nincs akadálya, tegye lehetővé a belső ellenőrnek egy értekezleten való megjelenését. De már nem emlékszik miféle értekezletről van szó, mert jelentéktelennek tartotta azt. Ezért nem is adta ki. Megnézi újra, csak lehet ott valamit okulni, és utána szólt a távozó asszonynak. — Egy pillanatra Giziké — csúszott ki a száján a belső ellenőr beceneve. De ezt észre sem vette, csak kotorászott az íróasztal fiókjában, majd, mint egy életbevágóan fontos okmányt mutatta fel a meghívót. — Van itt egy dolog, amit át kell adnom magának. Gizi, miután visszafordult, azt látta, hogy Meszlényi meghívót tart a kezében, de hogy hová szól az, sejtelme sem volt. Lehet, hogy piti ügy az egész, de az már nem, hogy becézte, hogy Gizikének szólította. Telt arcára elégedettség ült ki és kuncogott befelé, belejön szépen Gusztika. A telepvezető kilépett az íróasztal mögül és átadta a meghívót Gizinek. — Holnap felmegy Pestre. A vidéki telepek belső ellenőreivel tartanak megbeszélést a központban. Miután Gizi meglátta a meghívót, hogy az értekezlet reggel kilenckor kezdődik, olyan lett az arckifejezése, mintha gondolkozna, aztán halkan megjegyezte: „Korán kelek, hogy elérjem a félhetes gyorsvonatot”. — Júliusban már három óra után énekelnek a madarak — mondta nevetve a telepvezető. Lassú léptekkel ment Gizi az ajtóig. Már a kilincset fogta, amikor visszafordult és úgy szólt, mintha csak valamilyen mellékes dolgot említene. — Telepvezető kartársnak holnap nincs valamilyen dolga Pesten. Meszlényi Gusztáv meglepődve fogta meg az íróasztal sarkát, aztán, hogy leplezze zavarát, az asztali naptárra tekintett, mintha ellenőrizné, mi van azon előjegyezve, pedig tudta, hogy másnap a tanács ipari osztályára rendelték be. Még az előző napon is beszéltek erről. De csakugyan, miért is ne mehetne Pestre? Felhívja az ipari osztályt telefonon és halasztást kér. Felrendelhetik őt sürgősen is a központba! Meghökkent, ami. kor eddig jutott gondolataival, majd gyorsan elhese- gette kétségeit és Gizihez fordy.lt. Gazsv Endre Nagvenved Gazsy Endre Zakopáne — De jó, hogy megemlítette. Két napja nem volt időm a naptárt "sem megnézni és megfeledkeztem., hogy holnap nekem is mennem kell Pestre, tgy legalább magának sem kell vonatoznia. Elviszem kocsival. Egy csapásra két legyet ütünk — nevette el magát. Este Gizi kipirulva újságolta otthon a férjének, hogy nem kell döcögnie vonattal, a telepvezető is Pestre utazik és felviszi kocsival. — Szép dolog a főnöködtől — mondta a férje. — De miért lenne ez olyan különös? Ha nem menne, ugyanúgy mehetnél a saját kocsinkkal. — Ugyan már! — szólt durcásan Gizi. — Mégis más az, ha sofőr vezeti az autót. De te mindig pitizel. Másnap Pesten, amikor a belső ellenőrök értekezlete után beültek a kocsiba, Meszlényi Gusztáv megkérdezte Gizitől, járt-e már a Normafánál, az megrázta a fejét, hogy nem. Miután a sofőr elindította a kocsit, hogy felmenjenek a budai hegyekbe, a telepvezető azt kezdte magyarázni Gizinek, ahová most mennek, azon a helyen énekelte egy magyar művésznő az olasz zeneszerző, Bellini Norma áriáját. Tehát művészettörténeti emlék. Közben hátra-hátraforgatta a fejét, mert a gépkocsivezető mellett ült. Gizi meg a hátsó ülésen és rákönyökölt az első ülés támlájára, úgy hallgatta Meszlényi Gusztávot. Aztán pedig, amikor lefelé jöttek a hegyről, a telepvezetőnek eszébe jutott, hogy jó lenne itt Pesten kitölteni először a két közös lottószelvényt, hátha nagyobb szerencséjük lesz. — Mit szól ehhez Giziké? Megvegyük a lottószelvényeket? Giziké gyorsan belekotorászott kézi táskájába és cinkosan nézett fel, amikor kivette abból a lottószelvényeket. — Tegnap megbízást kaptam erre a telepvezető kartárstól és délután meg is vettem. A főnök megbízása pedig parancs — mondta Gizi komolykodva. A telepvezetőből nevetés buggyant ki. A pesti Út után eltelt három hét és az egyik este Gizi meglepetésként mutatta férjének új műbőr csizmáját. — Mit gondolsz, honnan van? — csapta össze a bokáját. — Csak elárulod — siklott végig férjének a szeme a fényes fekete csizmán. — Hanyatt esel biztosan! — mondta vidáman Gizi■ — A közös lottónkon a főnökkel hármas találatunk lett. Az egész nyeremény, mind az ötszáz forint nálam maradt és abból vettem. Legközelebb, amikor megint lesz nyereményünk, akkor adom vissza a kétszázötven forintot. Ugye, hogy jó boltot csináltam1 — Nagyon jót — nézett rá fürkészve a férje. — Nehogy aztán eladósodj. — Már megint pitizel! — villant a szeme Gizinek. — Megint kivonsz és összeadsz. A nyeremény az nyeremény. Nem? — Mindenesetre — hagyta rá a férje és bement a fürdőszobába zuhanyozni. Karácsony előtt Gizi újra meglepte a férjét. Fehér, hímzett irhabundát vett ki a szekrényből. — És ehhez mit szólsz? — emelte magasra a vállfával a bundát. — Persze, lottó — jegyez te meg a férje. Gizi annyira el volt telve a bundával, hogy nem vette észre a rejtett gúnyt. — No hallod! Nem is a római pápa küldött rá pénzt. Csak most négyes találatunk volt. Igaz, nem sokat fizetett, rengeteg volt a négyes, de a bundáért kifizettem a tízezret és a kétszázötvenet megadtam a főnöknek. — Akkor nem maradtál, maccsban — húzta el a száját a férje. — Hová gondolsz? — akasztotta vissza a szekrénybe a bundát Gizi. Aztán odaszólt a férjének, hogy most úgyis ráér, készítsen neki fürdővizet, amíg levetkezik. Az mindjárt be is ment a fürdőszobába és nemsokára csobogott a bojlerből a víz. Miután Gizi is bement, meglepetten nézett bele a fürdő kádba, mert , csak három ujjnyi víz Volt abban és a csapot már elzárta a férje — Miért csak ennyit engedtél? — nézett megütközve Gizi a férjére. Az kinyitotta a fürdőszo ba ajtót, kilépett és onnan szólt vissza: „Nehogy elás zon a lottószelvényed”.-+■ Á telep en aztán naphosszat szipogott Gizi a kartársnők, kartársak előtt, legjobb lenne, ha elpusztulna, talán fel is akasztja magát. Nem érdemes élni, mert a férje nem értette meg. Azt a pesti utat hány- torgatta fel neki mindig, amikor a főnök felvitte az értekezletre. Talán neki vonattal kellett volna utazni, hogy a vállalat még külön fizessen azért? De hát mindig piti volt a férje: és most szégyenszemre otthagyta, elköltözött.
